Hisz ilyen az élet,
Fogadd el kérlek!
Nem kívánnem senkinek,
Hogy vegyék semminek.
Legyen mindenki boldog, s kedves,
Ne legyen a szíved sebes.
Sajnos ezt magamnak nem kívánhatom,
Mert közbevág az osztályom.
Sírok az utolsó nap miatt,
Mert a seb ott maradt.
Lelkem s szívem romokban hever,
El se lehet mondani könnytelen szemekkel...
Ránézek egy elsõs fotóra,
Ne tudd! Akkor még fordult a kis arcom mosolyra!
Akkor nem tudtunk olyan dolgokat amit ma,
Nem ismertük a másik gyengéjét annyira!
S nézd meg mik lettünk!
Nagy lázadók, s még a padban ülünk.
Hisz ilyen az élet,
Fogadd el kérlek!
Könny könny az arcomon,
Régen... Régen szerettelek,
Katasztrofális osztályom!