Hazugság minden szó
Hazugság minden szavad, gondolatod mit megosztasz velem,
Ígéreted beváltatlanúl fekszik egy sötét szerzõdésben.
Szerzõdést kötöttünk, nem ugye?
Aláírtam, persze te vetted ezt semmibe.
Nem figyeltél rám amikor hitegettél,
Megbántottál nagyon, a szívem legmélyén.
Talán az neked vicces és jó,
Nem gondolod, hogy hazug vagy? Hahó!
Istenem az egy komoly szerzõdés volt,
Persze veszed semmibe! Az már holt!
Tévhitben élsz abban, hogy az nekem tetszik,
Már pedig nem szeretem ha valaki lecsúnyázik.
Láthattad magad is, hogy nem nevettem,
De vitába keveredni akkor nem volt kedvem.
Hisztizhetnék, persze zaklathatnálak,
De szerencsére egy inteligens lányt láthatsz.
Szemembõl könny csordul ha a csapatra gondolok, AMI VOLT,
Ha te tudnàd, hogy csavarodik össze a szívem,
amikor fejemben errõl szólnak a gondolatok.
Mi nem tetszett? Mi volt baj?!
Az az õszinte mosoly miért volt rajtad?
Nem lett volna arcodra kiülve,
Ha utáltál volna te hazug ürge!
A FENNMARADÁS pedig hol van?
Mások felvétele nem ugyanolyan.
Ha te tudnád... ha te.... Jajj!
Hogy mit mondott a mamád te hazugrakat!
Várt volna minket ismét,
Mondta, hogy kedvel és láta sokszor még.
Ha nem hiszed kérdezd meg tõle,
A kirándulás kezdetén fel jött a buszra, és beszélgetett.
Szomorú, hogy így hátba szúrtál,
De ha utálsz mond ki szemtõl-szembe hazugocskám.
Látni szeretnélek! Mondd ki ha mered! Beszéljük meg. Rendben?
Bajunk több nelegyen!
Ha az volt a baj, hogy este csitítottam a szervezetet,
Nos, megmondanám, hogy anyukád utasítását követtem.
Csak nektek akartam jót,
De látom, hogy semmire se vagytok valók.
Én azt hittem, hogy a baràtom vagy és kedvelsz,
De egy konyhakéssel hátbaszúrtál rendesen.
Helyettünk felveszel màsokat, barátaimat kik mutagatják a meghívót,
Vele keserítve, fàjdalomba szorítva a régi tagot!
Nem vetted észre, hogy 18 lányból, Vagy 10-12 téged fújjól?
(mert tudnak az igazságtalanságodról!)
És még annyit, hogy miért hívtál meg kétszer,
Ha ennyire utáltad szerény személyem.
Nem értelek, komolyan!
Mi rosszat tettem, hogy hazugsággal rohasztasz?
Egyszer úgy van, hogy meghívsz mászor nem,
Mi rosszat tettem? Mit tettem?!
Helyettem a barátaimat veszed fel,
Szívembe gázolva ezzel.
Te gyilkos! Jogosan vádollak!
Tünés a világból, mert ez már SZÁNALMAS
! Szànalmas hazugságod!
A szánalmasság határait feszegeted, ugye tudod?!
Azért annyit én is megérdemlek,
Hogy nem rondáztok le, mert az akkor éppen vicces.
Ezzel is... Olyan tört döftél testembe,
Mely seben keresztûl önbizalmat szívtál el.
Nincs már önbizalmam egy szál se,
Már csak egy-két vállra támaszkodhatok rendesen.
Önbizalmat persze nem ad senki,
A "szép"-nek nevezett lányoknak aránytalanúl magasak az állásaik.
Nem húzom tovább az idõdet, menj bulit szervezni,
Csak hadj engem csönben, sírva szenvedni!
Mély utálattal: Gombolyagy Dóra
