Dóri egy katasztrofális osztályban

Éreztétek már úgy, hogy valamirõl nagyon lemaradtatok?
Mostanában úgy érzem.
A facebookon sok helyen olyat làtok amirõl eddig semmit nem tudtam.
Azt is csak egy hónapja tudtam meg, hogy Miley Cyrus milyen botrányos dolgokat csinàl.
Vagy mondjuk most néztem a facebookot és valami Paul valkicsoda haláláról szóltak a hírek meg az irogatások.
Na jó rájöttem hogy a "R.I.P." még csak most történt, de nem tudtam arról, hogy létezik egy ilyen nevû világhírû színész.
Páran nagy megdöbbenéssel tapasztalták tudatlanságom.
Ez van ha nem haladok folytonosan, hanem leragadok egy gondolatnál és azon ràgódom, míg valami értelmes eredményre nem jutok.
Csak az a gond, hogy akik folytonosan haladnak a celebek életével stb azok nem gondolkodnak el semmin, hanem sodródnak az egèsz élettel fénysebességgel.
Viszont azt sem mondom teljesen hogy mindenrõl lemaradok.
Na jó csak egy pár (jó pár) dologról, de az elmúlt idõkben egèszen megbarátkoztam az évszámmal és úgy a korral az osztálytársaim segítségével. Erre mi van? Itt a december és ismételten meg kell szoknom az évszámot. Nehogy 2013-az írjak jövõre a dolgozataim sarkába 2014 helyett. Jajj de furcsa leírni...2014...hm...Tényleg tellik az idõ.
De errõl már hosszasan írtam hogy pillanatoknak tûnõ éveket hagytunk magunk mögött.

Épp most raktam fel a facebookra egy olyan képet amihez ezt jegyeztem meg: ez van ha a két észnek nincs jobb témája.
És a kép tartalma:
Németh Kevin
:3
Gomolyagy Dóra
:3
ásik.
Épp most raktam fel a facebookra egy olyan képet amihez ezt jegyeztem meg: ez van ha a két észnek nincs jobb témája.
És a kép tartalma:
Németh Kevin
:3
Gomolyagy Dóra
:3
Németh Kevin
:3
Gombolyagy Dóra
:3
Stb stb.
Szóval értelmes elfoglatságom volt ma este is.
De aztán küldött egy (

Nyaaaw!

Szóval itt vagyok a szemészeten. Az öcsém szemvizsgálaton van benn az egyik teremben. Viccesen látszhatott ahogy három szemüveges emberke belép a szemészetre. Ezen kívül még apukám is szemüveges. Csak a bátyám nem az. Nem is tudom hogyan csinálja, hisz 3 éves kora óta állandóan a gép elött ül. Régóta van az iparban. Én nem a számítógépezés miatt lettem szemüveges kb 5 éve, hanem mert hülye voltam oviban és a suli elsõ osztályában. Úgy történt az ovis dolog, hogy én imádtam a kicsi csillogó köveket és mindig egy csomó volt a kezemben amiket a mászóka alatti homokban találtam. Az egyik kezem tele volt a kövekkel a másikkal másztam felfele és mivel rosszul léptem leestem és bevágtam a szemem a mászókába. Ott romlott el a bal szemem. Aztán az iskola elsõ osztályában a másik szemem is elromlott. Mentem be reggel a suliba és megcsúsztam a teremben egy táskában. Bevágtam a szememet. Közre játszott az is, hogy a régi osztályfõnököm mindig az utolsó padba ültetett akkor is amikor szóltam, hogy nem nagyon látok. Elmentünk azon a nyáron szemészetre és meglett a szemüveg. Kijönnek,: öcsémék a kicsikémnek (11 éves de mindegy) óriási pupillái vannak. Elneveztük Bociszemnek. Nah most megyek,engem is megvizsgálnak. Nyaaaw!<3

Mostanában nagyon elkerült az ihlet. Nem tudok mit írni pedig vannak történések amikrõl tudnék. Csütörtökön jóformàn sírtam az osztály miatt. Az ok pedig az, hogy az osztály nem tiszteli a zenét. Mit keresnek akkor egy emeltfokú ének-zene iskolàban? A részleteket nem tudom leírni mert megint megsértõdnék. De aztán Kevin is bejött a tanszobára az az a büfénél találkoztunk és kicsit vidámabb lettem. Jó volt, hogy ott ült mellettem. Biztos pont. Írtam a könyvemet csendben mert az igazgató helyettes volt a tanszobás. Egyszer kimentem egy pillanatra a folyosóra, mikor vissza jöttem Kevin épp a ceruzámat (amivel a könyvet írom) rakta le a regény mellé és gyorsan becsukta. Idiótán mosolygott egész pontosan huncutkául nèzett én pedig suttogtam : - Te, lenni, halott!-mosolyogtam én is. Kinyitottam a könyvet és mit látnak szemeim, Kevin "gyönyörû" írása. Beleírt, ezt olvastam: -De elmegyek sajtos tésztáért. -Oh hozz nekem is! -Nem hozok! -Miért? -Mert ronda vagy! -Oké." Ennyire jutott ideje. De ami még vicc az egészben, hogy a történet szerint épp az igazgatói irodában beszélt a fõhõs az igazgatóval. Szóval eléggé furcsa volt. Közben Kevin huncutkául nézett. Aztán elolvastam a húzotjának írt levelet. NyaaGyeee. Naon naon pleee. Szóval nagyon <3. Aztàn hamar el is ment. Majd még írok másról is csak most elfáradtam. :( Nyaaaw!<3

Jeszzus úr istenem. Pont ez a mondat ami a mondani valómhoz "illik", ugyanis a mai napom a bibliáról szólt. Annyit tudni kell rólam, hogy katolikusnak vagyok megkeresztelve de olyan szinten nem hiszek istenben és ebben az egészben, hogy az csak na. A harmadik órában egy bácsi jött be aki elkezdett magyarázni errõl. Majd szétuntam a fejemet. Amikor belépett a bàcsi a terembe nem tudom miért de szerintem furcsa energiákat árasztott (ez is hülyén hangzik) mert mimdenki màshogy viselkedet és tényleg màs lett a levegõ. Igazából az új szövetségrõl magyarázott, biblia osztás céljából. Politizált is (amiért legszivesebben kivágtam volna a bibliás dobozt az ablakon de ezt nem mondtam és nem is olvastad) és mindenféle meséket akart nekünk bemagyarázni. Hogy a biblia ilyen csodát olyan csodát tesz. "Ahha biztos" -tipikus nem érdekel a dolog arckifejezés. A végén énekelnünk kellett valamit én rám nézett mindenki hogy bökjek már ki egy dalcímet és egy hangot. Nos. Mély hangot adtam meg, de n gond legalább a fiuk tudtak alkalmazkodni. Mikor mentem volna ki kezet kellet fognom a bàcsival és áltvenni a könyvet. Ès azt mondta hogy a kézfogással elfogadom az összes tanítást meg miakínnyát. Nah tudod mikor. Hahaha. Nem vagyok olyan kedvemben hogy most higyek egy szerintem baromságban. (nah ezeknél a soroknál biztos elvesztettem egy pàr olvasómat de ha én így gondolkodom akkor nem gond.) Ez az egész hit dolog nem az én világom. Én a természetben a tudományokban hiszek, felvilágosult gondolkodó vagyok bocsánat, ha valakinek nem tetszik akkor sorry. Ez kicsit furcsán hangzik egy tizen évestõl de szerintem elég nagy vagyok ahhoz hogy eldöntsem mi a macskanyilában higgyek. De Kevinnel is megbeszéltem hogy majd ha nyolcadikos - kilencedikes leszek vissza térünk erre a témára. Váltás Ma nem tesiztem mert a drága civeckéimnek köszönhetõen a tesicuccom felszívódott. Játszottak de nem gond, mert amit játszottak mert nem szeretem a vért. Ugyanis ez megy a legjobban vérre. Viszont a padon ültem egy régi A-al. Valahogy szóba jött Kevin. Mesélte a beszélgetõ partnerem, hogy nem az én legjobb barátom Kevin. Nézek rá nagy szemekkel: -Hm? Igen? Ki? És ki más mint az én szivemcsücske (cinikusságomat kihozta) régi ovis társam csajszi. Még mindig nem tudom felfogni, hogy Kevin hogyan birja elviselni és legjobb barátjának tartani. (ugyan magamat se értem mostmár hogy oviban nek hogyan ment.) De én tudom, hogy a csajsz csak akkor viselkedik egy fiúval rendesen, ha nem csak barátságot akar. Ès ezt miért feltételezem? Mert szószerint 3. óta számtalan pasija volt úgy viselkedik mint egy tudjuk mi. Szóval kiakasztó a dolog. Váltás. Hétfõi napom délutánja: Kevintõl egy nagyon kedves SMS jött. Kedvem lett volna a nyakába ugrani. Aztán facen is nagyon aranyos volt. Kimondottan jólesett. :) Ennyi mára. Késõ van. Nyaaaw!<3

"Oksa, az egy dolog, hogy van egy pár ember az életenbe akiket ha elveszítenék nem élném túl, de vajon hány ember van aki ugyan így gondolkodik velem szemben?"
Ezen kattogtam az imént.
Honnan tudhatom hogy más is ugyan úgy szeret vagy kedvel engem mint én õt? Mert akárki akármit tud leplezni. Mi van, hogyha én egy olyan emberben bízom meg, aki a hátam mögött kibeszél? Szerencsémre Csillámban megbízom, õ nem tenne ilyet. Tudom nem szép dolog az ember legjobb barátjàban kételkedni, én sem szeretnék, de ha akármi megtöténhet akkor miért ne?
Bár tudhatnám az igazságot, bár láthatnék mindent a másik szemében/mozdulataiban.
Mert így elképzelhetõ, hogy végig egy hazugságban élek, és ha egyszer rájövök az igazságba, egy vilàg törne össze bennem.
Szóval félek bízni, mert minden megtörténhet.

Mostanàban rámjött a "filózhatnék"
Puszi :* jóccakát Nyaaaw!