Pénteken a Mercedes-Benz Kecskemét Oktató Központban voltunk. Mi csak egy lógós napnak szántuk a tanárainkal. De valójában a Mercedesesek azt akarják hogy majd 8. Után hozzájuk menjünk szakmunkásba. Oktató/agymosó filmet nézettetek velünk, csomó ajándékot kaptunk, kaját szolgáltattak meg kipróbálhattunk dolgokat. Aznap csak a lányok mentek. Girls' day volt. Majd lesz boys' day is. Akkor csak a fiúk mennek agymosásra. Csilla apukája dolgozott a Mercinél és jól átverték, ezért az elõadásoknál csak összenéztünk. Ránk ez nem lesz hatással. A nap viszont jó volt. De ami viszont a legjobb *-* : elérkesztünk a szerszámkészítõk osztályára. 18-20 éves tanuló srácok állatak asztaloknál. Szofi néni kiadta a parancsot: -Válaszatok magatoknak pasit Jót röhögtem. Õszinén kicsit féltem mert nem volt mellettem Csillus. Végülis odamentem egy szimpatikus fiúhoz. Nem csalódtam mert nagyon rendes volt. A mellettünk lévõ asztalrésznél a B osztàlyból a régi óvodás tàrsam állt és az õ segítõje egy fültàgítós fiú volt. Nagyon rendes õ is. Elkezdtük a feladatot. Hegesztõ drótból szivet kellett hajtogatni. Nekem nem nagyon ment, így a segítõm oda adta amit õ csinált. Aztán szabadon lehetett hajtogatni a drótból. Csináltam egy violinkulcsot. Csak néztek a szomszédos asztalnál álló srácok. Nem tudták mi a fene az a violin kulcs. Teljesen leakadtam. Végülis valamit legalább megtanítottam szerencsétleneknek. Csomóan körénk gyültek. Megtudták hogy kis kocka csaj vagyok ami tetszett nekik és eldumáltunk. Mire vissza értünk a suliba már sajnos elkezdõdött 10 perce a kórus. Úgy igértük Tamács bának hogy kórusra feltétlen vissza érünk mert muszály gyakorolni a hétfõi és keddi fellépés végett. Azt hittük hogy szídást kapunk. De amikor odaértünk a díszteremhez (ahol a próba van) az egész ének kar a terem elött volt. Megtudakoltuk a történteket. Tamás bá behisztizett. Hogy miért? Mivel a szalagavató épp az nap volt,amit a díszteremben tartottak, a takarító nõ kizavarta a kórust onnan. Tamás bá így jött ki a terembõl "Elmarad a próba, a hétfõi fellépés is". Úgy gondoltuk az nem lehet, hogy egy takarítás miatt, egy próba hiánya miatt ne lépjünk fel. De igen is! Fellépünk.Tamás bácsi behisztizett, eltünt. Nem volt tanárunk. Levonultunk a kis kórusterembe, ahol alig férünk el. Az igazgató nõ is bejött. Elkezdettette (már ha van ilyen szó) a beéneklést. Aztán elindult megkeresni a karvezetõnket. Miközben az igazgató nem volt ott, bejött az igazgató helyettes felügyelni a próba menetét. Belépett az igazgató, elõtte a vigyorgó karnagy. "Nem is kellek én ide, megtartják õk maguk is" mondogatta. Mindenki nagyon heppi lett énekeltünk a igazgatóknak. Elmentek. Folytattuk a próbát. Tamás bá kihírdette, hogy kik fognak énekelni a hétfõi és a keddi renezvényeken. Én mind a kettõn részt veszek. És nagyon örülök hogy tudom azokat a darabokat mert szerintem nagy kincs. Szóval mindig történik valami izgalmas. Meglepõ volt, hogy milyen összetartó az énekkar. Az ok, amiért hajnali kettõkor írok, az az, hogy a szombatomat végig aludtam és most nem vagyok álmos. De megpróbálok nagyon. Szép hétvégét. :) Nyaaaw!<3