Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

2013.11.29. 20:15 D.e.k.o.

Mostanában nagyon elkerült az ihlet. Nem tudok mit írni pedig vannak történések amikrõl tudnék. Csütörtökön jóformàn sírtam az osztály miatt. Az ok pedig az, hogy az osztály nem tiszteli a zenét. Mit keresnek akkor egy emeltfokú ének-zene iskolàban? A részleteket nem tudom leírni mert megint megsértõdnék. De aztán Kevin is bejött a tanszobára az az a büfénél találkoztunk és kicsit vidámabb lettem. Jó volt, hogy ott ült mellettem. Biztos pont. Írtam a könyvemet csendben mert az igazgató helyettes volt a tanszobás. Egyszer kimentem egy pillanatra a folyosóra, mikor vissza jöttem Kevin épp a ceruzámat (amivel a könyvet írom) rakta le a regény mellé és gyorsan becsukta. Idiótán mosolygott egész pontosan huncutkául nèzett én pedig suttogtam : - Te, lenni, halott!-mosolyogtam én is. Kinyitottam a könyvet és mit látnak szemeim, Kevin "gyönyörû" írása. Beleírt, ezt olvastam: -De elmegyek sajtos tésztáért. -Oh hozz nekem is! -Nem hozok! -Miért? -Mert ronda vagy! -Oké." Ennyire jutott ideje. De ami még vicc az egészben, hogy a történet szerint épp az igazgatói irodában beszélt a fõhõs az igazgatóval. Szóval eléggé furcsa volt. Közben Kevin huncutkául nézett. Aztán elolvastam a húzotjának írt levelet. NyaaGyeee. Naon naon pleee. Szóval nagyon <3. Aztàn hamar el is ment. Majd még írok másról is csak most elfáradtam. :( Nyaaaw!<3

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr295904787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása