Heyyyhó mindenkinek!
Kezdjük is az elején...amit elejénk mondhatok, az a múlthét péntek.
Életem elsõ korcsolyázása esett meg a városközpontban.
Nagyon jó volt.
Egyszer estem csak el. Akkor is csak valaki elrántott.
Mivel az osztályal mentünk, csoportos kedvezményt kaptunk így akinek nem volt korcsolyája az is csak 700 Ft-ot fizetett. Akinek volt korija az 400-at.
Nekem nem volt, hisz még sosem korcsolyáztam még.
Ott kezdem akkor, hogy:
beérünk a központba (a 0 km kõ köré volt építve a pálya) és bementünk a kiskapun a pénztárhoz. Megkaptuk a korikat felvettük és irány a jég. Felmegy egy pár osztálytársam elõttem és máris seggre csúsztak. Kicsit visszariadtam, de persze egy bátor személyiség vagyok, annyira nem. Felléptem és semmi. Elkezdtem úgy menni mint a görkorinál. Teljesen bevált. Jöttek még fel az osztálytársak és akiknek még nem mondtam, hogy soha nem koriztam azok azt hitték, hogy már csomószor voltam. Mikor közöltem ez volt a megállapítás: Dóri, hm , te aztán bátor vagy.
Hát, igen. Az vagyok.
Olyanokat csináltunk, hogy vagy öten-hatan megfogtuk egymás kezét és körbe-körbe mentünk.
A vége fele már nagyon jól belejöttem. És erre egy ovi vagy elsõs csapat toppan be a jégpájára. -.-
De egye fene... Egy kis idõre lejöttünk Csillával, és megittunk egy-egy pohár csokis cappucchinot felmelegedés céljából.
Nándival beszélgettünk, kicsit szórakoztattuk, mert õ nem jöhtett fel a jégre mert elvágra láncfûrésszel pár ujját, persze sikerült megvarrni csak még nem csinálhat semmi sportot.
Vissza mentünk a jégre, pár osztályképet csináltunk aztán kicsit szét váltam Csillussal és csatlakoztam Petihez. Elõször még négyen mentünk körbe körbe, aztán leálltak és Peti meg én mentünk tök gyorsan kézenfogva a jégen. Mivel már a kicsik is ott voltak az egész jég egy akadály pálya lett. Azt csináltuk hogy ne kelljen elengedni egymás kezét, hogy felemeltük a kezünket és a kicsi felett húztuk el. Nagyon megijedtek elõször, de aztán élvezték és felvoltak készülve. xD Mikor szóltak, hogy menni kéne lefele, elkeztünk nagyon gyorsan menni a kapu fele egy pár méterrel a kaputól elengettük egymás kezét és a kijáárat két oldalán csapódtunk be. Vissza sétáltunk és ment a péntek tovább. Mindenki vidám volt. Menni fogunk a jövõ héten is.