Dóri egy katasztrofális osztályban

Ma sem váltottam meg a világot, de mégis izgalmasabb volt mint a tegnapi. Voltam benn a városban anyukámmal bevásárolni meg ilyesmik. Haláli a humorom. Rájöttem.
Hazaértünk kockultam egy kört aztán elvittem a kutyát sétálni. Mikor visszaértem leraktam a pórázt és elmentem megsétáltatni magamat is.
Útközben a parkon keresztül mentem, összetalálkoztam Kevin ex barátnõjének csapatával. Bár reménykedtem, higy nem futok velük össze mert nem akarok a cigifüstben pácolódni. De amúgy meg seemi bajom velük, mert teljesen rendesek velem. :)
Épp megbészélésük volt a holnapi nappal kapcsolatban (ami mint tudjuk szilveszter). Persze õk nem olyanok mint akik az én sulimba járnak. Õk vdelnek meg bagóznak. Úgy is tervezték az új év megünneplését, hogy jól berugnak. Én spec nem értem mi a jó benne, de ez van. :/
Az egyik srác robogóval érkezett, de hamar mennie is kellett. Na de nálluk az a szokás, hogy puszival köszönnek el a jelenlévõktõl. Azt hittem (mivel é nem tartozom a csapathoz mert én jókisjányka vagyok) hogy engem elkerül. De nem majdnem kaptam HÁROM puszit. :o
Egyrészt arrébb léptem másrészt a (mondhatni) védõangyalom (Kevin ex barátnõje véd meg engem a z ilyenekrõl: Kérsz egy stukkot? Adjak tüzet? stb) szólt, hogy az én világomban inkább az ölelkezés az elfogadott. Néztem nagy szemekkel. Õ is. -Hát jó. És elment.
Agyon röhögtem magam magamban. Mivel nem akartam feltartani õket, ezért elmentem én is.
Hazajöttem és most itt kockulok. Várom a facebookon hogy elérhetõ legyen egy pár ember mert beszédem van velük. Várom a leveleket és a beérkezõ értesítéseket :)
Kis függõ vagyok. Amúgy dehogy...

Szép estét!

A mai napom egy hatalmas unalom volt. Reggel mint mindig tesóim keltettek hatalmas ordibálással a szomszéd szobában. Fejemre raktam a fülest és leültem a laptop elé.
Telefonon bekapcsoltam a wifit és facbookoztam. Közben pedig a blogol.hu-t frissítgettem hátha lesz valami olvasni való. De senki nem írt.
Facookon észrevettem, hogy Kevin írt. Megnézem. Az idõpont 00:07 . Na jó. Mi áll benne. "Szia itt vagyok már, bocsi". Mert elötte egy óráig eltünt. Sajna én már akkor aludtam éppen. Meg egyébkét ha fenn lettem volna, akkor sem nagyon folytattam volna  abeszélgetést, mert az hajali 2-ig tartana. Vagy belealudék a telefonba. Nem volt persze online mert aki ilyen késõn fekszik le... Írtam, hogy már sajana ementem aludni, meg hogy persze te még alszol úgy is. Kicsivel rá jött vissza az üzenet. Már 8 óta fenn van még piacon is volt. Hú az fail pillanat volt, mert én meg 9-kor keltem. Mit beszélek én..
Beszélgettünk egy kicsit aztán eltünk megint. Még mindig nem ír vissza én meg nem fogok. Kérdeztem tõle valamit akkor válaszoljon rá. De mindegy is.
Lementem kajálni. Feljöttem és sokáig fenn is maradtam. Úgydöntöttem, hogy elviszem a kutyát sétálni. Visszajöttem és most itt vagyolok. Nem valami izgalmas. Ráadásul még filózni se filóztam semmin. Az egyetlen amiért ma érdemes volt felkelnem, az az volt, hogy egy csomoó Elliot Minor videót átkonvertáltam mp3-ba amik még csak mp4-ben az az videóban voltak  meg.
De szerintem most kiugrok egy 20 percre a kertbe egyedül levegõzni. :)

További szép napot. :)

Istenbizony befalazom a szobám ajtaját mostmár! Inkább megtanulok teleportálni. Kezd elegem lenni ebból, hogy reggel nem elég hogy már hétkor nagyban hallom ahogy az öcsém és a bátyám számítógépeznek/játszanak/megállapíthatatlan dolgot csinálnak. Amikor én még alszom. De hab a tortára az, hogy amikor épp vissza tudok aludni akkor berontanak a szobámba, széttúrnak mindent, csesztetik a laptopomat és a könyvemet. Igen, kezd elegem lenni. Amikor mondjuk csak éjfél körül tudok elaloudni akkor 10 óra alvást azt minomum be kell pótolnom. De áhh. Dehogyis, keltsük fel, legyen egésznap hisztis, kiabáljon minodenkivel, legyen fáradt...Nadeee a rohadt mindenbe. Micsoda dolog ez? Amikor véletlenül én keltem fel õket akkor én leszek lecseszve, hogy milyen hülye vagyok. Vagy ha én megyek be valamelyik szobályába, mert szükségem van egy közös használatú cuccra
(amit persze általában a bátyám bezsákmányol magának) akkor is üvöltés kíséretében kizavarnak. Nah köszönönöm....
De nagy levegõ, zene be. :)

Szép napot!

És ilyen volt a mézeskalács forma. :)

Itt már levettük a formát, kezdõdhet a vágás. :3

Itt vannak kivágva a többi kézi mézessel együtt. :)

Levettem tegnap a mézeskaács sütés végett a fáslit a kezemrõl és elfelejtettem visszakötni. Egésznap azon gondolkodtam mi a fenének fáj ennyire a kezem. De ma reggel rájöttem hogy az estém mért volt egy kín. Pff.
Na majd felrakom ha eszembe jut újra. De most istenments hogy kiszálljak az ágyból, jó nekem itt az ölemben a laptoppal a fejemen a fülessel és betakarózva. Bár kicsit éhes vagyok... Van is egy iyen gyerekdal, a közöséneklésen az Antanténusz kórus (4. 5. évfolyam) énekelték. Kb ez volt a lényege amit a maci mondott: Ha ki jövök jóllakok de fázok ha benn maradok éhen maradok de nem fagyok meg. Most én is ezen filózom. Bár nincsen olyanról szó, hogy annyira hideg lenne a takarón kívûl. Csak.. Nem egy kellemes testõmérséklet annál jóval hidegebb.

Tegnap anya hosszas nyaggatása után (12 év) végre sikerült hozzáfogni életünk elsõ mézeskalácsaihoz. Pihentetés mentes receptet kaptunk, csináltunk egy jó kis adagot. Anyukám közben párszor majdnem szívrohamot kapott, met azt hitte rosszkor, rosszhelyre, rossz fûszert raktam. De a szemébe nyomtam a receptet és lenyugodott.
A forma kivágásnál egy csöppnyi bukkanóba akadtunk.
Nincsen mézeskalács emberke formánk. De mi kis kratívak, megoldottuk. Nem etünk neki a tésztának szabadkézzel, hanem egy mézeskapács emberke alakra kivágott lapot zsákmányoltunk anya varrásához való szbásmintákból és azt vágtuk körbe a tésztán. Mivel annyira belejöttünk más formájú papírokkal is kipróbáltuk. :)
A lényeg hogy finomak lettek.
De már tényleg éhes vagyok! :)
Szép napot! :)

Jájj de szíp a kárácsony fá, rágyog rájtá a sok szíp karácsonyfaled... xD Mellette meg ragyok egy szíp csaje. xDD

Karácsonyi ajándékom. De aki fogja azt nem ismerem! xD

Nah emberek itt van a karácsony! Minden kedves ólvasómnak boldog karácsonyt szeretnék kívánni.
Nem teszem hozzá, hogy gazdag jézuskát, mert az szerintem nem helyes, mert a karácsony nem a gazdag jézuskáról szól. Hanem a szeretetrõl. Szeretném ha mindenki nagyon szertet teljesen élné át ezt a karácsonyát, a többit, és az összes minden napot. Mert nem csak karácsonykor kell az embereknek kedvesnek lennie, nem csak karácsonykor kell megbocsájtani és nem csak karácsonykor kell helyesn viselkedni. Hanem mindig. :)
A karácsony, mint mondtam, nem az ajándékokról szól. De ma nagyon várom már az estét, ugyanis megkapom a várva-várt fejhallgatóm. Ez számomra nem azt jelenti, hogy "Van egy dísz a nyakamban"
hanem, hogy akármikor, akárhogyan, megszólások nélkül hallgathatom azt a zenét, amit mindennél jobban szeretek. Az Elliot Minort! <3
Sajnos az a bajom, hogy manapság senki nem szeretjni azt a zenét amit én szeretek. És egyeseknek (pontosabban négy kivétel van) nem tudok megmagyarázni valamit, mert nem tudják elfogadni, hogy van valaki aki más. Aki nem áll be a tömegbe Avicii-t meg OneDirection-t hallgatni. Én nem olyan vagyok, aki azért rajong, ami épp az aktuális divat zene. Vagy nem a metalika "szépségében" és "hangközeiben" gyönyörködök. Én a szinfónikus rockot szeretem és a rockot, de csak attól a bandától hallgatok. A többi zenét valahogy nem tudom befogadni. Engem csak ez nyugtat meg, csak ez nyit meg. És senki ne arra az üvöltözõs rockra gondoljon. Ez valami olyan zene amit nem tudok besorolni sehova. Ugyan a szinfónikusok közé sorolják, de én ebben se vagyok biztos.
Itt volt egy kis megszakítás.
Azóta megvan a fejhallgaó. Ohh imádom! Kijelenetem szerelmes vagyok a fejhallgatómba. Nem tudok róla leszállni! Jó ez kicsit túlzás de nagyon jól szól. :)
Nah ott tartottam, hogy nem tudom megmagyarázni csomó mindenkinek, hogy hogyan mûködjünk békésen úgy hogy közben nem kedveljük egymás zenéjét.
Pédának okáért, Kevin imádja a Rammsteint (bocs ha rosszul írtam) de mégsem fikázzuk egymást.
Mert ledumáltuk, hogy nem az teszi az embert, hog mit hallgat. Bár mondjuk vannak akiknél alap viselkedési normákat rombol le a metalica, mégegy péda az osztály fiúbandája.
De Kevinnél nem. Tök normálisan tud viselkedni és tök rendes velem (máramikor nem jön rá a bunkóskodás).Pedig mint tudjuk az a zene elég kemény.
Énnagyon a zene híve vagyok. mióta elkezdtem csakis kizárólag ezt hallgatni máshogy viselkedek, máshogy reagálok az érzelmi megrázkódtatásokra stb...
Mert itt van nekem az biztosíték. Ami vigaztal, elringat, erõt ad...sorolhatnám.
Szerintem nagyon nem jó, ha valakit a zene alapján ítélünk meg.
Nem jó, ha megszólunk valakit olyanért amit nagyon szeret. Számomra ez egy brzasztó érzés. Oyankor amikor tehetem be megyek a hátsó terem ablakába és zenét hallgatok. Fantasztikus. Mik vannak. Ez volt a bajom szombaton is a bulin. Mindenki beszólt. Nah tudják mit...

Mindegy. Kellemes ünnepeket!

(Hangulat: Elliot Minor - Broken Minor)