Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

Helyzetjelentés

2013.10.06. 18:49 D.e.k.o.

Zenét hallgatok.:)https://www.youtube.com/watch?v=BNhXY7Z8uOU Persze, hogy Elliot Minor.:)) Újra elkezdtem körmölgetni a könyvemet egy hónap kihagyásával. Az hozta meg az ihletet a szobám pakolásához. De tényleg. Mostmár gyönyörû rend van.:) A szobámban a számítógépem az ágyam végében van egy alacsony hosszú szekrényen. Eddig a gép mellett egy írógép porosodott, Apámtól kaptam versrásra, de nem sokat használta, mert nehéz vele írni. A lényeg a lényegben, hogy elpakoltam az írógépet és egy kis helyes íróasztalt alakítottam ki, hogy kényelmesen tudjak gépelni.:))) Bár igaz, ritkán kapcsolom be a gépem de akkor egy hétvégén keresztül netezek.:)) Gondolkoztam a cicuson. Nos... Elment. Kész. ez van... Szerettük, hiányzik és minden amit mondhatok. DE! Soha többet nem látom már, hogy reggel ott nyérvog a konyha üvegajtaján kívül. Lesz másik macskánk majd ha meglesz a kerítés és semmilyen kutya, vagy állat (emberre is gondolok akik lopják a gyümölcsöt) nem tolakodik be a területünkre. Így volt ez a kutyáinkkal: Meghaltak és jött az én kis idiótaságom aki most is ugat kint a kennelben.:) Persze akárhányszor eszünkbe jutnak a régebbi kutyáink szomorúak leszünk. Az élet megy tovább. Vigasztal, hogy lett másik. Szeretni fogjuk akkor is az eltávozott állatot, de a jelenben kell élni és nem mindig a múlton rágódni. Kb ennyi röviden a filozofálásom.:) Majdnem elájulok, mert Anyukám pogácsát süt, pont olyat amiért odavagyok és az illata szállingózik fel a szobámbaaaaah!:)) Közben éneklem a Still Figuring Out-ot az elliot minor-tól.:) Én se vagyok normális. Jövök még bejegyzéssel!:) Nyaaaw!<3 D.e.k.o.

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr195904856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GuruLó 2013.10.17. 11:23:47

Az élet már csak ilyen, látszólag a semmiből jön és látszólag oda is tér vissza. Vagy valahonnan indul, majd visszatér megnyugodni ugyanoda. Az is lehet, hogy később majd fut egy másik kört. Hited szerint.

D.e.k.o. 2013.10.18. 08:26:32

Igen.:) Már csak ilyen...
süti beállítások módosítása