Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

2013.11.30. 20:28 D.e.k.o.

Szóval itt vagyok a szemészeten. Az öcsém szemvizsgálaton van benn az egyik teremben. Viccesen látszhatott ahogy három szemüveges emberke belép a szemészetre. Ezen kívül még apukám is szemüveges. Csak a bátyám nem az. Nem is tudom hogyan csinálja, hisz 3 éves kora óta állandóan a gép elött ül. Régóta van az iparban. Én nem a számítógépezés miatt lettem szemüveges kb 5 éve, hanem mert hülye voltam oviban és a suli elsõ osztályában. Úgy történt az ovis dolog, hogy én imádtam a kicsi csillogó köveket és mindig egy csomó volt a kezemben amiket a mászóka alatti homokban találtam. Az egyik kezem tele volt a kövekkel a másikkal másztam felfele és mivel rosszul léptem leestem és bevágtam a szemem a mászókába. Ott romlott el a bal szemem. Aztán az iskola elsõ osztályában a másik szemem is elromlott. Mentem be reggel a suliba és megcsúsztam a teremben egy táskában. Bevágtam a szememet. Közre játszott az is, hogy a régi osztályfõnököm mindig az utolsó padba ültetett akkor is amikor szóltam, hogy nem nagyon látok. Elmentünk azon a nyáron szemészetre és meglett a szemüveg. Kijönnek,: öcsémék a kicsikémnek (11 éves de mindegy) óriási pupillái vannak. Elneveztük Bociszemnek. Nah most megyek,engem is megvizsgálnak. Nyaaaw!<3

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr645904785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása