Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

2014.03.08. 20:15 D.e.k.o.

Leülök hátul a megszokott széna maszlagba. Még nincs korom sötét, de azért nem látok nagyon semmit. xd
(logikus nemigaz?xd)
Gondolkozok. Minden egyegyet kivonok a gondolatomból csak egy dolog van benne. Elkezdek nevetni:Haha, magammal vitatkozok.
Így is volt. Szószerint vitatkoztam önmagammal.
Min? Az érzéseimen amiket nem vallok be magamnak pedig tudom hogy vannak. A gondolataimról. Kezdem azt hinni összeroppantam. -Rájöttem- mondom szép lassan-rájöttem mi az egyik gond a százezerbõl. Elfolytom az érzéseim, gondolataim, szégyelem magamat magam elõtt. - befejezve a hangos gondolkodást elkezdtek jönni belõlem az õszinte szavak. Még szerencse, hogy a szomszéd kutya se hallotta. Mert csak addig jutottam hogy én tudjak magamról, más nem tudhatja. Olyanokra jöttem rá amik egyszerûen nem hihetõek magam számára sem... soha. senki. nem.

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr705904679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M.L. 2014.03.10. 19:38:08

Hm... Érdekes... Nekem is volt egy ilyen időszakom. :) Kíváncsi lennék, másnak mik az elfojtott gondolatai :D

D.e.k.o. 2014.03.11. 18:01:54

Azaz...De elmondani nem nagyon fogom nyilvánosan, ha még magamnakse merem elmondani.

Ede 2014.03.14. 13:05:56

Ja! Mi is mindent megbeszélünk Edével. Ő olyan jó, mindig meghallgat, és megért. Bár néha vitatkozunk, de végül csak megértjük egymás gondját-baját. Ezért hát van egy olyan barátom, akinek tényleg mindent elmondhatok, nincs értelme előtte titkolózni, hisz úgyis tudja. És megérti. De segít, ha azok a szavak hangok formájában is kijönnek a szánkon.
süti beállítások módosítása