Dóri egy katasztrofális osztályban

Most jelenleg informatika órán poshadok. Úgy gondoltam, ez a helyzet ideális egykis élménybeszámolóhoz.
Kezdjük is a péntekkel.
Mivel március 14-én ünneplõben kellett jönnie mindenkinek, rájöttem, hogy tudok 7 cm-es magassarkúban sprintelni.
A 8. a-sok adták elõ a március 15-i mûsort.
Ami pedig Kevinék osztálya.
Mikor Kevin zászlót lengetve valamilyen szöveget mondva felrohant a színpadra majdnem elröhögtem magam, és ez kb 2-3-szor elõ is fordult.
Igazából a pénteki napom izgalmasabbb része az délután kezdõdött. Ugyanis találkám volt Kevin egyik haverjával (kettesbenxdd). De félreértés ne essen, nem randi volt, hanem csak egy dumálós séta. Dik nah egy perc és csengetnek. Majd folytatom. :)

"Elfogyni lassan..."
Sétálva az út szélén,
Nézve a szép tájat,
Elmerülök a létben,
A nagy világban.
Hull a levél a földre,
A sárgálló rétre.
Nemrég, még tavasz volt,
A gyümölcs fa szirmokat szórt.
Gyülekeztek a fiatalok erre,
Szerelmeseknek volt ez a törzshelye.

Minden fényes volt,
De most,
Látva az elfogyó természetet,
Kavarognak bennem az érzések.
Temérdeknyi dolog,
Ahogy látom,
Az idõ gyorsan elsuhog.
Látni a fényt, ami erõt ad,
És megpillantani az elmúlásokat.

Ezer pillangó ébredezik a hasamban,
Bódult állapot kerít hatalmába.
Száz meg, száz emlék,
Mi elmúlt,
Hirtelen gondolatomba száll,
De mind elhull,
Mint nyár végén a virág.
Ez az élet! (?)
Ellene soha,semmit sem tehetsz.
Csak arról dönthetsz,
Benne élsz, vagy eltûnsz örökre.

Refr:
Egyszer egy esõs délelõtt felébredsz,
Ráncos a bõröd, hajd színe elveszett.
Èletkedved valahol a semmiben van,
Elvesztetted minden kincsed, szinte az egész életed.
Nézel ki az ablakon értetlenül,
Most miért nem vagy boldog,
Hol az elveszett idõ?

Mi történhetett volna, ha...
...Ha mondjuk bátrabb vagy?
Milyen életed lenne, ha nem félté volna,
Oda menni hozzá,
Kérdéssel a tarsolyodban?
Nem féltél volna bevallani valamit,
Mert a válaszra gondolva szíved keservesen sírt.
Féltél a választól.
Igen attól.
Pedig ha nem teszed fel,
A válasz örökké egy határozott nem.

Hisz csupán, csak nézel elõre,
Egy üres szobában egyedül.
Mert ha nem féltél volna,
Most esetleg valaki hátulról átkarolna.
Könnyen lehet.
Milyen ironikus az emberi élet.
Az emberi félelem.
Kérdések, válaszok,
Maguktól nem önállók.
Tenned kell azért, hogy boldog légy,
Azért, hogy ne legyen befejezetlen vég.
Merj élni, baj nem lesz belõle,
Merj beszélni, életed abból merülne,
Merj lépni, különben soha nem haladsz sehova,
Merj élni! Hisz az a mindened!
~Gombolyagy Dóra~

Ez itt kéremszépen egy dalszöveg. ( Épp azért nem rímel néhol) Az osztályban alakuló zenekarnak egy zenéjére. :D

Borzasztó dolog történt ma, nem fogom kerülgetni mint macska a forró kását úgy mint Rebekea, hanem elmondom. Egy fiú osztálytársam édesapja meghalt.
Szofi néni elsõ óra elõtt elküldött minket (Csilla, Móni, Liza és én) hogy szedjük le a frasangi dekorációt az ebédlõ falairól. Nagyon nagy vidámsággal telt az a 20 perc ami elment az órából. De aztán vissza mentünk a terembe. Mindenki zokog, a hátsó terembe (mert két terembõl áll az osztályterem, csak Szofi néni bezárva tartja a másikat szóval a hátsóban) van tömörülve az osztály a fiú köré. Csak sírt és elmesélte mi volt. Elõször amikor beléptem kezdtem a szokásos "hepi van, nincs semmi gond, hamgoskondjunk" figurám. Aztán odaszóltak: Meghalt az apukája! csönd!
Nah itt leblokkoltam. Tessék??
Azt tudtam hogy ez befog következni, mert már 2 éve nagyon rákos volt. De azt hittem...hogy...még...van remény.
De nem. Ott nem tudtam felfogni, hisz az emberi agy egy halált nem tud egybõl feldolgozni. Azt, hogy egyik nap még él az a lélek,az a test, az. gondolat, az az ember,az az összetett lény, él. Még él. De másnap, már semmi. Egy elhült test, csak hús. Semmi élet, lélek, gondolat. Semmi. Elszállt. Vége. Egyszerûen nincs tovább. Ez egy nehezen felfogható dolog. Pont most írtam volna hogy " még nen fogtam fel én se" de ez nem aktuális már, mert pont akkor kisebb könny szökött a szemembe és belenyilallott a fejembe: igen, felfogtam, hogy nincs többé.
De valójában a halál az egy olyan dolog, amit nem lehet megmagyarázni úgy, hogy ne jusson valami eszünkbe, vagy valaki.
Én ilyenkor mindig kiakadok. Mert a halál az halál. Ès felfoghatatlan "a vég" fogalma.
A mai nap rájöttem: Nem is olyan katasztrofális ez az osztály. Hetedikre mindenki (úgy ahogy, már amikor) megkomolyodott és elkezdett összetartóbb lenni. Szegén srác, nem tudom hogy fogja fel ezt, és szeritem nagyon sokat segített neki, hogy mindenki külön-külöj odament, megölelte, és lelket öntött belé. Aztán pedig közösen midenki. Mert mi mindannyian kiállunk egymásért, mert egy 30 fõs család vagyunk, a @-ok. Èn pedig bennük a kis részeg @. Aki hírdeti a hippi lelket, akinek minenki a szive csücske (mert ugyebár tele van a szivem csücskökkel) miközben szinte naponta darabokba hullva borulok az ágyba.
Ès ez a sok kis @ mind kiáll a másikért és ezt a jó öreg elvet követi: mindenki egyért,egy mindenkiért!
Sajnos, persze vannak széthúzó személyek is.
Megoldjuk. Mert így 13-14 éves korra eljutottunk odáig hogy tudjuk mit jelent az, hogy család és szeretet az iskolában is. Tudom, nemrég nem így vélekedtem, sõtt...
De ez a mai nap...megmutatta nekem mire is vagyunk képesek együtt. És láttam is ma mosolyt drága szegény fiú arcán. Remélem könnyebben feldolgozza majd. Nagyon remélem.
:'(

Leülök hátul a megszokott széna maszlagba. Még nincs korom sötét, de azért nem látok nagyon semmit. xd
(logikus nemigaz?xd)
Gondolkozok. Minden egyegyet kivonok a gondolatomból csak egy dolog van benne. Elkezdek nevetni:Haha, magammal vitatkozok.
Így is volt. Szószerint vitatkoztam önmagammal.
Min? Az érzéseimen amiket nem vallok be magamnak pedig tudom hogy vannak. A gondolataimról. Kezdem azt hinni összeroppantam. -Rájöttem- mondom szép lassan-rájöttem mi az egyik gond a százezerbõl. Elfolytom az érzéseim, gondolataim, szégyelem magamat magam elõtt. - befejezve a hangos gondolkodást elkezdtek jönni belõlem az õszinte szavak. Még szerencse, hogy a szomszéd kutya se hallotta. Mert csak addig jutottam hogy én tudjak magamról, más nem tudhatja. Olyanokra jöttem rá amik egyszerûen nem hihetõek magam számára sem... soha. senki. nem.

Kilépek az ajtón a kutyatáppal teli vödörrel a kezemben. Hirtelen megcsap a hideg, az erõs szél. De nen bánom, kócolja csak a hajamat. Beadom a tápot a kutyusomnak aztán elkezdek a hátsó, óriási kiderjedésû telekrész felé menni, miközben szép folyamatosan távolodok el a kültéri lámpa fényétõl. Sötét van. A gyönyörû fél hold világít és a csillagok. Meg persze egy két tanyáról ide ellátszik a lámpafény. De összességében gyönyörû sötét van. Lépkedek a vizes füvön ami szinte olyan mint valami puha szõnyeg. Megállok. Nézek felfelé és élevezem ahogy az erõs hideg szél fujja a hajamat szanaszét. Közben a hideget teljesen el is felejtem. Lépkedek tovább, valamitt hallok, hátra nézek és megijedek a saját árnyékomtól. Gratulálok magamnak. Elindulok a kert végébe ahol. kedvenc táj kémlelõ fám helyezkedik el. Alatta pedig egy hatalmas széna kupac. A kedvelt ülõhelyem. Hát bele is huppanok. Fura mód,de nem nedves, mint a fû. Mèg egy kis meleget is álaszt ki magából. Törökülés pozíciót felveszem és a kapucnimat. Hallom ahogy nyikorog a fa ahogy az erõs szél fújja. Közben csukott szemmel vagyok, teljesen lemegyek alfába. Pillanatnyi ellazulás, jó érzés. Hirtelen felpattanok, felmászok a fára azon pedig egy magasban lógó hintára. Ahogy felülök rá a szél ismét nekiiramodik és a kapucni huss, le a fejemrõl, ezer fele borzolva a hajam. Lóhatom a lábamat egy határozott ugrással egybõl a széna közepére esem. :) Felállok, lassú léptekkel, szinte csukott szemmel a bejárati ajtó felé veszem az irányt. Hihetetlen, ilyen pontosan sosem szoktam emlékezni egy 5-10 perces kerti sétára. Fantasztikus egy hely az ott.

Mindenkinek szép napot kívánok:

D.e.k.o.

Eljutottam arra a pontra, hogy semmi nem érdekel. Nem, semmi. Az, hogy mi lesz, hogy mi van, hogy ki mit gondol rólam. Egyszerûen semmi. Mert elfáradtam. Igen, bizony el. Fura ezt így leírni de így van. Amikor megkell mozdulnia az ujjamnak, hogy írni tudjak, hogy kitudjam nyitni a szemem hogy valamit letudjak olvasni. Mindenhez, a gondolkodáshoz, a beszélgetéshez. Kimerültem. Kimerültem a rohadt nagy nyomás miatt. A folyamatos idegeskedés, a nem szeretés miatt. Tudom, most erre ráfogja mimdenki: kamaszoodiiik. Biztos, nem szállok vitába vele,de úgy gondolom nem csupán ez a gond. Nah...hogy is fejezzem ki magam...az összességében az elfáradás volt a legjobb szó rá. Az nem mehet, hogy minden nap úgy kelek fel, hogy sírok, remegek a fárasdság miatt. Pedig kialudtam magamat. Nem mehet, hogy amíg ezt írom hót vizes lesz az egész pizsamám. Nem mehet, hogy órákon kikapcsolok és ha egy rossz szó is ér, ordítozva és sírva rohanok ki. Nem, nem mehet. Ez túl sok. Csupán elfáradtam....és nincs aki szeret.

Föcin nem a kedvenc anyag részem Amerika...meglátszik hogy inkább alkotok. :)

Hahi...Aranyos...Kimondottan aranyos és zavarbahozó,ahogy egymás mellett ülünk a lépcsõn, éneklünk, én tanítom a darabot õ pedig a szemembe néz végig. Nagy csillogó szemei...haha.xdd
Látszik rajta hogy azért õ is zavarba van. *Mosoly*
Aztán a teremben. Õ ül a pulton én pedig elötte egy széken. A lábait felteszi a székemre. Tulajdon képpen a lábai között ülök. Szintúgy éneklünk, csak akkor már vagy 5-en vagyunk egyszerre.
Zavarba ejtõ. Bizony. De olyan aranyos ahogy tudni akar, és tanul. Hülye...hogy enném a fejét.xdd

Tudom...tudom..régen í­rtam. Majd arról is beszámolok, de elõbb én is leírom az 50 pontot ahogy erendir is. Mert különben simán elfelejtem...:") Az igazat megvallva kicsit vissza is riadtam ettõl a gondolattól mert mi van, ha rám telepszik egy olyan kis gerinctelen "rajongó csoport" mit erendirnél. De tudjátok mit? Nem érdekel. Csak azok, akik szeretnek engem, olvasnak és Értelmesek. Kész. Kezdjük is el:
1. Kiskoromban balettos akartam lenni, de nagyon távol áll az alak fajtám tõle.
2. Ahhoz képest, hogy balettos akartam lenni, olyan volt a viselkedésem sokszor (egészen 6.-ig) mint egy fiúnak.
3. 7.-re olyan szintû forradalmi változáson mentem keresztül hogy az csak fütty. Lány lettem. (bár néha lehet benne kételkedni)
4. Szeretek a fiukkal lógni, focizni. Sokan megszólnak ezért, de basszus, fiú barátokkal ezerszer...hogy mondjam...jobb (?)
5. Sok-sok-sok-sok-sok karkötõ van a bal kezemen. Voltak akik azt hitték azÊrt hordom mert vágásokat akarok takarni. De nem. Engem ez kimondottan boldoggá tesz, hogy egy halom sok színes dolog van a kezemen. Ha egy is leesik azonnal megérzem mert hiányzik az a Súly onnan. (soha nem veszem õket le. Soha)
6.Sokszor olyan vagyok mint egy részeg. Nekimegyek a falnak, közben mondom: wiiii Vagy csak amúgy is hülye vagyok.
7. Gyakran beszólok az órába csak úgy. Akkor mindenki engem néz, röhögnek, a tanár meg furán morog&kuncog. Olyankor a pulcsimat az arcomba húzom és halkan hahi-zok.
8. Minden évben van egy olyan pulcsim amit szinte csak hétvégén mosásra veszek le, meg este. Többnyire fiús pulcsik.
9. Gyakran bejárok a fiú mosdósba. (ekkor vagy a fiúk zavarnak be vagy én zavarom be õket.)
10. Az ‰éneklés az életem.
11. Fuvolázok. Imádom, csak van amikor legszívesebben betörném a hangszerrel az ablakot.
12. Panaszkodok hogy nincs idõm semmire, erre minél több kórus próbát akarok. Mert van hogy rám jön az énekelhetnék este 11-kor.
13. Nem vagyok babonás. Nekem a péntek 13 és a fekete macska hoz szerencsét.
14. Olyan szinfónikus rockal tudok lenyugodni amit szinte az egész ismeretségi köröm utál és csak külföldön ismerik.
15. Nagyon õszinte ember vagyok. Nem tudok hazudni. Mindig minden meglátszik rajtam.
16. Nekem mindenki mindent elmondhat mert megbízható vagyok. És többnyire tudok segíteni is.
17. A 17 prímszám. hahi. Amúgy borzalmas matekos vagyok.
18. Mindig azt mondom, hogy nem Érdekel, közben nagyon is érdekel...
19.Megfelelni akarásom van. Titkolom, de igen.
20. Imádom ha egy barátom megölel. Lehetõleg szorosan és sokáig tartson. Érzelmes ember vagyok.
21. (ez a szám osztható 3-al és 7-el hahiii :3 kedvenc számaim, de mindegy) Tartózkodom azoktól az emberektõl akik túl kedvesek.
22. Akiket nem szeretek és viszont nem szeretnek, azok le vannak szarva.
23. utálom a romantikát. Romantikus film/zene/könyv...bármi ami romantikus azt utálom. Nem tudom az okot, de idegesí­t. Nagyon az a sok csöpögés. >.<
24. Tanárok többnyire szeretnek még a bekiabálásaim ellenére.
25. Facebookon állandóak a szerelmes riogatóim...xd ha szólok hogy van egy-két fiú barátom lekopnak azonnal. Múltkor Kevin egyik haverjának mondta is: "ha egy ujjal is hozzá érsz, kibelezlek"
26. Imádom a hideget. A meleget viszont nagyon nem komálom.
27. Nagyon gyorsan felkapom a vizet. Kiabálok és sajnos van hogy ütök. Bár mostanában uralkodok magamon, beszólok valamit aztán leülök és berakok valami Elliot Minor -t. :3
28. Van, hogy bezabálok valamibõl és kijelentem: egy évig ilyet sosem. Erre másnap már jöhet a következõ adag.
29. Konkrétan szinte mindenevõ vagyok. De a zserbó nem megy le a torkomon mert egyszer a mamámnál annyit ettem hogy nem tudok egy falatot se enni vagy beájulok.
30. Ha vissza nézem a képeimet mindig olyan meleg érzés lesz a mellkasomban és olyan mintha pillangók lennének a hasamban de nem a szerelem miatt.
31. Ha valaki belép a terembe arra figyelek és elfelejtem amit mondani akarok. (Kevin többször is okozott ilyet. Ciki volt)
32. A + kórusokat szeretem de a kötelezõktõl menekülök. Pedig nem sok a különbség. Esetleg a darabok és a mennyiségek.
33. Imádom az esõt. De csak akkor ha egyedül vagyok és nem sajnálom a ruhámat. Azt is csak 20-28°c között.xd
34. Szerintem nem nagy egóm van. Igen itt mondanák az osztálytársaim: ne hazudj! Valójában, megjátszom a "szerény" csajszit.
35. A suliban nagyrészt játszom magam. Mert ha elkezdenék úgy dumálni mint itt vagy mint ahogy négy szem közt beszélek az igazi barátaimmal akkor páros lábbal rúgnának ki mert szerintük okoskodok.
36. A hideg szeretésem ellenére nem vagyok oda a hóért.
37. Jó ha egy fiú kedves velem, de nem tudom miért.
38.Tisztában vagyok a korommal és hogy mit várnak el ennyi idõstõl. És hogy mit nem kéne. De utálom amikor valaki kijelenti, hogy te kicsi vagy, holott 1000-szer Értelmesebb és érettebb vagyok egyes embereknél.
39. Imádok egyedül lenni. De azt is csak akkor amikor olyan kedvem van. Alapvetõen társasági lány vagyok.
40. Kiállok magamért és azokért akiket szeretek.
41. Aki átver soha nem kapja meg a bizalmamat.
42. Nem hiszek a szerelem fogalmában.
43. Képes vagyok akár 10 percig is nem pislogni.
44. Van, hogy elkezdek sírni egy icipici rossztól is. Ez azért van mert a felgyülemlett rosszakat kihozza belõlem egy pici dolog is. Van egy babakori takaróm. Kicsike. Azon szoktam sírni.
45. Fura életfelfogásom van. Nagyon. Pl: Aki depressziós és vágja magát nem sajnálom, hanem a pofájába vágom: te tehetsz róla. Minden a te döntésed.
47. Aki egyszer a Barátom lesz, az nem tud egykönnyen megszabadulni. ښgy értem, ragaszkodó vagyok. Ezt sokszoros öleléssel szoktam kifejezni
48. Sokszor félre érthetõ minden mondatom.
49. Adat vesztéses tömörítéssel beszélek. Lefordítva: hadarok. Felét se lehet Érteni ha olyanom van. Gesztikulálni nagyon szoktam.
50. Felét sem Írtam le. Lényeg, hogy egy össze tett és mégis szétszórt érzelem bomba vagyok.

Várom a gondolatokat.

Most neki is fognék egy bejegyzésnek, amit más igen régen nem írtam.
Oka is van mint általában.
Ezen a héten volt a farsang. Amit mint minden évben a hetedik évfolyam tervezte a farangot, vagyis a szórakoztatást.
Azok az olvasóim, akik tavaly ilyenkor is olvastak, tudhatják azt, hogy a farsangi mûsort pedig a hatodik évfolyam adja elõ.
Nagyon jó volt az a délután szerintem. Csak persze mint mindenhol mindig vlaminek bele kellett rondítania.Majd azt is elmondom a bejegyzés folyamán.
Elõbb magáról a hétrõl teszek beszámolót.
Volt egy csomó dolgozat, amikrõl Szofi néni kikért minket így nem voltak dogák.
Kedden fizika szakkör elõtt Szofi néni közölte, hogy majd az órám után menjek át az egyik papírbolba 10 db piros krepp papírt venni a farsang miatt.
Gondoltam majd az egyik nyolcadikos csajszival átmegyek.
De jött Kevin tanszobára, amin kicsit meglepõdtem, így a tanárnõ azt mondta menjen velem Kevin.
Nem bánom, õ a lehetõ legjobb arra, hogy ne történjen semmi bajom arra fele.
Felöltözött a helyes kis kabátjába meg sáljába és kimentünk a termbõl. A folyosón összefutottunk Tamás bával és hülyén nézett ránk: -Tudom, hogy szoktam mondani, hogy öltözzetek fel rendesen de ezt túlzás gyerekek.:)
Ki a suliból. De nem mehettünk le a lépcsõn mert Kevin gyosan visszafordolt: -Nem, nem megyek.
-Miért?
-Mert esik az esõ.
-Mi a baj vele?
-ELÁZIK A HAJAM HEE!xD
Én szakdtam a röhgéstõl, egy fiútól vicces ezt hallani.xD
Vissza mentünk a suliba és mentünk volna a terembe szólni Szofi néninek.De el se kellett menni teremig, mert szembe jött velünk a célszemély.
Elújságoltuk neki hogy mi a "gond". Erre berohat a tanáriba esernyõért. Az igazat megvallva kicsit féltem, hogy csak egy esernyõt fog hozni, mert akkor egy esernyõ alatt kell végig menni a városon. haha...ugye milyem hülye gondolat? :")
De szerencsére kettõ eernyõt hozott. Kevin gyorsan lefoglalta a nagy , menõ piros-feketét.
Nekem maradt egy pici lila. És mellesleg megjegyzem, utálom a lila színt.
De jobb a semminél. Mielõtt elmentünk volna Szofi néni elég fura volt: -Kevin, nagyon vigyázz rá, védd meg! stb
Miközben sétáltunk, megtudtam, hogy nem tudja mi az a krepp papír. A boltba érve a fejébe nyomtam 10 db piros krepp papírt hogy megjegyezze egy életre.xddd
Az eladók meg szabályosan röhögtek az orruk alatt.
A boltból kiérve én a szõkenõ, nem tudtam kinyitni az esernyõt,így egy idõre mindent Kevin kezébe nyomtam. Õ meg felfedezett egy gomot rajta így kinyílt. Wáooo.
Visszafele kiakartuk szúrni egymás szemét az esernyõvel.
Ez volt kedden.
Szerdán szite egész nap a farsangal voltunk elfoglalva, ahogyan csütörtökön is.
Pénteken pedig eljött a farsang napja. Reggel arra jöttem be, hogy az osztály fiúinak felének kék és zöld színû a körme. De ne azért, mert összeverekedtek, hanem mert a lányokkal kifestetteték.
És tényleg...Tényleg ki volt festve a körmük.
Elsõ órában frasngal foglalatoskodtunk a másdik ének óra, az meg volt tartva az utánna következõ angol is. Rajzon természetesen farsng. Tesi az meg furi volt.
Utánna ohantunk ebédelni aztán kórusra. Ami természtesen hóban-fagyba-béka esõben is meg van tartva.xd
Mivel most hamarabb kezdõdött a farsang Tamás bá elõbb abbahagyta egy negyed órával.
Ami nem is ártott mert legalább több idõnk volt felkészülni. Átöltözni kisminkelni stb.
15:30-kor beültük a díszterembe és egy 10-20 perc késéssel, de elkezdõdött a hatodikosok mûsora. Szerintem eszméletlen jól voltak.
Úgy szokott lenni, hogy a mûsor kb 45 perces. De ez 1 órás és 10-20 percessé húzódott el. A végére volt egy videó bejátszva: A 8.a és a 8.b bemutatása. Jó volt, csak húzta el az idõt a farsang idejébõl.
Nem gond. Utánna leviharzottunk a földszintre.
Csilla, Szilvi, Liza és én voltunk a szellemidézõ kastélyban, aminek a nevét nem kell komolyan venni mert az egész egy vicc volt.
Liza és én voltunk felváltva az idézõk. A többiek az effektesek és a szellemek.
Sokan be is öltöztek mert állatok farsangját terveztük.Fekete csipkeruhát, fekete harisnyát fekete (7-8 cm magas) cipõt vettem fel azaz minden fekete volt rajtam. Még a szememet is kihúzták szemhéjtussal.
ALig hogy lejöttünk a mûsor után már az ajtóban sorakozott egy 10 méteres sor. Nem bírtuk. Egy csomó mindent kikellett venni a szertertásból...Nem lett olyanamilyennek terveztük. Tartottunk egy szünetet úgy hogy ketten benn voltak és csinálták a szórakoztatást, amíg ketten ki mentek levegõzni. Amikor kimentem elkezdtem keresni Kevint mert volt számára egy smiley amit neki csináltam. Egy kb 5-7 percig kerestem aztán mikor szembejött velem a folyosón a magassarkúban elkezdtem rohanni és a nyakába ugrottam.xdd oda adtam a smileyt aztán kaptam mégegy szusz szorító ölelést és vissza mentem mert a szünetnek vége. Jött kettõ olyan kis 5.-es fiú akik olyan pofátlanok voltak hogy nem bírtunk velük. Volt egy olyan csokipuding, amit vízzel és cukor nélkül készített Lizus, úgymond az volt az ektoplazma abba kellett belenyúlnia a bátraknak. De az egyik hülyegyerek bele fröcskölte Liza szemébe. Szegénykém sírt mert belemnet a szemébe és a sminke is elfolyt (ez hülyén hangzik de nagyon rosszul nézett ki) ráadásul rosszul is volt már a füstölõtõl és a bezártságtól. Én kirohantam a két fiú után és elkeztem üvölteni a sorban állókhoz meg a két buzeránshoz úgy, hogy közben kettõ tanár ott volt mellettem. Valami ilyet: -Aki pofátlankodni mer, nem azt csinálja amit mondok neki, vagy egyátalán valamit merészel is tenni úgy kivágom, hogy arra se lesz ideje hogy dórémifászó.Értve vagyok?!
Én vettem át csakis az idézést.
Úgy összességében a gyerekek élvezték a dolgot csak kicsit beszartak a jelenetem után. Nemcsoda, olyan ideges lettem, hogy szinte remegtem.
Miután bezártuk a szellemidézést kimentünk és ettünk egy picit aztán találkoztam megint Kevinnel adott/adtam vagy 5-10 ölelést, ne, tudom miért talán mert szeretet hiányom volt, elujságolta mi volt kinn amíg mi benn hülyéskedtünk. Beleszúrtam a hajába egy világítós karkötõt.xdd Elvoltunk egy ideig. Hazament. Mivel Anyum még összeszámolta a bevételt egy fiú haverom anyukájával addig én a fiú haverommal beszélgettem. Nagyon aranyos volt, kb úgy oldaláról ismertem meg, kaptam tõle 3-4 ölelést.xd Hazafele menet alig álltam a lábamom mert nem bírja a lábam a magassarkút. De úgy jó este volt.xdd
Jó sok öleléssel gazdagottam és még mindig pörgök egy icipicit.
Szeretet hiány csillapodott.
Ez volt a hét.

Írtam volna egy pár elgondolkodtató dologról, de erendir megelõzött.