Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok


Elmúlt hét(ek)

2014.06.22. 19:05 D.e.k.o.

Nahát... Elég régen nem írtam. Ennek megvolt az a nagyon nyomós oka is.
Eltelt az utolsó hét is, amin megállás nélkül dolgoztunk valamin.
Ez a nagy munkálkodás az a nyolcadikosok ballagtatása volt.
Egyik délután ezt csináltuk, másik délután azt. Napközben is amikor lehetett benn voltunk a hátsó teremben és dolgoztunk. Ez most egy kicsit nagy munkának hangzik az írás alapján, pedig annyira nem volt nagy.
Vicces volt, amikor a kicsi üvegcsékbe töltögettük bele a piros folyadékot a "bort", ami sajnos rá kellett jönnünk, hogy csupán csak éter színezékes víz.
Úgy néztem ki, mintha akkor jöttem volna vissza egy vérre menő csatából. Szép piros mancs, piros cseppek az arcomon, ruhámon. A hatást tetőzte az, hogy a kezemben egy injekciós tűt szorongattam, ami szintén vér vörös volt. Haha, ez vagyok én. Kissé idegesítő volt az, hogy miközben dolgoztam, folyamatosan vagy 3-4 ember állt mögöttem és csesztettek, hogy ezt nem így kell, meg hogy ők is hadd csinálják. Ezzel csak az volt a baj, hogy 1. nem ők lettek megkérve rá
2. Nem is lett volna szabad nekik hátra jönni
3. Csapott minden fele a piros lötty
4. Nem kaptam levegőt mert ott álltak
5. nem érdekelt semmi, ugyanis az az ÉN dolgom :"
De csak nem akartak arrébb fáradni, meg is kapták a magukét amikor véletlen (de tényleg véletlen) kicsapott a tűből a "bor" és a felsőjüket (ez esetben kék ing) pici foltok díszítették.
Jót röhögtem rajtuk, persze nem kellett volna mert szúrós pillantásokat lövelltek felém. Megérdemelték. Először nagyon kedvesen megkértem hogy menjenek ki, szóóóóóval megérdemeltéééék :D (először: annyit jelent, hogy 10-szer elmondtam kedvesen, hogy "kérlek szépen" )
Mindegy is xd
Egyik órán kötögettük magyar szalaggal a névsorokat, és maradt egy vékonyka szalag nálam, de sajnos a karkötőim közé nem tudtam betenni mert nem férne el meg már amúgy is van ott egy, a hajamból kicsúszik, így felkötöttem a bokámra. egy hete van rajta, lusta voltam leszedni.xd viszont most hogy ránézek a bokámra, úgy tűnik elszublimált a szalag. :c


Csütörtökön már kicsit jobban beindultak a készülődések.Az nap volt a suli dráma napja.Ami szerintem egy fantasztikus ötlet. Szerintem nagyon jó volt, minden órán beültünk és megnéztük hogy a gimisek és/vagy szakisok mit produkálnak. A bátyámék (9.g) volt az első. Nem érdekel ki mit mond, nekem nagyon tetszett és nem csak azért mert a tesóm volt a főszereplő, hanem mert nagyon aranyos kis darab volt, vicces és vissza adta az osztályuk jellemét. Sokan voltak az egész közép suli, egyik darab unalmas, másik darab istentelen vicces volt. Szerintem elmondhatom hogy szeretem az ilyen suliban megrendezett diák dolgokat.  
Sajnos a Trapitire nem tudtam bejutni, mert elkezdtük behordani a borostyán ágakat, rohangásztunk ide-oda.( Össze szurkáltam a kezemet is de ez mellékes.) Viccesen nézhet ki, ahogy egy kék inges csapat metsző ollóval a kezükben kirohannak az utcára és a suli bicikli tárolóját megkopasztják.
Azután szépen behordtuk és mindent körbe rakosgattunk ahol kellett..
Közben pedig kissé felháborító volt, hogy az osztály fele a teremben ücsörgött (kergetőzött) és klub délutánt tartottak. Csak enyhén volt idegesítő. Aztán amikor a többszörös szólásom sem hatott rájuk, Szofi néni oda ment  és mindenkit az aulába parancsolt. Haha, de itt jön az igazán ideg feszítő: lesznek szivesek oda hordani magukat, de nehogy már normálisan neki kezdjenek a melónak....neeem. Kötekednek, beszólnak, kritikákat alkotnak ésatöbbi.
Nem baaaj, túl éltük. Végre végeztünk az az napi dolgokkal, kimentünk az udvarra, ahol a beton tűz forró volt, mi meg azon rohangáltunk mezítláb. Közben fociztunk, mert mé' ne?
Jah meg persze közben kötelező a "kecskee" "kokain" "Cu =RÉÉÉÉÉZ" "Woooaaa" szavak/kifejezések/mondatok/mémek/fenetudjamik kiabálása. Nem tudom hogy miért, de nagyon jól esett az utolsó előtti napon végre kicsit kiereszteni azt a sok mindent ami az elmúlt időkben felgyülemlett, és ez a kis baromkodás egy picit sem segített azon a tombolási vágyon ami bennünk uralkodott. De azért jól esett. Kicsit szebbé tenni az utcsó napokat a 7. évfolyamon. Mert többször nem fog előfordulni, hogy hetedikes legyek (lehet, hogy az osztályban két emberkének sikerülni fog az év ismétlés de szerencsére nekem nem. :"""D )
Aztán Liza elment, 4-en maradtunk,rohangászunk, és kijött egy 9.szk-s és egy 11.szk-s.  Hoztak rendes foci labdát ás játszottunk velük, addig amíg csak 2-en maradtunk 7.-ek. Aztán leültünk velük és hülyéskedtünk egészen 19:00-ig amikor aztán elhúztam a csíkot haza.

Péntek.... Utolsó nap. Első óra szabad elfoglaltság infón, második órán pedig énekre beültünk az nyolcadikosok búcsúhangverseny próbájára. Az nap is rájöttem, hogy úgy összességében szeretek ide járni. Túl fogok élni itt még 5 évet.
A többi órán díszítettünk, készülődtünk, rohangásztunk föl-le, ide.oda az iskolában,.
Aztán megvártunk a 18:00-t és elindultak a nyolcadikosok a virágaikkal a kezükben, karöltve, és énekelve, hogy bejárják az ÉZI-t és megkoszorúzzák az emlékműveket. A vicc az egész estében az az volt, hogy mivel mi sorfalat álltunk nem engedhettük a szülőket arrébb, viszont mögénk mentek és fotózták a ballagókat. Mögém pedig Kevin apja állt (szerintem nem nagyon fogta, hogy a fia ismeri ezt a szőke kiccsajt) és elkezte fotózni őt. De közben pedig előttem megállt a vonulás egy kicsit. Láttam, hogy Kevin kicsit fancsali képet vág, és a természetem miatt nem hagyhattam, hogy úgy szerepeljek a képeken, így megpróbáltam vele szemkontaktust fel venni, amikor sikerült elkezdtem mosolyogni mint a vadalma, aztán ráadásnak kacsintottam, amikor belerontott a dalba, de legalább mosolygott. :D Küldetés teljesítve! ;) Level complete! :D
Ballagtatás tán haza lettünk küldve és ezennel kezdetét vette a mindent elsöprő unalom, de egyben izgalom. :D
A nyári szünet. Vagy ha jobban tetszik: VAKÁCIÓ!


 

2014.06.06. 16:26 D.e.k.o.

Igen, Itt az év vége.
Hm..Gyorsan elrepült. Az igazat megvallva azért nem írtam, mert az egész hetem folyamatos tanulással telt. Meg olvasással.
De szerintem meg lesz az eredménye. Még ha nem is változtat jegyet, de megnyugtat a tudat, hogy műveltebb vagyok egy átlag embernél. Ma is írtunk egy ének dolgozatot, ami nem volt valami könnyű, nem minden napi dolgokkal, szavakkal volt teli. És jó érzéssel tölt el hogy ilyenek én tudok. Úgy érzem ezeket az információkat nem egy hamar fogom elfelejteni. Szükségem lesz még szerintem az passacaglia fogalmára.
Remélem, mert ezeket nagggggyyyon megtanultam. És remélem, hogy az élet pályám során nagyon fontos is lesznek ezek az információk.
Bár hétfőn, konkrétan sírva rohantam ki az ének teremből, sírva húztam le a csíkot ebédelni. A folyosón pedig sírva fakadtam ki. Mert el lett véve a kedvem mindentől. A jövőtől, az élettől, a jelentől, az álmaimtól és mindentől. Mert ugyan nem nagyon hangoztatom, de szakiba szeretnék menni magán ének szakra, onnan a konziba, utánna irány az óvónő-tanító képző.
Milyen szép is lenne. Kicsi korom óta ezt szeretném. De azon a hétfői napon mindentől el ment a kedvem. Össze omlott bennem az a kicsi kis cél. Mert egyszerűen nem bírtam tovább. Elegem lett mindenből és mindenkiből. Bár szerintem ez ebben a korbam teljesen természetes. Kamaszodok. Nem? Ugyan csak azok szenvedhetnek ebben a fajta "teherben", akik ebbe a suliba járnak. Épp számolgatom...9 zene órám van egy héten. Ami nagyon sok. Jövőre +3 fog csatlakozni.
Ami mégtöbb. Előre félek. De mivel ez az álmom szerintem ez a minimum.
Tamás bá meg végre belenyugodhatna, hogy nem vagyok egy olyan robot akinek minden megy, csakis az énekkel tud foglalkozni. Vannak más tantárgyak is. Amik lehet hogy ugyan olyan fontosak mint az ének. Igen. Matek, Magyar, Töri,Ének. Ezekből fogok majd érettségizni ha minden jól megy. És nem fogom engedni, hogy egy tanár miatt ne váljanak valóra azok amiket mindennél jobban szeretnék. Nem fogom feladni. Igen is tanulok, küzdök, fejlődök és elfogom érni azokat a dolgokat! Meg fogom csinálni. Nem érdekel hogyan de meg lesz. Szóval hétfőn erre jöttem rá. Viszont iszonyatosan el vagyok fáradva. Igen. Lelkileg és testileg is. Fáradt vagyok. Ennyire talán év végére még nem lettem hulla. Ez a hetedik nagyon megtette a hatást.
Túl kell rajta tennem maga, jön a szünet, amiben nagyon sok mindent fogok csinálni, számomra izgalmasat és kevésbé izgalmasat. De elleszek szerintem.
Minden esete kicsit pihenek is.
Szóval, fenn van már a CIÓ! a táblán, és ebből is viták lettek. Szerencsére én kerek-perec megmondtam mindenkinek, hogy nagy ívből leszarom a vakáció! feliratot. De persze mindenki tőlem kérdezi, hogy ő írhat e egy betűt. Én ilyenkor nagy szemekkel nézek és elmagyarázom neki, hogy bocsesz, de nagyon nem érdekel, és végre mindenki felfoghatná, hogy nem akarok az osztály dolgaira koncentrálni. Nem érdekelnek. Egyre fogyatékosabban viselkednek, szívesen rúgnék seggbe párat. Rájöttem, hogy azzal, hogy azt mondom "Kérlek szépen" nem nagyon megyek sokra, sőt inkább fel is bátorodnak. Akkor most mi van? Régebben az volt a bajuk, hogy szerintük túl hangosan és bunkón szóltam hozzájuk. Most meg az, hogy a legkedvesebb, legtürelmesebb énemet veszem elő? Így hát nem nagyon értem. De tényleg. Döntsék már el.
Az utóbbi napokban azon is kicsit felkaptam a vizet, de persze csak magamban, nem akartam veszekedni, csak szép csendben elódalogtam onnan, mert drága hölgyemény kiakadt azon, hogy hogy merészelek én mondásaimmal reagálni valamire. Mivel voltam olyan igen okos elmondtam ennek a hölgynek a blogom címét, így most jogosan jöhetne oda hozzám kedden veszekedni. De nem különösebben érdekel. Örüljön mindenki annak, hogy a tavalyi nyár alatt egy akkora nagy változáson mentem keresztül, hogy mára már a lehető legkedvesebb vagyok az emberekkel. Jó, itt lehetne mondania pár embernek,  hogy akkor mi volt az ma, hogy felordítottam szegény Ibolyára. Nah arra pedig az a magyarázat: Én is ember vagyok, nekem is van türelem határom. Lehet hogy egy picivel kisebb, de elég nagy ahhoz, hogy ne azonnal leverek le valakinek egy pofont. Amikor már hangosan beszélek, az akkor van amikor már vagy 600-szor elmondtam valamit szépen, de még mindig nem jegyezte meg az illető.

Vagyis vissza térve az eredeti témához. A hölgyike kifejezte nem tetszését az iránt (igen hangosan és nem a legjobb virágnyelv módon), hogy elég sokszor elmondom azokat a kicsit humorosabb (vagy nem) beszólásaimat.
Ami pl ilyen: - Dóri, nem láttad a vizemet?
-De láttam.
-Hol van?
-Megettem.
Vagy amikor találkozok alakivel, vagy csak kedvesen akarok megszólítani valakit: -Óó itt van egy (pl) Csilla. Szia Mizujs?
Nah, és ezen kiakadt és lel lettem ordítva hogy: -Fejezd már be! Nem veszed észre, hogy ez rohadtul nem vicces? Lejárt  lemez! Fogd már fel! -.-
Erre csak annyit reagáltam: -Jól van. Szia.
Nem bírom amikor valaki rettentő jó pofi, de közben meg hirtelen csak átgázol valakin, és beoltja mert van valaki akinek a szokásai és lénye elüt a maga kis tündér világától.
Sorolhatnám hogy miket nem bírok drága szivem csücskeiben, e ezzel csak arra jutnék hogy felidegesítem magam rajta.

A héten végre kaptam tabló képet három nyolcadikos barátomtól is (majd még szerzek másoktól is. Kevintől kaptam, A barátnőjétől (aki kóruson mellettem ül, vagyis hívhatom akár nagy-kis tanárnak is) és kaptam egyet a tavalyi kis tanáromtól. Kevintől nagyot kaptam, ami még mindig ott díszeleg a mappámban és néha meg is ijedek tőle, amikor kinyitom a miraculum mappámat. Persze nem rossz értelemben értem.
A két kistanáromról pedig egyszerűen fantasztikus képek készültek.


Igazából nem is szándékoztam nagyon többet írni. Előre is jó szünetet mindenkinek! :D
süti beállítások módosítása