Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

Lengyelországi nemzetközi kórus versen In WrocŁaw

2014.04.29. 20:06 D.e.k.o.

 

Nos. Így vissza fele menet úgy gondolom 19:26-kor neki kezdek a Lengyel országi beszámolásnak.
Nagyon sok mindent tudtam meg, sokkoltak jó és rossz dolgok is.
(Nem tudom, ki mit hoz le a beszámolásból majd, de remélem azt amire gondolok. xdd)
Nah akkor 19:30-kor még rám írt Peti és Vikó hogy nagyon hiányozni fogunk nekik.
Elköszöntem mindenkitől aki itt marad és indulás a buszhoz a sulihoz.
Mivel Kevin barátnője is utazik, kikísérte a buszhoz. Oda mentem én is elköszönni, mert régen találkoztunk már. Megöleltem, de nem nagyon volt olyan mint szokott lenni, nem ölelt vissza és flegmázott.
Kicsit rosszul esett.
(kis szünet, folytat.köv. bejegyzés: 2:45)
Elköszönések...
Felszàlltunk, elindultunk. Szinte el sem hittem: Fenn vagyok egy olyan buszon ami egyenesen Prágába és Wroclawba visz. Nem akármilyen csapatot: a legjobbakat.
Ez hihetetlen volt.
Tamás bà tàjékoztatót tartott de mikrofonnal hogy mi is halljuk ott a leghátsó sarokban.
Mellettem Liza ül. Utolsó, 5-ös sor. Ablak mellett, ami nagyon alkalmas volt az unalom elterelésére.
Csomó ideig utazunk, mikor éjfélkor megállunk Győrben egy Tesconál. Fogat mosni, kicsit mosakodni.
A falon volt egy kis fehér kosz, amibe nagy okosan bele írtuk: "Itt járt a Miraculum gyermek kar! We <3 Kecsó"
Kecskemét gyöngyszemei vagyunk. (ahogy Kevin is megfogalmazta)
Folytattuk az utat. Buszon nagyon nehéz aludni, most is azt tapasztalom így lassan 3-kor hogy nem tudok aludni semmilyen pózban.
Nyomás tovább, csak a határokon álltunk meg az elsőt 1-kor kocsikáztuk át a másikat meg 2-kor.
És reggel megérkeztünk Prágába.
Ott is egy kis (nagy) Tescoban intéztük el dolgainkat, reggeli és mehetünk is várost nézni a központba.
Szerintem nem valami nagy extra. Mintha Budapest óváros utcáin sétáltunk volna.
Vásároltam a karkötő gyüjteményembe egy I love Prague feliratú kék azilikon karkötőt. Aztán meg 3 képeslapot.
Naaagyon hosszú volt a város nézés és fárasztó. Felsétàltunk az aranyművesek utcájához, erre....fizetős. Pedig Tamás bá az Aurinnal még ingyen ment be 2 éve...A pasi meg olyan irritáló volt a belépőnèl hogy szivesen lecsaptam volna a fenébe.
És megemlítem...a belépő közelítőleg 10-14 000 ft lett volna.
Szóval undorító hogy minden pénzes, még a wc is...
A város nézés közben kaptunk szabad időt, vagyis rohangászhattunk össze-vissza pàrosával vagy csapatosan. Deee nem a tanárokkal.
A buszhoz menet Tamàsbá ment egy ideig mellettem és magyaràzta, hogy nagyon szép lány vagyok...nagyon gyönyörű meg minden, de ne az Ask.fm-en rakjak ki képet vagy nem tudom mi baja volt. Mondtam neki, hogy köszönöm, meg hogy már Kevin utasítàsára/tanácsára megszüntettem.
Aztán valahogy a barátnője mellett mentem aki szintén elkezdi hogy ilyem szép meg olyan szép vagyok. Kimondottan jól esett.
Mikor vissza értünk a buszhoz 4 órás út vezetett Lenyelország egy nagyobb városàba, Wroclawba.
Gyönyörű tájak voltak oda fele, rengeteg kisebb patakocska, tavacska, erdő,repce, tisztás, domb,hegy...
Fantasztikusan nézett ki. De az utazás alatt nem nagyon éreztem azt, hogy másik városban/országban lennék.
Valahogy nem volt olyan nagyon más.
Megérkezünk a szállásra. Ilyen kis kártyákkal lehetett a szobàba menni. Vicces volt. De csak lepakolni volt idő, mert fellépés volt egy templomban azonnal.
Szép, elegáns szobàk voltak, én Lizussal aludtam egy 2 ágyasban.
A fellépés az nap mindenki szerit nagyon jól sikerült, de ez nem a verseny volt még. Én vittem fel a kórust, mint utàna minden fellépèsen ezen a Lengyelországi koncert sorozaton.xd
A zsűri jelöltek is ott voltak, egyik még el is sírta magàt, annyira szép lett némelyik.
De hangsúlyozom, ez nem a verseny volt. És egyébként is hulla fáradtak voltunk.
Tamás bá megparancsolta, hogy 22-kor mindenki aludjon egészen 8-ig. Semmi kivétel. Aki nem teszi, az elcseszi a versenyt. Ugyanis egy kipihenetlen kórus tag is elcseszheti a versenyt.
Reggel sok reggelit kellett enni, ez is parancs volt, úgy mint késöbb ebédet. De volt egy kis bökkenő. Az ebéd olyan szinten ehetetlen volt, hogy arra nincsen elég erős szó. Már mimt nem a szakácsot akarom sértegetni...
vagyis...ő tehet róla.
Igen, szombat a verseny napja. Délután a kategóriánk egyetlen indulójaként léptünk fel. Viszont szerintem voltak hibàk...hm. Azaz nem csak szerintem. De gondoltuk majd csak kiderül hanyadik helyezettek leszünk.
Vissza a szállásra, ott mindenki rohangált mindenki szobàjába. Össze haverkodtam egy nyolcadikossal akit nagyoon megkedveltem, viszont egy csomót borzasztóan elìtèltem. Hm. undorító miket művelnek. Nem is lènyeg...
Az nap este még énekeltünk egy templombam ahol úgy gondoljuk nem lett valami jó, de nem is lehet elvárni, amikor az nap már énekeltünk. Nem akárhogyan, 12 perc folyamatos, teljes koncentràcióval.
Természetes hogy akkorra már nem kicsit de elfáradtunk.
A fellépés után megvendégeltek minket egy kis fánkkal, meg csokival. Mindenki dugdosta a melltartójába, egyenruhájába a Mars csokikat...
Látszik a színvonal.
Az nap este pizzát rendeltünk, buliztunk. És végre sikerült netet csiholnom is. Így Kevinnel meg Vikóval beszéltem. Megtudtam, hogy Kevin azért volt flegma, mert ott volt a barátnője apja ès kb 4-szer megölte a szemével mikor beszéltünk.
Szóval érthető.
Viktornak nagyon hiànyzunk és nekünk is ő, hangfelvételekkel beszélgettünk.xd
Kevinnel meg rendesen, volt téma nem is akármilyen.
Átjöttek hozzánk egy csomóan. 9-en voltunk a szobában. Olyanokat tudtam meg, amitől konkrétan leakadtam. Nem gondoltam volna. Azt hittem ilyen dolgok ebben az iskolàban nem történnek. Nagyon kiakadtam.
Nagyon. Sokk.
Ezt tárgyaltuk meg, kicsit lenyugtatott.
Viszont fura volt,de nagyon jól esett,hogy Kevin nagyon kedves volt velem facen keresztül. Nem szokàsa olyannak lenni.xd
Mindegy.
1-kor elzavart aludni.
Vasàrnap: Eljött az indulás napja, a Wroclawi város nézés napja ééés az eredmény hírdetés napjaaa.
8-kor reggeli, aztán pakolàs. Elmentünk várost nézni. Nagyon aranyos kis város, aranyos bolt(os)okkal. Gondolom làtták az egyen pólónkon hogy Miraculum gyermek kar, Kecskemét Hungary
És ugye bàr Lengyel Magyar örök baràt.
Vettem egy I <3 Wroclawos karkötőt, olyat mint Prágában.
Vettem sok ajándékot, remélem örülni fognak neki a szüleim.
Város nèzés után ebéd, ami viszont most isteni volt. :3
Onnan vissza a buszba átöltözni és onnan beéneklés utàn be a városba az eredmény hírdetésre.
Nem nagy szó, de az 1. hely az a mienk lett. Ennyire szàmítottunk csak. De mikor az egész kórus verseny legjobb kórusának címét nekünk itéték sikítottunk, ugràltunk a színpadon kb a fél lengyel vàros előtt.
Nagyon örültünk. Ahogy Tamás bá sem tudta elhinni. A miraculum utoljára 2010-ben volt versenyen. Azóta nem érezte azt, hogy azokkal a nemzedékekkel valahova is lehetne menni. Nos, mi megtörtük. Két szempontból is: -Miraculum nem volt még lengyelbe
-Miraculum nem vitt el nagy díjat.
Énekelni is kellett, mi a végére jutottunk, a város meg a többi kórus igen kiváncsi volt, hogy mi az amiért mi nyertünk mindent.
Szerintem rájöttek...xdd
Csak mi hallottuk meg hogy egy kis szekuntot fel csúsztunk a Salve Reginaba, de kit érdekel. Hittünk magunkban! Sikerült!
Tamàs bà 8 éve vár arra, hogy legyen egy olyan nemzedék vagy a miraculumban vagy az aurinban akik elviszik ezt a díjat. Igen...és mi elvittük!
Tamás bá a virágokat amiket nyerünk mindig oda adja a közelében állóknak, ez esetben én kaptam a nagy díj viràgot, itt van mögöttem.xd
Hahaa. azon gondolkodtunk....az Aurinosokat megeszi a sàrga irígység a hír hallatán. Ugyanis 2 éve èpp hogy nem tudták elvinni a nagy díjat.
Vissza sétáltunk ujjongva a buszra és bulizva indultunk neki az útnak.
Nagyon jó volt amikor együttt énekltünk vagy 7-en hogy: Mamamia iragolooolgeeeen!!! Szegény előttünk ülők, (egyik még majd ezt olvasni is fogja. hahi)
Tamás bá Abba-t rakott be meg minden és így buliztunk.xd
Aztàn kis nyugi. Filmet raktak be amin rendesen bealudtam. Közben Lizussal helyet cserélt egy nyolcadikos mert Lizy rosszul lett nem nagyon birta az utazást, így most is az a nyolcadikos van mellettem. Nagyon kiakasztó. Borzasztóan. Horkol, meg szuszog,de olyan hangosan hogy egy üvöltő osztályt is überel.
A max hangerős zene se nyomja el. Fetreng a csaj össze-vissza. A fejét mindig mint egy részeg belenyomja valamelyik testrészembe. Természetesen izzad és ez rohadt büdös. Nah meg...a szájszaga...undorító. Nem lehet leírni csak annyi hogy ez nem normális.

Így össze foglalva az utat: nagyo vegyes volt, sok jó sok rossz.
Nem tudok zöld ágra vergődni egy pár emberrel. De sokkal meg igen.

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr126075432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása