Dóri egy katasztrofális osztályban

Teljes testi és lelki káosz vagyok.
Egész napokat töltök az ágyamban kócosam, betakarózva, pizsamában, közben pedig kockulok.
Facebook, blogolás, olvasgatás.
Elég fárasztó. Most pedig kezdek rájönni hogy mindjárt vége a szünetnek. Tanulni kéne.
Angolt, éneket, magyart, matekot, kórust, fizikát, kémiát, föcit stb...
Mert felelèsek ès dolgozatok várhatóak.
Semmi kedvem tanulni, de ha a matek szorgalmikat nem csinálom meg, bukás várható.
Amit nem terveztem az életembe.
Ott van a kórus is. Heti négy...kettõ ugyan nem kötelezõ de nekem az.
Mivel énekes pályára szántam magam kicsi korom óta.
Tamás bá meg is haragudna ha nem járnék azokra a hétfõi és pénteki próbákra.

Ének óra. Ugyan Tamásbá próbál jö fej lenni, nem értek egyet a tanítási rendszerével. Persze sok elméletével egyet értek de a mérleg inkàbb ellene szól.
Nem is gond. Nem szeretem a tanárokat szeretni. Mert ha szeretem és rossz jegyet kapok az teljesen belém gázol. Meg úgy egyébként is...

Irodalom/nyelvtan: nah az amit legeslegjobban nem várok...
Felelés és dolgozat minden órán. Nem nagyom jó.
Az irodalom tantárgyat szeretem, de sajnos az a szeretést megbántam.

A tanulás hetedikben a legnehezebb. Ki kell tartanom.

Lelki káoszságomat viszont nem értem.
Kis depresszió van bennem amitõl darabokban vagyok.
Ideges vagyok de nem tudom miért.
Betegnek érzem magam.

Annyi mjindenrõl akartam írni, de egy seperc alatt elfelejtettem.://

A mai nap is nagyon fáradt vagyok. Még kevesebbet aludtam mindt szoktam. Nyolc óra szerintem eléggé kevés...
Most a ház tiszta fokhagyma szagú, a ruhám, kezem és a szám is.
Fokhagymás-tejfölös csirkét készítettem vacsorára.:)
Már egyszer csináltam, nagyon finom lett, csak kissé nem raktam bele sót.
Most ahogy lehetett fûszereztem a család kedvenc fûszereivel, érzõdik is rajtam és a kezemen.

Holnap Pétfürdõre megyek anyummal.
Lesz ott egy halloween rarti/rendezvényre, ahol lesz egy kis meló.
Remélhetõleg jól fogom érezi magamat...
Ugyan bekéne öltözni, de semmi kedvem nincs hozzá, így a kék fekete ruhámhoz kék tincseket festek be a hajamba.
Bár hülye ötletnektartom.:)))

A tegnap estém eléggé elszomorító dolgok tömkelegével állított szembe.
Az igazságtalanság, a gonoszság és "kedves" társaik is csatlakoztak.
Meg kért rá, hogy ne avatkozzam bele, én nem is akarok.
Csak ha már elkezdtük fejezzük is be.
Elég sokáig fennmaradtam tegnap, hajnali egy körül tudtam elaludni.
Elaludni...haha...hülyeség, nem nevezhetõ alvásnak.
Forgolódtam, mindent csináltam csak nem aludtam.
Tegnap este minden "összejött".
Kicsi vagyok én...nagyon is...
Ráébresztett valójában.
És ha már õk hülyé, valaki értelmes maradjon ebben rohadt világban.
Szóval maradjak ki belõle.
Jobb is lesz.
De ha a barátaim/barátom szomorú(ak) én is az leszek, mert szeretem õket/õt.
Kiállnék az igazságért, de persze ki figyelne rám.
Pedig sokkal érettebb vagyok így ennyi idõsen a 16-20 éveseknél.
Felfogok olyan dolgokat, amirõl nekik halvány fogalmuk sincs.
De én kicsi vagyok.
Tegnap jöttem rá, hogy a szavaknak súlya van.
Mégpedig nagyon nagy.
Esz rossz szó és az egész életed a kukában landol (akárhány éves vagy).
Egy bátor vagy hülye ember teljesen begolyózva akármit csinálhat ha már elmúlt 18 éves.
Mert több joga lesz.
Na jó, nem bonyolódok bele ennyire.
A lényeg, hogy a tegnapi este egy katasztrófa volt. Hogy miért azt azért nem mondom el, mert túl sok ismerõsom látogat ide.
hmm.hm..
Kicsi vagyok ugyan de más kárán ha mást nem, tanulok.
Mert maradnia kell még értelmes lénynek ezen az idióta világon.

Nyaaaw!<3

Megtörtént a séta. Elindultam 14:32-kor és 17:30 körül támolyogtam haza. Ugyanis összetalálkoztam Kevin ex barátnõjével és banájával. Azzal kezdõdött, hogy megyek végig a parkon, gondolom leülök egy messzebbi padra egy motoros cigizõs bandától arrébb pihenni. Hallom, hogy valaki a nevemet mondja. Kit látnak szemeim? A volt baránõt. Én nem utáltam meg. És õ sem engem. Csak itt Kevin az ellentét. Õk utáják egymást. Igen igen...A csajnak is vannak hibái. Többeközött, hogy bagózik és piál. De amikor én is ott vagyok nem viselkedik rosszul. Megvéd a barátaitól is, akik esetlegesen kinyírnának mert azt jhiszik Kevinnel járok. Kevin nem mondta el nekem, amitõl kicsit meg is ilyedtem, hogy tegnap este össze ugattak. Nem esett jól amikor elkezdett az egyik fél anyázni, aztán a másik is, hogy az egyik ilyen hülye a másik meg olyan. Nem akkarok ebben részt venni. Egyszer az egyik ír nekem hogy z meg az a baja, másszor meg a másik. Hallgatom én, meg próbálok belõle leszûrni valamit, de hiába.. Ennek az egésznek semmi értelme. Már hamarosan egy hónapja, hogy vége küztük mindennek és Kevin már gyógyult. Nem volt depressziós, tök jól megvolt. Erre mindennek vége. Újra a depresszió vermében csücsül. Mert amikor mi, a barátai húztuk volna ki, elszakatt a verem nyílásánál a kötél és vissza esett. Az lenne a legjobb, ha mind a ketten ott hagynák egymást és nem foglalatoskodnának a másikkal. És aztán jön... Melyik pártra álljak.. Haha:( Jó olog amikor mind a kettõ valami óriási egy barom. Kevin is követett el hibákat mégis az õ pártjára állok, mert szeretem és nagyra becsülöm. De ugyan akkor ott van a lány is, akinek szintén igaza van, viszont borzasztóan nagy hülyeségekkel cseszi el az életét. Volt már neki minden féle pasija)minden korból 13-23) Kevin mellet több érv szól. Soha nem hittem volna, hogy egyszer belefogok keveredni annak a lánynak az életébe, akivel csak pár órát beszéltem és teljesen vadidegenként néztem rá... Hmm.. De az én blogom nem más emberek szerelmi életének a kitárgyaló helye. A lényeg hogy elkeseredtem mert a barátaimból teljes káosz lett. És még mindig ki vagyok akada a régi ismerõsöm és Kevin közti barátságon. Nem tudom felfogi. Nyaaaw!<3

Nem hittem volna hogy egyszer igaz lesz rám az az idézet amikt a mindenhova irogatnak: Smileykat írok de valójában sírok.
Nah mos ez van. Itt könnyezek, majd meg szakad a szívem, de...mosolygok. Az a gonosz mûmosoly..

Nézek ki a fejembõl és próbálok értelmes fejet vágni. Nem nagyon megy, kedvem lenne kimenni a kertbe, vagy elmenni egyedül sétálni a környékre. Igen a lenne a legjobb. Csak hogyminden sarkon megtalálhatóak a cigánygyerekek akik mindenképpen bújócska.fogócskázni akarnak velem, mert egyszer még vagy két éve kedves voltam velük. Sajnos nem tudok olyan forradalmi változáson keresztül menni, hogy teljesen máshogy nézzek ki. Ja, meg nem mondhatom nekik, hogy nem érek rá, vagy nem akarok... De szerintem a nap folya,án megejtem azt a sétát.

Olyan depressziós hangulatom van (ma is)

Egyre jobban megutáltam az instragammot, mióta bekövettem az egyik "ellenségem" vagy hogy is nevezem. Ovoda óta ismerem...Nem.. születésem óta ismerem a csajt, mindig is barátok voltunk ráadásul egy fél operc sétára van tõlem. De egyszer csak megbomlott a kapcsolat. Ugyan egy suliba járunk, egy évfolyamon, de õ abba az osztályba került ahol a ribancokat képznik. Õ nem az de...de...de szerintem hazugságokat terjesztett rólam amik miatt megutálta az osztályt és engem az egész évfolyam. Szóval valamiért teljesen ellenségek lettünk, nem is beszltem vele vagy 2 éve rendesen. Én mivel nem vagyok annyira haragtartó (Lacit kivéve) szeretnék vele "kibékülni" vagy nem is tudom mit akarok, csak az biztos, hogy nem az ellenség zónába tartozni. Bár szerintem ez lehetetlenség. Amiért ezt leírom, az az, hogy Kevinnel az utóbbi idõben nagyon nagy barátok. Nekem ez nem tetszik. Olyan szivesen beleszólnék, de nem az én dolgom. Majd Kevin is megszívja. Vele kedvesen viselkedik a csaj. De azért mert ... mindegy. Biztos csak énvagyok ilyen gonosz biztos csak én vagyok az ilyen bizalmatlankodó. Biztos csak én vagyok ilyen... Hisz semmi közöm... Kevin majd orra bukik. És ez lehet ami zavarhat. Hogy lehetek ilyen hülye. Mert az vagyok... Mindegy... Nyaaaw!<3

És ami még fáj, hogy mindig az öleléseit érzem azt akarom átélni újra és újra...:(((

Állandóan Kevin jár a fejemben. Meg a barátkozásai...stb.
Nem tudom felfogni az érzéseimet. És nem tudok mittuk elaludni idiõben.-.-
Van hogy felkelek hajnalban, átgondolni, hogy este elköszöntem e tõle, vagy nem.
Mostanában egyre többször nem köszönök el, hanem hamarabb belealszom a telefonba, ésre se véve hogy nyomja az arcomat a mobil.
Reggel meg gyorsan felmegyek a face-re hogy bocsánatot kérjek Kevintõl.
Olyankor olyan rossz érzés fog el.
Egyébként is rosszul érzem magam az egész miatt. Hogy lehetek ilyen bizonytalan...

"Ha az ember nagyon padlón van, nem tehet mást, mint mint horzsolásait fájlalva de feláll. Sebei nyomát örökké magán hordozza.
Ha az ember elég erõs a sebek múltja nem kísértik egész életében, ugyan ott lesznek de elkell felejteni"
/Gombolyagy Dóra/

Végre apum megcsinálta a kb 7 hónapja porosodó laptopomat, ami van vagy 20 éves. Mindecs én nagyon szeretem, csak avalami érintkezési hibája volt, na meg rosszul kapcsoltam ki még a múltkor és összekutyolódott rajta minden.
De a lényegm hogy mostmár itt tudok rajta írni.:))
Azon gondolkoztam tegnap este, hogy mivel egyre több ismerõsöm olvassa a blogomat, egyre több dologban korlátoznak. Mivel tudják hogy én bagyoknem írhatok semmi olyat ami nekik nem tetszik.://
Az is lehet, hogy tetszene, de akkor meg elárulnám magam...
Rájöttem, hogy akor írok privátban, azért mert a blogt valójában nem az olvasóknak vezetem, hanem magamnak. Majd pár év múlva vissza olvasom mit csesztem el, vagy éppen mirõl döntöttem jól.
Van amikor döntõ pillanathoz jutok az életben, most viszont érzem, hogy közeledik az.
Elveszettnek érzem magam...Egyedül...
Pedig mégis ott vannak a barátaim.
Csilla, Kevin, Liza...stb
De mégis egyedül. És szerintem most erre is van szükségem. Amikor kimegyek a kertbe, felmászom a fámra és nézek magam elé. Gondolkodok a történéseken, az értelmeken, az érzelmeken és mindeneken...
Néha kedvem lenne eltünni egy ideig. Kivülrõl szemlélni a dolgokat, mint ezt egy ismerõsöm megfogalmazta a blogjában.
Igen...bizony eltünni, amíg a dolgok lecsillapodnak stb...
Vagy csak egyszerûen a fülembe tenni a zenét és...ott hagyni mindent.
Felelõségek nélkül lenni egy kicsit.
Jesszusom...Most kezdek rájönni, hogy pár hónap múlva még csak 13 leszek.
Most még csak 12 vagyok, de máris minden bajom van. Amit persze, hogy nem értek pontosan.
Vagyis...Igen...Megértem...
Felfogtam a tegnap este hogy mi is van.
Ezért írtam privátban, mert ha akármelyik ismerõsöm tudna aróól, minden
összezavarodna...(ennél jobban nem hinném)
"Addig jó amíg gyerek vagy"
Igen igen... addig. Nem akarok nagyom lenni! Nem akarok értelmesebb lenni!
Nem akarok érettebb lenni!
Gyerek, kis 12 éves akarok még lenni. De sajna ez a hajó már elment...Hmm..
Nem is tudom... el..igen el...
Mostmár abban a világban élünk ahol a 12 évesek 15-nek néznek ki és 18-ként viselkednek. De közben pedig lenézik a 15 évesek õket.
Na látjátok ezt se értem.
Nem...Micsoda zavaros egy dolog.
Szeretném, hogy szabadabb legyek és meg is kaptam. De mostmár azt szeretném, hogy vissza térjenek a "régi szép idõk"
Túl sok, hogy már egy hatodikor gyerknek
tudnia kell, hogy pontosan mi akar lenni felnõtt korában, tanulnia kell agyba-fõbe, mert annyi az adó, annyi a felelõsség, annyira kevés a pénz és annyira kevés a munkahely, hogyha valakinek négyese van ötös helyett a bizonyítványában kitörölheti vele a valagát.
Ha valakinek csak egy pont hiányzik egy fontos teszten, vagy akámin, már bukta az egészet ÉS ami még borzasztó, hogy ha újra akarja kezdeni azt, akkor egy vagyont kell fizetni.
Igazságtalan...
De az élet mindenkit pofán vág egyszer, akkor nagyon rosszul esik.
Ájjá' fel és éld túl.
Semmi különösebb értelem. Ha valakinek van gondolata az ossza már meg velem is.
Na jó...Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától.
A lényeg, hogy minden olyan igazságtalan. Légy erõs mert nincs mit tenni.
Nyaaaw!

D.e.k.o.