Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

2013.10.04. 17:15 D.e.k.o.

Sziasztok!:( Èn egy szép nagy telken lakok elárulom. Van kutyám, (macskám). Már három hete kutatok a cicám után. Tudom...tundtam hogy a cica már másvilágon van. De...de nem fàjt annyira mint most... Most másztam fel a fámra zokogni. Most onnan írok. Ahogy az elöbb sétálgattam a szomszéd elhagyatott telkén ahol rengeteg dió és töltgyfa burjánzott el, valamint telis tele van csalánnal és puha fûvel. Nos arra fele sétáltam amikor megpillantottam egy fekete-fehér állatot a fûben. Az én...az én....a...a...az... Én...kisem tudom mondani...az én cicám holt teste feküdt ott. (sírás szünet) Nem volt szép látvány. Hisz három teljes hete van ott. Leültem egy tisztes távolságra az én szeretett macskámtól és elkezdtem csendben sírni. Vissza folytott sírás az én stílusom, hangtalanul, egy egy szipogást lehetett hallani. -nem sírok nem sírok...!!!-ezt kántálom magamban, de azán rákezdek... Egy ideig nézek magam elé aztán gondolkozva elindulok ide. Az én gyönyörû cicusom még csak 4. Életévét töltötte be... Addig amíg nem láttam meg és nem tudtam merre van addig nem is fájt annyira. Vissza vonom azt amit pár hete mondtam: -Nem érdekel hogyan, éleve vagy halva de kerüljön meg. Nincs értelme sírni, attól nem fog talpra állni....:'(((( Nyaaaw!<3 D.e.k.o.

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr65904860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása