Dóri egy katasztrofális osztályban

Van benne valami. Éb csak négy személyt szertek ölelgetni, ha már csak az egyik is megõlel teljes a vidàmság arra a napra. :)
Az arcbavágás...hm. hát...igen . pár irritáló személyt. pff. -.-"

Úgy vettem észre, hogy lesüllyedtem arra a szintre, hogy elkezdek ordibálni a telefonnak mikor egy pár "értelmes" ember pár "értelmes kiírásàt olvasom. Kezdek meghülyülni. -.-"
Mai helyzet jelentés. A múlthétrõl majd késöbb.
Ma kb az egèsz napot végig szunyáltam pedigeste kilenc elõtt már aludtam. Kivétel irodalmon. Ott valamiért nem tudok aludni.
Szinte le sem teszem a kezem, szinte csak én tudok mindent.
Liza ma teljesen bedepizett, mert elültették Nándi mellõl( ohh a szerelmes pár hogy oda ns rohanjak)
És akkor meg én vagyok a hülye szemét mert elmondom az igazságot. Ami abból áll, hogy a tanár jogosan ültette el, mert le se álltak a beszélgetéssel, Liza nem figyelt megbukott fizikából és a maatartását is rndesen lerontották. Akkor márpedig ne siránkozzon nekem Lizy hogy õ nem csinált semmit. Ès én csak nem fogok kedvesen odaállni Liza mellé és a tanàr ellen fordulni közben meg vissza emlékezve hogy hányszor nem tudtam figyelni órán mert a hátsó padban a két love
Sztoris idióta röhögésétõl. Hát csak nem fogom vigasztalgatni, miközben egy baromság amit csináltak. De ez van. Inkább békén hagytam egy kis hegyibeszéd után, had forrongjon magában. -.-"
A mai nap rájöttem, hogy Tamás bá nem tud rendesen olvasni és nem tudja rendesen a nevem. Én mindig humoros morgással mondom ki a teljes nevemet, hogy hátha a 4 diplomàs tanárúrnak rögzül a fejében, hogy nem Gombolyagiii vagyok meg nem Dorottya meg nem Anna. O.O
Ma a +kórus kezdetekor amikor még nem volt ott mimdenki, én beültem egyik nyolcadikos szopràn mellé beszélgetni. Közben megérkezett Tamás bá is. Én meg kislányos vicces hamgon mondtam: Tessék nézni, szoplán lettem.
Csak nézett rám nagy szemekkel félig mosolyogva félig meg látszott rajta hogy kb ez gondolja: Te? Szoprán? Soha...
Még azon a kóruson osztott egy új kottát és Lotty meg én továbbítottuk a kórustagoknak. Mivel mi már harmadik óta fogadott tesók vagyunk, úgy is viselkedtünk mint két tesó marakodtunk egy kicsit a kottákon. Amikor az egyetlen fiú kórustagnak kellett oda adni a kottát, akkor szinte egymás kezébõl ráncigáltuk ki. Persze csak módjával; egyrészt mert Tamàs bá ott ült elöttünk és amúgy is hülyéknek nézett minket, màsrészt meg nagyon nagy becsben tartjuk a kottákat. Végülis ráhagytam, hadj legyen boldog a rohangászásban.
A tanszobán mikor már vissza értünk alig voltak, megosztotta a netet Lotty és beszéltem egy pàr szót erendirrel facebookon.
Csak hazakellett mennie a fogadott nõvéremnek meg a wifinek is. :(
Kb ennyi. Holnap kettõ törink lesz. Az ének elmarad, helyette történelem lesz.
Viszont mindent kárpótol a beszt forevör engllishh lesszön amit magyon lájkolok. Mert nagyon jó ötleteink támadnak Csillával. Pl a múlthéten egyik angolon, az volt a feladat hogy mondjunk elfoglaltságokat amiket nyáron tóparton csinálhatunk.
Ibolya elkezdi: Etessünk hattyút!
Tanár: Most valaki angolul is!
Én be kiabálom jó szokàsomhoz híven: wì íting thö hattyú. Mert hát persze még nem tanultuk a hattyút, vagyha mégis akkor verrii sorry.
Mindenkibõl árad a nevetés, hisz ez azt jelenti hogy együk meg a hattyút. Wtf Dóra. Aznap még egy pár ilyenteset elejtettem hogy vidámosíccsak mindenkit. A magyartot is jól ragzom. Igazee?
D.e.k.o.

Huuh annyi mindent akarok írni, hogy nem is tudom hol kezdjem.
Mondjuk kis bevezetés képp kettõ "érdekességet" írok.
Az egyik az az, hogy valamelyik nap tanultuk egy két hete, az operát énekórán.
Tamàs bá azt mesélte, hogy Franciaországban csak olyan operákat lehet elõ adni amiben van balett.
Erika kitalálta (egy mai gyerek pénzkeresésròl gondolkodik) hogy elmegyünk szépen balett suliba és kiutazunk Franciaorszàgba balettozni, hisz biztos jól keres. Megkérdezett engem is hogy megyek e. Persze, hisz csak vicc az egész de nagyon bulis. Végig kérdeztük a fél osztályt, pàram csatlakoztak is hozzànk...xD
Volt fiú is, mert Viktor meg Nándi velünk "jöttek".
Huhh hát ez így leírva nem is annyira vicces, mint amennyire röhögtünk egy pár rossz balett mozdulat elkövetése után a folyosón.
De sajnos muszáj volt feladni a pár napos àlmot, mert Erika bokája a sok kosár miatt teljesen rossz, az enyém meg miért is? Àhhà...:(

A másik amit meg közölni akartam:
Múlt szombaton -asszem- Ibolyával cseteltem és szóba jött: "Dóri, Te nem akarsz Aurinba járni?"
"De igeeeeen. "Írtam vissza
Ugyan az a kórus a 9-felfelé járó leány diákoknak van, de egy hetedikes is önszorgalomból járhat.
Tamás bá a vezetõje annak a kórusnak is, ez engem nem zavar, hisz szereti a hangomat, meg simán megengedné.
Megkérdeztem Sajtitól (Ibolyától)
"Mikor is vannak ezek a próbák"
Válasz:
"Péntek dèlután, szombat reggel"
Tudom, mindig panszkodok az idõhiányommal, de szerintem ezek az idõpontok pont jók. Szombaton meg nem ülnék itthon semmit csinálva.
Mielött odamentem volna hétfõn megkérdezni Tamás bát, elötte a szüleimet kellet megtudakolnom. Õk benne is lennének. DE.
A "de" az az, hogy ehhez kis bizonyítást kell tennem suli téren, ugyanis ez számomra egy nagy jutalom lenne.
Szóval februárban bizonyítok, márciustól énekelek.
Valamivel csak enyhíteni kell azt az érzést amikor este 11-kor kijelem: Kórusra akarok menni.
Nem tudom mi az oka, de nagyon nagyon szeretek kórusra járni, de a plussz kórusokat jobban élvezem mit az órarendieket.

Most csak ennyit, mert van egy fontos dalszöveg amit meg kell írnom.

Tegnap már nem volt idõm beszámlni a pénteki napról. De most... Péntek a legkönnyebb nap. Informatijkával kezdünk, ahol többnyire csak a számítógépen játszunk. Ezen az infó órán is lazítottunk. Második óra ének óra volt. :3 Jöttek a Koreaiak. Nem voltak sokan csak asszem 9-10-en. Nagyo szerettem volna énekelni én is egyedül és énekeltem is. Úgy lett beosztva, hogy a Kádár Kata címû nép balladának az elsõ négy verszakát énekli el négy lány. Az elsõ versszakot Rózsa énekelte a másodikat Rebeka a harmadikat Linda és a negyedikkel pedig én zártam a dalt. A végén mikor leültem a helyemre Tamás bácsi meg is jegyezte: Ilyen jó hangot, Dórit ez megmenti a rossz jegytõl. Én meg mosolyogva elsüllyedtem a székben. Válaszolta: Igen, javítok... :) Ugyanis a dolgozatokban meg mindig egy pá ponton és az idõn múlik a jó jegy. Így nagy többségben a hangköz szerkesztéseket meg a pentatonokat hármasra írom meg. :( De persze rajta vagyok a jó jegyen, Így is, félévkor megkaptam a négyest, az órai viselkedésem miatt meg a hangom miatt. A harmadik óra nehezített bele egy kicsit nagyon a napba. Angol témazáró. Fura mód, de könnyen vettem a dogát. (Nah erendir? ) Remélem is hogy jól sikerült. Negyedik óra rajz volt, elkezdtem rajzolgatni életem második drapériáját, tiszta grafitos lettem. Az arcomat is kicsit összekentem. Szofi néni magához hívott, hogy menjek fel Tamás bához az énektermébe megkérdezni hogy melyik jegyet írja át tollal az egyik osztálytársam énekjegye közül a négyest vagy az ötöst. Én pedig megfeledkeztem a grafitfoltról az arcomon, a naplóval a kezemben felsétáltam az énekterembe. Benyitottam, erre épp kiknek volt órája Tamás bával? Kevinéknek, a 8. a-nak. Én kis cuki, a hajamat a fejembe söpörtem egy kicsit mikor rájöttem, hogy grafitos vagyok és elkezdtem: -Elnézést kérek a zavarásért-kis szünet- de Szofi néni küldött, hogy Farkas Istvánnak melyik jegyet írja át-mutatom a naplót az õ nevénél kinyitva-Mert hát ugye...-Itt abba hagytam. A tanár úr közelebb jött, és valahogy úgy a vállamra tette a kezét és mondta: Szofika csak döntse el mit gondol, nem szólok bele, amit akart azt írja át. Én meg közben csendesen nevettem, mert megpillantottam Kevint az altban az utolsó padban röhögni és azt az "értelmes" érdeklõdõ fejet vágni. Az haláli volt. .Jó, jó. Akkor megmondom neki, mosolyogtam egyet Kevin felé aztán egy halt "Viszont látásra" köszönéssel kiléptem a terembõl. Tesi óra volt a következõ, ahol kötelet húztunk. Egy harmadikos osztályal játszottunk együtt. Variáltak minden körben hogy kik kikkel lesznek. Én mindig a gyöztes csapatban voltam (vajon miért? ). Egyszer veszítettünk, de akkor szabálytalan volt mert két tanár a vesztésre álló csapathoz beszállt és megnyerték. Mert azért kettõ tesnevelés tanár nem kis erõvel rendelkezik. Amikor a fiú csapatok kerültek sorra akkor mi leültünk a zsámolyokra egy páran és elhezdtük Bárdos Lajos - Huszártánc címû kórus mûvét énekelni. Amit én teljes szivembõl imádok. :3 Ki is csöngettek, rohantunk az ebélõbe, hogy még a nagy sor elött megebédelhessünk. A kajához narancs volt, és meg szokásomhoz híven végigkérdeztem a mellettem ülõket hogy oda adják e a narancsukat, így 5 db narancsal távoztam az ebédlõbõl. Egy másfél óra múlva kezdõdött a kórus. Addig is elbeszélgettem egy kicsit Csillával, de még mindig nem tudok vele megosztani valamit ami eléggé nyomasztó.Aztán negyed kettõkor elindultunk a mappával és Kodály kötettel a kezünkben a kórusterem felé. De nem oda mentünk hanem leültünk a fogasokhoz. És jön Kevin. Elkezdünk beszélgetni, közben Csilla marad ülve a padon. Kevin fogja magát és valami kapcsán, áhh megvan. Az úgy volt, hogy hozott magával épp egy narancsot az ebédlõböl és dobálgatta. Az meg felzúródott valamire a falon. Aztán belekostól és azt mondja fal íze van. Én meg fölteszem a kérdést: Honnan tudod, hogy a falnak milyen az íze kiccsillag? Hát így!- válaszol és odalép a falhoz és belekostól. xD Szakadtam. Kb ez olyan volt, hogy ne keseregj, egyél inkább egy falat falat. xD Elvoltunk egy ideig, aztán az idõe pillantva odamentem hozzá és megöleltük egymást. Sikerélmény volt, mert nem ütöttem meg végre. Véletlen :) Jól telt a kórus is. Tamás bá meg volt elégedve velünk, mert tényleg jól szólt a kórus. :3 Utána kicsit elhülyéskedtem a folyóson Erikával és haza húztam a csíkot fél nyégykor. Persze gyalog, mert nem volt kocsi mert anya Pestre ment tv felvételre. Egy 50 erces séta zene nélkül, mert pár barom szétszakította a karácsonyra kapott fülesem. Ohh na most befejezem egyenlõre, mert már full vörös vagyok mert lehet hogy belázasodtam. ajj. Pussz.

Jujj. Na már ideje egy új bejegyzésnek. Nem nagyon volt idõm, ugyan nem volt sok dolgozat de mindig kb 6-kor értem haza.
De most egy kicsit ráérek és boldogítom a nípöt. xD
A héten történtekrõl számolok be egy kicsit.
 Hétfõi nap egy kicsit nagyon fárasztó volt, hisz egyhuzamban 45 perc kórus 45 perc ének 90 perc kórus. Aztán egy csomó ideig a suliba maratam mert még nem jöttek értem.
Kedd: Elsõ óra ének, közölték hogy pénteken jönnek a Koreaiak. :3
A második óra biosz volt. Nah az egy komédia volt amit levágtam. A tanár mindenképpen feleltetni akart valakit. Végig ment kb a fél osztályon, de mindenki passzolt, inkább kapott egyest mint, hogy égesse magát az osztály elõtt.
Én azon az elven vagyok, hogy inkább égek és kettest kapok, vagy esetleg csoda történik, leszáll egy biosztanár szelleme és segít, mindt hogy egyest kapjak.
Engem persze valami okból, nem szoktak feleltetni. Az elmúlt években alig ha 5-6-szor álltam ki felelni.
A tnaárnõ meg hirtelen megpillantotta a nevem a naplóban. Amikor éppen a ritka esetekkor felszólítanak jhogy feleljek akkor mindig beparázok. De akkor nem. Ki volt engedve a hajam és az arcomba lógott. Tök lazán felálltam a székrõl, megráztam a fejem (hogy a hajam arrébb menjen és minden kedves osztálytársam lássa a fantasztikusan menõ pofikámat. xD ) betoltam gigantikus hangerõvel a széket és a bal lábamra helyezve a súlyomat elkeztem röhögve mondani "Én vállalom, mert hátha meglesz a kettesxD" Elkezdett nevetni az osztály és a tanár is. "Tényleg, nah vééégre nem kell még osztogatnom az egyeseket, nah akkor kezdj is bele, mi az a Tundra éghajlat, hol helyezkedik el, növénytakaró stb."
Hiretelen minden beugrott. Emlékeztem az elõzõ óráraa teljesen. Persze én kis ügyes, a gesztikulálásommal, meg a mutogatásaimmal, random "öööööhöhaaaaha"-zásaimmal meg ilyesmikkel az osztály figyelmét kemény 10 percig felkeltettem. Amúgy meg 4-es lett volna a feleletem de megatta a tanár az ötöst, mert egyetlen értelmes felfogásút sikerült találnia. Hmm..xD
Szerda:Nem emlékszem. Mert amnéziásak vagyunk Kevinnel, Õ beleejtette a WC-be az amnézia elleni gyógyszert, az enyém meg a kanapé mögé esett. xD
Amúgy tényleg elfelejtettem.
Csütörtök: Az igazi nagy lényeget,azt csak privátban merem leírni, mert nagyon...hogy is mondjam...privát.(?)
De az történt, hogy mikor kicsengettek az utolsó óráról, akkor elrohantam ebédelni aztán a fogasoknál baromkodtam Kevinnel és a haverjával. Nem is tudtam, hogy a nyolcadikosok agyi képessége kb a béka feneke alatt helyezkedik el. De viccesek voltak, ahogy egy dezodorral (persze férfi dezodorral, hogy nekem is olyan szagom legyen...) egy tök jó esernyõvel (R.I.P.) egy sállal és egy kis vézna nyolcadikossal...
Amit ott produkáltak..... Egyik olvasóm az elején ott is volt. Szerencséd van kicsicsillag. xD
Kevin megölelt, közben behúztam véletlen egyet ököllel a vállába és még nekem fájt. Elmentem fuvola zongorás próbára két osztálytársnõmmel akik ugyan ott fuvoláznak ahol én. A tanár még lenn maradt, a többi fuvolást felügyelte. Mi meg hárman felmentünk a hangszertermekhez és birtokba vettük a fuvola tantermet. Bepakoltunk oda, eszegettünk meg beszélgettünk. Többek között faggattni kezdtek olyan dolgokról amit majd právátban írok, hogy kiadjam magamból, meg erendirrel lebeszélem.
A vizsga egyébként nagyo jól sikerült, én hibátlanul mindent eljátszottam a régi fuvola tnáruram is benn ült, küldött egy puszit. :")
Majd még elmondom a többit, most sietek. Pussz!

Nos most ráérek írni. A buszon vagyok, jövök vissza Lizytõl. Nagyon jó volt nála. A kutyus egy gyönyörû cukiság. Nagyon aranyos volt, de ugyan ilyen rosszcsont. Àtjött Móni is, aki egy pár utcával lakik arrébb. Játszottunk a kutyussal, ebédeltünk, beszélgettünk aztán hazakísértük Mónit. Macskáztunk egy kicsit ott aztán bevásároltunk a boltba. Iràny vissza. Ketten maradtunk így, fenn elvoltunk a szobában. Megmutatott egy csomó mindent. Csak azt sajnàltam hogy elrepült az idõ. Gyorsan. Így irány a buszhoz ami vissza visz Kecskemétre. Zenét hallgatok ami kicsit kellemesebbé teszi az utazást. De nem tud megszabadítani a betegesen bàmuló emberektõl. Abban reménykedem hogy nem jönnek a végállomásig ahova én megyek. Remélem addigra már anya ott lesz. Jó egy hülyén hangzik, de komolyan. A lényeg, hogy a nap jó volt, mert a kis kishülyémmel tölthettem, ó, a kishülyém az nem Lizy hanem Kevin. Mindegy akkor jó volt mert egy nagy kedves lányal tölthettem. Jézusom. Ott egy halom hely. Egy csomó. De ezek mind itt állnak elöttem. Nem tudom mi az okuk. O.o A mai nap témájában elszeretném mesélni azt az érzést ami egyre többször kerít hatalmába. Nem is tudom hogyan fogalmazzak. Mindenki bele akar szólni az életembe. Még a gondolkodásomba is. Nem nagyon komálom azokat az embereket akik megakarnak változtatni. Akik bele akarnak szólni minden gyakorlati és gondolati tevékenységembe. (Most megyünk el a sulim mellett. Ránézve a termünk ablakára, annyi meg annyi dolog jön elõ :3 ) Nah ott tartottam, hogy egyre többször kapok rajta személyeket, hogy az én dolgaimmal foglalkoznak nem a sajátjukal. Ami nem nagyon hasznos nekik, inkább idõ pocsékolás. Nah majd egy másik bejegyzésben folytatom, egy - két megálló és lekell szállnom. /irás idõpontja: 17:37 /

Igen... Régen nem írtam már. Eléggé belemerültem a tanulásba. Itt van már a fél év. Osztályzó konferenicia lesz szerdán. Utánna kész, vége nincs másr jegy változtatási lehetõség.
Énekbõl is nagy felelés lesz a balladákból. Nagyrészt azokkal voltam elfoglalva az utóbbi napokban.

Akik hétfõnként is járnak plussz próbákra, azaz én is, kaptunk egy papírt. Amin röviden ez volt: Tisztelt Szülõk! Alkalom nyílik, hogy a miraculum gyermek kórus (Olaszország) Velencében egy kórus fesztiválon résztvehessen. Az útiöltséget pedig a kedves szülöknek kell állnia, ami várhatólag 49 000 ,- . Ez az összeg nem biztos, hogy ennyi lesz, lehet hogy kapunk támogatást.
Kérem húzzák alá:Tudjuk állni a kötségeket Nem tudjuk válalni az utat
Üdvözlettel

Na jó. ez mind szép és jó, de az a bökkenõ hogy honnan a fészkes fenébõl varázsoljak közel 50 000 ft-ot????
Pedig régi álmom hogy Olaszországba eljussak. Ez nem olyan könnyû. Persze anyáék egybõl a "nem tudjuk vállalni az utat" -ot húzta. Lehet hogy ebben az iskolában nagyrészt sok pénzel rendelkezõ szülõk gyerekei járnak, de én nem olyan családból származom. Ez van. Tamás bá biztos nem fog örülni amikor megpillantja az összeszámolásnál az én papíromat. Ez van. Ha lenne támogatás (amiben reménykedem) akkor esetleg elmehetek. Ez elkeserítõ dolog a héten...

Hétfõi nap: Tamásbá hegyi beszédet tartott kóruson, utána ének órán is. De valahogy a + kóruson lefelejtette...xD
Amúgy meg teljesen egyetértettem a mondandójával.
A boldog új évet mondást elemezte ki. Azaz mit is jelent az a boldogság. A legfontosabb pédája az az volt, hogy ahhoz hogy jobban vegyük a napokat ahhoz ki kell aludnunk magunkat. Mert mindenki jobban érzi magát egész nap, ha ki van pihenve. Jobban veszi az akadályokat. Ami még fontos volt, hogy nem attól leszünk boldogok, hogy a plázában kurvulunk és cigizünk stb. Meg még mondott dolgokat, csak most mindjárt beledõlök a billentyûzetbeeejhzuhuzzggfvgththzdfhzjujhzu7j7zu7huu7
Igen... Beledõltem. xD
Még ebédlõbe menet találkoztam Kevinnel. Megkérdeztem hogy van. Autómatikusan magához ölelt. Végülis 3 hete nem nagyon beszéltünk személyesen.
Mit ne mondjak már hiányzott egy kicsit. xD

Holnap pedig Lizyhez megyek Helvéciára kiskutyát nézni. Kis pufók németjuhász. Hat hetes. Várom már nagyon. :3

Ez nem nagyon fontos, de vicces szerintem, vagy inkább elkeserítõ. Tudjátok hogy van olyan lény az osztályomban aki bukásra áll rajzból?! Egy másik meg bioszból. Most komolyan....

Elakartam gondolkodni egy kicsit itt még valamirõl,de , majd holnap vagy késöbb.

Szép jó estét olvasóim! :3

Úgy döntöttem, hogy végre írok egy bejegyzést. Gondolom minden kedves olvasóm észre vette hpgy egy jó pár napja az írok egyet felé nem is szagoltam.
Pedig szerettem volna írni, csak mindig valami olyan jutott eszembe amiért egy óriási kiközösítésben részesülnék. Mi francért nem lehet megbízni senkiben? Mindegy is...

Sokan azt mondják, hogy ha a barátok sok ideig nem találkoznak a kapcsolat kicsit meggyengül. Tudom 3 hét nem olyan sok (egy plussz hetet is hozzá számolok) de annyi idõ alatt épp hogy nem gyengült hanem szerintem erõsödött. Vagyis hogy mondjam...Pár kedves szó cseten és mindjárt szebb a napom, egy "Jóéjt szép álmokat! Puszii! " üzenet és jobbn alszom, meg amúgy is. Jobb a közérzetem, hogyha tudom hogy a nap végén minen információt, élményt, érzést elmondhtok valakinek. Ha pedig valami rosszat csinálok, elmondja mi a helyes. Ezt nagyon sokra értékelem. Még ha ugyan rájön a "bunkózhatnék" akkor is nem úgy viselkedik velem mint egy idióta. Megvéd mindenkitõl. Pci kis szöszkének tart, de inkább az legyek mint egy a sok kisebbõl. :3
Nem szükséges mondani ki az. Nem gondoltam volna, hogy egyszer találok egy ilyen jó barátot. Persze Csillust mindennél/mindenkinél jobban szeretem, de ki mondta hogy nem lehetnek más barátaim? :)

Más dolog: Az osztály beneveztetett (szóval nem én akartam) egy nemzetközi mese író versenyre. Akármirõl lehet írni de csak 6000 karakter mennyiséggel. Tudjátok ti is, hogy tudok írni és ezt az osztály is tudja. De mesét azt nem. Regényt tudok, de mesét azt nem. Megpróbálkoztam egy 14 éves lány naplója címmel de szerintem nem verseny képes. Még nincs kész de bemásolom. Kérek ötleteket és kritikákat. Õszintén kérem. :)
Végülis ez egy tanmese és napló keresztezése. A tanulásra biztat és az õszintégre, nah meg benne van, hogy a szülõk feltétel nélkül szeretik a gyereküket.

Egy naplóból

2013. május. 23.

    -Kicsim! Már elmúlt hat óra! Kelj fel végre! Iskola!-anya szólt fel a konyhából.
Mivel nem vagyok ellenkezõs mondhatni lázadós típus így 14 évesen, bármennyire is fárad voltam és nem akartam iskolába menni, de felkeltem.
    Míg a tükör elé vánszorogtam bekapcsoltam a telefonomon egy zenét. Mindjárt felélénkültem erre csodálatosságra.
Néztem egy öt percig magamat a tükörben, közben egyszerre gondolkodtam az élet nagy dolgain és hogy mit vegyek fel.
-Pakolászni kéne a szobádba lányom, olyan mint egy disznó ól.-Jött be a szobámba mosolyogva anya.
-Majd ha haza jöttem a suliból, jó? De megérhetlek valamire?
-Mondd.
-Megcsinálnád a reggelimet? Mert még sok dolgom van itt, addnig se menjen az idõ.
Egy szó nélkül felállt és lement a konyhába.
Végülis egy 10 perces ruha keresgélés után meglett a tökéletes összeállítás.
Hosszú farmer csõnadrág, egy kék trikó, arra meg egy helyes kis ing kigombolva. Hajamat felkötve természetesen. Maradt még 30 percem a buszom indulásáig így gondoltam átmegyek a szobám másikfelében lévõ tükörhöz, de a laptopom kábelébe belebuktam. Szerencsére nem nagy gond, de egy kis inspiráció arra, hogy végre összepakoljak és ne legyen tele a lábam lila foltokkal.
Berámoltam a táskát. Az órarendet néztem és eszembe ötlött: Fizika témazáró....
Ajjaj. Kikaptam a fizika füzetet a szekrénybõl és tanulmányozni kezdtem.
Lefelemenet megéreztem a reggeli illatát, de ez sem terelte el a figyelmemet a fizikáról. Ugyanis semmit nem tanultam.
Gyorsan leraktam a füzetet az asztalra, anya megne lássa, hogy dolgozatra tanulok mert akkor minig kérdezgetne arról, hogy milyen lett. Mivel ebbõl nem fog semmi jó kisülni ezért nem mondok semmit. A többiek is ezt csinálják, csak nem lesz belõle baj.
Megreggelizve felhúztam a tornacipõmet és egy kis farmer kabátban elindultam a buszhoz.
A buszon vettem észre, hogy a füzet ott maradt a Tv elötti asztalkán. Pedig úgyterveztem tanulok a buszon.
Végig pásztáztam a tekintetemmel a busz utasait, hátha van egy osztálytárs.
Nem.
A suli elõtti kis boltnál szálltam le.
Rohanni kezdtem, hogy minél hamarabb az iskolában legyek és tanulhassak a barátnõm jegyzeteibõl.
Majdnem fellöktem egy elsõst.
Beérve a terembe, eldobtam a táskámat odarohantam a barátnõm táskájához, kikaptam belõle a fizika cuccot.
Nem ment sehogy a fejembe. Most mi lesz?
Elérkezett a harmadik óra, a fizika.
A terem elõtt ácsorogtunk, vártuk még kinyílik az ajtó.
Teljes ideg lettem, nem tudtam szinte semmit.
Mikor kicsengettek bekellett adni azonnal a feladatlapot.
-Alexa, te csak ennyit írtál? Ha így folytatod, félévkor és évvégén is megbuktatlak!- mordult rám a tanárúr.
-...
Nem tudtam mit szólni az egészhez hisz tudom, hogy a tanár tehet az egészrõl. Úgy magyaráz mint az                            egyetemi hallgatóknak.
Összeszedtem a tolltartót és kiviharzottam a terembõl.
A következõ óráim nyugisan teltek.
Az osztályfõnöki órán Szofi néni beíratatta velünk, hogy mikor lesz fogadó óra. Május 24. péntek.
Ritkán esik pont péntekre.
Ma Flórával a barátnõmmal mentünk haza. A délutánt nálunk töltötte. Amikor hazaértünk anyával kicsit beszélgettünk és Flóri elszólta magát a fogadó órákról. Nah és anya elhatározta, hogy elmegy.
A tanárok meg nem sok jót mondhatnak rólam. Végem.

2013.május.24.

Ugyan az a szisztéma mintáltalában.
Felkelek, oda vonszolom magam a ruhás szekrényhez és idulhat a nap egy kis zenével.
Amikor kilépek az ajtón, anya utánam kiabál "Ne feledd Lexy, ma megyek fogadó órára!"
Az iskola ma nem volt valami nagyon nehéz. Egy kisebb röpdolgozatot írtunk irodalomból ami szerintem nem lesz rossz.
Flórival elvoltunk egész nap, rohangásztunk a folyosón.
Délután hazamentem, csak geyedül voltam otthon, mert anya és apa fogadó órára mentek. Felmentem a szobámba egy nutellás kenyeret rágcsálva. Közben nagyon ideges voltam, hogy miket mondanak rólam a tanárok. Mert tudom, hogy valamit nagyon elrontottam. Csak nemtudom mit és, hogy hol.
Este hatkor hazaértek a szüleim és egybõl lehívtak.
"huhh, készülj fel a halál pillanatára" -futott végig az agyamon.
-Hogy gondolod, hogy azt csinálsz amit akarsz a suliban, hogy nem mondod el a jegyeket, hogy a szemünkbe hazudsz, hogy nem csinálsz semmit amivel elõrébb lehetnél? Meg fogsz bukni! Ugye tudod?!-kezdték el a szídást amint levették a cipõjüket.
Szótlanul áldogáltam a konyha asztal mellett és puffogtam magamban.
Szinte megse hallottam amit mondtogattak. Elvoltam foglalva azzal, hogy a tanárok a hibásak.
Mikor kérdõre voltak "magyaráztam a bizonyítványomat" ahogy ezt mondani szokás:
-Mi? Én? Attól még hogy olyan jegyeim vannak amilyenek, az nem jeleni azt, hogy egy hazug vagyok.
-Márpedig igen. Minden jegyet tessék elmondani! Félsz tõlünk? Csak nem fogunk elkergetni....
-Nem félek tõletek, csak elakarttam kerülni a vitát.
-Ezzel? Épp így hoztad elõ. Legalább akkor gondolkodj el rajta. Nam vagy buta, csak túl lazán veszed a dolgokat. Mivel mi bíztunk benned, ezért nem nagyon kértünk számon mindent. De amúgy tudtad hogy a témazáród fizikából az egy egyes lett? Szólhattál volna, hisz tudod hogy tudom  fizikát én is!
-De...- próbáltam mentegetõzni, de rájöttem, hogy nekik van igazuk, akkor is ha nem, de most nekik van igazuk.
 Itt befejeztem. mert nemtudtam mit írni...:(
Majd szépen elmagyarázom a tanárnõnek, hogy nem értek a meséhez, de legyen szíves beleolvasni a regényebe. xD Nah majd pont azt...xD
De nem gond, a fáradozásomért kapni fogok egy ötöst szóal ennyibõl megérte. :)

Szép napot! :)

Nah Hey mindenkinek. Bár gondolom most csak a forever aloneok vannak fenn. Boldog és szerencsében gazdag újévet kívánok.
Eddig is vettem fel a hangerõt a telefonon hogy elnyomja a zene a petárdákat de most nagyon hozzá kezdtek (00:07).
Én személy szerint utálom a szilvesztert. Még jobban a kutyám. Szabályosan remegett amikor kimentem hozzá kb 19-kor.
Az egész szomszédság lövi fel a tüzijáltékokat. A petárdákról meg ne is beszéljünk. Szóval utálom.

Itt egy új év új lehetõségek kínálkoznak. Hát felõlem legyen. Nagyon nem izgatott fel ez a 2014. igen? 13 éves leszek. Mi van vele.
Nemtudom, lehet hogy a tüzijáltékok idegesítettek fel, de nagyon nincs kedvem ehhez az új évhez.
Inkább hallgatom a zenét egész este, hátha kitudom szûrni ezeket a zajokat. -.-"
Haragszom.
Nem értem a lényegét ennek. Minek kell ebbõl ekkora felhajtást csinálni? Minek kell január 1-jén full másnaposnak lennie?? Mi abban a jó ha a zajok miatt kutyák serege szökik el?? Mi a jó az egészben?? Biztos azért nem értem mert még kicsi vagyok. (ahogy ezt mostanában egyre többen a képembe vàgják. Van aki kedvesen van aki szemét módon. Midegy. Nem is írok többet mert lehet hogy kitárgyalnám hogy utálok mindent és midenkit. -.-"

Jó bulizást. -.-"

erendir azt mondta, érdemes kitölteni egy a tesztet. Ezért ki is töltöm.
Egy kérdést kitöröltem, mert nem nagyon vonatkozik rám. :")
Halját (olvassátok) hát szavaimat: xD

Mi olyat tettél 2013-ban, amit még eddig soha?
Búvárkodtam a nyaraláson. Mit mondjak, nagyon jó volt.
Voltam a barátnõimmel sokszor a városban csavarogni, gondolom már elég nagynak éreztük magunkat a pláza járkáláshoz. :")
Tanszobán nem a tanulással foglalkoztam nagy részt. o.o
Szünetekben a padon ugrálva üvöltöttem az Elliot Minort. O.o
Sokmindent csináltam amit mlég eddig soha...

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2014-re?
Nem fogadok énm semmit és nem is fogadtam semmit. :)

Született valakinek gyereke a környezetedben?
Nem tudtommal.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
Nem, szerencsére.

Milyen országban jártál 2013-ban?
Sehol. Maradtam a szép kis Magyarországon. :)

Mit szeretnél 2014-ben, ami hiányzott 2013-ban?
Mégtöbb idõt tölteni a barátaimmal. (fiukkal lányokkal)
Több jó jegy. :")

Melyik 2013-as dátum marad örökre az emlékezetedben?
Épp tegnap este beszélgettem Kevinnel, amikor valahogy szóba jött az, hogy én mennyire emlékszem mindenre. (a töri évszámokra persze nem) És mondtam neki, hogy arra is emlékszem, hogy milyen nap volt amikor megismertem. Szóval, az az idõpont a 2013. július. 17.-18.

Mi volt a legnagyobb sikered 2013-ban?
Szerintem a fellépések, éneklések. Amikor Tamás bá elismert. Amikor megdícsért. Az egy felûlmúlhatatlan jó dolog.

Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Sok kudarcom volt.
Volt, hogy azt hittem mindjárt feladom. Volt, hogy nekicsaptam volna tanárt a táblának, így ezt pár osztálytársammal is. Olyankor bebújtam valami sötét helyre a suliban és zenéthallgatam/írtam a telefonba bejegyzést/néztem magam elé sírva.

Volt komoly betegséged, vagy sérülésed?
Olyan nagyon komoly nem volt.
De májusban amikor osztálykirándulás volt, eltörtem az ujjamat éjféltájt. Nem sírtam. Csak akkor amikor rájöttem, hogy a fuvolatanárom leharapja a fejemet.

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
A telefonom. ugyan nem nagy szám egy galaxy mini, de szerintem minden aki kell az benne van. Nagyon szeretem. Meg a füles. :)

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Csilla és Kevin. Nagyon szeretem õket. Ott vannak amikor kellenek. Persze nem egyidõben és mindig máskor.Mert õk egymást nem nagyon ismerik.
Csilla ott volt személyesen Kevin pedig mindig fenn a cseten. Elmondhattam neki mindent. (azért csak a cseten mert mivel nem osztálytársam a suli másik részén van a terme)

Kinek a viselkedése háborított fel?
Nem tudom. Áhh Petié. De az már döglött ügy.

Mire ment el a legtöbb pénzed?
Nyalókára. Imádom a gyümölcsös nyalókát.

Mi az amitõl nagyon-nagyon izgatott lettél?
Amikor az Elliot Minor bejelentette a facebookon hogy újra fellépp. Nagyon jó pillanat volt végignézni azt a videót. Csak az a gond hogy Londonban lesz. :(

Melyik dal fog 2013-ra emlékeztetni?
Elliot Minor - Solaris ezt a zenét találtam meg elõször az Elliot Minor zenékbõl amik kihúztak mindenhonnan. :)

Tavaly ilyenkorhoz képest...

...boldogabb, vagy szomorúbb vagy?
Boldogabb. Új barátokkal gazdagottam.

...híztál, vagy fogytál?
Maradtam ugyan annyi.

...gazdagabb, vagy szegényebb vagy?
Pénzilek nem én vagyok még az eltartó. Lelkileg sokkal gazdagabb vagyok.

Mit szerettél volna többet csinálni?
Barátokkal lógni. Tanszobák hülyülni. Beszélgetni. Rajzolni.

Mibõl lett volna jobb kevesebbet csinálni?
Facebook. :'(

Hogy töltötted a Karácsonyt?
Itthon a családdal elvoltunk egy székkel meg egy jó kis filmmel.

Estél szerelembe 2013-ban?
Dehogy. Nem is akarok.

Mi volt a kedvenc tévémûsorod 2013-ban?
Castle. Az nagyon jó. :)

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
Nincsen szerintem. :) ez a jó.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Anrdrew Lane - Ifjú Sherlock Holmes, a halálfelhõ.
Bûnmegelõzési verseny 3. helyezetje lettünk a csapattal és kaptunk egy könyvet. 2 és fél nap alatt befaltam.

Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?
ELLIOT MINOR!!!!!!!!!!! ELLIOT MINOR!!! Jézusom... IMÁDOM!
Mint ahogy ezt már leírtam.

Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
Fülhallgató és telefon.

Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
Nem voolt szerintem olyan. (bár egy pár ölelés Kevintõl elmaradt xD )

Mi volt a kedvenc 2013-as filmed?
Sok filmet néztem. Nem tudom eldönteni.

Hány éves lettél az idén és mit csináltál a születésnapodon?
12 lettem februárban. Akkor volt a farsangi sulibuli. Ott ünnepeltünk. Fantasztikus volt. :)

Mi az az egy dolog, amitõl sokkal jobb lett volna az éved?
Ha nem veszekedtek volna az ismerõseim, és én sem senkivel. Nem lett volna vitatéma.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Teljesen megváltozott Sokkal divatosabbab kezdtem el öltözködni. Bár ebbõl is voltak összeveszések az osztályban de aztán helyre teremtettem az illetélkeseket.

Mi segített józannak maradni?
Egyrészt nem piáltam. Másrész nem mentem neki senkinek csak mert dühös voltam rá. Önuralom kellett hozzá, meg zene. :)

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Senki.

Ki hiányzott a legjobban?
Mióta Szonja kiköltözött Ausztráliába azóta nagyon hiányzik.

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
Kevin. :))
Meg erendir aki tök jó fej. :)

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2013 történéseibõl?
Ne osztogasd csak úgy a bizalmat.

Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!
Elliot Minor - Broken Minor
Inkább Hangulatomat fejezi ki és bátorít. :)

We've broken now,
We're fading out.
And you fall on your knees,
And stand defeat.
Just when it feels like it is freezing over.
Hold on, embrace, the symphony.

Lets play the very first line
It feels much better
And its all in time
It's coming together
When the drums come in
And the keys get louder
Now we're building a collision of noise

This time it's not tiny voices
Its a chorus of noise
We're surfing a sea of places
now now now were singing
a funfair of sound
pulled up from within
we fight through the broken minor
woah woah woah we can't back down.

When you've been knocked down,
It's a bitter end.
Everyone stands up, you know,
You're last again.
The lights are fading, and we're still escaping.
The sea is white light.
The light then fills the skies.

Lets play the very first line
It feels much better
And its all in time
It's coming together
When the drums come in
And the keys get louder
Now we're building a collision of noise.