Elment. Itt hagyta a mi kis osztályunkat.
Elköltözött egy másik városba-> másik megyèbe->másik országba-> másik kontinensre.
Többet már nem látjuk viszont.
Ma reggel bejött egy tortával a kezében. Mielõtt bejött volna felírtuk a táblára: jó utat, sok szerencsét Szonja!
És mindenki aláírta a táblát.:)
Sokan el is sírtàk magukat.
Sokan hoztak is ajándékot.
Az osztálytól közösen kapott egy fotókönyvet.
Amit Kevin a tanszobán Szofi nèni laptopján szerkesztett.
Nagyon szomorúak voltunk.
Szofi néni is nagyon nagyon sírt.
Ez volt az elsõ órában.
A második óra végén már el is ment. Utoljàra lépte àt a kodályiskola küszöbét.
Mikor hazaértem a facebookon lévõ 7.@ csoporton üzenetek tömkelege volt kiírva ami mint Szonjának szolt.
Èn is rászàntam magamat az írásra:
Miközben elköszönéseiteket olvastam, szebbnél szebb, aranyosabbnál aranyosabb, szomorúbbnál szomorúbb megfogalmazásokban, én is sírvafakattam.
Azt hiszem most fogtam fel, hogy ez végleges, nincs vissza út és... És hogy már nincs mit tenni.
Én nem vagyok az a sírós típus, de most krokodil könnyek hullanak a szemembõl.
Ezek után is úgy fogok jelenteni és szerintem sokan mások is, hogy: "-Tanárnõnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 31, hiányzik (nagyon-nagyon) Bolda Szonja"
Sajnos én sosem voltam a te baráti köröd fontos személyisége és megmondom, hogy Te se voltál az enyémé. De akkor is... Szerintem Te nagyon fontos voltál az osztályban. Mindenki szomorú, mindenki elkeseredett.
Köztük én is.
Többször mondtam neked, hogy még nem fogtam fel a dolgot és Te is mondtad, hogy ugyan így vagy vele.
Gondolom amikor a repülõn elfoglaltad a helyed és elõre fordultál, rájöttél és felfogtad, hogy mi is a helyzet.
És amikor elindult a repülõ a szíved majd megszakadt.
Az osztály is így van vele.
Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni... Nagyon fáj.
Egyszerûen csak ömlenek belõlem a szavak.
Amik mind a fájdalom vagy a szomorúság szinonímái.
Amikor kiítad a csoportba még szeptemberben, azt az idézetet nem gondolt komolyan.
Mostmár értem...Nem volt elég az a 6 év.
Kevés volt... Túl kevés. Nagyon szomorú lettem, hogy én nem töltöttem Veled szinte semennyi idõt.
Utólag olyannyira bánom, hogy azt se lehet szavakba önteni.
Szeretnék én is jó utat és szerencsés új életet kívánni abban a másik világban.
Remélem kedves emberekkel leszel majd körül véve és majd a nyelvet is jól megtanulod.
Búcsúzok tõled! Nem felejtelek sohasem remélem te se!
Dóri
Ezt a kiírást sokan likeolták és sokan kommentet is fûztek hozzá.
Majd ha Szonjus wifiközelbe ér ès elovassa potyogni fognak a könnyei.
2013.10.17.
2013.10.19. 13:38 D.e.k.o.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.