Épp most veszett el egy több mint fél óráig pötyögött bejegyzésem.

Na de se baj, most kicsit kitomboltam magam, amit a párnám bánt meg.

Nos. Aki Kecskemétren lakik, Az tudhatja, hogy a héten egy óriási vihar söpört végig a városon, melyet egy kis jég fûszerezett.
Sajna én részse voltam a látványnak.
Épp z állomés Pennyben fizettünk Anyával, amikor Apa felhívoltt, hogy ne induljunk el, mert jön a vihar.
Mivel mi csak pár percre vagyunk biciklivel a Pennytõl hát elindultunk.
Épp amikor beértünk a hosszú hosszú utcánkba rákezdett a jég is.
ordítottam sikítottam mert annyira fájt, hogy a meggy nagyságú jeget ez erõs szél hozzám vágta.
A közéépsõ ujjam szépen meg görbült mert ráesett egy nagyon-nagy jég.
Biciklit eldobva egy bokorba húzódtam.
Sehol nem volt csengõ ahova becsengethettünk volna segítsgért.
Nem tudtunk egy jóideig hazamenni.
A bõrömön óriási dudorok sebek lettek (amik mára eltüntek de akkor nagyon fájtak) .
Kicsi fedezékbe húzódtunk addig amíg a jég elnem áll és szimpla esõ nem esik.
Amikor nem volt jég, elindultam a térdig érõ vízben.
Hazafele a pánikroham azt hozta ki belõlem, hogy ezt kántáltam: -Haza érek haza érek haza érek!!!!!!!!!!!!!
Mikor bementünk a házba gyorsan forró víz és fürdés lenyugvás.
Azért nem tudtam rögtön akkor írni, mert remegtem mindenhol és el ment az áram.
Eléggé kivoltam akadva.
Másnap pedig amikor kórusra mentem semmi viharra utaló jel nem volt az utcán, csak level és faágak. Víz sehol.

Nyaaaw! D.e.k.o.