Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

2013.08.04. 13:09 D.e.k.o.

Hi!
Pénteken volt a szeminárium záróünnepsége ahol énekeltünk. Ugyan mi este 11-re kerültünk sorra, de azért oda kellett menni 20:45-e.
A fellépésünk pillanatáig elmentünk a Magyarország emlékmûhöz a csapattal. Leültünk, és beszélgettünk az emlékmû Bács-kiskun megyei részén.
Lizyvel Lottyval és Ritával beszélgettünk személyes dolgokról, titkokról és az õ pasijaikról.( Bár én nem gondolom jó ötletnek, hogy 12 évesen ilyen szerelmi bánatokba essenek, de...)
Elhatároztuk hogy Viberen (hasonló a skypehoz)
létrehozunk egy csoportot, amint tarthatjuk a kapcsolatot.
Ott a helyszínen szóban megbeszéltük, hogy nem veszünk be mást.
Tegnap Lizy létre is hozta a csapatot, és bevett minket, kivéve Lottyt mert neki még nem volt vibere.
Tegnap beszélgettünk, beszélgettünk amikor Lizy szóba hozta, hogy vegyük be az õ legjobb barátnõjét Mónit.
Móniról annyit kell tudni, hogy tagja Peti szervezetének és mondhatni õ az egyik fõellenségem.
Nos. Én mondtam Lizának, hogy ne vegye be, mert nekem nem áll szándékomban elmondani a titkomat a barátnõjének.
Erre felhozza, hogy én milyen gonosz vagyok Mónival, mert távol tartottam Mónit Csillától és nem akartam bevenni a barátságunkba.
Megmondtam neki, hogy azért bántam vele úgy ahogy, mert tönkre tette a barátságomat Csillával Mónika
Azt mondja, hogy nem engedek közel senkit Csillához.
NEEEEM!!!!
(Sírás szünet)
Nem érti meg az a rohadt osztály hogy nem én döntöttem így!!!!! Csillával közösen döntöttük el, hogy nem kívánkozunk résztvenni a dolgokban!
DE MINDENKI RÁM FOGJA, HOGY ÉN VAGYOK A GONOSSSSZ!!!!!!
(Sírás szünet)
Rám fognak mindent. Hogy én rontom el Csilla személyiségét meg mindent!!!!
(billentyû csapkodási düh szünet)
De miért????
Mindig mondogatom, hogy mi közösen döntünk, de mindig!!!....
Jajjh!!!

Miérrrrt??????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2013.08.03. 15:09 D.e.k.o.



Helló mindenkinek!

Nemrég egy új blogoló akatt a szemem ügyébe.
Megnéztem.
Egy szép bejegyzését olvastam el, amihez egy kommentet fûztem.
Mivel gondolataim egyeznek az övéivel, ezért megkérdeztem privátban, hogy nem e átmásolhatnám a blogomba...
És megengedte!!! áhhw!

Szóval olvassátok Kócosvagyok értelmes bejegyzését!

Sziasztok!
Azt hiszem, illik az elején közölni: az én blogom nem egy lelki szemetesláda lesz. Nem vagyok egyike a mostanság állandóan nyavalygó tiniknek.
Ahogy szétnézek a környezetemben, azt tapasztalom, hogy egyre többen elégedetlenek azzal, amijük van: nem elég kedvesek a szülõk, nem elég a zsebpénz, nem elég a barát, nem vagyok elég szép, kövér vagyok, stb. A filmekbõl oly ismert „cselekvõ hõsök” mintha megszûntek volna létezni, mindenki csak sír, de nem tesz semmit, hogy jobb legyen. Ez csupa szentimentalizmus. Ha kövér vagy, mozogj, ne zabálj mekis kaját, satöbbi. Ha csúnyának érzed magad, kérdezd csak meg a szüleidet, azokat, akik szeretnek, õk biztos szépnek látnak – és kit érdekel, ha az idegenek nem? Akik csak a külsõ miatt utálnak valakit, azokkal nem is érdemes foglalkozni, IQ-n aluliak.
Ha nem elég a barátod, akkor vigyázz azokra, akik még melletted vannak – nagyon könnyû õket elveszíteni, néha egy hülyeségen borul az egész. Sokan csak gyûjtik, gyûjtik a jópofizó embereket maguk köré, hogy több lájkot kapjanak a facebook képeikre.
El vannak szállva az emberek, hogy nincs meg mindenük, siránkoznak – örüljenek, hogy van a kezükben mobiltelefon. Valahol nem számít alapnak, hogy egy 16 éves tini saját számítógéppel, okostelefonnal, fényképezõgéppel rendelkezik. Ráadásul egy szava ne legyen addig, amíg a dolgaiért nem õ keresi a pénzt. A szülõnek se boldogság azt hallani, hogy a gyerek emiatt meg amiatt boldogtalan.
A probléma ott van, hogy a vagyon, a pénz adja az ember megítélését. Ha felvillantod az ájfónodat, máris köréd gyûlnek a „barátok”.
S a kapcsolatok otthon? Nem minden család tökéletes, de mindenhol lehet javítani a hangulatot. Lehet, hogy ha többet segítesz otthon, nem késel el megbeszélt idõpontokról, nem részegen esel be a bejárati ajtón, és nem rinyálsz, ha valamire nemet mondanak, idõvel a szüleid is kedvesebbek lesznek hozzád, és elkezdik kapiskálni, hogy kicsi lányuk-fiuk kezd jó útra terelõdni. A családi béke kompromisszumokon alapul. Ha nem tanulod meg, akkor aztán keresheted életed párját, a szerelmet, amiért már a 14 évesek is érfelvágdosva áhítoznak.
Akinek nincs párja, az már nem is számít embernek, nem is olyan érdekes. Hiszen mennyi lájkot kap a facebookon egy kép, amin megcsókolod a fiúdat? Kétszer annyit, mint amelyiken egyedül vagy. Mindenki keresi, mintha már 20 év alatt befutna a kapuzárási pánik. S persze egyik kis diákszerelembõl a másikba ugranak, nem kímélve lelket – és testet. A lányok már egészen kis tini korukban hirtelen barbi babává vedlenek – de miért is csodálkozunk ezen, hiszen a nagyobbakról vesznek példát. De errõl majd máskor.
Szóval, mindenki szomorú, mindenki sír. De nem csak a gyerekek! Felnõttek arcán is látható a nyomorúság, amikor egy üzletbe betérünk, s szemügyre vesszük a kedvetlen eladó lomha lépteit. Otthon pedig százezreket öl az ideg, munka nélkül ücsörögve, tehetetlenségben. Egy szó mint száz: sír az, akinek munkája van, de mégjobban sír, akinek nincs.
Az emberek nem veszik észre egymást, de még magukat sem.
Nem szeretem a felesleges panaszkodást, ezért is veszítek el annyi embert magam körül. Nem tudják megoldani problémájukat, és hozzám jönnek, gondolom ez sokaknak ismerõs, akik a lelki szemetes helyzetében élnek. S én elmondom tanácsaimat, megvigasztalom õket, sok reménnyel nézem, merre mennek tovább, aztán…
Nem tesznek semmit, és az egész kezdõdik elölrõl. Engem pedig öl a méreg, mert segíteni nem sikerült, de nem bírom nézni, hogy az emberek szenvednek. Aztán pedig rájövök, hogy szenvedésüknek egyetlen oka az akaraterõ hiánya.
Néha már belefáradok ebbe, a folytonos hallgatásba, s abba, hogy az én lelkem nem ápolgatja senki (hiszen én nem panaszkodom). Még szerencse, hogy van néhány csodálatos ember, akik mellettem állnak, s akik megjárták már a gödrös utakat és a nehézségeket, de még mindig tudnak mosolyogni.
Ezt akartam leírni.
Üdv: Kócos


És Üdv: D.e.k.o.

2013.08.02. 06:24 D.e.k.o.

Jajj neeeeee! Már megint elrontódott az alvásom .
Aludtam jó mély álomba amikor azt veszem észre hogy folyik rólam egy csomó víz. Nem az izzadságra céloztam, hanem olyan volt mintha....
Egy fél perc kellett hozzá míg felfogtam hogy csupa vér a fejem. Megeredt az orrom vére.Lerohantam a kezem az orrom alá tartva.
Anyát felébresztve át a mosdókagylóhoz.
Felmentünk a szobámba és láttuk hogy csak a kis párnatakaró a véres. De találtunk a ruhámon és a takarón is egy nagyon nagy száradt vérfoltot. Már az éjszaka folyamán is folyt csak nem vettem észre.

Huh...

Pussz:D.e.k.o.

2013.08.01. 17:53 D.e.k.o.

Ma volt a szeminárium.
Azt jelenti (ahogy én értelmeztem a történtek szerint) hogy külföldrõl* (*nagyrészt húzott szemûek) érkeznek Kecskemétre tanulni a híres módszert és várost is néznek ha kedvük akad.
Három hétig üdülnek és tanulnak itt, aztàn videóikat, hangfelvételeiket, fotóikat és ki tudja milyen modern kìnai rögzítésüket haza viszik megmutatni az ottani mûvészetnek. Óvodások, felnõttek, kicsikbõl vagy nagyokból álló kórusokat, minket és mindenfèle kecskeméti énekeseket hallgatnak meg.
Persze ezt közvetìtik az olyan amerikaiaknak akik nem tudtak eljönni. A kecskeméti mûvház (ami nagyon-nagyon nagy) színpadán léptünk fel sok-sok külföldi elött.
Olyan székekben ültünk amiken volt egy kicsi asztal. Kényelmetlen volt, fölleg a balkezeseknek.
Kvázi egy énekórát kellett tartani Ézis módra.
Én személy szerint élveztem amikor énekeltünk.
Volt egy olyan feladat ahol egyedül kellett énekelnem. Huhh. Kissé berezeltem. DEEEEE! Unnnnye! Úgy énekeltem mint még soha. Kezd a hangom felnõtesebben hangzani. Kinyílt.
Megoldottam.

(a végén kaptunk csokit.... Èrdemes volt eljönni ^-^)
Pussz: D.e.k.o. ^-^

2013.07.29. 13:26 D.e.k.o.

Hellóka mindenkinek!
Most egy ideje nem írtam. Bocs. De byarlatam meg döglöttem. Mályiba mentünk nyaralni a Mályi tó mellé. Én sátorban aludtam egyedül. A víz nagyon jó volt, gyorsan mélyült így nem kellett kilòmétereket bemászni. Az üdülõ helyen voltak rendesen de mégis kis családias hangulat volt. A gyerekek csapatba verõdtek, a felnõttek úgy szintén. Sajnos egész este ment a dajjj-dajj így nem nagyon tudtam aludni. Búvárkodtam is egy kicsit ami egy fenomenális érzés volt. Levegõt tudtam venni a víz alatt!!!!!;)
Tegnap elmentünk a szállástól nem messze a Bükkbe egy "Kecske lyuk" nevû barlangba barlabgászni! Nagyon jó volt. Bàr elkezdett a zoknitalan lábam a kékcipõben Avatar-izálódni mert egy barlngi tócsába belezúgtam. Nagyon vicces volt. Láttunk sok-sok denevèrt a vezetõnk meg is simogatott egyet.
Amikor vissza sétáltunk a barlangtól a parkolóig, àtcsörtettünk az erdõn egy patak mentén.
A vissza fele úton amit kocsival tettünk meg a barlangi és erdei túra után kicsit aludtam. Aztán fagyiztunk és irány a szállás. Úsztam egy órát amíg tudtom nélkül Anya össze pakolta a sátram. Megkajálunk és elhagytuk Mályit. Nekikeztünk 3órás útnak hazafelé. Kiadósat szunyáltam közben és utánna is.
Kb ennyi volt a nyaralás.
Pussz: D.e.k.o.

süti beállítások módosítása