Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

Lengyelországi nemzetközi kórus versen In WrocŁaw

2014.04.29. 20:06 D.e.k.o.

 

Nos. Így vissza fele menet úgy gondolom 19:26-kor neki kezdek a Lengyel országi beszámolásnak.
Nagyon sok mindent tudtam meg, sokkoltak jó és rossz dolgok is.
(Nem tudom, ki mit hoz le a beszámolásból majd, de remélem azt amire gondolok. xdd)
Nah akkor 19:30-kor még rám írt Peti és Vikó hogy nagyon hiányozni fogunk nekik.
Elköszöntem mindenkitől aki itt marad és indulás a buszhoz a sulihoz.
Mivel Kevin barátnője is utazik, kikísérte a buszhoz. Oda mentem én is elköszönni, mert régen találkoztunk már. Megöleltem, de nem nagyon volt olyan mint szokott lenni, nem ölelt vissza és flegmázott.
Kicsit rosszul esett.
(kis szünet, folytat.köv. bejegyzés: 2:45)
Elköszönések...
Felszàlltunk, elindultunk. Szinte el sem hittem: Fenn vagyok egy olyan buszon ami egyenesen Prágába és Wroclawba visz. Nem akármilyen csapatot: a legjobbakat.
Ez hihetetlen volt.
Tamás bà tàjékoztatót tartott de mikrofonnal hogy mi is halljuk ott a leghátsó sarokban.
Mellettem Liza ül. Utolsó, 5-ös sor. Ablak mellett, ami nagyon alkalmas volt az unalom elterelésére.
Csomó ideig utazunk, mikor éjfélkor megállunk Győrben egy Tesconál. Fogat mosni, kicsit mosakodni.
A falon volt egy kis fehér kosz, amibe nagy okosan bele írtuk: "Itt járt a Miraculum gyermek kar! We <3 Kecsó"
Kecskemét gyöngyszemei vagyunk. (ahogy Kevin is megfogalmazta)
Folytattuk az utat. Buszon nagyon nehéz aludni, most is azt tapasztalom így lassan 3-kor hogy nem tudok aludni semmilyen pózban.
Nyomás tovább, csak a határokon álltunk meg az elsőt 1-kor kocsikáztuk át a másikat meg 2-kor.
És reggel megérkeztünk Prágába.
Ott is egy kis (nagy) Tescoban intéztük el dolgainkat, reggeli és mehetünk is várost nézni a központba.
Szerintem nem valami nagy extra. Mintha Budapest óváros utcáin sétáltunk volna.
Vásároltam a karkötő gyüjteményembe egy I love Prague feliratú kék azilikon karkötőt. Aztán meg 3 képeslapot.
Naaagyon hosszú volt a város nézés és fárasztó. Felsétàltunk az aranyművesek utcájához, erre....fizetős. Pedig Tamás bá az Aurinnal még ingyen ment be 2 éve...A pasi meg olyan irritáló volt a belépőnèl hogy szivesen lecsaptam volna a fenébe.
És megemlítem...a belépő közelítőleg 10-14 000 ft lett volna.
Szóval undorító hogy minden pénzes, még a wc is...
A város nézés közben kaptunk szabad időt, vagyis rohangászhattunk össze-vissza pàrosával vagy csapatosan. Deee nem a tanárokkal.
A buszhoz menet Tamàsbá ment egy ideig mellettem és magyaràzta, hogy nagyon szép lány vagyok...nagyon gyönyörű meg minden, de ne az Ask.fm-en rakjak ki képet vagy nem tudom mi baja volt. Mondtam neki, hogy köszönöm, meg hogy már Kevin utasítàsára/tanácsára megszüntettem.
Aztán valahogy a barátnője mellett mentem aki szintén elkezdi hogy ilyem szép meg olyan szép vagyok. Kimondottan jól esett.
Mikor vissza értünk a buszhoz 4 órás út vezetett Lenyelország egy nagyobb városàba, Wroclawba.
Gyönyörű tájak voltak oda fele, rengeteg kisebb patakocska, tavacska, erdő,repce, tisztás, domb,hegy...
Fantasztikusan nézett ki. De az utazás alatt nem nagyon éreztem azt, hogy másik városban/országban lennék.
Valahogy nem volt olyan nagyon más.
Megérkezünk a szállásra. Ilyen kis kártyákkal lehetett a szobàba menni. Vicces volt. De csak lepakolni volt idő, mert fellépés volt egy templomban azonnal.
Szép, elegáns szobàk voltak, én Lizussal aludtam egy 2 ágyasban.
A fellépés az nap mindenki szerit nagyon jól sikerült, de ez nem a verseny volt még. Én vittem fel a kórust, mint utàna minden fellépèsen ezen a Lengyelországi koncert sorozaton.xd
A zsűri jelöltek is ott voltak, egyik még el is sírta magàt, annyira szép lett némelyik.
De hangsúlyozom, ez nem a verseny volt. És egyébként is hulla fáradtak voltunk.
Tamás bá megparancsolta, hogy 22-kor mindenki aludjon egészen 8-ig. Semmi kivétel. Aki nem teszi, az elcseszi a versenyt. Ugyanis egy kipihenetlen kórus tag is elcseszheti a versenyt.
Reggel sok reggelit kellett enni, ez is parancs volt, úgy mint késöbb ebédet. De volt egy kis bökkenő. Az ebéd olyan szinten ehetetlen volt, hogy arra nincsen elég erős szó. Már mimt nem a szakácsot akarom sértegetni...
vagyis...ő tehet róla.
Igen, szombat a verseny napja. Délután a kategóriánk egyetlen indulójaként léptünk fel. Viszont szerintem voltak hibàk...hm. Azaz nem csak szerintem. De gondoltuk majd csak kiderül hanyadik helyezettek leszünk.
Vissza a szállásra, ott mindenki rohangált mindenki szobàjába. Össze haverkodtam egy nyolcadikossal akit nagyoon megkedveltem, viszont egy csomót borzasztóan elìtèltem. Hm. undorító miket művelnek. Nem is lènyeg...
Az nap este még énekeltünk egy templombam ahol úgy gondoljuk nem lett valami jó, de nem is lehet elvárni, amikor az nap már énekeltünk. Nem akárhogyan, 12 perc folyamatos, teljes koncentràcióval.
Természetes hogy akkorra már nem kicsit de elfáradtunk.
A fellépés után megvendégeltek minket egy kis fánkkal, meg csokival. Mindenki dugdosta a melltartójába, egyenruhájába a Mars csokikat...
Látszik a színvonal.
Az nap este pizzát rendeltünk, buliztunk. És végre sikerült netet csiholnom is. Így Kevinnel meg Vikóval beszéltem. Megtudtam, hogy Kevin azért volt flegma, mert ott volt a barátnője apja ès kb 4-szer megölte a szemével mikor beszéltünk.
Szóval érthető.
Viktornak nagyon hiànyzunk és nekünk is ő, hangfelvételekkel beszélgettünk.xd
Kevinnel meg rendesen, volt téma nem is akármilyen.
Átjöttek hozzánk egy csomóan. 9-en voltunk a szobában. Olyanokat tudtam meg, amitől konkrétan leakadtam. Nem gondoltam volna. Azt hittem ilyen dolgok ebben az iskolàban nem történnek. Nagyon kiakadtam.
Nagyon. Sokk.
Ezt tárgyaltuk meg, kicsit lenyugtatott.
Viszont fura volt,de nagyon jól esett,hogy Kevin nagyon kedves volt velem facen keresztül. Nem szokàsa olyannak lenni.xd
Mindegy.
1-kor elzavart aludni.
Vasàrnap: Eljött az indulás napja, a Wroclawi város nézés napja ééés az eredmény hírdetés napjaaa.
8-kor reggeli, aztán pakolàs. Elmentünk várost nézni. Nagyon aranyos kis város, aranyos bolt(os)okkal. Gondolom làtták az egyen pólónkon hogy Miraculum gyermek kar, Kecskemét Hungary
És ugye bàr Lengyel Magyar örök baràt.
Vettem egy I <3 Wroclawos karkötőt, olyat mint Prágában.
Vettem sok ajándékot, remélem örülni fognak neki a szüleim.
Város nèzés után ebéd, ami viszont most isteni volt. :3
Onnan vissza a buszba átöltözni és onnan beéneklés utàn be a városba az eredmény hírdetésre.
Nem nagy szó, de az 1. hely az a mienk lett. Ennyire szàmítottunk csak. De mikor az egész kórus verseny legjobb kórusának címét nekünk itéték sikítottunk, ugràltunk a színpadon kb a fél lengyel vàros előtt.
Nagyon örültünk. Ahogy Tamás bá sem tudta elhinni. A miraculum utoljára 2010-ben volt versenyen. Azóta nem érezte azt, hogy azokkal a nemzedékekkel valahova is lehetne menni. Nos, mi megtörtük. Két szempontból is: -Miraculum nem volt még lengyelbe
-Miraculum nem vitt el nagy díjat.
Énekelni is kellett, mi a végére jutottunk, a város meg a többi kórus igen kiváncsi volt, hogy mi az amiért mi nyertünk mindent.
Szerintem rájöttek...xdd
Csak mi hallottuk meg hogy egy kis szekuntot fel csúsztunk a Salve Reginaba, de kit érdekel. Hittünk magunkban! Sikerült!
Tamàs bà 8 éve vár arra, hogy legyen egy olyan nemzedék vagy a miraculumban vagy az aurinban akik elviszik ezt a díjat. Igen...és mi elvittük!
Tamás bá a virágokat amiket nyerünk mindig oda adja a közelében állóknak, ez esetben én kaptam a nagy díj viràgot, itt van mögöttem.xd
Hahaa. azon gondolkodtunk....az Aurinosokat megeszi a sàrga irígység a hír hallatán. Ugyanis 2 éve èpp hogy nem tudták elvinni a nagy díjat.
Vissza sétáltunk ujjongva a buszra és bulizva indultunk neki az útnak.
Nagyon jó volt amikor együttt énekltünk vagy 7-en hogy: Mamamia iragolooolgeeeen!!! Szegény előttünk ülők, (egyik még majd ezt olvasni is fogja. hahi)
Tamás bá Abba-t rakott be meg minden és így buliztunk.xd
Aztàn kis nyugi. Filmet raktak be amin rendesen bealudtam. Közben Lizussal helyet cserélt egy nyolcadikos mert Lizy rosszul lett nem nagyon birta az utazást, így most is az a nyolcadikos van mellettem. Nagyon kiakasztó. Borzasztóan. Horkol, meg szuszog,de olyan hangosan hogy egy üvöltő osztályt is überel.
A max hangerős zene se nyomja el. Fetreng a csaj össze-vissza. A fejét mindig mint egy részeg belenyomja valamelyik testrészembe. Természetesen izzad és ez rohadt büdös. Nah meg...a szájszaga...undorító. Nem lehet leírni csak annyi hogy ez nem normális.

Így össze foglalva az utat: nagyo vegyes volt, sok jó sok rossz.
Nem tudok zöld ágra vergődni egy pár emberrel. De sokkal meg igen.

2014.04.23. 21:49 D.e.k.o.

Huhh...El sem hiszem. Holnap este már a buszon leszek és egyenesen Prágàba vesszük az irányt....Nos ahogy kórus próbán ülök...Olyan jó érzés...most végre kamatozik az az eszméletlen sok munka amit belefektettem én, és a kórus további 48 tagja akik mennek Lengyelországba.

Próbán jó érzés volt, hogy tudom darabokat...nem is akárhogyan.xd

Jó volt belegondolni. 

A mai nap sok pici (nagy) örömmel, jó érzéssel volt teli. 

Reggel bemegyek...Csilla, Liza, Vikó és még egy páran a nyakamba ugranak, örülnek hogy láthatnak szünet után.

Aztán hirtelen hallom ám, hogy kémia doga. Jókor tudom meg, kèmia egy hete volt, én meg nem voltam ott és akárkit kérdeztem, nem mondtak semmi felhasználható információt.

De szerencsére (Csilla közreműködésével) sikerült mindent kitölteni a dogában, hogy jó lesz e az már egy más kérdés.

 

 

A nap további részét Lizussal és Viktorral töltöttem. Kinn az udvaron a tanszobát éltem túl. Teljesen jól éreztem magam, mert éreztem hogy szeretnek.

Ugyanis az történt, hogy a padon hülyéskedtünk, csikiztük meg csapkodtuk egymàst. Többek között ilyen 2-3 perces öleléseket is tartottunk csak úgy...mert szeretjük egymást és jó barátok vagyunk. Hangsúlyozom...Vikó is ott volt és nem csak nézőnek. :""""DD

Oda jött egy kislány labdával a kezében Liza megszólítja látva hogy ott kìnlódik, unatkozik: Hé, nincs kedved labdázni velem?

Egy hangos "igeeeen" volt a válasz.

Liza ott hagyott minket, hogy ő játszik. Ráhagytuk Vikóval.

A padon ültünk szorosan egymàs mellett. Egyszer csak átkarolja a vállamat és lassan oda hajtja a fejét. Én hagyom, hisz nagyon jól tudom hogy nem azèrt csinálja mert nyomul, vagy szerelmes, hanem mert így fejezi ki hogy szeret és legjobb barátként tekint rám. 

Felemeli a fejét közben beszélgetünk, aztàn én hajtom oda a vállára. Úgy éleveztük a pillanatot és arról beszéltünk hogy ez nem azért van...

Random gyorsan oda fordulok és megölelem. Ez az ami vicces hogy épp húznám el magam onnan erre vissza húz és szorosan megölel. xd kicsit volt fura. Csak kicsit xdd

Amikor elment lenyomott mind a kettőnknek egy puszit meg egy ölelést. 

 

Lizával ketten maradtun. Leültünk egy napos helyen lévő padra. Én Liza ölébe feküdtem, becsuktam a szememet és hallgattam ahogy elmeséli mit olvasott nem olyan rég. Ez is a jó pillanatok egyikévé vált. Lelkiztünk egy picit aztán bementünk a terembe a kórus cuccunkért. Közben találkoztam Kevinnel, gyors megöleltem, de csak azért így mert hm...ott volt a barátnője is aki nem valami aranyos pillantással kíséri végig amikor rendesen megöleljük egymàst.

Mindegy is.

Rohanás kórusra. 

Tamás bá szerint érvényesült a kóruson a töltött káposzta effektus. xddd

Ami annyit jelent, hogy érik a darab úgy hogy nem csinálunk vele semmit. Pont mit a töltött káposzta. :)

 

Kórus után Liza buszát megvártam, hogy kikísérjem. Ami egy 30-40 perc múlva jött. De se baj, addig kinn lelkiztünk az udvaron. Körbe-körbe sétáltunk a salak pályán miközben minden ügyes bajos dolgunkat. Deee hagyni kell dumát még 4 napra is. Ugyanis egymás mellett ülünk majd a buszon is és egy szobában leszünk ketten. Hogy miért nem Csillával? Nos ő nem jön. Sajnos ő nem a hangjával tűnik ki (bár az elmúlt 2 évben rohadt sokat fejlődött a hangja) viszont elmélet az nagyon megy neki. :)

Szóval Lizyvel utazok nem Csillussal. :/ :)

 

 

Jaaaaajhhh nagyooon izgulok. Várom a holnapot. :3

Jó éjszakát! :)

 

2014.04.23. 21:33 D.e.k.o.

Folytatás...

2014.04.19. 11:29 D.e.k.o.

Hol is hagytam abba?Jaaah igen. Az ausztráloknál.
Kaptunk tőlük szendvicseket, amik ki maradtak mivel rohanniuk kellett a díszterembe. Nem nagyon kértünk volna belőle főleg nem én, hisz I don't like a tuna sandwich.xddMindegy. Elfogadtuk és mentünk vissza mosolyogva a terembe. Én még egy kicsit kinn maradtam beszélni Kevinnel és a barátnőjével, közben láttam, hogy az igazgató helyettes lép be a terembe és üvölt azokkal akik fen voltak és kaptak szendvicset. Egy kis idő után bementem és elkezdtem végülis vissza pofázni igen jogosan.
Amikor nem voltam benn ilyeneket mondott : Hogy lehettek ilyen hülyék? Ezt a szendvicset ne ausztráliából hozták komolyan! Itt vették valahol! Most az a véleményük a magyarokról, hogy ilyen kis kunyerálós nép akiknek nincs pénzük enni és egy kis kajának ennyire örülnek! Hogy gondoltátok???
Erre én: - Elnézést, de egy kicsit nagyon el van tájolva. Mi nem kértünk tőlük semmit!  - mondtam igen nagy hangsúllyal- Ők rángattak oda -de komolyan oda rángattak minket -hogy együk meg azokat amik ki maradtak. És azért örültünk, nem azért mert kaptunk kaját, hanem mert az előtt énekeltünk velük és az nagyon felvidító volt és jó hangulatot adott. Úgy hogy kérem nem minket bántani!
-De hát akkor is! Milyen már ez! Azt kellett volna mondani hogy nem kéritek!!!
Egyszerre mindenki: De hát mondtuk!!!
És kiviharzik a teremből ha jól emlékszem.
Sebaj. Elvittük a cuccunkat a kicsik tanszobájára, aztán pedig a +kórusra mentünk.
Tamás bá azt mondta, hogy az ausztrálok közé kell majd beülnünk énekelni. Nagyon vártam és kíváncsi voltam ki mellé ülök. Mikor beléptem a terembe (pontosabban mindenki tódult befele) beültem két húzott szemű csajszi mellé.
Kórus közben kicsit beszélgettem vele angolul, aztán a végén aláírattam vele a mappámat.
Másnap reggel vettem észre, hogy ugyan az a csaj írta alá a mappámat mint aki az ének tankönyvemet is.
Még az nap szép nagy esőben kísértem be Vikókámat a városba hittanra. Kicsit áztunk csak meg. xdd

Kedden mentem a régi matek tanáromnak segíteni a zrínyi matek verseny országos fordulóján. Borokat címkéztünk. Tök vicces volt az a nap. 21-ig maradtuk, voltunk Misibá házában is ott címkéztünk vagy több száz bort. Másnap -szerdán- Nem kellett suliba menni mert a matek tanár kikért minket (Csilla, Zsóóó, és én)
mivel ez a segítés keddtől péntekig tart. A táncsics koleszban volt a program, ahol a mi dolgunk az az volt, hogy a szülőket lejeltentkeztessük (már ha van ilyen szó). Rájöttem, hogy nem leszek udvarias ha valaki recepciósnak, vagy információs pultnak néz. :D Arra is, hogy, a szülők nagy része ritka de nagy hülye...xd
Ésss még agy jó tanács mindenkinek: soha ne mutassák meg az utat. Tapasztalatból tudom....rohadt nagy izomlázzal jár.xdd
Egy nagyon jó nap volt minden ellenére amikor Szofi néni és a gerinctelen osztályom el nem rontotta a kedvem.
Mikor elment mindenki fogalmam sem volt, hogy hogyan jutok haza.xdd Bicajom benn volt a mategyénél össze zárva egy másik bicajjal.....
Így inkább azt mondtam bemegyek az iskolába, mert anya úgyis menni fog oda a lengyelországi utazás szülőiére. (nah ez értelmes mondat volt...xd)
Besétáltam kb 16:10-re és bementem az osztályterembe elhozni a tesicuccomat. Ott volt még Szofi néni és egy pár ember. Osztályfőnököm lecseszett mert a gerinctelenek elmesélték neki a facebookos maratoni vitát, persze úgy, hogy én jöjjek ki belőle rosszul. Haha.. milyen vicces, mekkora pofájuk van, ha nem vagyok ott...-.-"
A lecseszés után jó nyomatékos, felemelt hangon mondtam Szofi néninek : Nem érdekel. Nem érdekel és kész. Békén lehet hagyni.
Egy idő után a tanárnőnek el kellett mennie. Szóval kimentem a teremből a portára várni anyumat. Beültem a szülőire Móni mellé és fura mód de nemvolt egymással bajunk. o.O

Csütörtökön reggel anya közölte hogy nem megyek Lengyelországba. Hogy miért? Mert  lejárt az útlevelem és személyim sincs. Nah meg egy hónap lett volna csináltatni. Teljesen elsírtam magam, hisz eszméletlen sok munkám volt benne. Mondta anyának, hogy akkor írjon e-mailt Tamás bának, hogy nem megyek. Már le is ült a géphez mikor apa a laptop előtt ülve hangosan olvasni nem kezdte a törvény vagy mi izét (nah hát oké) Szóval talált egy lehetőséget, hogy elmehessek. Ez az indéglenes személyigazolvány volt. Gyorsan felkerekedtünk és az okmányirodába rohantunk...Nagyon kavaros volt minden, de hála egy ismerősünknek aki ott dolgozik soron kívül sikerült egy 30 napig érvényes személyigazolványt csináltatni. Csütörtökön segíteni kellett volna mennem, de már nem értem volna oda, így felhívtam egy illetékest, hogy szóljon hogy nem megyek mert fontos dolgom van/volt.
Inkább bementem anyának a munkahelyére Szentkirályra, egy óvodába.
 
Péntek reggel felhívtam az osztálytársam hogy hova kell menni segíteni az nap, utána pedig Csillust is felhívtam leadni az információt.
8-kor találkoztunk a központban, onnan besétáltunk a Rákóczi suliba.
Ott segítettünk egy tornatermet berendezni. Az eredmény hirdetés alatt az öltözőben beszélgettünk vagy 6-7-en, egyik 10-es srácról kiderült, hogy my little pony mániás. xddd Mondom ..öööö...okééé.
Össze pakoltunk több száz széket utána az egészségügyiben pakoltuk a termeket vissza.
kb 15-kor vissza vittek engem a rákócziba onnan elhoztam a biciklim és bementem vele a mategyéhez. Ott mindenki evett és úgy elmentünk fagyizni. Korlátlan fagyi evési lehetőségünk volt. Én csak 6 gombócot ettem mert vigyáznom kell a torkomra. Elbúcsúztunk mindenkitől és egy kis esőben haza tekertünk.
:D Hát kb ennyi. Várom a csütörtököt nagyon. :DDD

Jujjuj

2014.04.16. 22:18 D.e.k.o.

Nooos...
Hétvégén ismét folytatódott a facebook vita mint általában, úgy döntöttem, hogy most már szarok bele. Nem érdekel. Kész. legem van, hogy mindig mindenkinek segítek és nem viszonozzák, sőtt, utálkoznak, bántanak. Nem. Érdekel. Most már. Semmi.
Nem is idegesítem a fejem tovább azzal az eszetlen bandával, inkább élek annak amim van. Igaz barátok, zene, ének, kórus, blog, tanulás...stb

Úgy volt, hogy nem megyek Lengyelországba nemzetközi kórus versenyre, de végülis így halkan mondom (xD), hogy akinek elég jó hangja van, fontos hang a kórusban de nincs pénze kifizetni az egészet, nahh az a kórus tag pályázhat a kodály alapítványtól pénzt az utazásra. És én így mehetek el. Izgatott vagyok nagyon, Lengyelország nagyon szép és borzasztóan kíváncsi vagyok mindenre. :D

Hétfő az egy életre szóló élmény marad szerintem :D
Nagyon izgatott voltam, mert Tamás bá szólt már egy jó pár hónapja, hogy 180 Ausztrál jön.
Nah meg Kevin 15 szülinapja volt. xddMatek előtt az ő termük előtt várakoztunk, ment németre, én meg felpattantam, és odamentem felköszönteni.
Kitárta a kezeit és kb 2 percig ölelgettük egymást. xD
És tesi után irány a díszterem. Már ott gyülekeztek az Ausztrálok. Kipróbáltuk az angol tudásunkat.
Kaptunk aláírást és csináltak velünk közös fotót is. A kedvencemet Annalizának hívták :DD
Meghallgattuk a koncertet amit adtak az európai turnéjuk kertében. Érdekesnek találtam, hogy Párizs, Prága és sok híres város mellett ott volt Kecskemét és Budapest neve is. Ezek szerint fontosak vagyunk a zene világában.
Fantasztikus műsort adtak. Nagyon tetszett és érdekes volt. :DD
Úgy lett volna, hogy a 6. óra után a mi 7. óránk az ének óra, az egy bemutató óra lesz számukra. De sajnos elmaradt mert csak akkor tudtak ebédelni. De se baj, addig mi is elmentünk kajálni aztán oda mentünk velük kicsit beszélni. Megkérték hogy énekeljünk valami magyar dalt. Ott volt nálunk az ének könyv így adtunk nekik kottát is. Egy baki volt. Csak altok voltak ott és ez egy két szólamú mű volt.xdd az ez évi bicínium.
Senki nem akarta elvállalni a szopránt így vagy 6-an altot énekeltek én egyedül meg nagy nehezen kipréseltem magamból a magasabb hangokat. Pedig a szoprán a fő szólam, ami szólózik stb.xd
Nagyon tettszett nekik:DD
Utána megkértük őket, hogy énekeljenek. ÓÓh hát az fantasztikus volt.Mint egy amerikai filmben amikor egy páran elkezdenek énekelni és a folyosón végig sorban mindenki énekelni kezd.
És a dal végén tapsoltunk hogy ez rohadt jó volt stb.
Egyik One Direction fan osztálytársam megkérdezte: Do you like OneDirection?
Erre felkiáltanak hogy "YEEES" és előveszik az iPhone-t amin az egyik igen ismert számost berakják. Elkezdjük a folyosón végig sétálva énekelni, kezünk a magasban...Ez is olyan volt mint egy amerikai filmben. Nagyon jó
.
Holnap folytatom a beszámolót. Haliiiiiiii! :DDD

2014.04.16. 20:24 D.e.k.o.

Morgás

2014.04.16. 20:21 D.e.k.o.

Reggel bemegyek: Liza egyből "pártatlan vagyoook" Nándi bejön kb a képébe mosolygok mutatva hogy leszarom amit csinál. Kevesen voltak még, Liza elkezdett magyarázni. Nándi olyan lett mintha ott sem volna. Rohadtul nagy képe van facen de élőben nem mer a szemembe se nézni. Megjött Bori, mindenkinek elkezdte mosni az agyát, kb a fél osztály ott ült Nándor és Borbála asztalánál. addig én kivonultam beszélni Csillával. Vissza érve Vikó kiráncigált a folyosóra meginteriúvolni hogy az én szemszögemből mi van. Elmondtam, nekem adott igazat,megöleltem, megköszöntem. Aztán becsengettek és Csilla borzasztóan sírva rohant ki a teremből és elkezdett szorosan ölelni ami nem vallott rá. Teljesen megijedtem hogy mi baja, hisz épp most beszéltük meg hogy mi volt a barátságunkban most a széthúzás és ezen hogyan javíthatunk. Nagy nehezen kiszedtem a hüppögéséből, hogy átgondolta, nekem van igazam és soha nem akar elveszíteni. Borzasztóan megnyugodtam és mégis kiakadtam. Lenyugtattam aztán elmentünk órára. Istenem soha nincs olyan nap hogy ne történjen valami? : /
-Péntek reggel
-Csüti este maratoni veszekedés
-Csilla

Woáááá :'(

Szánalalom tetőfoka...

2014.04.10. 22:31 D.e.k.o.

Amikor elkap a sírhatnék...mert rájövök hogy ismét csalódtam. Csalódtam valakikben, akiről azt hittem megváltoztak. De nem. Mert konkrétan semmihez nem tudnak értelmesen hozzá szólni. És erre nem lehet nem figyelni. Nem lehet vele nem foglalkozni. A szánalom, a bunkóság,az igazságtalanság, a tisztelet maximális hiánya és még sorolhatnám. A legrosszabb az egészben, hogy mindenkit rám haragítanak, megszégyenítemek. Olyan helyzetbe hoznak amiről nem tehetek de nem is mászhatok ki belőle. Mert ugye bár nekik mindenki hisz, ők kivételek a dolgok alól. 

Erre csak egy mondás felel meg: Más szemében a szálkát is észre veszi, sajátjában a gerendát se. Nah egy csomó embernek ezen kéne elgondolkodnia. Keményen. Mert nem tudják hogy egyes embereknek nem kőből faragták.a szivét, hanem érzelemből.

SZÀNALMAS. HOGY TUDOM EZT KIBÍRNI???!

Huncutkák

2014.04.10. 19:27 D.e.k.o.

Kedd lyukas óra :D A huncut fejek megvannak. Én Peti ölében helyezkedve. xddd

 

 

 

 

 

 

 

 

Nah meg...A lábak. Legjobb Vikó térdén.
Azért fogom Peti kezét mert mindig bökdöste a lábamat és az egy érzékeny pontom ...xD
Liza Vikóra elég hmmm...hogy is mondjam...nagyon aranyosan tekint...xD

 

 

 

 

És a legelfogadhatóbbnak mondható Kép. Ebbe meg egy ujj belerondít. Hát grat a fotósnak.xddd

Mosoly

2014.04.09. 11:46 D.e.k.o.

Mosolyogva rakom le a telefont, legjobb, legfontosabb emberektől elköszönve, azért mert egy kedves "jó éjt! Puszi :*" jó kedvre derít. :D

 

süti beállítások módosítása