Leülök hátul a megszokott széna maszlagba. Még nincs korom sötét, de azért nem látok nagyon semmit. xd
(logikus nemigaz?xd)
Gondolkozok. Minden egyegyet kivonok a gondolatomból csak egy dolog van benne. Elkezdek nevetni:Haha, magammal vitatkozok.
Így is volt. Szószerint vitatkoztam önmagammal.
Min? Az érzéseimen amiket nem vallok be magamnak pedig tudom hogy vannak. A gondolataimról. Kezdem azt hinni összeroppantam. -Rájöttem- mondom szép lassan-rájöttem mi az egyik gond a százezerbõl. Elfolytom az érzéseim, gondolataim, szégyelem magamat magam elõtt. - befejezve a hangos gondolkodást elkezdtek jönni belõlem az õszinte szavak. Még szerencse, hogy a szomszéd kutya se hallotta. Mert csak addig jutottam hogy én tudjak magamról, más nem tudhatja. Olyanokra jöttem rá amik egyszerûen nem hihetõek magam számára sem... soha. senki. nem.
2014.03.08. 20:15 D.e.k.o.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.