Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

2013.05.30. 17:59 D.e.k.o.

Hallgatom a kötelezõ zenehallgatást. Amibõl dolgozatot fogunk írni az uccsó héten. Lefeleltem a kórus elõtt. Nem is volt annyira rossz... Sõtt... A tanárom meg is jegyezte: -Ritka az olyan szép erõs alt hang mint az tiéd!:) Majd össze WC-ztem magam éneklés közben. Hisz ott énekeltem 117 gyerek elõtt, És a kórustanárom pontoz... De túléltem. Lizzy volt a szoprán. Annyit kell róla tudni, hogy gyönörû magas és szép erõs hangja van. Általában a versenyeken Õ a párom...:) Az utunk az óriási színpadon pont a közepén keresztezõdött, és megakartuk egymást, de majdnem orra buktunk, így röhögött rajtunk a kórus kórusban. Én leugrottam a sínpadról, mit sem törõdve azzal, hogy a lépcsõ egy félméterrel arrébb van. Amikor leültem a helyemre, a közelemben lévõ lányok elkezdtek dicsérni. Jujj de jól esett, végre egy kis önbizalom öntött el, ami ár rég nem volt...


Tegnap kompetenciát írtunk...Háááát, nem volt valasmi jó a matek részer, mert tizen oldalak voltak, és 45 perc alatt nem könnyû velük végezni...
Utánna pedig nem lehet visszatérni a feladatra...

Hétfõn levették a gipsze, és ugyan kicsit van bedagadva az ujjam de már egész szépen mozgatom. A legrosszabb, hogy fuvolázok és újra megkell tanulnom, mert az ujjam már kicsit gyengébb. De végre nem zacsival a kezemen kell fürödnöm...

Holnap... Matekból kettes vagyok.. Tudom nem egy szép jegy, de azon vagyok, hogy javítsak. Így meg is ragadom a holnapi alkalmat, és javííííííííííítooooooook!!!!
Mivel a matek tanárom a fõtéren szervez egy matek versenyt ahol csapatokban lehet részt venni....

deeee... én ezen nem veszek részt,....... haneeeeeeeeeem... A másik része egy olyan asztalokkal teli hely aholvagy egy csomó ördöglakat, meg logikai játékok vannak amikért ha megoldjuk kapunk "kecsketallért", és a nap végén licitálhatunk a tallérokkal jobbnál jobb dolgokra...:)
Úgy tudunk javítani, hogy ha ott vagyunk és élénken részt veszünk a délutánon, mely kettõtõl hatig tart.
Kapunk érte egy ötöst, és majd Misi bá meglátja, hogy a jegy merre görbûl... (remélem felfele).
A sulitól nincs is olyan messze a fõtér (csak 20 perc gyalog)így besétálok a javítaniakaró lányokkal.
Kb ennyi...

Sok puszi és ÜDV: D.e.k.o.

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr205905013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása