Teljes testi és lelki káosz vagyok.
Egész napokat töltök az ágyamban kócosam, betakarózva, pizsamában, közben pedig kockulok.
Facebook, blogolás, olvasgatás.
Elég fárasztó. Most pedig kezdek rájönni hogy mindjárt vége a szünetnek. Tanulni kéne.
Angolt, éneket, magyart, matekot, kórust, fizikát, kémiát, föcit stb...
Mert felelèsek ès dolgozatok várhatóak.
Semmi kedvem tanulni, de ha a matek szorgalmikat nem csinálom meg, bukás várható.
Amit nem terveztem az életembe.
Ott van a kórus is. Heti négy...kettõ ugyan nem kötelezõ de nekem az.
Mivel énekes pályára szántam magam kicsi korom óta.
Tamás bá meg is haragudna ha nem járnék azokra a hétfõi és pénteki próbákra.
Ének óra. Ugyan Tamásbá próbál jö fej lenni, nem értek egyet a tanítási rendszerével. Persze sok elméletével egyet értek de a mérleg inkàbb ellene szól.
Nem is gond. Nem szeretem a tanárokat szeretni. Mert ha szeretem és rossz jegyet kapok az teljesen belém gázol. Meg úgy egyébként is...
Irodalom/nyelvtan: nah az amit legeslegjobban nem várok...
Felelés és dolgozat minden órán. Nem nagyom jó.
Az irodalom tantárgyat szeretem, de sajnos az a szeretést megbántam.
A tanulás hetedikben a legnehezebb. Ki kell tartanom.
Lelki káoszságomat viszont nem értem.
Kis depresszió van bennem amitõl darabokban vagyok.
Ideges vagyok de nem tudom miért.
Betegnek érzem magam.
