Igen, Itt az év vége.
Hm..Gyorsan elrepült. Az igazat megvallva azért nem írtam, mert az egész hetem folyamatos tanulással telt. Meg olvasással.
De szerintem meg lesz az eredménye. Még ha nem is változtat jegyet, de megnyugtat a tudat, hogy műveltebb vagyok egy átlag embernél. Ma is írtunk egy ének dolgozatot, ami nem volt valami könnyű, nem minden napi dolgokkal, szavakkal volt teli. És jó érzéssel tölt el hogy ilyenek én tudok. Úgy érzem ezeket az információkat nem egy hamar fogom elfelejteni. Szükségem lesz még szerintem az passacaglia fogalmára.
Remélem, mert ezeket nagggggyyyon megtanultam. És remélem, hogy az élet pályám során nagyon fontos is lesznek ezek az információk.
Bár hétfőn, konkrétan sírva rohantam ki az ének teremből, sírva húztam le a csíkot ebédelni. A folyosón pedig sírva fakadtam ki. Mert el lett véve a kedvem mindentől. A jövőtől, az élettől, a jelentől, az álmaimtól és mindentől. Mert ugyan nem nagyon hangoztatom, de szakiba szeretnék menni magán ének szakra, onnan a konziba, utánna irány az óvónő-tanító képző.
Milyen szép is lenne. Kicsi korom óta ezt szeretném. De azon a hétfői napon mindentől el ment a kedvem. Össze omlott bennem az a kicsi kis cél. Mert egyszerűen nem bírtam tovább. Elegem lett mindenből és mindenkiből. Bár szerintem ez ebben a korbam teljesen természetes. Kamaszodok. Nem? Ugyan csak azok szenvedhetnek ebben a fajta "teherben", akik ebbe a suliba járnak. Épp számolgatom...9 zene órám van egy héten. Ami nagyon sok. Jövőre +3 fog csatlakozni.
Ami mégtöbb. Előre félek. De mivel ez az álmom szerintem ez a minimum.
Tamás bá meg végre belenyugodhatna, hogy nem vagyok egy olyan robot akinek minden megy, csakis az énekkel tud foglalkozni. Vannak más tantárgyak is. Amik lehet hogy ugyan olyan fontosak mint az ének. Igen. Matek, Magyar, Töri,Ének. Ezekből fogok majd érettségizni ha minden jól megy. És nem fogom engedni, hogy egy tanár miatt ne váljanak valóra azok amiket mindennél jobban szeretnék. Nem fogom feladni. Igen is tanulok, küzdök, fejlődök és elfogom érni azokat a dolgokat! Meg fogom csinálni. Nem érdekel hogyan de meg lesz. Szóval hétfőn erre jöttem rá. Viszont iszonyatosan el vagyok fáradva. Igen. Lelkileg és testileg is. Fáradt vagyok. Ennyire talán év végére még nem lettem hulla. Ez a hetedik nagyon megtette a hatást.
Túl kell rajta tennem maga, jön a szünet, amiben nagyon sok mindent fogok csinálni, számomra izgalmasat és kevésbé izgalmasat. De elleszek szerintem.
Minden esete kicsit pihenek is.
Szóval, fenn van már a CIÓ! a táblán, és ebből is viták lettek. Szerencsére én kerek-perec megmondtam mindenkinek, hogy nagy ívből leszarom a vakáció! feliratot. De persze mindenki tőlem kérdezi, hogy ő írhat e egy betűt. Én ilyenkor nagy szemekkel nézek és elmagyarázom neki, hogy bocsesz, de nagyon nem érdekel, és végre mindenki felfoghatná, hogy nem akarok az osztály dolgaira koncentrálni. Nem érdekelnek. Egyre fogyatékosabban viselkednek, szívesen rúgnék seggbe párat. Rájöttem, hogy azzal, hogy azt mondom "Kérlek szépen" nem nagyon megyek sokra, sőt inkább fel is bátorodnak. Akkor most mi van? Régebben az volt a bajuk, hogy szerintük túl hangosan és bunkón szóltam hozzájuk. Most meg az, hogy a legkedvesebb, legtürelmesebb énemet veszem elő? Így hát nem nagyon értem. De tényleg. Döntsék már el.
Az utóbbi napokban azon is kicsit felkaptam a vizet, de persze csak magamban, nem akartam veszekedni, csak szép csendben elódalogtam onnan, mert drága hölgyemény kiakadt azon, hogy hogy merészelek én mondásaimmal reagálni valamire. Mivel voltam olyan igen okos elmondtam ennek a hölgynek a blogom címét, így most jogosan jöhetne oda hozzám kedden veszekedni. De nem különösebben érdekel. Örüljön mindenki annak, hogy a tavalyi nyár alatt egy akkora nagy változáson mentem keresztül, hogy mára már a lehető legkedvesebb vagyok az emberekkel. Jó, itt lehetne mondania pár embernek, hogy akkor mi volt az ma, hogy felordítottam szegény Ibolyára. Nah arra pedig az a magyarázat: Én is ember vagyok, nekem is van türelem határom. Lehet hogy egy picivel kisebb, de elég nagy ahhoz, hogy ne azonnal leverek le valakinek egy pofont. Amikor már hangosan beszélek, az akkor van amikor már vagy 600-szor elmondtam valamit szépen, de még mindig nem jegyezte meg az illető.
Hm..Gyorsan elrepült. Az igazat megvallva azért nem írtam, mert az egész hetem folyamatos tanulással telt. Meg olvasással.
De szerintem meg lesz az eredménye. Még ha nem is változtat jegyet, de megnyugtat a tudat, hogy műveltebb vagyok egy átlag embernél. Ma is írtunk egy ének dolgozatot, ami nem volt valami könnyű, nem minden napi dolgokkal, szavakkal volt teli. És jó érzéssel tölt el hogy ilyenek én tudok. Úgy érzem ezeket az információkat nem egy hamar fogom elfelejteni. Szükségem lesz még szerintem az passacaglia fogalmára.
Remélem, mert ezeket nagggggyyyon megtanultam. És remélem, hogy az élet pályám során nagyon fontos is lesznek ezek az információk.
Bár hétfőn, konkrétan sírva rohantam ki az ének teremből, sírva húztam le a csíkot ebédelni. A folyosón pedig sírva fakadtam ki. Mert el lett véve a kedvem mindentől. A jövőtől, az élettől, a jelentől, az álmaimtól és mindentől. Mert ugyan nem nagyon hangoztatom, de szakiba szeretnék menni magán ének szakra, onnan a konziba, utánna irány az óvónő-tanító képző.
Milyen szép is lenne. Kicsi korom óta ezt szeretném. De azon a hétfői napon mindentől el ment a kedvem. Össze omlott bennem az a kicsi kis cél. Mert egyszerűen nem bírtam tovább. Elegem lett mindenből és mindenkiből. Bár szerintem ez ebben a korbam teljesen természetes. Kamaszodok. Nem? Ugyan csak azok szenvedhetnek ebben a fajta "teherben", akik ebbe a suliba járnak. Épp számolgatom...9 zene órám van egy héten. Ami nagyon sok. Jövőre +3 fog csatlakozni.
Ami mégtöbb. Előre félek. De mivel ez az álmom szerintem ez a minimum.
Tamás bá meg végre belenyugodhatna, hogy nem vagyok egy olyan robot akinek minden megy, csakis az énekkel tud foglalkozni. Vannak más tantárgyak is. Amik lehet hogy ugyan olyan fontosak mint az ének. Igen. Matek, Magyar, Töri,Ének. Ezekből fogok majd érettségizni ha minden jól megy. És nem fogom engedni, hogy egy tanár miatt ne váljanak valóra azok amiket mindennél jobban szeretnék. Nem fogom feladni. Igen is tanulok, küzdök, fejlődök és elfogom érni azokat a dolgokat! Meg fogom csinálni. Nem érdekel hogyan de meg lesz. Szóval hétfőn erre jöttem rá. Viszont iszonyatosan el vagyok fáradva. Igen. Lelkileg és testileg is. Fáradt vagyok. Ennyire talán év végére még nem lettem hulla. Ez a hetedik nagyon megtette a hatást.
Túl kell rajta tennem maga, jön a szünet, amiben nagyon sok mindent fogok csinálni, számomra izgalmasat és kevésbé izgalmasat. De elleszek szerintem.
Minden esete kicsit pihenek is.
Szóval, fenn van már a CIÓ! a táblán, és ebből is viták lettek. Szerencsére én kerek-perec megmondtam mindenkinek, hogy nagy ívből leszarom a vakáció! feliratot. De persze mindenki tőlem kérdezi, hogy ő írhat e egy betűt. Én ilyenkor nagy szemekkel nézek és elmagyarázom neki, hogy bocsesz, de nagyon nem érdekel, és végre mindenki felfoghatná, hogy nem akarok az osztály dolgaira koncentrálni. Nem érdekelnek. Egyre fogyatékosabban viselkednek, szívesen rúgnék seggbe párat. Rájöttem, hogy azzal, hogy azt mondom "Kérlek szépen" nem nagyon megyek sokra, sőt inkább fel is bátorodnak. Akkor most mi van? Régebben az volt a bajuk, hogy szerintük túl hangosan és bunkón szóltam hozzájuk. Most meg az, hogy a legkedvesebb, legtürelmesebb énemet veszem elő? Így hát nem nagyon értem. De tényleg. Döntsék már el.
Az utóbbi napokban azon is kicsit felkaptam a vizet, de persze csak magamban, nem akartam veszekedni, csak szép csendben elódalogtam onnan, mert drága hölgyemény kiakadt azon, hogy hogy merészelek én mondásaimmal reagálni valamire. Mivel voltam olyan igen okos elmondtam ennek a hölgynek a blogom címét, így most jogosan jöhetne oda hozzám kedden veszekedni. De nem különösebben érdekel. Örüljön mindenki annak, hogy a tavalyi nyár alatt egy akkora nagy változáson mentem keresztül, hogy mára már a lehető legkedvesebb vagyok az emberekkel. Jó, itt lehetne mondania pár embernek, hogy akkor mi volt az ma, hogy felordítottam szegény Ibolyára. Nah arra pedig az a magyarázat: Én is ember vagyok, nekem is van türelem határom. Lehet hogy egy picivel kisebb, de elég nagy ahhoz, hogy ne azonnal leverek le valakinek egy pofont. Amikor már hangosan beszélek, az akkor van amikor már vagy 600-szor elmondtam valamit szépen, de még mindig nem jegyezte meg az illető.
Vagyis vissza térve az eredeti témához. A hölgyike kifejezte nem tetszését az iránt (igen hangosan és nem a legjobb virágnyelv módon), hogy elég sokszor elmondom azokat a kicsit humorosabb (vagy nem) beszólásaimat.
Ami pl ilyen: - Dóri, nem láttad a vizemet?
-De láttam.
-Hol van?
-Megettem.
Vagy amikor találkozok alakivel, vagy csak kedvesen akarok megszólítani valakit: -Óó itt van egy (pl) Csilla. Szia Mizujs?
Nah, és ezen kiakadt és lel lettem ordítva hogy: -Fejezd már be! Nem veszed észre, hogy ez rohadtul nem vicces? Lejárt lemez! Fogd már fel! -.-
Erre csak annyit reagáltam: -Jól van. Szia.
Nem bírom amikor valaki rettentő jó pofi, de közben meg hirtelen csak átgázol valakin, és beoltja mert van valaki akinek a szokásai és lénye elüt a maga kis tündér világától.
Sorolhatnám hogy miket nem bírok drága szivem csücskeiben, e ezzel csak arra jutnék hogy felidegesítem magam rajta.
A héten végre kaptam tabló képet három nyolcadikos barátomtól is (majd még szerzek másoktól is. Kevintől kaptam, A barátnőjétől (aki kóruson mellettem ül, vagyis hívhatom akár nagy-kis tanárnak is) és kaptam egyet a tavalyi kis tanáromtól. Kevintől nagyot kaptam, ami még mindig ott díszeleg a mappámban és néha meg is ijedek tőle, amikor kinyitom a miraculum mappámat. Persze nem rossz értelemben értem.
Ami pl ilyen: - Dóri, nem láttad a vizemet?
-De láttam.
-Hol van?
-Megettem.
Vagy amikor találkozok alakivel, vagy csak kedvesen akarok megszólítani valakit: -Óó itt van egy (pl) Csilla. Szia Mizujs?
Nah, és ezen kiakadt és lel lettem ordítva hogy: -Fejezd már be! Nem veszed észre, hogy ez rohadtul nem vicces? Lejárt lemez! Fogd már fel! -.-
Erre csak annyit reagáltam: -Jól van. Szia.
Nem bírom amikor valaki rettentő jó pofi, de közben meg hirtelen csak átgázol valakin, és beoltja mert van valaki akinek a szokásai és lénye elüt a maga kis tündér világától.
Sorolhatnám hogy miket nem bírok drága szivem csücskeiben, e ezzel csak arra jutnék hogy felidegesítem magam rajta.
A héten végre kaptam tabló képet három nyolcadikos barátomtól is (majd még szerzek másoktól is. Kevintől kaptam, A barátnőjétől (aki kóruson mellettem ül, vagyis hívhatom akár nagy-kis tanárnak is) és kaptam egyet a tavalyi kis tanáromtól. Kevintől nagyot kaptam, ami még mindig ott díszeleg a mappámban és néha meg is ijedek tőle, amikor kinyitom a miraculum mappámat. Persze nem rossz értelemben értem.
A két kistanáromról pedig egyszerűen fantasztikus képek készültek.
Igazából nem is szándékoztam nagyon többet írni. Előre is jó szünetet mindenkinek! :D
Igazából nem is szándékoztam nagyon többet írni. Előre is jó szünetet mindenkinek! :D
