Dóri egy katasztrofális osztályban

Hol is hagytam abba?Jaaah igen. Az ausztráloknál.
Kaptunk tőlük szendvicseket, amik ki maradtak mivel rohanniuk kellett a díszterembe. Nem nagyon kértünk volna belőle főleg nem én, hisz I don't like a tuna sandwich.xddMindegy. Elfogadtuk és mentünk vissza mosolyogva a terembe. Én még egy kicsit kinn maradtam beszélni Kevinnel és a barátnőjével, közben láttam, hogy az igazgató helyettes lép be a terembe és üvölt azokkal akik fen voltak és kaptak szendvicset. Egy kis idő után bementem és elkezdtem végülis vissza pofázni igen jogosan.
Amikor nem voltam benn ilyeneket mondott : Hogy lehettek ilyen hülyék? Ezt a szendvicset ne ausztráliából hozták komolyan! Itt vették valahol! Most az a véleményük a magyarokról, hogy ilyen kis kunyerálós nép akiknek nincs pénzük enni és egy kis kajának ennyire örülnek! Hogy gondoltátok???
Erre én: - Elnézést, de egy kicsit nagyon el van tájolva. Mi nem kértünk tőlük semmit!  - mondtam igen nagy hangsúllyal- Ők rángattak oda -de komolyan oda rángattak minket -hogy együk meg azokat amik ki maradtak. És azért örültünk, nem azért mert kaptunk kaját, hanem mert az előtt énekeltünk velük és az nagyon felvidító volt és jó hangulatot adott. Úgy hogy kérem nem minket bántani!
-De hát akkor is! Milyen már ez! Azt kellett volna mondani hogy nem kéritek!!!
Egyszerre mindenki: De hát mondtuk!!!
És kiviharzik a teremből ha jól emlékszem.
Sebaj. Elvittük a cuccunkat a kicsik tanszobájára, aztán pedig a +kórusra mentünk.
Tamás bá azt mondta, hogy az ausztrálok közé kell majd beülnünk énekelni. Nagyon vártam és kíváncsi voltam ki mellé ülök. Mikor beléptem a terembe (pontosabban mindenki tódult befele) beültem két húzott szemű csajszi mellé.
Kórus közben kicsit beszélgettem vele angolul, aztán a végén aláírattam vele a mappámat.
Másnap reggel vettem észre, hogy ugyan az a csaj írta alá a mappámat mint aki az ének tankönyvemet is.
Még az nap szép nagy esőben kísértem be Vikókámat a városba hittanra. Kicsit áztunk csak meg. xdd

Kedden mentem a régi matek tanáromnak segíteni a zrínyi matek verseny országos fordulóján. Borokat címkéztünk. Tök vicces volt az a nap. 21-ig maradtuk, voltunk Misibá házában is ott címkéztünk vagy több száz bort. Másnap -szerdán- Nem kellett suliba menni mert a matek tanár kikért minket (Csilla, Zsóóó, és én)
mivel ez a segítés keddtől péntekig tart. A táncsics koleszban volt a program, ahol a mi dolgunk az az volt, hogy a szülőket lejeltentkeztessük (már ha van ilyen szó). Rájöttem, hogy nem leszek udvarias ha valaki recepciósnak, vagy információs pultnak néz. :D Arra is, hogy, a szülők nagy része ritka de nagy hülye...xd
Ésss még agy jó tanács mindenkinek: soha ne mutassák meg az utat. Tapasztalatból tudom....rohadt nagy izomlázzal jár.xdd
Egy nagyon jó nap volt minden ellenére amikor Szofi néni és a gerinctelen osztályom el nem rontotta a kedvem.
Mikor elment mindenki fogalmam sem volt, hogy hogyan jutok haza.xdd Bicajom benn volt a mategyénél össze zárva egy másik bicajjal.....
Így inkább azt mondtam bemegyek az iskolába, mert anya úgyis menni fog oda a lengyelországi utazás szülőiére. (nah ez értelmes mondat volt...xd)
Besétáltam kb 16:10-re és bementem az osztályterembe elhozni a tesicuccomat. Ott volt még Szofi néni és egy pár ember. Osztályfőnököm lecseszett mert a gerinctelenek elmesélték neki a facebookos maratoni vitát, persze úgy, hogy én jöjjek ki belőle rosszul. Haha.. milyen vicces, mekkora pofájuk van, ha nem vagyok ott...-.-"
A lecseszés után jó nyomatékos, felemelt hangon mondtam Szofi néninek : Nem érdekel. Nem érdekel és kész. Békén lehet hagyni.
Egy idő után a tanárnőnek el kellett mennie. Szóval kimentem a teremből a portára várni anyumat. Beültem a szülőire Móni mellé és fura mód de nemvolt egymással bajunk. o.O

Csütörtökön reggel anya közölte hogy nem megyek Lengyelországba. Hogy miért? Mert  lejárt az útlevelem és személyim sincs. Nah meg egy hónap lett volna csináltatni. Teljesen elsírtam magam, hisz eszméletlen sok munkám volt benne. Mondta anyának, hogy akkor írjon e-mailt Tamás bának, hogy nem megyek. Már le is ült a géphez mikor apa a laptop előtt ülve hangosan olvasni nem kezdte a törvény vagy mi izét (nah hát oké) Szóval talált egy lehetőséget, hogy elmehessek. Ez az indéglenes személyigazolvány volt. Gyorsan felkerekedtünk és az okmányirodába rohantunk...Nagyon kavaros volt minden, de hála egy ismerősünknek aki ott dolgozik soron kívül sikerült egy 30 napig érvényes személyigazolványt csináltatni. Csütörtökön segíteni kellett volna mennem, de már nem értem volna oda, így felhívtam egy illetékest, hogy szóljon hogy nem megyek mert fontos dolgom van/volt.
Inkább bementem anyának a munkahelyére Szentkirályra, egy óvodába.
 
Péntek reggel felhívtam az osztálytársam hogy hova kell menni segíteni az nap, utána pedig Csillust is felhívtam leadni az információt.
8-kor találkoztunk a központban, onnan besétáltunk a Rákóczi suliba.
Ott segítettünk egy tornatermet berendezni. Az eredmény hirdetés alatt az öltözőben beszélgettünk vagy 6-7-en, egyik 10-es srácról kiderült, hogy my little pony mániás. xddd Mondom ..öööö...okééé.
Össze pakoltunk több száz széket utána az egészségügyiben pakoltuk a termeket vissza.
kb 15-kor vissza vittek engem a rákócziba onnan elhoztam a biciklim és bementem vele a mategyéhez. Ott mindenki evett és úgy elmentünk fagyizni. Korlátlan fagyi evési lehetőségünk volt. Én csak 6 gombócot ettem mert vigyáznom kell a torkomra. Elbúcsúztunk mindenkitől és egy kis esőben haza tekertünk.
:D Hát kb ennyi. Várom a csütörtököt nagyon. :DDD

Nooos...
Hétvégén ismét folytatódott a facebook vita mint általában, úgy döntöttem, hogy most már szarok bele. Nem érdekel. Kész. legem van, hogy mindig mindenkinek segítek és nem viszonozzák, sőtt, utálkoznak, bántanak. Nem. Érdekel. Most már. Semmi.
Nem is idegesítem a fejem tovább azzal az eszetlen bandával, inkább élek annak amim van. Igaz barátok, zene, ének, kórus, blog, tanulás...stb

Úgy volt, hogy nem megyek Lengyelországba nemzetközi kórus versenyre, de végülis így halkan mondom (xD), hogy akinek elég jó hangja van, fontos hang a kórusban de nincs pénze kifizetni az egészet, nahh az a kórus tag pályázhat a kodály alapítványtól pénzt az utazásra. És én így mehetek el. Izgatott vagyok nagyon, Lengyelország nagyon szép és borzasztóan kíváncsi vagyok mindenre. :D

Hétfő az egy életre szóló élmény marad szerintem :D
Nagyon izgatott voltam, mert Tamás bá szólt már egy jó pár hónapja, hogy 180 Ausztrál jön.
Nah meg Kevin 15 szülinapja volt. xddMatek előtt az ő termük előtt várakoztunk, ment németre, én meg felpattantam, és odamentem felköszönteni.
Kitárta a kezeit és kb 2 percig ölelgettük egymást. xD
És tesi után irány a díszterem. Már ott gyülekeztek az Ausztrálok. Kipróbáltuk az angol tudásunkat.
Kaptunk aláírást és csináltak velünk közös fotót is. A kedvencemet Annalizának hívták :DD
Meghallgattuk a koncertet amit adtak az európai turnéjuk kertében. Érdekesnek találtam, hogy Párizs, Prága és sok híres város mellett ott volt Kecskemét és Budapest neve is. Ezek szerint fontosak vagyunk a zene világában.
Fantasztikus műsort adtak. Nagyon tetszett és érdekes volt. :DD
Úgy lett volna, hogy a 6. óra után a mi 7. óránk az ének óra, az egy bemutató óra lesz számukra. De sajnos elmaradt mert csak akkor tudtak ebédelni. De se baj, addig mi is elmentünk kajálni aztán oda mentünk velük kicsit beszélni. Megkérték hogy énekeljünk valami magyar dalt. Ott volt nálunk az ének könyv így adtunk nekik kottát is. Egy baki volt. Csak altok voltak ott és ez egy két szólamú mű volt.xdd az ez évi bicínium.
Senki nem akarta elvállalni a szopránt így vagy 6-an altot énekeltek én egyedül meg nagy nehezen kipréseltem magamból a magasabb hangokat. Pedig a szoprán a fő szólam, ami szólózik stb.xd
Nagyon tettszett nekik:DD
Utána megkértük őket, hogy énekeljenek. ÓÓh hát az fantasztikus volt.Mint egy amerikai filmben amikor egy páran elkezdenek énekelni és a folyosón végig sorban mindenki énekelni kezd.
És a dal végén tapsoltunk hogy ez rohadt jó volt stb.
Egyik One Direction fan osztálytársam megkérdezte: Do you like OneDirection?
Erre felkiáltanak hogy "YEEES" és előveszik az iPhone-t amin az egyik igen ismert számost berakják. Elkezdjük a folyosón végig sétálva énekelni, kezünk a magasban...Ez is olyan volt mint egy amerikai filmben. Nagyon jó
.
Holnap folytatom a beszámolót. Haliiiiiiii! :DDD

Reggel bemegyek: Liza egyből "pártatlan vagyoook" Nándi bejön kb a képébe mosolygok mutatva hogy leszarom amit csinál. Kevesen voltak még, Liza elkezdett magyarázni. Nándi olyan lett mintha ott sem volna. Rohadtul nagy képe van facen de élőben nem mer a szemembe se nézni. Megjött Bori, mindenkinek elkezdte mosni az agyát, kb a fél osztály ott ült Nándor és Borbála asztalánál. addig én kivonultam beszélni Csillával. Vissza érve Vikó kiráncigált a folyosóra meginteriúvolni hogy az én szemszögemből mi van. Elmondtam, nekem adott igazat,megöleltem, megköszöntem. Aztán becsengettek és Csilla borzasztóan sírva rohant ki a teremből és elkezdett szorosan ölelni ami nem vallott rá. Teljesen megijedtem hogy mi baja, hisz épp most beszéltük meg hogy mi volt a barátságunkban most a széthúzás és ezen hogyan javíthatunk. Nagy nehezen kiszedtem a hüppögéséből, hogy átgondolta, nekem van igazam és soha nem akar elveszíteni. Borzasztóan megnyugodtam és mégis kiakadtam. Lenyugtattam aztán elmentünk órára. Istenem soha nincs olyan nap hogy ne történjen valami? : /
-Péntek reggel
-Csüti este maratoni veszekedés
-Csilla

Woáááá :'(

Amikor elkap a sírhatnék...mert rájövök hogy ismét csalódtam. Csalódtam valakikben, akiről azt hittem megváltoztak. De nem. Mert konkrétan semmihez nem tudnak értelmesen hozzá szólni. És erre nem lehet nem figyelni. Nem lehet vele nem foglalkozni. A szánalom, a bunkóság,az igazságtalanság, a tisztelet maximális hiánya és még sorolhatnám. A legrosszabb az egészben, hogy mindenkit rám haragítanak, megszégyenítemek. Olyan helyzetbe hoznak amiről nem tehetek de nem is mászhatok ki belőle. Mert ugye bár nekik mindenki hisz, ők kivételek a dolgok alól. 

Erre csak egy mondás felel meg: Más szemében a szálkát is észre veszi, sajátjában a gerendát se. Nah egy csomó embernek ezen kéne elgondolkodnia. Keményen. Mert nem tudják hogy egyes embereknek nem kőből faragták.a szivét, hanem érzelemből.

SZÀNALMAS. HOGY TUDOM EZT KIBÍRNI???!

Kedd lyukas óra :D A huncut fejek megvannak. Én Peti ölében helyezkedve. xddd

Nah meg...A lábak. Legjobb Vikó térdén.
Azért fogom Peti kezét mert mindig bökdöste a lábamat és az egy érzékeny pontom ...xD
Liza Vikóra elég hmmm...hogy is mondjam...nagyon aranyosan tekint...xD

És a legelfogadhatóbbnak mondható Kép. Ebbe meg egy ujj belerondít. Hát grat a fotósnak.xddd

Mosolyogva rakom le a telefont, legjobb, legfontosabb emberektől elköszönve, azért mert egy kedves "jó éjt! Puszi :*" jó kedvre derít. :D

Késve ugyan, de beszámolok most a pénteki és szombati fellèpésről. 

Pénteken egy 4 csillagos, modernd tip-top hotelben volt a szereplés, ahol egy kosaras ünnepségen voltunk nyitó szám.

zElőször is, tudni kell rólam, hogy nem jártam szállodában szerintem soha, főleg nem egy alig 1 éve épült szuper modern huhhaj helyen.xdd

Bemenetel közben találkoztam Mónival a parkolóban, így karöltve mentünk be az önműködő ajtón az előkelőség birodalmába.

Nagynehezen megtaláluk azt a termet ahol a Miraculum gyermek kar van kijelölve. Benn kaja volt meg víz, látszólag elég szomjasak voltak a többiek, alig maradt víz. (nah meg felzabálták a fornettis sütiket #látszikaszínvonaaaal_1

Elindultunk megkeresni a mosdót.

Hát én mikor megláttam....konkrétan kijelentettem, hogy beköltözök a mosdóba. Akusztika, tisztaság, woooaaaa-ság vonzott.xdd

Persze csináltunk képeket, hogy legyen bizonyíték: Mi ott jártunk, sőtt fel is léptünk! 

Azután mindenkihez oda mentünk: heee te voltál már a Wc-ben? 

Nem? Nah most gyere.

A hat köröm után ki mentünk a szálloda kis udvarjára, ahol szintén készültek képek. :D

Mert mi megtehetjük.xd

Àtkarolva egy pár osztálytársam a kert körül elegánsan, magassarkúban végig topogtunk. #Mert mi megtehetjük.

Hiretelen valaki fel kiált: Ott jön Tamás bácsi! 

Nem tudunk hova kapni, rohanunk, hogy le ne legyünk cseszve.

Bevonultunk a "díszterembe" elpróbálni egy pár darabot, közben egy páran ott rohangásztak elöttünk, készülődtek. Tamásbá egyszer csak azt hitte, hogy csupán mi látjuk, és az egyik darab elején elkezdett táncolni, balettozni, úgy vezényelte a kórust. Deeeeee mondom, csak azt hitte hogy mi vagyunk....közben be jött egy pasi fényképezővel a kezében és elkezdett kattingatni. Nem tudtuk megállni hogy ne röhögjünk. Drága tanárurunk pedig nem nagyon fogta hogy min nevetünk. Végül a darab végén hátra nézett és még rá is játszott a dologra.xdd

Elkezdődött az ünnepség, fel konferáltak minket. De nehogy már a mögöttünk lévő színpadon énekeljünk, neeeem. Lenn álltunk a néző közönség asztalainál.

Közvetlen elöttem ült az a bácsi aki rohangászott egy kicsit a próba alatt szóval látott egy s mást. xd

Szerintem egy elég jó műsort produkáltunk. Mikor vonultunk le, az a bácsi oda szólt nekem: Haláli figura ez a karnagy!

Válaszolom: Nekem ének tanárom is

Gyors reagáció: Oh örömehet nap mint nap be menni énekre!

Itt véget is ért az üneppi nagy teremben való álldogálásunk.

Mindenki viharzott haza, én egyik B-el mentem haza aki az ovis társam is volt és ott laknak ahol mi. Kifele távozáskor megláttunk a recepción egy nagy-nagy tál minőségi cukrot sok fajta ízben és oda mentünk venni...én alapvetően illedelmes vagyok. De csordában nem. Szóval először fogtam magam és csak egyet vettem. De a többiekkel vissza mentem és vettem még. Megböktek, hogy dik, vegyek nyugodtan. Erre belemarkolok ahogy ők is....hm. Erdekes #ÉZIszinvonal látszik..xdd

Ez volt a péntek.

Jön a szombat. Délután 16:30-ra.volt jelenésünk. Minden ment rendesen, bejött Tamás bá elmondani a beszédet ami amúgy szarkazmust félre téve rendkívül fontos és érdekes...szerintem.

Mondja: "Ez a vendég kórus nem olyan mint ti, felnőttekből áll, nem biztos hogy nagyon jó lesz, hisz köztük sokan családokban élnek, gyerekeket nevelnek és csak szabadidejüket feláldozva járnak el a kórusba is.

Felvezényeltek miket a díszterem elé, megvártuk a kicsinyek kórusának műsorát aztán jöttünk mi. Közben csatlakozott a Miraculumhoz Tamás bá másik kórusa az Aurin leány-, és női kar. Így Miaurin néven léptünk színpadra. Jó szokásomhoz híven első sorban álltam és mivel alt vagyok a szèlén és azon belül a legeslegelső voltam. Ebbő adódóan én vezettem fel a kórust.

A műsor szerintem most sem lett rossz. Ééès aztán jött a díszvendég kórus. Nekünk a néző téren kellett végig nézni az ő előadásukat.

Mikor felléptek a színpadra ez fordult meg a fejemben: Jesszus...Ezek a nők nem gyermekeiket, hanem az unokáikat, dédunokáikat nevelik nyáron...Szabad idejük is van biztos...hisz tuti nyugalmazottak.

De minden esetre nagyon becsülöm őket, ennyi idősen kórusban énekelnek. A végén beálltunk mi is a oda közéjük és együtt énekeltük a szellő zúg-ot amit szerintem egy éve nem is hallottam vagy láttam a kottát. Szóval konkrétan hoppszlaaa érzés futott át rajtam.xdd

De a közepén valami csak eszembe jutott. 

Nah jó éjt! xd