Kilépek az ajtón a kutyatáppal teli vödörrel a kezemben. Hirtelen megcsap a hideg, az erõs szél. De nen bánom, kócolja csak a hajamat. Beadom a tápot a kutyusomnak aztán elkezdek a hátsó, óriási kiderjedésû telekrész felé menni, miközben szép folyamatosan távolodok el a kültéri lámpa fényétõl. Sötét van. A gyönyörû fél hold világít és a csillagok. Meg persze egy két tanyáról ide ellátszik a lámpafény. De összességében gyönyörû sötét van. Lépkedek a vizes füvön ami szinte olyan mint valami puha szõnyeg. Megállok. Nézek felfelé és élevezem ahogy az erõs hideg szél fujja a hajamat szanaszét. Közben a hideget teljesen el is felejtem. Lépkedek tovább, valamitt hallok, hátra nézek és megijedek a saját árnyékomtól. Gratulálok magamnak. Elindulok a kert végébe ahol. kedvenc táj kémlelõ fám helyezkedik el. Alatta pedig egy hatalmas széna kupac. A kedvelt ülõhelyem. Hát bele is huppanok. Fura mód,de nem nedves, mint a fû. Mèg egy kis meleget is álaszt ki magából. Törökülés pozíciót felveszem és a kapucnimat. Hallom ahogy nyikorog a fa ahogy az erõs szél fújja. Közben csukott szemmel vagyok, teljesen lemegyek alfába. Pillanatnyi ellazulás, jó érzés. Hirtelen felpattanok, felmászok a fára azon pedig egy magasban lógó hintára. Ahogy felülök rá a szél ismét nekiiramodik és a kapucni huss, le a fejemrõl, ezer fele borzolva a hajam. Lóhatom a lábamat egy határozott ugrással egybõl a széna közepére esem. :) Felállok, lassú léptekkel, szinte csukott szemmel a bejárati ajtó felé veszem az irányt. Hihetetlen, ilyen pontosan sosem szoktam emlékezni egy 5-10 perces kerti sétára. Fantasztikus egy hely az ott.

Mindenkinek szép napot kívánok:

D.e.k.o.