Dóri egy katasztrofális osztályban

Heyyyy :D

Az elmúlt hetemben volt az úgymond "nyaralásom". Nem egyedül, nem családdal, hanem legjobb barátnőmmel és két fiú haverommal.
Csilla, Viktor, - most már nem különösebben érdekel az álnév - Szabi, és én hétfőn elindultunk egy- egy hátizsákkal, egy kamerával és egy állvánnyal, hogy a ég tervezett vándor tábort megvalósítsuk.
Mivel az az iskola, ahova járunk, egy tehetség gondozó suli (itt nem arra gondolok, hogy simogatjuk, meg megvakargatjuk a tehetségünk füle tövét) ezért feltételezem, hogy legalább az intézmény 70%-a tehetséges valamiben. Ebből kiindulva, megalakult a FA.KE. kétszemélyes banda, ami egy zongoristából és egy énekesből áll.
Hogy mi közünk van nekünk lányoknak a két idióta ürgére?
Hát kérem szépen az, hogy Viktor dalához én írtam a szöveget, Csilla pedig az operatőri munkásságban kiemelkedő.
Így hát a mi zseniális agyunkból kipattant az az ötlet, hogy egy videoklipet forgatunk a zenéhez. 
Öt nap: Négy éjszaka, Négy helyszín, Négy történet, Négy természetű személy.

Az első napunkat az iskola előtt kezdtük, ahol be is köszöntünk kedvenc portásunknak, mivel valami okból még mindig nyitva volt a suli. Mikor mindenki odaért, és kiörömködtünk magunkat, hogy de jó a kamerám zoom-ja, elindultunk az onnan nem messze lévő házhoz, ahol Szabi lakik mióta haza költöztek Amerikából.
Reggeli, aztán irány a környék. Sajnos a nagy meleg miatt (de a hasunk is közre játszott) nem tudtunk nagyon sokáig házon kívül lenni. Szinte az egész napot a házban töltöttük, ami ugyan olyan meleg volt mint kinn a levegőn, csak emlékeztetett egy szaunára. A napközben készített "helyzetjelentés" videókat elnézve, eléggé kipirosodtunk.
Este fele pedig jött egy hatalmas szélvihar. A tetőablakon kihajolva csináltunk egy halom felvételt arról, hogy miképp fújja a szél a fákat a környéken és, hogy milyen gyönyörű a lemenőben lévő nap.
Viszont Csilla és én nem igazán tudtunk a hátsónkon maradni, muszáj volt kimennünk az utcára, hogy normálisan is megnézhessük a vihar fejleményeit.
Nem gondoltam volna, hogy Kecskemét ezen részén is mennyi minden található ami szép.
Mire vissza értünk már eléggé elkezdődött a sötétedés, leültünk a nappaliba, a pihe-puha fotelekbe, Szabi a kutyáját az ölébe véve ült le a körbe, miután minden villanyt lekapcsolt, és egy mécsessel világította be a szobát.
Elkezdtük Dancsó Péter Videómániás beszólásait idézni, azután pedig amolyan "felelsz vagy mersz" stílusban kezdünk játszani ilyen kérdésekkel pl: Szereted a lecsót?
 Azt tudni kell rólam, hogy én szeretek fürdeni, és kiakaszt, ha a társaságomban lévők meg nem, és nem is teszik. Szóval elkezdtem "hisztizni", hogy márpedig menjen mindenki fürdeni mert...mert csak.
Természetesen utánam.
Olyan 21-22 óra között sikerült Csillának és nekem megfürdeni, de Szabit és Viktort sehogy nem lehetett rávenni. Ez van.
Felérve a szobába,megágyaztunk, úgy, hogy a két lány a két ágyon alszik a fiuk meg a földön.
Vacsora után mindenki elfoglalta a helyét, és elkezdtünk beszélgetni.
Amiből felelsz vagy felelsz lett abból pedig felelsz vagy mersz. Hagy ne kelljen mondanom többször, hogy nem az én ötletem volt, és nagyon nem helyeseltem. Éjféltől pedig mersz vagy mersz. A fiuk hisztiztek, hogyha nem állt szándékunkban egy.két dolgot megcsinálni, így nekünk is volt egy kis "menjetekarohatéletbe" érzésünk. Így Csilla és én 3-kor meguntuk a folyamatos idegölést és lementünk a konyhába egy kis egyeztetésre- Arra jutottunk, hogy mi istenbizony nem alszunk egy szobába a két lököttel.
Felmentünk hangtalanul az emeletre, és szerencsénkre a nagymama szobáját üresen találtuk. De sajnos nem csak a nagymama nem volt rajta, hanem ágynemű sem. Csak lepedő. De egy szaunában minek kellene bunda takaró? Így a franciaágyon, párna nélkül, lepedővel betakarózva aludtunk az első éjszaka.
Reggel egy kiadós reggeli után ismét elfoglaltuk az iszonyat forró szobát, és 13-kor felkerekedtünk és egy órás séta alatt eljutottunk Kecskemét külterületi részére, vagyis hozzánk.
Olyan 14 óra tájékában értünk oda, tiszta vizesen, mert olyan meleg volt abban az időpontban, hogy szinte mozdulni se tudtunk.
Így 16 óráig várnunk kellett, hogy elinduljunk forgatni, mert akkor talán nincs olyan istentelen meleg.
Addig jó 21. századi gyerekekhez méltóan döglöttünk a szobában és Videómániát néztünk.
Meert méééé' neee? :" DDD
Aztán elindultunk ki a tanyák fele. Fiuk elkezdtek nyavajogni, hogy meleg van, ne menjünk be a kukoricásba mert felsérti a lábukat, ne menjünk be a gazba mert papucsba jöttek és megszúrja a talpukat meg minden kutyafüle, csak hogy ne kelljen részt venniük abban a kalandban amiben Csilla és én csak azért is részt vettünk.
A szénabálák között rohangálás, lucerna mezőben sétálgatás, a langyos szél simogatásának csodálása és sok minden kisebb öröm, jó érzet helyett mit csináltak? Leültek egy kapualjban a beton út mentén, a hűvösbe és mindenféle kocka dologról társalogtak, ugyanis a telefonokat vagy elvettem, vagy otthon hagyódtattam x D (milyen szép magyar szó, gratulálok magamnak... azigen x D)
Szóval mi ketten, lányok, berohantunk a lucernába, a kukoricába, a gabonába és szénabálákon ugráltunk. Közben persze gyönyörűbbnél gyönyörűbb felvételeket csináltunk.
Szerintem ez egy nagyon jó emlék lesz ezután, hisz a legjobb emberrel, a legjobb barátommal élhettem át.
A hisztisek meg nyugodtan pukkadjanak meg. ;) x D
Mikor vissza értünk, mi Csillel elhatároztuk, hogy slagolni fogunk a hátsó kertben ami kvázi felért egy tágas réttel.
A fiuk persze jobbnak tartották a wifi hálózat fenntartását, így nem igen akartak csatlakozni.
Viszont, amikor már nagyon egyedül érezték magukat kihozták a focilabdát, amit muszáj volt magunkkal hozni Szabitól. Csillával először egy-egy jó nagy bő pólót vettünk fel fürdőruhánk fölé. Így egy kis angol-magyar szóviccet alkotva. Waterpolo, ami annyit tesz vízilabda. Mi pedig vizes pólónak állítottuk be, de mivel drága amerikai barátunk nem nagyon akarta felfogni, hogy mit röhögünk rajta, elkezdett egy erős éllel a hangjában kioktatni minket az angol nyelvről. Nem mintha nem tudnánk....x D
Aztán ezek az igen eszesek berúgták a foci labdát a kb 150 cm magas csalánba, nem állt szándékukba kiszedni. Otthagyták, és így még mindig van itthon egy fasza focilabda.
   Azon az estén sikeresen külön aludtunk, mert úgy van, hogy a tesóim és az én szobámban is van egy-egy plussz ágy, Így az öcsém átment a bátyámhoz. Vagyis felszabadult egy egész szoba, ahol perfektül elfért a két jómadár.
És mivel ÉN fáradt voltam ezért este 11-kor elzavartam mindenkit a sunyiba, hogy aludjanak, mert reggel már 7-kor kiverek mindenkit az ágyból mert buszhoz leszünk kötve.
Így is volt. Reggel én automatikusan keltem, ezzel együtt mindenkit készülődésre készettem. (az előző mondataim úgy hangzottak, mintha a saját házamban mindenkinek én parancsolnék. Jézusom. Komolyan?? neeem. x D )
Csillával álltunk a tükör előtt és hulla fáradtan néztük a pofinkat, közben elmotyogtuk hogy létünket. xd reggeli készülődés pipa. :D
Reggelinél apa próbálta kicsit feloldani a feszültséget, de a fiuk nem voltak nagyon vevők rá, Csilla már jártas volt itt, neki nem okozott gondot a családunk stílusa, a lükék meg eléggé elanyátlanodva ültek a székeken ahogy láttam.
Kimentünk a buszhoz és megkezdtük az utat Hetényegyháza felé.
   Csilla anyukája épp éjszakás műszakból ért haza és csupán csak 2 órát aludt, szóval igen nehezére esett, hogy 
ne akadjon ki korai érkezésünkre.
Csill húga, egyszerűen levakarhatatlan volt, pont ahogy Süti, a szobakutya.
Olyan 10-11 tájékán voltunk már ott, nekem igen ismert volt a környezet, hisz legjobb barátomnál már nem egyszer voltam. A fiuk megismerkedtek a kutyával meg megpróbálták elviselni az én öcsémmel egyidős húgit aki nem nagyon szándékozott eleget tenni az anyukája által kiszabott feladatoknak.
Beültünk az egyik szobába és csocsózni kezdtünk fiú-lány ellen. Természetesen a fantasztikus ügyességünkkel mi, lányok nyertünk egymás után kétszer. Aztán Szabi kicsit bedurvult és lealáztak, mert hogy milyen dolog már hogy nem ők nyertek.
Ezek után Szabi kitalálta, hogy ki megy nyilazni vagy mi...ne engem kérdezzetek, nem vagyok az ilyen "sportokban" jártas. xD
Addig én beültem a trambulinba, hogy napozzak, I'm FuckLogicGirl :"D
Aztán a nagyon eszesek valami más labda-ütős játékkal kezdtek el játszani. Hát, öhm ez a sok játék a csocsótól kezdve addig az ütős micsodáig mind Csilla húgáé, kilométerhiány levezetése céljából. De szerintem nekünk sem ártott.
Csilla azután hozott ki ásványvizet, ivás céljából, de ebből csak az lett, hogy elkezdték egymást locsolni. Én addig szép csöndben megpróbáltam elbújni a trambulinban, nem sok kedvem volt vizesnek lenni. xD
Figyeltem, ahogy Szabi nem, hogy össze vizezné Viktort, hanem nekivágta a vizet...üveggel együtt.
Természetesen én sem maradhatok ki a jóból, annyit figyelembe vettek, hogy ne legyek vizes, de ha vizes nem akkor mi? Így két oldalról meglettem támadva és leszórtak egy halom homokkal. Mindenem olyan lett. A hajamtól kezdve a talpamig. És mint akik jól végezték dolgukat a fejemhez vágták, hogy most már te sem vagy "szűz", mert mindenki valahogy szutykos lett. 
Bementem valamikor amikor úgy gondoltam, nem élem túl wifi hálózat nélkül. Sok hülyeség árán, de sikerült mindenki telefonjába berni azt a cifra kódot. Így mindenki leült a kanapéra és a házban síri csendben nyomta a telefonját. Hát nem csodás? *szarkazmus tábla villog*
Aztán pedig Csilla anyukája tájékoztatott miket, hogy van otthon sör. (alkohol mentes, és ez elszomorított)
Kiültünk egy-egy Sopronival a kezünkbe a lépcsőre ami Hetény poros utcájára nézett.
Jöttek bicajokkal a "helyi nagymenők" Mi pedig önelégült mosollyal az arcunkon röhögtük ki a 10-11 éves vagánykodóakat, akik árgus szemekkel figyelték, hogy "sörözünk".
Nah itt tényleg elszakadt a cérna és úgy röhögtünk hogy hogy az csak na.
Ezek után elmentünk forgatni az erdőbe tettünk egy hosszabb sétát olyan 17 óra tájában.
Visítva, dülöngélve mentünk odafele, és vissza fel is, csak oda úton minden szembejövő kutyát le "ciccaa"-tunk egy póninak meg elkezdtünk beszélni hogy: -Szia Cuncika! Hogy s mint? Milyen pónielend?  Hiányzol, mikor jössz vissza a vattacukorszivárványfelhő hátán? Hm? Az egész iskola keres téged. Cuncika!
(ez abból fakadt, hogy egyszer kiírtam az osztályterem táblájára hogy "Elvesztettem a lila unikornisomat! Cuncika névre hallgat és nagyon jámbor! Egy pici csillag van a popsiján. Aki látta, az........ NAGYON BE VAN SZÍVVA! :"D " ) Szóval ebből a szép emlékből adódóan kezdtünk el egy pónival beszélni egy erdei tanya szélén.
Vissza fele pedig a fiuk mentek elől, mi pedig egymásba karolva sétáltunk az erdei út szélén, miközben ügyesen kiderítettük hogy nem tudok sikítani, anélkül, hogy ne jönne ki egy mélyebb, morgó hang is a magas sikítással. Vagyis én nem vagyok normális lány. Logikus ;)
Vissza érve elvoltunk mint a befőtt, a fiuknak muszáj volt megfürdeni, nem tudták el happolni.
Vacsora után mindenki elfoglalta a helyét, ami azt jelenette, hogy Csilla és én a kanapé a nappaliban, a "férfiak" pedig egy másik szoba.
Kb 23-kor már mindenki elment aludni, még a fiuk is, csak mi ketten maradtunk egy kicsit zenét hallgatni, akarom mondani lett belőle egy kísérlet, vagyis Sütire, a kutyára, nyugtató hatása van az Elliot Minor számoknak. Fantasztikus.
Bár miután elaludtunk és zenét is lekapcsoltuk, Süti folyamatosan felébresztett az éjszaka folyamán, és mivel lelógott a bal kezem, elkezdte rágcsálni mind a 22 karkötőmet. Bosszantó, nem ugye?
Reggel arra keltem, hogy a kutya megint a kedvenc csomózott karkötőt vette célba, eltessékeltem, viszont vissza már nem igen tudtam aludni.
Elővettem a telefont, és nyugtáztam, hogy megint bealudtam az olvasásba. *Vállveregetés*
Mindenki felkelt, elkészült, elvolt, és Csillus anyukája elküldött minket, hogy menjünk fagyizni, hagyjuk őt békén ebédet főzni. Ööö..oké (?)
Mind az 5-en (igen jött a hugica is) 
Fagyi után vissza, onnan pedig irány a Hetényi nagy foci pályaaaa!
Még két éve volt, amikor Csillel először jöttünk oda ki ketten, akkor kvázi ilyen hagyomány lett, hogy amikor nyáron ott vagyok, kiegyünk és amikor épp locsolják a pázsitot mi a locsoló elé állva örömködjük ki magunkat.
Sajnos amikor mentünk nem volt locsolás, de nem adtuk fel. A fiukat ott hagyva átosontunk a szomszéd lovasbemutatós pázsitra, ahol szerencsére épp locsoltak. :3 Egy bácsi el is hajtott mellettünk lovaskocsival, övé volt az egész "kóceráj" de nagy szerencsénkre nem találta ki, hogy elakar minket tessékelni.
A felfrissülés után perceken belül is megszáradtunk és vissza mentünk a házhoz ahol egészen 16-ig maradtunk, hogy aztán akkor elinduljunk a buszhoz ami bevitt Kecskemétre. Kecsón felszálltunk a Ballószögi buszra és a vándor táboruk utolsó helyszíne felé vettük az irányt.
   Odaérve kis híján idegrohamot kaptam Viktor szobájában. Mindenhol poszter.. Mindenhol. Mindenhol!! Komolyan, ha az én szobámban lenne ilyen sok emberről (ez esetben focistáról és autóversenyzőről) kép, akkor félnék elaludni, mert ennyi szem figyel. Enyhe paranoia. x D
Kiültünk a kertbe, természetesen én azonnal elfoglaltam az egyetlen hintát "ez az ÉN helyem és kész" révén. :D
Vikó anyujával elbeszélgettünk kb 1-2 órát az udvaron mi lányok, addig a 3 fiú (Viktor öccse is) ps3-tak.
Megérkezett Viktor apukája is, mi pedig simán lecsókolomoztuk.
Aztán miután bementünk, halál komoly fejjel bejött, és elkezdte: -Sziasztok, És Fecó vagyok, tegeztek és nincs semmi Csókolóm. Értettük egymást?
Estik ezek a nagyokosok dárcoztak, Én pedig mellettük olvastam és elszórakoztattam az öcsit, hogy ne legyen útban a nagy dárcosoknak, meg, hogy ne dobja valamelyik kancsi se fejbe a kb hasamig érő lükét.
Amíg én lefoglaltam a kisembert Csilla Szabi ellen állt ki, és egymás után 2-szer is megverte.
Persze Szabi nem tud veszteni. Egyszerűen nem tud. Elkezdett velünk (az öcsivel meg velem) üvöltözni, hogy miattunk nem tud dobni, aztán kiviharzott. Gratulálok neki. ;)
Miután lenyugodott kimentünk a kertbe, mert ki lett találva, hogy szalonnát sülünk. :3
Közben szinte mindenki szénné sütötte a szalonnáját. Nekem még szerencsére sikerült valami értelmeset a kenyeremre rakni. Vacsora közben megnézettettük (szép magyar szó ismét)  a szülőkkel a Videómánia legjobb részeit. :DD 
Viktor anyja kijelentette, hogy akármeddig fenn lehetünk, csak maradjunk halkak.
Csilla és én elrohantunk kb éjfélkor fürdeni, hajat mosni (nekem a halom homok miatt) és vissza mentünk a szobába. olyan 1 óra tájékán elértem arra a szintre, hogy elolvastam több fejezetet a könyvben, de nem fogtam fel belőle semmit.
Ezért kihajtottam a haverokat a sátorba, hogy ha bealszok akkor inkább arra fele.
Egy kicsi 2 személyes sátor volt a lányoknak és egy nagy 4 személyes a két fiúnak.
Leültünk a négy személyes előtti részen és almalevet iszogatva (amiben nem volt aszkorbinsav!!! ) a Mónika show kivágott részeit nézegettük, hogy aztán idézhessünk. :"D Mert ez is logikus. :)
Mikor meguntuk a telefon bambulását, bementünk a sátorba, a 4 személyesbe.
Korom sötét volt, csak egy zseblámpánk volt, amivel azt játszottuk, hogy egy ideig világítottunk, addig mindenki látott mindenkit, akkor pedig lekapcsoltuk. Egy pár pillanatig senki semmit nem látott, aztán mikor pedig hirtelen valaki felkapcsolta a lámpát. Szívroham-szívroham hátán, mikor épp az arcomba mászott Viktorral szemeztem.
Vagy épp Szabi gyönyörű csülkeit lógatta be a képembe.
Rendeztünk csiki versenyt, leterítettük drága Szabolcsot, ezek után pedig felelsz vagy merszeztünk, amiből felelsz vagy mersz lett, mivel mindenki úgy elfáradt, hogy moccanni se tudott. Így értelmesebbnél - értelmesebb kérdésekkel bombáztuk egymást.
Már olyan fél négy fele volt az idő, amikor bementem vizet inni és azt láttam, hogy már javában világosodik. ÉS mi még NEM aludtunk. Látjátok, ez az, ami velem még nem fordult elő.
Vissz amentem a sátorba és tájékoztattam a bennlévőket a burkon kívüli eseményekről. ;)
Folytattuk a beszélgetést, ha jobban tetszik akkor felelsz vagy merszet és egyszer csak az történt, hogy elfelejtettük, hogy ki kérdez és kitől, nem szólalt meg senki, csak Szabi álmában. Mindenki bealudt a fiuk sátrában. Csilla feje a talpamba illeszkedett, azt találta kényelmes párnának, míg a két fiú egymás mellett a sátor másik felében aludtak, szabi lába néha belerúgott majdnem a hasamba, de szerencsére nem olyan hosszú (akarom mondani magas) a srác, hogy elérjen teljesen a hasamig.
Reggel pedig arra keltem, hogy Szabi feje ott van tőlem kb 20-30 cm-re, Csilla sehol, Vikó meg éppen akkor mászik ki. Megnéztem az időt mikor kimásztam. 8:30. WTF???
Csak 4 órát aludtunk?
Beviharzottam - pontosabban félig papucsként használva a tornacsukám bevánszorogtam - a házba, ahol a kanapén Csilla aludt (?) (Miről maradtam le? o.O) Viktor meg Szabi pedig elszublimált (haha egy dolog amit fizikából vagy kémiából megtanultam, vagy nem x D ) a drága anyuka pedig a konyhában van és kis híján bealszik. Leültem a kanapéra Csilla mellé és a csípőjére hajtottam a fejem, majdnem elaludtam én is az egyenletes lélegzetvételeket hallgatva.
Ekkor oda állt elém az anyuka és megkérdezte ne húzza e ki az ágyat. Erre felpattantam és heves fejrázással adtam tudatára, hogy áhh, nem kell fáradni.
Inkább én a nagy logikámmal kimentem a kertbe és behúztam a csíkot a kétszemélyes sátorba, ami érintetlen volt, mindössze egy párna és pár takaró volt benne, ami elég volt ahhoz, hogy dideregve, de elaludjak.
Arra keltem fel egy jó két és fél óra múlva, hogy kiver a víz, és megsülök.
Besprinteltem, ami megint azt jelentette, hogy támolyogtam. De akkor már csak mezítláb (?!). (Hova lett a cipőm? o.o) Benn láttam, hogy mindenki a Ps3 előtt gyülekezik, gyors felöltözés, sminkelés és reggeli belapátolás következett a max két szó beszélgetés után a többiekkel.
Amíg reggeliztem a nappaliban a pult mögött egyedül, gyorsan segített a kis öcsi a magányomon. Hozott elém egy halom autót meg ilyesmi, én meg evés közben, játszottam vele. Nem ültem le mellé, meg semmi, csak beszélgettünk, meg adtam neki az ötleteket, és valami haláli aranyos volt. :D
Csatlakoztam a többiekhez, megpróbálkoztam az autóversenyzős játékkal, de valamiért nem ment.
De halál komoly, hogy 3 fiú tesó mellett, természetes, hogy nem maradtam kis az ilyenekből, sőt, nem is mondanám magam rossznak. Erre Viktor kocsijai közül vagy 6-ot összetörök egy pályán. De tényleg nem vágom, hogy mi bajom volt x D. : ""D
És akkor kb 12-kor Viktor előállt azzal az javaslattal, hogy medencézzünk. Csilla és én gyorsan átvettük a fürdőruhát amiben nálunk otthon waterpoloztunk x D
És bele a medencébe.
Vikó öccsével  nem nagyon tudtuk megértetni pedig istenemre szóljon mindenki magyarázta neki, hogy ne menjen bele a medencébe, mert most mi szeretnénk benne lenni és enyhén szólva, nincs kedvünk arra is figyelni, hogy mikor fullad bele csípőmig érő vízbe. Még ha ez lett volna a nagyobbik gond. Folyton ki-be járkált, hozta be a koszt, és fröcskölt. ://
Szabi nem jött be, nem értettem miért, de ő jól elvolt ott a medence körül a focilabdával.
Vikó kiment, hárman maradtunk, és akkor hirtelen azt veszem észre, hogy valami karmolgatja a medence oldalát. Oda nézem, waaaat??? Hogy teleportált ide egy kutya?
Majdnem felsikkantottam, amikor Csilla is észrevette újonnan jött idegent, és beszóltunk az egyetlen értelmes lénynek 100 méteren belül, az anyuknak.
A kutya rettentően barátságos volt, jött a nyomunkban, nem akart elmenni mellőlünk.
Ezzel csak az volt a baj, hogy egyszerűen nem lehetett ott tartani. Mivel látszott rajta, hogy nem rég kóborolt el a gazditól, kitettük az utcára, hogy majd haza megy. A fenéket. vagy 5 percig nyüszített a kapuban.
Elmentünk ebédelni, de akkor sem lehetett nyugtunk, mert a mélyen tisztelt dog, került egyet és vissza mászott ott, ahol legelsőnek bejött.
Alig lehetett kirakni, végül mindent befalaztunk így a szerencsétlen állatnak muszáj volt más emberek után kutatnia.
Nem is tudom mit csináltunk úgy egész nap a legnagyobb melegben. Áhh, tényleg. Bent dárc bajnokságot rendeztünk, akarom mondani én csak néztem. Olyan kancsi vagyok, hogy háromból max 2 meg a tábla környékére, a harmadig valamelyik posztert találja el a másik falon.
Bár, jobban lefoglalt az olvasás. Valamikor olyan 17 óra fel elindultunk az itt létünk valódi okának teljesítésre. A forgatásra.
Csak a focipályáig látogattunk el, de ott készült a legtöbb baromkodós kép és videó.
Mikor vissza értünk a hosszas körutunkból leültünk a nappaliban és a konyhában és egy kb 1-2 órás beszélgetést rendeztünk az anyukával, pár iskolai történetet meséltünk el neki, ami igazán érdekelte, hisz fiával kapcsolatos, nah meg igen égő. Mármint nem úgy értem, hogy direkt égetni akartunk, hanem elmeséltünk ilyen kisebb hülyeségeket amik csak magukba foglalták, hogy mekkora egy eszetlenség van az osztályban szünetekben vagy órákon.
A 19:20-as busszal mentünk (volna) vissza Kecskemétre, immáron csak 3-an.
De az a busz nem volt így fél óra várakozás után útra keltünk és vissza mentünk a városba.
Szabi hamarabb leszállt, Csill és én pedig a végállomásig utaztunk, ahonnan hozzánk mentünk, hogy még Szivemcsücske nálunk aludhasson +1 éjszakát. Nagyon korán le is feküdtünk aludni, hisz Ő csak 5 én meg csak 6 órát aludtunk.  
  Másnap hamar mentünk a buszhoz és elbúcsúztam tőle, sajnos elég huzamos ideig.

És ezután beköszöntött ismét az a fojtogató álmosság. Nem tudom mi okból, de 3 napig mindössze 3 szelet kenyeret és 3 pohár kakaót ettem&ittam. Nem nagyon vall rám, hisz imádok enni, de nem igazán mentem ki a szobámból, a bátyám amikor este meglátott csak rám csodálkozott "hééy te itthon vagy? o.O"
Pedig tök normálisan voltam.Csak egyszerűen hányingerem lett a kajára gondolva. Ezt mégis hogy gondoltam? Apa meg megvádolt, hogy ha fogyózni akarok azt vagy felejtsem el, vagy okosan, de inkább az első.

Szóval....ez volt az a hét a nyaramból, amin sok.sok mindenre rájöttem, főleg, hogy a fiúk hisztisebbek mint egy csapat szőke amerikai ponponlány. :D x D
További széép nyarat mindenkitek, nah meg jó éjt. :D


D.e.k.o.

Aaa kép pedig első közös fotóm az egyik fiúval aki még esetleg a normális csapatba tartozik. 

Szóval ott tartottam az előző bejegyzésben, hogy Peti azt válaszolta: Idegesít engem is hogy bevették Viktort. Azóta ez van, az van. Nem nagyon akarta részletezni a dolgokat. 

De valamit azért kiszedtem belőle és ő is belőlem.

Megbeszéltük hogy kettőnknek (hàrmunknak) az lenne a legjobb ha Móni fejét kissé rendbe tennénk. A betonon való séta nagyon fàraszó volt. Nèha (mivel nem jött kocsi) lefeküdtem a csíkokra az út közepén. Nem volt vészes, a beton meleg volt, meg kényelmes.

Peti mellett, az osztály legelején sétáltam. Ugyanis nem sok kedvem volt semmilyen dolgohoz, így elől viszonylag nyugi volt...Már ha azt nyuginak lehet nevezni.xd

Peti azzal szórakozott, hogy elbújt az út szélén elhelyezkedő bokrokba, és onnan a korom sötétben ijesztett rá a gyenge idegzettel rendelkező személyekre. Lizám volt hogy ijedtében kis híján sírva fakadt.

Mikor megláttuk kiírva, hogy "Aggtelek", hangosan, sikítozva oda rontottunk a táblához és szorosan ölelgettük mint ha fogyatékosok lennénk.

Találtunk egy kèk csapot is, amiből persze ujjongva mindenki inni kezdett. Csurom vizes lett némely vadabb személy, de kit érdekel, hisz fèlig szabadok vagyunk végre.

Bentebb érve a városba, Aggtelek kis utcáin vertük fel a környéket. Rogantunk lefele a meredek utcán sikítozvaaaa.

Séta közben rákezdtünk a jól ismert mondókára: "1; 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9; 10...egy bot, egy kalap, egy eeeseeernyő...ÉS: Előre , hátra, oldalt, VISSZA!"

Akkorra kezdtem is elfelejteni minden problémámat, mikor elém toppant az édes hármas.

Volt bennem egy olyan kéztetés, mi szerint egy-két embernek a pofàjába mondtam volna a véleményem. De inkább nem tettem, mert nagyon fáradt voltam és semmi kedvem nem volt a gyerekes veszekedésre.

Vissza értünk a szállásra, levetettem magam az ágyra, szívesen sírtam volna, csak úgy, okok nélkül, mégis minden okkal. Oké ez igen furán hangzik, de van valamennyi igazság, vagyis értelem mögötte. 

Elrohantunk fürdeni, közben Liza mondta, hogy Mónika a fiú mosdó, és azaz a szobánk előtt legyeskedik. Liza szemébe nézett és mintha nem is neki mondaná (de közben igen is nagyon is neki volt címezve) mondta a maga elviselhetetlen hangján: "Elzsibbadt a karom" Ezzel arra célozva, hogy mivel igen sok ideig karolkozva mentek, a karocskája nem bírta így bezsibbadt. Hogy oda ne rohanjak. Amikor ezt elmesélte Liza és Csilla kedvem támadt kirohonni a folyosóra, két Istenes pofonnal jutalmazni a szánalom elsődleges képviselőjét. 

Mit ne mondjak, nagyon kijárna neki, azért a sok dologért amit az évek során az én, és még sok más idegeivel és lelkével tett. Mindegy. (Vagyis valójában nem) A lányok lefogtak így egy kis csoki társaságában viszonylag lenyugodtam.

Lekapcsoltuk a villanyokat, betakarózva átültünk Liza ágyára és elkezdtünk beszélgetni.

Kicsit könnyìtett ez a beszélgetés szerintem mindenkin, rajtam az biztos, hogy igen.

Mikor már Szofi néni csendben megkért minket, hogy aludjunk el, a saját fekvő helyünket elfoglalva el is aludtunk.

Reggel fél nyolc körül keltem fel arra, hogy a mellettünk lévő szobában hangosan nevetnek az osztálytársaim. Egy ideig próbáltam nem foglalkozni a folyamatos beszédekkel, de egyszer hirtelen, fáradtan, kipattantam az ágyból, közben sántítva (be volt fáslizva a fájós bokám) bekopogtam a szomszéd szobába kissé dühösen.

Kinyitotottam az ajtót és nem tudom hogyan, nem rám vall, hogy hirtelen a hamgulatom végtelen kedvessé váljon dühösből,de akkor sikerült és kedvesen, halkan suttogtam nekik hogy szeretnénk aludni még ha lehet.

Ezzel vissza tántorogtam, véletlem magamra csapva az ajtót.

A többiek is próbáltak aludni. Egy nyegyed óráig szenvedtünk, mert a szomszéd szoba olyan lepcses csajokkal volt teli, akiket még puskával sem lehetne elhallgattatni; nehogy már azzal, hogy kedvesen szólok...hm.

Aztán felkeltünk, felöltöztünk, és kiviharzottunk a gyönörű füves térre, a játszótérre.

Egyből elfoglaltam a helyemet a hintázók felett. Mellém pedig Peti lógatta le a lábát, kishíján le is elett volna.

Beszélgettünk sokat. Lacival is egész elviselhető kapcsolatba kerültem. Aztán jöttek a "karolkozósok". Hm. Látványosan próbáltuk az arcukba mutatni, hogy nem tetszik a jelen létük.

A két lányt egy kissé megtánorította, duzzogva vissza mentek, Viktor viszont kitartóan ott maradt és próbált csendesen nyaggatni, megtudakolni miért vagyok vele ilyen. Nem értette! Itt kissé kiakadtam enyhén szólva. Vissza jöttek a "hölgyek" és magukkal ráncigálták az agyatlant.

Egyátalán nem puhított meg az a két gyönyörű zöld szempár mint általában amikor kisebb hülyeségért kicsit haragszom. Akkor nem. Kerültem is a tekintetét, az övét is, és mindenkiét . Elmentek. Mi ott maradtunk és egy pár idióta képet csináltunk.

Vissza mentünk a szállasra amikor értesítettek minket afelől, hogy "REGGELI!!!"

Felrohantunk, Liza dobott is egy hátast a betonon, az nap másodszorra. 

A reggelinél felvette a flegma stílust az a kis zöld szemes eszes is.

Nem mintha addig nem lett volna elég bunkó velem...hm.és mind össze viszonoztam neki a "kedvességet".

Reggeli után indultunk az első barlanghoz. Ami nem is volt messze, pontosabban közvetlen a szállás mellett.

Nagyon érdekes volt, valahogy sokáig Viktor mellé sodródtam. Néha váltottunk pár szót.

Utána elsétáltunk a másik barlanghoz is.

Az viszont már nagyon mély nyomot hagyott bennem.

Mármint nem is tudom. Egyszerűen kiakadtam. De nem volt furcsább a vissza útnál...

A barlangban szinte végig egymás mellett mentünk mikor egyszer hozzám is szólt eltérve a barlang szépsége témától: Te n vagy olyan harag tartó mint Lizy.

Válaszom pedig igen halkan: Eddig is mindig ilyen voltam. Csak nem tudok sokáig haragudni senkire. Kivételek persze vannak. De te konolyan mondtad, hogy nem tudod mi az ok a haragra? 

-Nem tudom. Komolyan. Nem értelek titeket, nem tudom mit rontottam el, de minden képpen tudni akarom.Te elmondanád?

-Öhöm..majd...

-Most.

-Mondom majd-határozottan válaszoltam-Tekintettel arra, hogy itt van mögöttünk az érintett személy is, nah meg ez senkinek sem a dolga csak a mienk. 

-Hát oké...

-Majd oda ülök melléd a buszon és elmagyarázom.

-Jó.

Aztán másról kezdtünk el beszélni.

Elérkeztübk a barlang utolsó megállási pontjához. Oda, ahol lekapcsolták az összes villanyt, és teljes sötétben voltunk. Ott álltam tisztes távolságban Viktortól és a többi fiútól mikor viccből mondtam, hogy félek a sötétben. Ès amikor lekapcsolódott az összes lámpa, Vikó átkarolt és magához húzott. Kb 2-3 percig, egészen a lámpákat fel nem kapcsolták.

Így átgondolva tényleg nagyon féltem. Olyankor elvesztettem volna az egyensúly érzékemet.

Kijutva a barlangból gyorsan ledaráltam mindent Vikónak, de csak annyit mondott: "értem"

Ez nem volt valami elég válasz...de..

Sokáig csak rajzolgattam szótlanul mellette. Ő meg énekelte a rádióban lejátszott zenéket. 

Ugye bár ez már a vissza út volt. Megálltunk egy benzinkúton. Ott kicsit arrébb mentünk, és megkérte hogy mondjam el mégegyszer. Szájába rágtam mindent, hogy felfogja.

Az én részemről bocsánatot kértem a viselkedésemért,de elvártam hogy kérjen bocsánatot ő is. Nah itt elkezdte terelni a témát.

Vagyis nem akart bocsánatot kérni.

Nem rég tudtam meg, hogy Liza köré gyűlt egy tömeg megkérdezni miért szomorú. Ő az osztály nagy részének sok mindent elmondtott.

Ott volt a tömegben az a fiú aki nyomul Lizyre. Erre m egkergette Vikót, hátba vágta a benzinkút mögött, megráncigálta és kérdőre vonta, hogy mitt merészelt.

Ezt én csak csütörtökön tudtam meg.

Na és akkor folytattuk az utat, Mind a ketten szótlanok voltunk, mögöttünk buliztak, ő betette a fülesét és csak nézett ki a fejéből, fejét kezei közé tette és látszott rajta, hogy a kiakadás határát átlépte.

Néha a szememhez emeltem a kezem, letörölni egy-egy kósza könnyet.

Gondolkoztam mindenen. De tényleg mindenen. Azon, hogy van e olyam dolog amit elrontottam. Igen van egy pár. De vannak dolgok amiket nem nagyon értek. 

Sok gondolkozàs és csendesség után Viktor megszólalt és elkezdtünk lelkizni. De csak halkan. Azaz csak ő beszèlt én meg meghallgattam. Este 9-10 között járhatott az idő amikor oda értünk a sulihoz. Szokásom, hogy mindenkitől elköszönök egy öleléssel. De azt már tudtam, hogy Vikó nem nagyon szereti ha a szülei előtt öleljük meg.

Én csak egy mosolyal elköszöntem de azt még láttam, hogy Móni rohant oda hozzá szinte sikítva, hogy elköszönjön. Láttam Vikó arcán, hogy majd ha piros hó esik akkor öleli vissza. De Móni csak szorongatta én meg megint éreztem azt a kiakadást.

Haza mentünk Anyummal és el is mentünk aludni.

Szerda és csütörtök még szünet volt.

Kicsit kipihentem magam az ágyban fetrengéssel meg kis tanulással. Megírtam ez előző bejegyzést és neki is fogtam egy dalszövegnek amit kértek a fiúk. De nem nagyon ment. Folyton kattogott az agyam valamitn Nem nagyon tudtam elterenli a figyelmemet.

Pénteken enyhült a kiakadásom, helyette szimplán csendben meg lettem sértve.

Vikóval beszéltünk, én hoztam össze mindent. Lizit is betoltam hogy megbeszéljük 3-an. 

Ő nem nagyon akart.

Szóval 3-an elmentünk megdumálni a dolgokat. Vagyis Viktornak az volt a bocsánat kérés ideje.

Bocsánatot kért. De ami rosszul esett, de nem nagyon mutattam, hogy ugyebár azt mondta, hogy neki mindenki egyformán barátja. Naa ja. El is hiszem. Akkor nem Lizának magyaràzott volna végig. Szinte úgy viselkedett mintha ott sem lettem volna. Csupán Lizyvel jól elvolt. Én meg csak álltam ott a földet nézve és majdnem elrohantam, gondolva mivel ennyire szartok rá, hogy én próbáltam tenni az össze veszés ellen nincs itt szükség rám.

De szerintem nem nagyon tettem jól hogy ott maradtam. Végül megszólaltam, hogy bocs de én is ott vagyok. csak a sokadik megszólalásomra reagáltak. Nah ez esett olyan nagyon rosszul. Persze nem jegyeztem meg neki rosszallásom.

Így vissza gondolva csodálkozom hogy nem akadtam ki.

Szóval ez volt az osztály kirándulás és az utó "munkálatok"... Mindenkinek további szép napot.

 Nos, nem ezt vártam. Teljesen máshogy képzeltem el, hogy milyen lesz ez a kirándulás.