Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

2013.11.24. 21:08 D.e.k.o.

Újabb hét következik.
Újabb szenvedésekkel.
Újabb èlményekkel.
Újabb dolgokkal.
Olyan gyorsan tellik az idõ úgy érzem.
Pillanatok leforgàsának tûnik egy hét vagy egy hónap.
Olyan gyors. Nem is olyan rég még kis tejfölszõke picike voltam aki fel se érte a tanári asztalt.
(Most meg szünetekben azon reggelizek de ez más ès illegális XD)
Szóval nem is olyan rég még azon sírtam, hogy nem akarok felelni a szorzótáblából, most meg azon sírok hogy nem akarok az ilyen olyan prímtényezõs felbontásból meg minden izébõl írni inkább verselemzést csinálok.
Sorolhatnék rengeteg dolgot.
A lényeg hogy tellik az idõ.
Oly távolninak tûnt egy pár hónapja hogy kihúzzuk a kalapból a neveket.
Attól félek, hogy egy nap arra ébredek hogy már leéltem az életemet és elrepült az idõ a feleslegbe.
Emlékeket ugyan csinàlhatok, ugyanehet jó életem, de ha már nem leszek akkor minden felesleg?
Ezen filóztam már egy párszor. De amikor hangosan ki mondtam és elmagyaráztam apámnak, elültette bennem a gondolatot, hogy nem felesleges semmi amit teszünk.
Mert mi van ha az életünkben nem teszünk semmi megváltó dolgot de majd a gyerekeink gyerekeinek a gyereke feltalál valami emberiséget fejlesztõ dolgot amitõl az egész univerum megváltozik (jól) viszont ha mi nem vagyunk akkor õ sincs és ha õ nincs megváltás sincs.
Na szóval ez kicsit bonyolult de valamiért elalvás elött kattog az agyam.
Pont azt teszi amit a suliban nem szándékszik matek órán. xd
Szeretném ha az emberek boldogan és abban a tudatban élnék le az életüket (ami megállapításom szerint gyorsan tellik) hogy nem értelmetlen az hogy élnek. Mindennek van értelme, mindennek van következménye és minden fontos. :)

nyaaaw!<3

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr655904793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása