Dóri egy katasztrofális osztályban

Heeeyyooo! :D

Nos már egy ideje nem jelentkeztem és nem fárasztottam senkit az írásaimmal. 
Ebben az az érdekes, hogy tényleg, full nem beszéltem senkivel az elmúlt hetekben, max egy-két szót azt is facebookon vagy twitterren. Ez annyit jelent, hogy eléggé elfoglaltam magam az olvasgatással és alvással, és még így is hulla fáradt vagyok, amikor elalszom este. És az is lefáraszt, amikor szándékozom lemenni enni.
Jah, igen. Kissé csökkent a víz és étel bevitelem ami kicsit aggaszt. De tényleg nincs étvágyam! o.O" Bár a mostani helyzet az még mindig jobb mint ami két-három hete volt. Az volt, hogy konkrétan naponta 1 szelet kenyér ment le a torkomon. It's very interesting...

Ami még lefáraszt, az az, hogyha az elkövetkezendő tanévre gondolok.
Egyszerűen görcsbe rándul a gyomrom a gondolatokon.
Először is a továbbtanulás jut eszembe. Határozottan tudom, hogy mit hogyan szeretnék az életemben. Mégis néha belém bújik az a gondolat, hogy mekkora egy hülye vagyok, aki tehetségtelen, tutyi-mutyi, lusta, nem képes az álmai beteljesítésére, idegesítő, túl álmodozó. És ezekből adódóan fél a pofára esésétől. Azt pedig nem akarom.
Tudom is, meg nem is, hogy mire szeretnék vállalkozni. Ha elmegyek a szakközépiskolába magánének szakra, kvázi szolfézsszakra, egyenlő lenne egy hasba szúrással, egy öngyilkossággal, hiszen nem tudhatom, hogy bírni fogom e azt amire vállalkozok. Ha viszont megfutamodom és gimibe megyek akkor kevés lesz az esélye annak, miszerint Ének diplomával a konzervatórium után mehessek az Óvónőképzőre, hogy aztán egy zenei óvodát nyithassak.Tudjátok mi a vicc az egészben? Hogy ez nem csupán csak egy hirtelen jött ötlet, hanem már egy 7 éves álom, aminek a komolyságát csak hetedik év végén fogtam fel. Kvázi ha azt mondom, hogy nem megyek szakiba és utána a konziba, akkor ez a dolog hopp, elillan. Ha megfutamodok az mások szerint tehetségemnek búcsút mondhatok.
Hahh, csak velem az a baj, hogy elképzelek valamit és az utolsó pillanatban valahogy azt mondom, hogy bocs de nem vagyok erre kész.
Pedig én összességében egy igen talpra esett, határozott ember vagyok. És mégis a legnagyobb, legfontosabb dolgok miatt mondja fel a szolgálatot a gondolkozásom.
Mindig akkor merül fel bennem: Vajon jól cselekszem? Tényleg ezt akarom? Nem rontom el ezzel az életem? Mi van, hogyha ezzel teljesen fuccsba megy valami majd a jövő folyamán?
A jó lelkiismeretem azt mondja folytassam, a "másik" - akit nem neveznék mindenféleképpen rossznak - azt mondja, hogy inkább hagyjad, van még ezerféle dolog amiben kis gyakorlással és tanulással többre viheted és jobbad fogod élvezni.
És akkor ilyenkor megfogalmazódik bennem a válasz: hagyjon mindenki békén, én semmire nem vagyok képes, tehetségtelen vagyok, senki nem támogat, félek mindentől, elfogom rontani, inkább hagyjuk a fenébe a dolgot, majd mást fogok csinálni.
A nagy francokat!
És igen, itt jön a veszekedés magammal, hogy megéri e hogy kb 26 évesen kerüljek ki az iskola padból úgy, hogy szét tanultam magam és totálisan tropára mentek az idegeim. És ezért cserébe nem is biztos, hogy sikerülni fog akárhova elhelyezkednem. Kinek kéne egy 26 éves csaj zenei diplomával óvónői képzéssel?
Mi van, hogyha gimibe mentem volna, nyelvvizsgám lenne és érettségim és egy normális állásom kb 20 évesen. Mert ne lennék sehova se úgymond "túlképzett". Nem lennének meg azok az igényeim, mint pl a zene és a gyerekek.
Ezt úgy értem, hogy mondjuk anyámmal is előfordult, hogy elküldték valahonnan, mert túlképzett. Miva'?
Szóval ezzel arra akartam kilyukadni, hogy a továbbtanulás számomra egy nagyon érdekes téma, és mindig halálra idegelem magam rajta.

Másodszor pedig az osztályközösségre gondolva kezd el remegni a kezem.
Júliusban a pofámba lett vágva Peti által, hogy engem mindenki utál, egy hisztis picsának gondolnak, aki hazudik és dühkitörései vannak. Hahh >.<" Hogy változásra szorulok az elviselhetetlenségem miatt.
He'? Mi van? Nem nagyon vágom, hogy mi bajuk, jaaah, hogy mindenhol ott  vagyok? Tessék. Ezen változtathatunk, lássuk hova megy az osztály, hogyha végképp kiszállok mindenből. Nem csinálok semmit, nem veszem le a felelősséget a gyenge kis vállukról a drága kis osztálytársaimnak. Nem fogom megvédeni őket az "ellenséges" osztályok támadásaitól, nem fogok senkit se kihúzni a szarból, ne fogok intézkedni, hogy jobb legyen valakinek, nem fogok senkihez odamenni,  hogy megvigasztaljam a lelkecskéjét mert épp valaki belegázolt, és mert én egy kicseszett jó fej és törődő ember vagyok.
Ez nem túlzás, mert csomó mindenki lelkikéjét én ápolgatom, csupán csak mert törődöm velük. Akiket nem szeretek elkerülöm, megpróbálok nem bajt csinálni. Ez volt hetedikben. Hát basszus, ha ez valakinek nem tetszett  - márpedig Petike elmondása szerint senkinek sem (-.-") - akkor most már el kell mondanom, hogy nem csinálok semmit, abba reményeim szerint nem köthetnek bele. Vagy éppenséggel az lesz a bajuk, hogy nem vállal más felelősséget helyettük.
Nos, ez igen érdekes év lesz.
Oh és igen, megpróbálok tanulni. Megpróbálom nem azzal tölteni a 10 perces szünetet, hogy leszarom, hogy mi történik körülöttem, vagy beszállok a tolltartó harcba. 
Inkább beszélgetek vagy elzárkózom. Nem akarok benne lenni semmibe. Elegem van, hogy 7 éven keresztül végig én voltam az, akit lehetett bántani, hátba szúrni, átverni, akinek lehetett hazudni, és még így is naivan megtudott bocsájtani. Hát elnézést, de kissé elegem lett. Hangsúlyozom: "kissé".
Lehet, hogy semmi értelme rágódni a dolgokon, amelyek a múltban történtek, de nem hagy nyugodni az a tudat, hogy mit gondolnak rólam a hátam mögött. Nevetséges, hogy másoknak mindig azt tanácsoltam, hogy ne foglalkozzon mások véleményével, arra figyeljen amije van, nem amije nincs. Hogy mindig a meglévő értékekre figyeljen, ne érdekelje más, csak azok akik szeretik.  Mindigf én vigasztaltam meg egyeseket ezekkel a gondolatokkal, amikre hosszabb filózás és álomba sírás után jutottam. De én? Nehogy már tudjam használni...
Folyamatosan pofára esek. Megszületett eme nagyon okos döntésem, miszerint kész, doszt, ennyi, vége, befejeztem. Rájöttem, (erre kicsit rásegített Kevin "naiv hülye vagy" figyelmeztetése amolyan "énmegmondtam" módon) hogy a saját életemmel kell törődnöm, mert az a biztos, túl sok időt és energiát vesz el ez tőlem, hogy csak úgy elpazaroljam röpke életemből. Mert azok a dolgok amiket megteszek másokkal soha a rohadd életben nem fognak megtérülni. Semmi értelme áldozatot hozni és időt pazarolni olyan emberekre akiktől cserébe csak rossz szájízzel tudok majd vissza gondolni erre az időszakra, és mindig az motoszkál a fejemben, hogy mekkora egy 'naiv hülye' vagyok, hogy nem építettem magam köré egy falat, aminek a belső részébe csak az igazán fontos embereket engedtem be. Igen, azt kéne. Egy áttörhetetlen fal körém és a számomra fontos és megbízható emberek köré. Vaskapuval védve. Akkor legalább semmi bajom nem lehet. Elegem van, nem lehet elégszer mondani.
Szóóóóval ettől az igen hosszan kifejtett témától is idegrohamot kapok.

Szerintem ezzel a kissé depressziós, önbizalom hiányos bejegyzés után kissé lejjebb veszem az ujjaim tördelését.

Széééééép napot kívánok:

D.e.k.o.

Heyyyy :D

Az elmúlt hetemben volt az úgymond "nyaralásom". Nem egyedül, nem családdal, hanem legjobb barátnőmmel és két fiú haverommal.
Csilla, Viktor, - most már nem különösebben érdekel az álnév - Szabi, és én hétfőn elindultunk egy- egy hátizsákkal, egy kamerával és egy állvánnyal, hogy a ég tervezett vándor tábort megvalósítsuk.
Mivel az az iskola, ahova járunk, egy tehetség gondozó suli (itt nem arra gondolok, hogy simogatjuk, meg megvakargatjuk a tehetségünk füle tövét) ezért feltételezem, hogy legalább az intézmény 70%-a tehetséges valamiben. Ebből kiindulva, megalakult a FA.KE. kétszemélyes banda, ami egy zongoristából és egy énekesből áll.
Hogy mi közünk van nekünk lányoknak a két idióta ürgére?
Hát kérem szépen az, hogy Viktor dalához én írtam a szöveget, Csilla pedig az operatőri munkásságban kiemelkedő.
Így hát a mi zseniális agyunkból kipattant az az ötlet, hogy egy videoklipet forgatunk a zenéhez. 
Öt nap: Négy éjszaka, Négy helyszín, Négy történet, Négy természetű személy.

Az első napunkat az iskola előtt kezdtük, ahol be is köszöntünk kedvenc portásunknak, mivel valami okból még mindig nyitva volt a suli. Mikor mindenki odaért, és kiörömködtünk magunkat, hogy de jó a kamerám zoom-ja, elindultunk az onnan nem messze lévő házhoz, ahol Szabi lakik mióta haza költöztek Amerikából.
Reggeli, aztán irány a környék. Sajnos a nagy meleg miatt (de a hasunk is közre játszott) nem tudtunk nagyon sokáig házon kívül lenni. Szinte az egész napot a házban töltöttük, ami ugyan olyan meleg volt mint kinn a levegőn, csak emlékeztetett egy szaunára. A napközben készített "helyzetjelentés" videókat elnézve, eléggé kipirosodtunk.
Este fele pedig jött egy hatalmas szélvihar. A tetőablakon kihajolva csináltunk egy halom felvételt arról, hogy miképp fújja a szél a fákat a környéken és, hogy milyen gyönyörű a lemenőben lévő nap.
Viszont Csilla és én nem igazán tudtunk a hátsónkon maradni, muszáj volt kimennünk az utcára, hogy normálisan is megnézhessük a vihar fejleményeit.
Nem gondoltam volna, hogy Kecskemét ezen részén is mennyi minden található ami szép.
Mire vissza értünk már eléggé elkezdődött a sötétedés, leültünk a nappaliba, a pihe-puha fotelekbe, Szabi a kutyáját az ölébe véve ült le a körbe, miután minden villanyt lekapcsolt, és egy mécsessel világította be a szobát.
Elkezdtük Dancsó Péter Videómániás beszólásait idézni, azután pedig amolyan "felelsz vagy mersz" stílusban kezdünk játszani ilyen kérdésekkel pl: Szereted a lecsót?
 Azt tudni kell rólam, hogy én szeretek fürdeni, és kiakaszt, ha a társaságomban lévők meg nem, és nem is teszik. Szóval elkezdtem "hisztizni", hogy márpedig menjen mindenki fürdeni mert...mert csak.
Természetesen utánam.
Olyan 21-22 óra között sikerült Csillának és nekem megfürdeni, de Szabit és Viktort sehogy nem lehetett rávenni. Ez van.
Felérve a szobába,megágyaztunk, úgy, hogy a két lány a két ágyon alszik a fiuk meg a földön.
Vacsora után mindenki elfoglalta a helyét, és elkezdtünk beszélgetni.
Amiből felelsz vagy felelsz lett abból pedig felelsz vagy mersz. Hagy ne kelljen mondanom többször, hogy nem az én ötletem volt, és nagyon nem helyeseltem. Éjféltől pedig mersz vagy mersz. A fiuk hisztiztek, hogyha nem állt szándékunkban egy.két dolgot megcsinálni, így nekünk is volt egy kis "menjetekarohatéletbe" érzésünk. Így Csilla és én 3-kor meguntuk a folyamatos idegölést és lementünk a konyhába egy kis egyeztetésre- Arra jutottunk, hogy mi istenbizony nem alszunk egy szobába a két lököttel.
Felmentünk hangtalanul az emeletre, és szerencsénkre a nagymama szobáját üresen találtuk. De sajnos nem csak a nagymama nem volt rajta, hanem ágynemű sem. Csak lepedő. De egy szaunában minek kellene bunda takaró? Így a franciaágyon, párna nélkül, lepedővel betakarózva aludtunk az első éjszaka.
Reggel egy kiadós reggeli után ismét elfoglaltuk az iszonyat forró szobát, és 13-kor felkerekedtünk és egy órás séta alatt eljutottunk Kecskemét külterületi részére, vagyis hozzánk.
Olyan 14 óra tájékában értünk oda, tiszta vizesen, mert olyan meleg volt abban az időpontban, hogy szinte mozdulni se tudtunk.
Így 16 óráig várnunk kellett, hogy elinduljunk forgatni, mert akkor talán nincs olyan istentelen meleg.
Addig jó 21. századi gyerekekhez méltóan döglöttünk a szobában és Videómániát néztünk.
Meert méééé' neee? :" DDD
Aztán elindultunk ki a tanyák fele. Fiuk elkezdtek nyavajogni, hogy meleg van, ne menjünk be a kukoricásba mert felsérti a lábukat, ne menjünk be a gazba mert papucsba jöttek és megszúrja a talpukat meg minden kutyafüle, csak hogy ne kelljen részt venniük abban a kalandban amiben Csilla és én csak azért is részt vettünk.
A szénabálák között rohangálás, lucerna mezőben sétálgatás, a langyos szél simogatásának csodálása és sok minden kisebb öröm, jó érzet helyett mit csináltak? Leültek egy kapualjban a beton út mentén, a hűvösbe és mindenféle kocka dologról társalogtak, ugyanis a telefonokat vagy elvettem, vagy otthon hagyódtattam x D (milyen szép magyar szó, gratulálok magamnak... azigen x D)
Szóval mi ketten, lányok, berohantunk a lucernába, a kukoricába, a gabonába és szénabálákon ugráltunk. Közben persze gyönyörűbbnél gyönyörűbb felvételeket csináltunk.
Szerintem ez egy nagyon jó emlék lesz ezután, hisz a legjobb emberrel, a legjobb barátommal élhettem át.
A hisztisek meg nyugodtan pukkadjanak meg. ;) x D
Mikor vissza értünk, mi Csillel elhatároztuk, hogy slagolni fogunk a hátsó kertben ami kvázi felért egy tágas réttel.
A fiuk persze jobbnak tartották a wifi hálózat fenntartását, így nem igen akartak csatlakozni.
Viszont, amikor már nagyon egyedül érezték magukat kihozták a focilabdát, amit muszáj volt magunkkal hozni Szabitól. Csillával először egy-egy jó nagy bő pólót vettünk fel fürdőruhánk fölé. Így egy kis angol-magyar szóviccet alkotva. Waterpolo, ami annyit tesz vízilabda. Mi pedig vizes pólónak állítottuk be, de mivel drága amerikai barátunk nem nagyon akarta felfogni, hogy mit röhögünk rajta, elkezdett egy erős éllel a hangjában kioktatni minket az angol nyelvről. Nem mintha nem tudnánk....x D
Aztán ezek az igen eszesek berúgták a foci labdát a kb 150 cm magas csalánba, nem állt szándékukba kiszedni. Otthagyták, és így még mindig van itthon egy fasza focilabda.
   Azon az estén sikeresen külön aludtunk, mert úgy van, hogy a tesóim és az én szobámban is van egy-egy plussz ágy, Így az öcsém átment a bátyámhoz. Vagyis felszabadult egy egész szoba, ahol perfektül elfért a két jómadár.
És mivel ÉN fáradt voltam ezért este 11-kor elzavartam mindenkit a sunyiba, hogy aludjanak, mert reggel már 7-kor kiverek mindenkit az ágyból mert buszhoz leszünk kötve.
Így is volt. Reggel én automatikusan keltem, ezzel együtt mindenkit készülődésre készettem. (az előző mondataim úgy hangzottak, mintha a saját házamban mindenkinek én parancsolnék. Jézusom. Komolyan?? neeem. x D )
Csillával álltunk a tükör előtt és hulla fáradtan néztük a pofinkat, közben elmotyogtuk hogy létünket. xd reggeli készülődés pipa. :D
Reggelinél apa próbálta kicsit feloldani a feszültséget, de a fiuk nem voltak nagyon vevők rá, Csilla már jártas volt itt, neki nem okozott gondot a családunk stílusa, a lükék meg eléggé elanyátlanodva ültek a székeken ahogy láttam.
Kimentünk a buszhoz és megkezdtük az utat Hetényegyháza felé.
   Csilla anyukája épp éjszakás műszakból ért haza és csupán csak 2 órát aludt, szóval igen nehezére esett, hogy 
ne akadjon ki korai érkezésünkre.
Csill húga, egyszerűen levakarhatatlan volt, pont ahogy Süti, a szobakutya.
Olyan 10-11 tájékán voltunk már ott, nekem igen ismert volt a környezet, hisz legjobb barátomnál már nem egyszer voltam. A fiuk megismerkedtek a kutyával meg megpróbálták elviselni az én öcsémmel egyidős húgit aki nem nagyon szándékozott eleget tenni az anyukája által kiszabott feladatoknak.
Beültünk az egyik szobába és csocsózni kezdtünk fiú-lány ellen. Természetesen a fantasztikus ügyességünkkel mi, lányok nyertünk egymás után kétszer. Aztán Szabi kicsit bedurvult és lealáztak, mert hogy milyen dolog már hogy nem ők nyertek.
Ezek után Szabi kitalálta, hogy ki megy nyilazni vagy mi...ne engem kérdezzetek, nem vagyok az ilyen "sportokban" jártas. xD
Addig én beültem a trambulinba, hogy napozzak, I'm FuckLogicGirl :"D
Aztán a nagyon eszesek valami más labda-ütős játékkal kezdtek el játszani. Hát, öhm ez a sok játék a csocsótól kezdve addig az ütős micsodáig mind Csilla húgáé, kilométerhiány levezetése céljából. De szerintem nekünk sem ártott.
Csilla azután hozott ki ásványvizet, ivás céljából, de ebből csak az lett, hogy elkezdték egymást locsolni. Én addig szép csöndben megpróbáltam elbújni a trambulinban, nem sok kedvem volt vizesnek lenni. xD
Figyeltem, ahogy Szabi nem, hogy össze vizezné Viktort, hanem nekivágta a vizet...üveggel együtt.
Természetesen én sem maradhatok ki a jóból, annyit figyelembe vettek, hogy ne legyek vizes, de ha vizes nem akkor mi? Így két oldalról meglettem támadva és leszórtak egy halom homokkal. Mindenem olyan lett. A hajamtól kezdve a talpamig. És mint akik jól végezték dolgukat a fejemhez vágták, hogy most már te sem vagy "szűz", mert mindenki valahogy szutykos lett. 
Bementem valamikor amikor úgy gondoltam, nem élem túl wifi hálózat nélkül. Sok hülyeség árán, de sikerült mindenki telefonjába berni azt a cifra kódot. Így mindenki leült a kanapéra és a házban síri csendben nyomta a telefonját. Hát nem csodás? *szarkazmus tábla villog*
Aztán pedig Csilla anyukája tájékoztatott miket, hogy van otthon sör. (alkohol mentes, és ez elszomorított)
Kiültünk egy-egy Sopronival a kezünkbe a lépcsőre ami Hetény poros utcájára nézett.
Jöttek bicajokkal a "helyi nagymenők" Mi pedig önelégült mosollyal az arcunkon röhögtük ki a 10-11 éves vagánykodóakat, akik árgus szemekkel figyelték, hogy "sörözünk".
Nah itt tényleg elszakadt a cérna és úgy röhögtünk hogy hogy az csak na.
Ezek után elmentünk forgatni az erdőbe tettünk egy hosszabb sétát olyan 17 óra tájában.
Visítva, dülöngélve mentünk odafele, és vissza fel is, csak oda úton minden szembejövő kutyát le "ciccaa"-tunk egy póninak meg elkezdtünk beszélni hogy: -Szia Cuncika! Hogy s mint? Milyen pónielend?  Hiányzol, mikor jössz vissza a vattacukorszivárványfelhő hátán? Hm? Az egész iskola keres téged. Cuncika!
(ez abból fakadt, hogy egyszer kiírtam az osztályterem táblájára hogy "Elvesztettem a lila unikornisomat! Cuncika névre hallgat és nagyon jámbor! Egy pici csillag van a popsiján. Aki látta, az........ NAGYON BE VAN SZÍVVA! :"D " ) Szóval ebből a szép emlékből adódóan kezdtünk el egy pónival beszélni egy erdei tanya szélén.
Vissza fele pedig a fiuk mentek elől, mi pedig egymásba karolva sétáltunk az erdei út szélén, miközben ügyesen kiderítettük hogy nem tudok sikítani, anélkül, hogy ne jönne ki egy mélyebb, morgó hang is a magas sikítással. Vagyis én nem vagyok normális lány. Logikus ;)
Vissza érve elvoltunk mint a befőtt, a fiuknak muszáj volt megfürdeni, nem tudták el happolni.
Vacsora után mindenki elfoglalta a helyét, ami azt jelenette, hogy Csilla és én a kanapé a nappaliban, a "férfiak" pedig egy másik szoba.
Kb 23-kor már mindenki elment aludni, még a fiuk is, csak mi ketten maradtunk egy kicsit zenét hallgatni, akarom mondani lett belőle egy kísérlet, vagyis Sütire, a kutyára, nyugtató hatása van az Elliot Minor számoknak. Fantasztikus.
Bár miután elaludtunk és zenét is lekapcsoltuk, Süti folyamatosan felébresztett az éjszaka folyamán, és mivel lelógott a bal kezem, elkezdte rágcsálni mind a 22 karkötőmet. Bosszantó, nem ugye?
Reggel arra keltem, hogy a kutya megint a kedvenc csomózott karkötőt vette célba, eltessékeltem, viszont vissza már nem igen tudtam aludni.
Elővettem a telefont, és nyugtáztam, hogy megint bealudtam az olvasásba. *Vállveregetés*
Mindenki felkelt, elkészült, elvolt, és Csillus anyukája elküldött minket, hogy menjünk fagyizni, hagyjuk őt békén ebédet főzni. Ööö..oké (?)
Mind az 5-en (igen jött a hugica is) 
Fagyi után vissza, onnan pedig irány a Hetényi nagy foci pályaaaa!
Még két éve volt, amikor Csillel először jöttünk oda ki ketten, akkor kvázi ilyen hagyomány lett, hogy amikor nyáron ott vagyok, kiegyünk és amikor épp locsolják a pázsitot mi a locsoló elé állva örömködjük ki magunkat.
Sajnos amikor mentünk nem volt locsolás, de nem adtuk fel. A fiukat ott hagyva átosontunk a szomszéd lovasbemutatós pázsitra, ahol szerencsére épp locsoltak. :3 Egy bácsi el is hajtott mellettünk lovaskocsival, övé volt az egész "kóceráj" de nagy szerencsénkre nem találta ki, hogy elakar minket tessékelni.
A felfrissülés után perceken belül is megszáradtunk és vissza mentünk a házhoz ahol egészen 16-ig maradtunk, hogy aztán akkor elinduljunk a buszhoz ami bevitt Kecskemétre. Kecsón felszálltunk a Ballószögi buszra és a vándor táboruk utolsó helyszíne felé vettük az irányt.
   Odaérve kis híján idegrohamot kaptam Viktor szobájában. Mindenhol poszter.. Mindenhol. Mindenhol!! Komolyan, ha az én szobámban lenne ilyen sok emberről (ez esetben focistáról és autóversenyzőről) kép, akkor félnék elaludni, mert ennyi szem figyel. Enyhe paranoia. x D
Kiültünk a kertbe, természetesen én azonnal elfoglaltam az egyetlen hintát "ez az ÉN helyem és kész" révén. :D
Vikó anyujával elbeszélgettünk kb 1-2 órát az udvaron mi lányok, addig a 3 fiú (Viktor öccse is) ps3-tak.
Megérkezett Viktor apukája is, mi pedig simán lecsókolomoztuk.
Aztán miután bementünk, halál komoly fejjel bejött, és elkezdte: -Sziasztok, És Fecó vagyok, tegeztek és nincs semmi Csókolóm. Értettük egymást?
Estik ezek a nagyokosok dárcoztak, Én pedig mellettük olvastam és elszórakoztattam az öcsit, hogy ne legyen útban a nagy dárcosoknak, meg, hogy ne dobja valamelyik kancsi se fejbe a kb hasamig érő lükét.
Amíg én lefoglaltam a kisembert Csilla Szabi ellen állt ki, és egymás után 2-szer is megverte.
Persze Szabi nem tud veszteni. Egyszerűen nem tud. Elkezdett velünk (az öcsivel meg velem) üvöltözni, hogy miattunk nem tud dobni, aztán kiviharzott. Gratulálok neki. ;)
Miután lenyugodott kimentünk a kertbe, mert ki lett találva, hogy szalonnát sülünk. :3
Közben szinte mindenki szénné sütötte a szalonnáját. Nekem még szerencsére sikerült valami értelmeset a kenyeremre rakni. Vacsora közben megnézettettük (szép magyar szó ismét)  a szülőkkel a Videómánia legjobb részeit. :DD 
Viktor anyja kijelentette, hogy akármeddig fenn lehetünk, csak maradjunk halkak.
Csilla és én elrohantunk kb éjfélkor fürdeni, hajat mosni (nekem a halom homok miatt) és vissza mentünk a szobába. olyan 1 óra tájékán elértem arra a szintre, hogy elolvastam több fejezetet a könyvben, de nem fogtam fel belőle semmit.
Ezért kihajtottam a haverokat a sátorba, hogy ha bealszok akkor inkább arra fele.
Egy kicsi 2 személyes sátor volt a lányoknak és egy nagy 4 személyes a két fiúnak.
Leültünk a négy személyes előtti részen és almalevet iszogatva (amiben nem volt aszkorbinsav!!! ) a Mónika show kivágott részeit nézegettük, hogy aztán idézhessünk. :"D Mert ez is logikus. :)
Mikor meguntuk a telefon bambulását, bementünk a sátorba, a 4 személyesbe.
Korom sötét volt, csak egy zseblámpánk volt, amivel azt játszottuk, hogy egy ideig világítottunk, addig mindenki látott mindenkit, akkor pedig lekapcsoltuk. Egy pár pillanatig senki semmit nem látott, aztán mikor pedig hirtelen valaki felkapcsolta a lámpát. Szívroham-szívroham hátán, mikor épp az arcomba mászott Viktorral szemeztem.
Vagy épp Szabi gyönyörű csülkeit lógatta be a képembe.
Rendeztünk csiki versenyt, leterítettük drága Szabolcsot, ezek után pedig felelsz vagy merszeztünk, amiből felelsz vagy mersz lett, mivel mindenki úgy elfáradt, hogy moccanni se tudott. Így értelmesebbnél - értelmesebb kérdésekkel bombáztuk egymást.
Már olyan fél négy fele volt az idő, amikor bementem vizet inni és azt láttam, hogy már javában világosodik. ÉS mi még NEM aludtunk. Látjátok, ez az, ami velem még nem fordult elő.
Vissz amentem a sátorba és tájékoztattam a bennlévőket a burkon kívüli eseményekről. ;)
Folytattuk a beszélgetést, ha jobban tetszik akkor felelsz vagy merszet és egyszer csak az történt, hogy elfelejtettük, hogy ki kérdez és kitől, nem szólalt meg senki, csak Szabi álmában. Mindenki bealudt a fiuk sátrában. Csilla feje a talpamba illeszkedett, azt találta kényelmes párnának, míg a két fiú egymás mellett a sátor másik felében aludtak, szabi lába néha belerúgott majdnem a hasamba, de szerencsére nem olyan hosszú (akarom mondani magas) a srác, hogy elérjen teljesen a hasamig.
Reggel pedig arra keltem, hogy Szabi feje ott van tőlem kb 20-30 cm-re, Csilla sehol, Vikó meg éppen akkor mászik ki. Megnéztem az időt mikor kimásztam. 8:30. WTF???
Csak 4 órát aludtunk?
Beviharzottam - pontosabban félig papucsként használva a tornacsukám bevánszorogtam - a házba, ahol a kanapén Csilla aludt (?) (Miről maradtam le? o.O) Viktor meg Szabi pedig elszublimált (haha egy dolog amit fizikából vagy kémiából megtanultam, vagy nem x D ) a drága anyuka pedig a konyhában van és kis híján bealszik. Leültem a kanapéra Csilla mellé és a csípőjére hajtottam a fejem, majdnem elaludtam én is az egyenletes lélegzetvételeket hallgatva.
Ekkor oda állt elém az anyuka és megkérdezte ne húzza e ki az ágyat. Erre felpattantam és heves fejrázással adtam tudatára, hogy áhh, nem kell fáradni.
Inkább én a nagy logikámmal kimentem a kertbe és behúztam a csíkot a kétszemélyes sátorba, ami érintetlen volt, mindössze egy párna és pár takaró volt benne, ami elég volt ahhoz, hogy dideregve, de elaludjak.
Arra keltem fel egy jó két és fél óra múlva, hogy kiver a víz, és megsülök.
Besprinteltem, ami megint azt jelentette, hogy támolyogtam. De akkor már csak mezítláb (?!). (Hova lett a cipőm? o.o) Benn láttam, hogy mindenki a Ps3 előtt gyülekezik, gyors felöltözés, sminkelés és reggeli belapátolás következett a max két szó beszélgetés után a többiekkel.
Amíg reggeliztem a nappaliban a pult mögött egyedül, gyorsan segített a kis öcsi a magányomon. Hozott elém egy halom autót meg ilyesmi, én meg evés közben, játszottam vele. Nem ültem le mellé, meg semmi, csak beszélgettünk, meg adtam neki az ötleteket, és valami haláli aranyos volt. :D
Csatlakoztam a többiekhez, megpróbálkoztam az autóversenyzős játékkal, de valamiért nem ment.
De halál komoly, hogy 3 fiú tesó mellett, természetes, hogy nem maradtam kis az ilyenekből, sőt, nem is mondanám magam rossznak. Erre Viktor kocsijai közül vagy 6-ot összetörök egy pályán. De tényleg nem vágom, hogy mi bajom volt x D. : ""D
És akkor kb 12-kor Viktor előállt azzal az javaslattal, hogy medencézzünk. Csilla és én gyorsan átvettük a fürdőruhát amiben nálunk otthon waterpoloztunk x D
És bele a medencébe.
Vikó öccsével  nem nagyon tudtuk megértetni pedig istenemre szóljon mindenki magyarázta neki, hogy ne menjen bele a medencébe, mert most mi szeretnénk benne lenni és enyhén szólva, nincs kedvünk arra is figyelni, hogy mikor fullad bele csípőmig érő vízbe. Még ha ez lett volna a nagyobbik gond. Folyton ki-be járkált, hozta be a koszt, és fröcskölt. ://
Szabi nem jött be, nem értettem miért, de ő jól elvolt ott a medence körül a focilabdával.
Vikó kiment, hárman maradtunk, és akkor hirtelen azt veszem észre, hogy valami karmolgatja a medence oldalát. Oda nézem, waaaat??? Hogy teleportált ide egy kutya?
Majdnem felsikkantottam, amikor Csilla is észrevette újonnan jött idegent, és beszóltunk az egyetlen értelmes lénynek 100 méteren belül, az anyuknak.
A kutya rettentően barátságos volt, jött a nyomunkban, nem akart elmenni mellőlünk.
Ezzel csak az volt a baj, hogy egyszerűen nem lehetett ott tartani. Mivel látszott rajta, hogy nem rég kóborolt el a gazditól, kitettük az utcára, hogy majd haza megy. A fenéket. vagy 5 percig nyüszített a kapuban.
Elmentünk ebédelni, de akkor sem lehetett nyugtunk, mert a mélyen tisztelt dog, került egyet és vissza mászott ott, ahol legelsőnek bejött.
Alig lehetett kirakni, végül mindent befalaztunk így a szerencsétlen állatnak muszáj volt más emberek után kutatnia.
Nem is tudom mit csináltunk úgy egész nap a legnagyobb melegben. Áhh, tényleg. Bent dárc bajnokságot rendeztünk, akarom mondani én csak néztem. Olyan kancsi vagyok, hogy háromból max 2 meg a tábla környékére, a harmadig valamelyik posztert találja el a másik falon.
Bár, jobban lefoglalt az olvasás. Valamikor olyan 17 óra fel elindultunk az itt létünk valódi okának teljesítésre. A forgatásra.
Csak a focipályáig látogattunk el, de ott készült a legtöbb baromkodós kép és videó.
Mikor vissza értünk a hosszas körutunkból leültünk a nappaliban és a konyhában és egy kb 1-2 órás beszélgetést rendeztünk az anyukával, pár iskolai történetet meséltünk el neki, ami igazán érdekelte, hisz fiával kapcsolatos, nah meg igen égő. Mármint nem úgy értem, hogy direkt égetni akartunk, hanem elmeséltünk ilyen kisebb hülyeségeket amik csak magukba foglalták, hogy mekkora egy eszetlenség van az osztályban szünetekben vagy órákon.
A 19:20-as busszal mentünk (volna) vissza Kecskemétre, immáron csak 3-an.
De az a busz nem volt így fél óra várakozás után útra keltünk és vissza mentünk a városba.
Szabi hamarabb leszállt, Csill és én pedig a végállomásig utaztunk, ahonnan hozzánk mentünk, hogy még Szivemcsücske nálunk aludhasson +1 éjszakát. Nagyon korán le is feküdtünk aludni, hisz Ő csak 5 én meg csak 6 órát aludtunk.  
  Másnap hamar mentünk a buszhoz és elbúcsúztam tőle, sajnos elég huzamos ideig.

És ezután beköszöntött ismét az a fojtogató álmosság. Nem tudom mi okból, de 3 napig mindössze 3 szelet kenyeret és 3 pohár kakaót ettem&ittam. Nem nagyon vall rám, hisz imádok enni, de nem igazán mentem ki a szobámból, a bátyám amikor este meglátott csak rám csodálkozott "hééy te itthon vagy? o.O"
Pedig tök normálisan voltam.Csak egyszerűen hányingerem lett a kajára gondolva. Ezt mégis hogy gondoltam? Apa meg megvádolt, hogy ha fogyózni akarok azt vagy felejtsem el, vagy okosan, de inkább az első.

Szóval....ez volt az a hét a nyaramból, amin sok.sok mindenre rájöttem, főleg, hogy a fiúk hisztisebbek mint egy csapat szőke amerikai ponponlány. :D x D
További széép nyarat mindenkitek, nah meg jó éjt. :D


D.e.k.o.

Hát ez már igazán röhejes. Ne nagyon. Kitört az osztályháború. Fantasztikus.
Jelenjeg drága péterrel vívunk szócsatát. Míg én értelmes, élettel, osztályal, emberekkel, viselkedéssel kapcsolatos dolgokat osztok meg vgele nyugodtan, "leszaromm" módban, addig ő pattog mint a gumilabda Így több mint egy hét után robbant, és megosztotta az osztállyal a múlt szombati történéseket. 
De esküszöm, ha tovább folytatja nem állok jót magamért. Nem és nem.
Bemásoltam neki azt amit a legutóbbi bejegyzésben írtam. Most remeg minden porcikám. Nem tudom hogy mi okból. Már komolyan mondom hogy semmi nem fog érdekelni. Utáljon csak mindenki. Utáljanak azért aki vagyok, azért amiket gondolok, azért ahogyan viselkedek. Nyugodtan. Egy a biztos. Van egy pár ember akikről tudom hogy soha nem fognak megbántani és mindig velem lesznek. És nekem csakis ez számít. Csakis ez.

Nos, természetesen ki mit csinálna amikor nem kell a suli padban ülni, mint hogy későn fekszik és délig alszik.
Én azért nem olyan későn kezdem a szunyát, de reggel 10-ig biztos nem kelek fel. Néha elgondolkozom rajta, hogy milyen jó is lenna, ha erre a 2 hónapra elmenne a kutyusom hangja. Ugyanis roppant idegesítő, amikor korán reggel (értsd 5; 7; és 8 óra) kitalálja, hogy ugat a semmibe. De konkrétan a nagy semmibe. És nem is akármilyen hangerővel. Szóval ezért elég korán fel kelek, ez az a bizonyos 10 óra. De nem elég a kb 12 óra alvás, mivel borzasztóan le lettem fárasztva abban a 9 hónapos tanulásban. Így a napjaim ngy része azzal telik, hogy felszek az ágyban nyakik betakarózva, miközben nyitva az ablak (fucklogic :333) és olvasok. De nálam az olvasás alatt azt kell érteni, hogy felét átalszom. Jó, ez elég hülyén hangzik.
A lényeg a lényegben, hogy a szünetem egy kiadós alvásból fog állni.

De elmesélem, hogy mik is történtek az elmúlt kb 2 hétben, míg nem a suliban rohangásztunk a szünetekben és nem fizika órán vitattuk meg, hogy melyik órán kényelmesebb az alvás, vagy melyik tanárnál hogyan kell puskázni:

Szombat: kipihenni a csütörtök-péntek okozta kavarodásokat.

Vasárnap: megkaptam végre a vadiúj bringámat, ami valójában 25 éves, de egyszerűen olyan mintha új lenne és egy fantasztikus járgány.


Hétfő: Ez már kicsit mozgalmasabb volt, ugyanis be kellett vonszolnunk magunkat a suliba, hogy összepakoljuk a díszítést.
Újonnan szerzett biciklimmel kényelmesen betekertem az ÉZI-be és egy narancssárga masnival a hajamban eldöntetett, hogy én vagyok a seprűs néni. hahahaaaa. woaa. xdd
Miután felnyaltuk az egész iskolát, átrohantunk a zománcozóba (ami valójában az osztály termünk, de még egy év elteltével sem vagyunk hajlandóak máshogy hívni, valamilyen csoda folytán xdd oookéé).
Utána ott foglalatoskodtunk, megittunk fejenként 2 liter almalevet, amivel előtte koccintottunk.
Haláli volt, ahogy végig táncoltunk a termen, üldögéltünk a tanári asztalon, és felidéztük mik is történtek az elmúlt egy évben.
És igen, rájöttem/ünk, hogy ez az év volt az eddigi legmozgalmasabb, legélménytelibb, legfárasztóbb.
Hogy ebben az évben kezdtünk el a kicsi kis C-sekből (akik voltunk) nagyobb, őrültebb, kamaszosabb, (esetleg szerelmesebb) olyan nagyobbak lenni. Egyszerűen szólva: mindenki megváltozott. Na jó, van egy pár ember, akikre nem tudok mást mondani, minthogy teljesen leragadtak másodikos szinten és ezt nagyon sajnálom.
A lényeg, hogy kicsit nosztalgiáztunk 2 literes almaleves üvegek mellett.
Aztán átrendeztük a hátsó termet, ami külön energia bedobást követelt, amit a fiuk nem nagyon tudtak teljesíteni, így a szekrény tologatást inkább a nő nemű személyek végezték.
  A pakolászás után elkísértem az egyik fiút a városba, mert ő is bicajjal volt.
Nah, hát ő egy bukás jelölt egy pár tantárgyból. Sajnálatos módon, nem csak most buktatták meg, hanem még ötödikben is, de sikeresen le tette a javító vizsgát. Lényegében kicsit felhúztam magamat azon amit mondott. "Lehet, hogy a jóknak jó, de a rosszakat ismerik legtöbben, és az a legjobb" . Nos, ezt elemezzük egy kicsit, Min is húzhattam fel magam?
Menőzött előtte, hogy ő már cigizett,hogy ő más ilyet-olyat ki próbált. Erre mindig ez volt a válaszom: "nem, én nem, mert ezzel elcseszem a hangomat, kvázi az életemet"
És akkaor mondta azt a mondatot, amire csak egy cinikus mosoly jelent meg az arcomon, aztán ismertettem vele, hog én maradni fogok abban a skatulyában amibe Kecskemét bele tett mikor látta rajtam a kék inget: "Ézis jó kislány" inkább ez, mint hogy ismerjen mindenki arról, hogy egy ribanc vagyok. Nem. Nekem kissé (nagyon) fontos az, hogy a JÖVŐben boldog legyek. Nem most, hanem majd ha felnövök. Nem próbálom ki a cigit, elrontsam a hangom, mert ha azt elrontom vége mindennek amin tovább tudnék menni. Ez az a dolog, amiben kicsit is tehetségesebb, kiemelkedőbb vagyok. nem fogok meg gondolatlan lenni, hogy abban a pillanatban "menő" legyek....haha. ez kissé vicces, túl határozott vagyok, ez jó? xd
Nah, hétfőn ezt döntöttem már el sokadjára, és akkor drága Nándor is hallotta, amire nem nagyon tudott mit reagálni. Úgy gondolom első sorban az én életemmel fogok foglalkozni, nincs kedvem az ő életét terelgetni még egy jó tanáccsal se. (mert úgy se fogadja meg xd)

Kedd: Nos... Erre a napra drága Kevinnel volt találkám a Széchenyi városban. 14:30-tól egészen 17:30-ig sétáltunk meg ücsörögtünk padokon és megbeszéltük az élet nagy dolgait.xd
De amúgy tényleg. Én jól éreztem magamat (és ahogy később megtudtam, ő is), szerintem már teljesen el is felejtettem, hogy milyen volt a kapcsolatunk állapota pár hónapja. Eltudtam vonatkoztatni, megtudtam bocsájtani.
És ezzel már elértem valamit 6. óta. Ugyanis hatodikban egyszerűen senkinek nem tudtam megbocsájtani, mindenkitől óvakodtam, nem tudtam jó képet vágni senkihez. Mostanra már mindenkinek megbocsájtok, mindenkivel a lehető legjóindulatúbb vagyok, mindenkivel megpróbálok nem rosszban lenni. Persze minden két embertől függ, szóval az már egy más tészta, hogy hogyan viselkedik a másik személy. És innentől fogva nem én tehetek rólam ha morgok egy két személytől. Persze, én morgást nem kezdeményeztem, egyszerűen egy pár személynek nem vagyok szimpatikus. Naaaah de vissza térve. Szerintem jó volt, szeretek korlátlanul dumálni, úgy hogy a beszélgető partner megbízható, és ugyan olyan dumás mint én (ne próbáljon senki engem felülmúlni, megmondom, hogy lehetetlen. ;) :P ).
Vittem neki epret (de nem azt, ami igazából szamóca, hanem epret amit a fáról szedtem xd), először nem agyon fogta,hogy hogyan kell enni, de miután megmutattam befalt egy egész dobozzal és kék volt a szája sarka.xd

Szerda: Asszem átmentem az egyik évfolyam társamhoz, akivel egy oviba jártam és itt lakik egy 2 perc sétára.
Csütörtök: Szintén :DD
Péntek: Szerintem valamit beszívhattam, mert nem nagyon emlékszem :""D


Szombat: A szünet eddigi legmozgalmasabb napja volt.
Ezen a napon volt az évzáró. Reggel 7-kor már keltem is, hogy felöltözzek, egyek, meg úgy értelmes kinézetet produkáljak. Az előbb már említett évfolyam társammal bicajoztam be a suliba. Felrohantam a fuvola tanáromhoz, aki átadta a zenei bizimet, onnan pedig magassarkúban lesprinteltem a zománcozóba ahol a drága osztályom már ott is volt. Páran jól megszorongattak, elláttak egy "woow jól nézel ki"-vel, pár utolsó közös kép, aztán oda álltam az osztályfőnököm elé egy csokor virággal és nekiálltam a kis beszédnek: Szofi néni, a 7.@ nevében szeretném nagyon...-kicsit megakadtam egy pillanatra- ...nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagyoooooooon megköszönni az ez évi türelmet (ami jócskán kellet) és munkát amit az osztály érdekében végzett. Nagyon szépen köszönjük! -kisebb nevetésben törtek ki azok, akik épp ott álldogáltak. :"D
Ezek után kezdetét vette az évzáró. Ami egy másfél óra álldogálásból állt, miközben az igazgató nő beszélt az elmúlt egy évről, felsorolta az összes kitűnő tanulót, a legjobb osztály átlagokat az alsósoknál, a felsősöknél és a középiskolásoknál. volt néptánc, ének, versmondás. Kimondottan fárasztó volt. Csillával egymásnak dőlve szunyáltunk egy kicsit. Ráadásul rajtam nem éppen magas sarkú volt? valamelyik eszes össze fonta Csilla barna haját az én szőkémmel. Kimondottan unatkoztunk.xd
     Mikor végre valahára vége lett, vissza mentünk a terembe, kiosztani a bizonyítványokat.
Két bukásos lett, három kitűnő. Csillámnak két négyes híján kitűnő (ugye milyen jól hangzik.Ilyen közgazdásos megfogalmazás xdd). Az enyémet már egy kicsit nehezebb megfogalmazni. Maradjunk annál, hogy nem sorolnám az igazán jók közé. viszont ha bele számoljuk a magatartás és szorgalom jegyet, akkor 4,2-es az átlagom. Ami viszont nem olyan rossz. Szerintem.
    Miután megkaptuk, mindenki búcsúzott a többiektől, egyik fiú úgy megszorongatott miközben megölelt, hogy lehet, hogy az csak na. xd Haza mentem, és természetesen nem maradhatott el a fejmosás, amit mindig megkapok: az öcséd és a bátyád mindig jobb nálad, mindig te vagy a legrosszabb tanuló, ebből így nem lessz semmi.
Ohh igazán köszönöm, ez igen biztató. Na jó, nem várom el az éljenzést, de azért nem komálom, hogy 3 órrán keresztül arra megy ki a játék, hogy elsírjam magam. Ez is igazán tapintatos és olyan kedves.
Miután tudomásul vettem a "kedves" szavakat, felmentem és aludtam. Aludtam, mert este a múzeumok éjszakájára nem mehetek úgy, mint egy zombi.  :"D
  Mielőtt elindultunk a városba, kissé ideges lettem. Ugyanis Peti rám írt, hogy jönni fog Laci is. Hát basszus...pont arra van szükségünk, hogy az a kis pióca lógjon rajtunk. Hogy miatta zavarjanak ki a múzeumokból. A többieknek se volt valami sok kedvük hozzá. (ah, oké, hogy azt mondtam mindenkinek megbocsájtok, de a kivételek erősítik a szabályt, ő az egyetlen akit teljes szívemből gyűlölni fogok életem végéig, nem érdekel mit fog csinálni, soha a büdös életben nem fogok vele jó indulatú lenni, mert már rohadt sok esélyt vesztett el. Nagyon sokat.
Szóval megpróbáltam kicsit uralni a dühöm. Oké..huh, jöjjön.
beértünk, megérkeztek ők is, erre a nagyon eszes barna bőrű (nyugi, nincsenek ezzel szemben előítéleteim) kitalálta, hogy éhes. felrángatott mindekti a Malom plázába, legfelső szinten a McDonald's.ba... Mit ne mondjak, undorodom a Mekitől. Meg egyébként is...MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJÁRA jöttünk. Nem találom sehol a program füzetben a Malom bevásárló központot. Szóval közöltem velük, hogy én nem vagyok hajlandó velük menni. Ahogy Dávid és Lizi se. Nem voltak hajlandóak ketté szakadni, elkezdtek velem üvöltözni, a főtér kellős közepén.
Nem különösebben érdekelt. Anya és Dávid Anyukája is azon a párton álltak amin mi. Nekik sem volt nagyon szükségük, hogy Lászlóval töltsük az estét.
Szóval anya azt mondta, hogy valahogy rázzuk le őket. Sikerült is, de aztán értesültünk róla, hogy a kis drágáink kissé felkapták a vizet, és haza mentek puffogva. Nekem nem különösebben van bűntudatom. Hogy miért?
Laci egyértelmű, de Petin már lehet gondolkodni. Drága Tőzsérkém elég sok rosszat tett már velem. Elég sokat sírtam, keseregtem miatta, átvert, kétszínű volt, egyszerűen lenézett. Egy 2013.06.28.-i  postban  írtam le egy verset. Elég bénácska lett, de nem nagyon tudok rá mit mondani. Egyszerűen vérig sértett. És mi a szép az egészben. Elfelejtettem, 7. elején tisztalappal indultunk. haha. Szerintem nem nagyon lenne joga felháborodni és este ezt kiírni a facebook csoportba: "Mostantól senki se mondja hogy nekünk jó oszt. közösségünk van amíg nem lesznek változások. Ez ami ma történt eléggé ledöbbentett."  Nem írtam választ, de szívesen oda pötyögtem volna: "Mostantól senki se mondja hogy nekünk jó oszt. közösségünk van amíg nem lesznek változások. Ez ami ma történt eléggé ledöbbentett, sziveim, a változásokhoz minden ember szükségeltetik, nem érdekel semmilyen kifogás, lehetőleg senki ne hazudjon, mindenki legyen tiszta a másik előtt. Elhiszem, hogy vannak akik nem kedvelik egymást, de az dobja rám az első követ, aki mindenkivel őszinte volt, mindenkivel előítélet mentes, senkit nem bántott meg. Hajrá Peti! Jah, hogy nem megy? Vajon miért?" 
Ohh hogy lenne rá kedvem, úgy beilleszteném oda... csak nincs sok kedvem egy újabb osztály botrányt kitörni.
Intézze el magában. Jöjjön rá magától.
Ennyi. Elegem van egy csomó mindenkiből abba a kicseszett közösségtelen közösségből (haha erről is van egy versem).
Wááá.. hagyjuk.
Ott hagytuk őket és elindultunk múzeumokat nézegetni
Később csatlakozott Vikó is,. de őt nem bánta senki. Számomra az este egyik legnagyobb élménye az az volt, amikor elmentünk a Leskowsky hangszergyűjteménybe. Hát ez egy csoda volt. Én imádom a hangszereket. Már voltam ott korábban, de most végre gyűjtöttem bátorságot és megkérdeztem, hogy megfoghatom e a kiállított fuvolákat.  Még többet is kaptam mint puszta tapizást.xdd Játszhattam egy több mint 100 éves fa fuvolán. Gyönyörű hangja volt. Nem tudom elégszer mondani, hogy gyönyörű. Aztán egy fém fuvolát is kipróbálhattam, amit tavaly már kiszúrtam. xd de az se volt már fiatal, hisz csak a G-től a D-ig szólalt meg.  viszont az egy csodás élmény volt számomra, hiszen imádok fuvolázni, itt lóg az én ezüst fejű hangszerem is a szekrényen. (Valami darabot kéne tanulnom a nyáron)
Mint a 4-en játszottunk valamilyen hangszeren. Vikó zongorázik, Anna hegedül, Dávid  dobol, és fuvolázom.
Lementünk, ahol találkoztunk egy igen régi zongorával. Viktor ült le elé, és John Newman-től a Love Me Agai-t kezdte zongorázni, mi meg énekeltük. Szem-száj tátva maradt, apukák-anyukák mosolyogtak. Kicsit vicces volt, hogy több mint 100 éves zongorán 21. századi gyári zenét (elnézést kérek) nyomatunk.
Utána furulyáztam is (mert ugye bár ki nem tud furulyálni? :"D). Miután kijátszottuk magunkat tovább álltunk. Látogattuk ide.oda. Közben pancsoltunk egy kicsit az ivó kútnál. Bementünk egy múzeumba, csak azért, hogy wc-zünk. Mert mé' ne?
Dávid és Liza vettek jégkását, egyikük sem tudta meginni, és természetesen ki a "konyha malac"? xd
Bááár nem bántam :3
Leültünk pihenni a főtéren azután indultunk minden fele. Az utolsó "múzeumunk" a veterán autók múzeuma volt. A fiúkat kissé elvarázsolta. :D Megnézegettük mindet, de még volt elég sok időnk. Fogtuk magunkat és leültünk a Rákóczi úton egy szökő kút szélére és ott is rendeztünk egy pancsolós-kergetőzős jelenetet. Amíg a két fiú le nem ragadt egy tv-nél az egyik kávézó mellet. Mi más ment rajta, mint a foci vb. xd
Így sikeresen hátba támadtuk vízzel. :D
Nagyon jó szórakozás volt, bár fél Kecskemét hülyének nézett mindet, de nem sokat tévedett az elképzelésével. :D
Nem tudtunk a fenekünkön maradni, így elzarándokoltunk egy padhoz benn a 0km kőnél. Ott lelkiztünk egy kicsit. Volt mellettem egy üres piás üveg, nem az enyém, nem is a mienk volt, bár szerintem a viselkedésünk alapján a mellettünk elsétáló emberek azt hihették hogy mi ittuk meg és még rejtegetünk is egy párat, üresen. :""DD
Mikor az órára néztünk fájó szívvel nyugtáztuk, hogy bizony indulnunk kell. (ohh ezt a megfogalmazást, könyvet kellene írnom xd)
   Mikor már majdnem vissza értünk a találkozó helyre, tényleg részegekkel találkoztunk. Csak hogy őket ismertük is. Drága Kevin és barátai társasága (aki mind egy szálig utálnak, nem nagyon fogom mit tettem) kiáltott utánunk. Aztán valami fura módon el is hesegettek. Kicsit megsértődtem mert elég bunkók voltak, de másnap reggel azért egy megnevettető üzenettel találtam szemben magam: "Sajnálom a történteket. Picit részeg voltam."
  Amiért jó volt még ez az este, azt az, hogy Liza nálunk aludt. :3 Haza érve (23 óra) egyből fürdés, vacsora és ágy. Beszélgettünk egy kicsit aztán pontban éjfélkor be is aludtunk.

Vasárnap: Liza itt volt egészen 17.ig. Bemutattam neki a környéket (szerencsére semelyik itteni ismerősömmel nem futottunk össze), sétáltunk egyet a kutyámmal, beszélgettünk, olvasgattunk, zenét hallgattunk. Szeretem Lizit, csak néha azzal haragít magára, hogy túlságosan ki mondja a véleményét és nem éppen szépen körítve. Ezzel pedig az idegeimen táncol, főleg amikor szemtől-szembe Kevinnek megmondja hogy utálja. Ez egy nagyon szar érzés. Sikerült vele megígértetnem, hogy bocsánatot kérjen...de... hagyjuk. Lényeg, hogy szeretem azokat akiket barátaimnak mondok. :D

Hétfő-Csütörtök: Merő nagy semmi. Alvás-olvasás. Jah és most jöttem rá, hogy ma csak 3 tojást ettem. semmi mást. De nagyon nem vagyok éhes mostanában. :/ Naponta 2-3 szelet kenyér az étel bevitelem és ez kezd idegesíteni. Suliban naponta 5-6 szendvicset, levest, második félét, sütit...stb mindent megettem é folyamatosan éhes voltam....mindegy. megoldom.xd mint általában mindent.

Legyen szép estétek! :D   D.e.k.o.

/ Elliot Minor - Jessica / (erendir kedvéért :*)

Nahát... Elég régen nem írtam. Ennek megvolt az a nagyon nyomós oka is.
Eltelt az utolsó hét is, amin megállás nélkül dolgoztunk valamin.
Ez a nagy munkálkodás az a nyolcadikosok ballagtatása volt.
Egyik délután ezt csináltuk, másik délután azt. Napközben is amikor lehetett benn voltunk a hátsó teremben és dolgoztunk. Ez most egy kicsit nagy munkának hangzik az írás alapján, pedig annyira nem volt nagy.
Vicces volt, amikor a kicsi üvegcsékbe töltögettük bele a piros folyadékot a "bort", ami sajnos rá kellett jönnünk, hogy csupán csak éter színezékes víz.
Úgy néztem ki, mintha akkor jöttem volna vissza egy vérre menő csatából. Szép piros mancs, piros cseppek az arcomon, ruhámon. A hatást tetőzte az, hogy a kezemben egy injekciós tűt szorongattam, ami szintén vér vörös volt. Haha, ez vagyok én. Kissé idegesítő volt az, hogy miközben dolgoztam, folyamatosan vagy 3-4 ember állt mögöttem és csesztettek, hogy ezt nem így kell, meg hogy ők is hadd csinálják. Ezzel csak az volt a baj, hogy 1. nem ők lettek megkérve rá
2. Nem is lett volna szabad nekik hátra jönni
3. Csapott minden fele a piros lötty
4. Nem kaptam levegőt mert ott álltak
5. nem érdekelt semmi, ugyanis az az ÉN dolgom :"
De csak nem akartak arrébb fáradni, meg is kapták a magukét amikor véletlen (de tényleg véletlen) kicsapott a tűből a "bor" és a felsőjüket (ez esetben kék ing) pici foltok díszítették.
Jót röhögtem rajtuk, persze nem kellett volna mert szúrós pillantásokat lövelltek felém. Megérdemelték. Először nagyon kedvesen megkértem hogy menjenek ki, szóóóóóval megérdemeltéééék :D (először: annyit jelent, hogy 10-szer elmondtam kedvesen, hogy "kérlek szépen" )
Mindegy is xd
Egyik órán kötögettük magyar szalaggal a névsorokat, és maradt egy vékonyka szalag nálam, de sajnos a karkötőim közé nem tudtam betenni mert nem férne el meg már amúgy is van ott egy, a hajamból kicsúszik, így felkötöttem a bokámra. egy hete van rajta, lusta voltam leszedni.xd viszont most hogy ránézek a bokámra, úgy tűnik elszublimált a szalag. :c


Csütörtökön már kicsit jobban beindultak a készülődések.Az nap volt a suli dráma napja.Ami szerintem egy fantasztikus ötlet. Szerintem nagyon jó volt, minden órán beültünk és megnéztük hogy a gimisek és/vagy szakisok mit produkálnak. A bátyámék (9.g) volt az első. Nem érdekel ki mit mond, nekem nagyon tetszett és nem csak azért mert a tesóm volt a főszereplő, hanem mert nagyon aranyos kis darab volt, vicces és vissza adta az osztályuk jellemét. Sokan voltak az egész közép suli, egyik darab unalmas, másik darab istentelen vicces volt. Szerintem elmondhatom hogy szeretem az ilyen suliban megrendezett diák dolgokat.  
Sajnos a Trapitire nem tudtam bejutni, mert elkezdtük behordani a borostyán ágakat, rohangásztunk ide-oda.( Össze szurkáltam a kezemet is de ez mellékes.) Viccesen nézhet ki, ahogy egy kék inges csapat metsző ollóval a kezükben kirohannak az utcára és a suli bicikli tárolóját megkopasztják.
Azután szépen behordtuk és mindent körbe rakosgattunk ahol kellett..
Közben pedig kissé felháborító volt, hogy az osztály fele a teremben ücsörgött (kergetőzött) és klub délutánt tartottak. Csak enyhén volt idegesítő. Aztán amikor a többszörös szólásom sem hatott rájuk, Szofi néni oda ment  és mindenkit az aulába parancsolt. Haha, de itt jön az igazán ideg feszítő: lesznek szivesek oda hordani magukat, de nehogy már normálisan neki kezdjenek a melónak....neeem. Kötekednek, beszólnak, kritikákat alkotnak ésatöbbi.
Nem baaaj, túl éltük. Végre végeztünk az az napi dolgokkal, kimentünk az udvarra, ahol a beton tűz forró volt, mi meg azon rohangáltunk mezítláb. Közben fociztunk, mert mé' ne?
Jah meg persze közben kötelező a "kecskee" "kokain" "Cu =RÉÉÉÉÉZ" "Woooaaa" szavak/kifejezések/mondatok/mémek/fenetudjamik kiabálása. Nem tudom hogy miért, de nagyon jól esett az utolsó előtti napon végre kicsit kiereszteni azt a sok mindent ami az elmúlt időkben felgyülemlett, és ez a kis baromkodás egy picit sem segített azon a tombolási vágyon ami bennünk uralkodott. De azért jól esett. Kicsit szebbé tenni az utcsó napokat a 7. évfolyamon. Mert többször nem fog előfordulni, hogy hetedikes legyek (lehet, hogy az osztályban két emberkének sikerülni fog az év ismétlés de szerencsére nekem nem. :"""D )
Aztán Liza elment, 4-en maradtunk,rohangászunk, és kijött egy 9.szk-s és egy 11.szk-s.  Hoztak rendes foci labdát ás játszottunk velük, addig amíg csak 2-en maradtunk 7.-ek. Aztán leültünk velük és hülyéskedtünk egészen 19:00-ig amikor aztán elhúztam a csíkot haza.

Péntek.... Utolsó nap. Első óra szabad elfoglaltság infón, második órán pedig énekre beültünk az nyolcadikosok búcsúhangverseny próbájára. Az nap is rájöttem, hogy úgy összességében szeretek ide járni. Túl fogok élni itt még 5 évet.
A többi órán díszítettünk, készülődtünk, rohangásztunk föl-le, ide.oda az iskolában,.
Aztán megvártunk a 18:00-t és elindultak a nyolcadikosok a virágaikkal a kezükben, karöltve, és énekelve, hogy bejárják az ÉZI-t és megkoszorúzzák az emlékműveket. A vicc az egész estében az az volt, hogy mivel mi sorfalat álltunk nem engedhettük a szülőket arrébb, viszont mögénk mentek és fotózták a ballagókat. Mögém pedig Kevin apja állt (szerintem nem nagyon fogta, hogy a fia ismeri ezt a szőke kiccsajt) és elkezte fotózni őt. De közben pedig előttem megállt a vonulás egy kicsit. Láttam, hogy Kevin kicsit fancsali képet vág, és a természetem miatt nem hagyhattam, hogy úgy szerepeljek a képeken, így megpróbáltam vele szemkontaktust fel venni, amikor sikerült elkezdtem mosolyogni mint a vadalma, aztán ráadásnak kacsintottam, amikor belerontott a dalba, de legalább mosolygott. :D Küldetés teljesítve! ;) Level complete! :D
Ballagtatás tán haza lettünk küldve és ezennel kezdetét vette a mindent elsöprő unalom, de egyben izgalom. :D
A nyári szünet. Vagy ha jobban tetszik: VAKÁCIÓ!