Elég késõn adtam most a fejem az írásra. Kevin és a haverja elkezdtek hülyíteni a facebookon keresztül. Hihetetlen milyen bosszantó. Eszembe jutott, hogy nekem tanszobán lett volna egy feladatom. Kevin szétcincálása. Ugyanis a Miraculumos kórusmappám összenyalogatta azért mert ideges volt és elvileg így vezette le a feszültséget. Ahham...el is hiszem.. Kishülyém.
Drága Sajtossy Ibolya osztálytársam ma drámai romantikàval világította meg a dolgokat. Jajamm. Èn röhögve hallgattam végig ahogy mondta: "Te majd egyszer befogod vallani magadnak, hogy szíved Kevinért dobog és majd õ is felfogja, hogy viszont érez. De akkor már késõ...stb.. Mikor végre méltóztattak a nyolcadikos hölgyikék a helyemre engedni elpróbáltam magyarázni Kevinnek is Ibolya gondolatát. Röhögtünk rajta egy kört oszt kész. Lecke nem volt, nem is tudom már mivel ütöttük el az idõt, de ami biztos, hogy három nagyon elegáns fotó készült a fiatalembörrõl. Jahh! Megvan. Megkísérelte ellopni a fuvolám ezüstbõl készült fejét. Sikertelen hadmûvelet, mivel nem lenne rá kèpes valóban. Aztán kimentünk az udvarra. Leültem tisztes távolságra Kevintõl és erre jött az osztályom, odanyomott hozzá. Mivel fuvola órám volt hamar fel is szívódtam egy öleléssel búcsúzva. Nyaaaw!<3 D.e.k.o.
