Dóri egy katasztrofális osztályban

Holnapi napom nagyon jó lesz., ugyanis a régi osztálytársunkal találkozunk a városban. Merci már nagyon tervezte, hogy össze jöjjönvaz osztály, legalább egy kis rèsze. Igen. Mi.nt minden osztálytárs aki elment nem állt közel a szívemhez. Merci se nagyon, de azért kedvelem.
A plázában hülyéskedünk majd. Lesz fiú is, aminek örülök mert nem fognak a csajok annyira belemenni a lányos témákba.
Az új osztálytársunk Leona/Ibolya is csatlakozni fog közénk aminek szintén örülök.:))

A mai kórus mint mindig 15:00-ig tartott.
Kiénekeltem magam rendesen hisz egèsz nap csak szolmiztam a többiekkel.
Kórus után találkoztam Kevinnel.
Nos...Mostanában kezdett visszatérni az igazi Kevin, de ma nem tudtam vele beszélni.
Aztán jött 3-4 osztálytárs nõje, velük elrohant, még ölelésre sem tudtam oda menni hozzá.

Itthon megy az élet ami annyit jelent hogy az öcsém kszobájából hangosan ez hallatszik: -aáà! Lõdd le! Neee meg fog ölni a zombi! Meneküljünk! Követnek! Naaa enyém lehet? Kérlek! Van kajád? Nekem is volt. Nah a pikachuchuchuját! Basszus elvéttetten. Level 16!Enyém legyen a vas te meg craftolj magadnak egy kardot. Menjünk tovább! Aggyá' kaját már Isteneeem! Mi.djárt meghalok! Nincs kajám! Észre vett! Van kardjaaaaa! Meghalok! Basszus. Jah nem vett észre. De mégis. Hopp megölt. Kemény nagy FPS-sel megyek....Felmegyek erre a hegyre akarom mondani a házunk tetejére....-stb. Skype-ol a barátaival miközben egy szerveren a többi haverral minecraftozik.
Vicces hallgatni.
A bátyám szobájából semmi. Esetleg néha mély hangokat lehet kihallani miközben skypeol õ is.
Lenn anyáék beszélgetnek. Semmi különös.
Én pedig néha felpattanok és elfújok egy egy oldalas darabot.

A mai nap is volt ilyen "mindenkit szeretek" rohamom.
Mi.nt màr mondtam sírás után jön rám.
Ma nem is sírtam igazából csak olyan szinten kiakadtam hogy az kimondhatatlan.
Persze ki miatt?!
De persze a zene mindenen átsegít.
Nyaaaw!

Helyzetjelentés!;) Sajnos nem sok idõm akad. Viszont tanszobán kihasználom a jó kis pillanatokat amiket Kevinékkel töltök.
Nagyon rendes egy banda ez a nyolcadik.
Imádom mindet akik tanszobán köréntk gyûlnek.
Szinte minden nap megkísérlem elcsórni Kevin pulcsiját mert olyan puha, meleg és jó is az illata.
:"") Ma sikerült a tanszoba alatt magamon tartani az a pulcsit. Szeretem naon.:) nem is fáztam már akkor.
Kicsit furin néztek rám a többiek, de nem érdekes. Amíg kényelmes addig jó.

Kedden vérre menõ játék volt. Az én térdem tiszta lila foltos. Nah meg a fejem. A fülem alatt van egy rész ahova behúztak nekem Lacikáék. ÉS ÉN LETTEN LESZÍDVA AMIKOR A FIUK CSALTAK!!!!!!!!!
Nem is a játék a lényeg. Azt megnyertük. Hanem maga a az elv.. A tanár és a gyerekek elve/stratègiàja.
Ami kiakasztó.

Van még gond bõven ami az osztály fiúihoz pontosabban Lacikához köthetõek.

Angolból például miatta felelünk folyamatosan.

Miatta nem tudunk figyelni órákon. De mindegyiken. Bunkóskodik össze-vissza, bele vihog mint egy hiéna az órába. Ès nem csak akkor hanem mindig. MINDIIIIIG!!!Idegesítõ, de olyannyira hogy meglehet bolondulni egy hét után.
Akadályoz szóval a tanulásban.

Amiért az egyèsz osztály fel van háborodva: ebbõl az iskolából senkit sem szabad elbocsátani. Az igazgatónõ kerekperec megmondta hogy nem megy el innen senki. Nem fog foglalkozni Lászlóval akármit csinál.
ENGEM EGY ÉVE MEG IS HETETT VOLNA. CSAK EGY MOZDULAT HIÀNYZOTT!!!! ÉS AZ IGAZGATÓT NEM ÉRDEKELTEEEE!

És ott van...Végre elültettek az új srác mellõl akivel kölcsönösen utáljuk egymást. Nem tudjuk miért de megjött és ez lett.
De Laci mögé tettek.
Àllandóqn hàtrafordul, akadályoz mindent. Beszólogat bunkózik. Én szét verem rajta a vonalzómat és egy ideig békén hagy.
A padtársam egy olyan csöndes srác akivel egy évfolyamon jártunk múlt években, de az osztások miatt hozzánk került. A szipatikus fiú bár nem valami szép külsõvel áldotta meg az Isten. De attól még kedvelem.:)
Tudnék még mesélni, de màr késò van.
További szép hetet!;)
Nyaaaw!

Nah már jó pár napja nem írtam.
Inkább privát gondolataim vannak.
Az osztály szokásukohoz híven még mindig úgy viselkednek mint egy állat csorda.
Ma elsõ órában felhívtuk skype-on Szonját aki elmesélte, hogy milyen Ausztrália.
Amin én megakadtam...Náluk nincs TÚRÓ!!!
Na jó, ez a kissebbik gond.
Amin tényleg elgondolkodtam (és publikus gondolat is) hogy a külföldi gyerekek nagyon alacsony szinten állnak.
A magyar gyerekek vállát sokkal több felelõsség terheli stb...
Mi hamarabb érünk.
Abba az osztyba, ahova Szonja került 11-12 évesek vannak. Szonjus az egyetlen 13 éves.
Mégis úgy bánnak vele mint egy fogyatékossal.
Személy szerint azt gondolom, hogy ezek a népek lenézik a kissep nemzeteket.
Szofi néni szerint azèrt mert a saját értelmi szintükön viselkednek vele.
Még hogy a magyarok hülyék...Ugyan tényleg borzasztóan sok barom van, mégis sok kiemelkedõ személy egyensújba hozza a mérleget.

A mai napom nagyon kifárasztott.
A föcit és a fizikát végig sírtam egy rohadt fizika doga miatt amibõl nagy keveredések lettek. De ezt hadjuk.
Aztán kórus után pedig rámjött az "öt perc" és "mindenkit szeretek". Így vezetem le a feszültséget. Àtalában sírás után történik ez.
Szegèny Kevint el is üldöztem mert nagyon barom voltam....
De miután lenyugodtam visszajött
Szinte hozzám se szólt.
Nah ez az.
Borzasztóan elkeseredtem az utóbbi napokban.
Mindenhonnan azt hallom, hogy Kevinnel járok vagy szerelmes vagyok belé.
Nem! A legjobb barátaim közé sorolom véletlen se érzek iránta többet mint barátság.
Attól még hogy egymás mellett ülünk tanszobán az nem jelenti azt, hogy járnánk...
A másik... Kapok tõle egy ölelést a nap végén, ami mindig nagyon jól esik ha kicsit deprssziósabb hangulatom van. Meg úgy egyébként is...
Ezen a hèten nem kaptam, és ez rosszul is esett.
Meg az is, hogy nem sz hozzám.
Elvileg tanul, de igazából jóformán nem csinál semmit.
Nem gond, meg beszélem vele SZÓBAN ha végre a lány/fiú hadsereg elvonul.

Ma még énekeltünk is.
A "Zománcozó" a mi termünk ugyebár, ami a suli legcsendesebb részénèl van., a folyosón pedig egyszerûen csodatos az akusztika.
Két nyolcadikos kitalálta, hogy énekeljünk már kórus darabokat. Alt besegítés kellett persze hisz én egyedül kevés vagyok, így csatlakozott az egyik osztálytársam akinek szép alt hangja van.
Énekeltük az egyik darabot, amit a legutóbbi koncerten adott elõ a kórus és az utólsó ütemnél megpillantottam a kórusvezetõt Tamás bácsit.
Én úgy megijedtem, hogy az kimondhatatlan.
Megdícsért mi.ket, hogy szép volt, de persze voltak hibás és elcsúszott hangok, örült neki hogy gyakoroltunk. Aztán hopp, felment a lépcsõn.
Énekeltün még sokat, amit én nagyon szeretek. Köztük a 150. Genfi Zsoltárt, ami olyan gyönyörû volt szerintem hogy csak na. Az akusztikának köszönhetõen olyan volt mint egy templomi elõadás.
Ez volt a nap fénypontja Szonja után.
Utánna nem sokal fuvolám volt és csak sötétedés után értem haza.
További szép hetet.:)

Nyaaaw!

Nah emberek...
Eltelt a szünet.
Holnap valami pirosba kell öltözzek, hogy passzoljon a vérvörös arcomhoz, ami akkor lesz olyan mikor felelek.
Remélhetõleg, holnap egy csomó csönaci birtokába fogok kerülni.

Kevinnel végre találkozhatok, a sok csetelés ellenére hiányzik az a hülye feje.*-*.

Énekbõl egész jól haladok, bár még a mollokat tanulni kell meg a kézre rakásokat. Mert a dúrok már mennek.:))
(bár nem mindenki nagyon érti hogy most mit mondtam igaz?)

Magyarból a szózatot egész elviselhetõen tudom....Itthon...egyedül...könyv kis segítséggel...az udvaron a hintán...:"))
Nem nagyon vagyok biztos hogy meg lesz az ötös.

Kórus lesz. Rájöttem, hogy szeretem a kórust, mert imàdok énekelni....de...(és ott a de)
Mivel az iskola szintje láthatóan romlik, ezért egyre több próba...stb.
És az nekem sok.

Szóval itt a november...

^
'
'
'
Ezt írtam tegnap este.
Ahoz képest kissé máshogy alakultak a dolgok.
Irodalomból nem kerültem sorra, ahogy éneken se.:)
De kóruson ültetés volt, ahol kisseb diákot kaptunk magunk mellé.
Tamás bá át akart rakni a legmélyebb szólamból (alt 2.) az egyel magasabb szólamba [(alt 1) mezzo)]
Majdnem kiugrott a szivem annyira kiakadtam, szinte sírtam. Úgy elvörösödtem, hogy csak na és remegni kezdtem.
Kedvem lett volna kiabálni azért hogy vissza rakjon. Ugyanis nekem nagyon fontos, hogy melyik szólamot éneklek mert én mindig is a legmélyebb altban énekeltem.
Ráadásnul, ha átkerülök akkor erõs hangot veszít az alt...
De nem is ez a lényeg...
Hanem hogy tovább nézegette a papìrját és gondolkodott aztán hirtelen vissza rakott az eredeti szólamba. "Szórakozz mással" "Deh vicces mondhatom" "Tessék kapjak szívrohamot" stb.. gondolatok voltak a fejemben.

Tanszobán Kevin és az egyik barátja össze nyálazták a mappám (szokás szerint) a szöveg kiemelõm is a kezük ügyébe keveredett.:")
Èn csak néztem, hisz nem tudtam mit tenni.:"")

Nah ez volt a napom. Megúsztam sokmindent, de holnap is tartogat rosszakat.

Nyaaaw!

Nah emberek...
Eltelt a szünet.
Holnap valami pirosba kell öltözzek, hogy passzoljon a vérvörös arcomhoz, ami akkor lesz olyan mikor felelek.
Remélhetõleg, holnap egy csomó csönaci birtokába fogok kerülni.

Kevinnel végre találkozhatok, a sok csetelés ellenére hiányzik az a hülye feje.*-*.

Énekbõl egész jól haladok, bár még a mollokat tanulni kell meg a kézre rakásokat. Mert a dúrok már mennek.:))
(bár nem mindenki nagyon érti hogy most mit mondtam igaz?)

Magyarból a szózatot egész elviselhetõen tudom....Itthon...egyedül...könyv kis segítséggel...az udvaron a hintán...:"))
Nem nagyon vagyok biztos hogy meg lesz az ötös.

Kórus lesz. Rájöttem, hogy szeretem a kórust, mert imàdok énekelni....de...(és ott a de)
Mivel az iskola szintje láthatóan romlik, ezért egyre több próba...stb.
És az nekem sok.

Szóval itt a november...

Nyaaaw!

Teljes testi és lelki káosz vagyok.
Egész napokat töltök az ágyamban kócosam, betakarózva, pizsamában, közben pedig kockulok.
Facebook, blogolás, olvasgatás.
Elég fárasztó. Most pedig kezdek rájönni hogy mindjárt vége a szünetnek. Tanulni kéne.
Angolt, éneket, magyart, matekot, kórust, fizikát, kémiát, föcit stb...
Mert felelèsek ès dolgozatok várhatóak.
Semmi kedvem tanulni, de ha a matek szorgalmikat nem csinálom meg, bukás várható.
Amit nem terveztem az életembe.
Ott van a kórus is. Heti négy...kettõ ugyan nem kötelezõ de nekem az.
Mivel énekes pályára szántam magam kicsi korom óta.
Tamás bá meg is haragudna ha nem járnék azokra a hétfõi és pénteki próbákra.

Ének óra. Ugyan Tamásbá próbál jö fej lenni, nem értek egyet a tanítási rendszerével. Persze sok elméletével egyet értek de a mérleg inkàbb ellene szól.
Nem is gond. Nem szeretem a tanárokat szeretni. Mert ha szeretem és rossz jegyet kapok az teljesen belém gázol. Meg úgy egyébként is...

Irodalom/nyelvtan: nah az amit legeslegjobban nem várok...
Felelés és dolgozat minden órán. Nem nagyom jó.
Az irodalom tantárgyat szeretem, de sajnos az a szeretést megbántam.

A tanulás hetedikben a legnehezebb. Ki kell tartanom.

Lelki káoszságomat viszont nem értem.
Kis depresszió van bennem amitõl darabokban vagyok.
Ideges vagyok de nem tudom miért.
Betegnek érzem magam.

Annyi mjindenrõl akartam írni, de egy seperc alatt elfelejtettem.://

A mai nap is nagyon fáradt vagyok. Még kevesebbet aludtam mindt szoktam. Nyolc óra szerintem eléggé kevés...
Most a ház tiszta fokhagyma szagú, a ruhám, kezem és a szám is.
Fokhagymás-tejfölös csirkét készítettem vacsorára.:)
Már egyszer csináltam, nagyon finom lett, csak kissé nem raktam bele sót.
Most ahogy lehetett fûszereztem a család kedvenc fûszereivel, érzõdik is rajtam és a kezemen.

Holnap Pétfürdõre megyek anyummal.
Lesz ott egy halloween rarti/rendezvényre, ahol lesz egy kis meló.
Remélhetõleg jól fogom érezi magamat...
Ugyan bekéne öltözni, de semmi kedvem nincs hozzá, így a kék fekete ruhámhoz kék tincseket festek be a hajamba.
Bár hülye ötletnektartom.:)))

A tegnap estém eléggé elszomorító dolgok tömkelegével állított szembe.
Az igazságtalanság, a gonoszság és "kedves" társaik is csatlakoztak.
Meg kért rá, hogy ne avatkozzam bele, én nem is akarok.
Csak ha már elkezdtük fejezzük is be.
Elég sokáig fennmaradtam tegnap, hajnali egy körül tudtam elaludni.
Elaludni...haha...hülyeség, nem nevezhetõ alvásnak.
Forgolódtam, mindent csináltam csak nem aludtam.
Tegnap este minden "összejött".
Kicsi vagyok én...nagyon is...
Ráébresztett valójában.
És ha már õk hülyé, valaki értelmes maradjon ebben rohadt világban.
Szóval maradjak ki belõle.
Jobb is lesz.
De ha a barátaim/barátom szomorú(ak) én is az leszek, mert szeretem õket/õt.
Kiállnék az igazságért, de persze ki figyelne rám.
Pedig sokkal érettebb vagyok így ennyi idõsen a 16-20 éveseknél.
Felfogok olyan dolgokat, amirõl nekik halvány fogalmuk sincs.
De én kicsi vagyok.
Tegnap jöttem rá, hogy a szavaknak súlya van.
Mégpedig nagyon nagy.
Esz rossz szó és az egész életed a kukában landol (akárhány éves vagy).
Egy bátor vagy hülye ember teljesen begolyózva akármit csinálhat ha már elmúlt 18 éves.
Mert több joga lesz.
Na jó, nem bonyolódok bele ennyire.
A lényeg, hogy a tegnapi este egy katasztrófa volt. Hogy miért azt azért nem mondom el, mert túl sok ismerõsom látogat ide.
hmm.hm..
Kicsi vagyok ugyan de más kárán ha mást nem, tanulok.
Mert maradnia kell még értelmes lénynek ezen az idióta világon.

Nyaaaw!<3

Megtörtént a séta. Elindultam 14:32-kor és 17:30 körül támolyogtam haza. Ugyanis összetalálkoztam Kevin ex barátnõjével és banájával. Azzal kezdõdött, hogy megyek végig a parkon, gondolom leülök egy messzebbi padra egy motoros cigizõs bandától arrébb pihenni. Hallom, hogy valaki a nevemet mondja. Kit látnak szemeim? A volt baránõt. Én nem utáltam meg. És õ sem engem. Csak itt Kevin az ellentét. Õk utáják egymást. Igen igen...A csajnak is vannak hibái. Többeközött, hogy bagózik és piál. De amikor én is ott vagyok nem viselkedik rosszul. Megvéd a barátaitól is, akik esetlegesen kinyírnának mert azt jhiszik Kevinnel járok. Kevin nem mondta el nekem, amitõl kicsit meg is ilyedtem, hogy tegnap este össze ugattak. Nem esett jól amikor elkezdett az egyik fél anyázni, aztán a másik is, hogy az egyik ilyen hülye a másik meg olyan. Nem akkarok ebben részt venni. Egyszer az egyik ír nekem hogy z meg az a baja, másszor meg a másik. Hallgatom én, meg próbálok belõle leszûrni valamit, de hiába.. Ennek az egésznek semmi értelme. Már hamarosan egy hónapja, hogy vége küztük mindennek és Kevin már gyógyult. Nem volt depressziós, tök jól megvolt. Erre mindennek vége. Újra a depresszió vermében csücsül. Mert amikor mi, a barátai húztuk volna ki, elszakatt a verem nyílásánál a kötél és vissza esett. Az lenne a legjobb, ha mind a ketten ott hagynák egymást és nem foglalatoskodnának a másikkal. És aztán jön... Melyik pártra álljak.. Haha:( Jó olog amikor mind a kettõ valami óriási egy barom. Kevin is követett el hibákat mégis az õ pártjára állok, mert szeretem és nagyra becsülöm. De ugyan akkor ott van a lány is, akinek szintén igaza van, viszont borzasztóan nagy hülyeségekkel cseszi el az életét. Volt már neki minden féle pasija)minden korból 13-23) Kevin mellet több érv szól. Soha nem hittem volna, hogy egyszer belefogok keveredni annak a lánynak az életébe, akivel csak pár órát beszéltem és teljesen vadidegenként néztem rá... Hmm.. De az én blogom nem más emberek szerelmi életének a kitárgyaló helye. A lényeg hogy elkeseredtem mert a barátaimból teljes káosz lett. És még mindig ki vagyok akada a régi ismerõsöm és Kevin közti barátságon. Nem tudom felfogi. Nyaaaw!<3