Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

Ééééés kezdetét vette a korlátlan pihenés:

2014.06.26. 22:29 D.e.k.o.

Nos, természetesen ki mit csinálna amikor nem kell a suli padban ülni, mint hogy későn fekszik és délig alszik.
Én azért nem olyan későn kezdem a szunyát, de reggel 10-ig biztos nem kelek fel. Néha elgondolkozom rajta, hogy milyen jó is lenna, ha erre a 2 hónapra elmenne a kutyusom hangja. Ugyanis roppant idegesítő, amikor korán reggel (értsd 5; 7; és 8 óra) kitalálja, hogy ugat a semmibe. De konkrétan a nagy semmibe. És nem is akármilyen hangerővel. Szóval ezért elég korán fel kelek, ez az a bizonyos 10 óra. De nem elég a kb 12 óra alvás, mivel borzasztóan le lettem fárasztva abban a 9 hónapos tanulásban. Így a napjaim ngy része azzal telik, hogy felszek az ágyban nyakik betakarózva, miközben nyitva az ablak (fucklogic :333) és olvasok. De nálam az olvasás alatt azt kell érteni, hogy felét átalszom. Jó, ez elég hülyén hangzik.
A lényeg a lényegben, hogy a szünetem egy kiadós alvásból fog állni.

De elmesélem, hogy mik is történtek az elmúlt kb 2 hétben, míg nem a suliban rohangásztunk a szünetekben és nem fizika órán vitattuk meg, hogy melyik órán kényelmesebb az alvás, vagy melyik tanárnál hogyan kell puskázni:

Szombat: kipihenni a csütörtök-péntek okozta kavarodásokat.

Vasárnap: megkaptam végre a vadiúj bringámat, ami valójában 25 éves, de egyszerűen olyan mintha új lenne és egy fantasztikus járgány.


Hétfő: Ez már kicsit mozgalmasabb volt, ugyanis be kellett vonszolnunk magunkat a suliba, hogy összepakoljuk a díszítést.
Újonnan szerzett biciklimmel kényelmesen betekertem az ÉZI-be és egy narancssárga masnival a hajamban eldöntetett, hogy én vagyok a seprűs néni. hahahaaaa. woaa. xdd
Miután felnyaltuk az egész iskolát, átrohantunk a zománcozóba (ami valójában az osztály termünk, de még egy év elteltével sem vagyunk hajlandóak máshogy hívni, valamilyen csoda folytán xdd oookéé).
Utána ott foglalatoskodtunk, megittunk fejenként 2 liter almalevet, amivel előtte koccintottunk.
Haláli volt, ahogy végig táncoltunk a termen, üldögéltünk a tanári asztalon, és felidéztük mik is történtek az elmúlt egy évben.
És igen, rájöttem/ünk, hogy ez az év volt az eddigi legmozgalmasabb, legélménytelibb, legfárasztóbb.
Hogy ebben az évben kezdtünk el a kicsi kis C-sekből (akik voltunk) nagyobb, őrültebb, kamaszosabb, (esetleg szerelmesebb) olyan nagyobbak lenni. Egyszerűen szólva: mindenki megváltozott. Na jó, van egy pár ember, akikre nem tudok mást mondani, minthogy teljesen leragadtak másodikos szinten és ezt nagyon sajnálom.
A lényeg, hogy kicsit nosztalgiáztunk 2 literes almaleves üvegek mellett.
Aztán átrendeztük a hátsó termet, ami külön energia bedobást követelt, amit a fiuk nem nagyon tudtak teljesíteni, így a szekrény tologatást inkább a nő nemű személyek végezték.
  A pakolászás után elkísértem az egyik fiút a városba, mert ő is bicajjal volt.
Nah, hát ő egy bukás jelölt egy pár tantárgyból. Sajnálatos módon, nem csak most buktatták meg, hanem még ötödikben is, de sikeresen le tette a javító vizsgát. Lényegében kicsit felhúztam magamat azon amit mondott. "Lehet, hogy a jóknak jó, de a rosszakat ismerik legtöbben, és az a legjobb" . Nos, ezt elemezzük egy kicsit, Min is húzhattam fel magam?
Menőzött előtte, hogy ő már cigizett,hogy ő más ilyet-olyat ki próbált. Erre mindig ez volt a válaszom: "nem, én nem, mert ezzel elcseszem a hangomat, kvázi az életemet"
És akkaor mondta azt a mondatot, amire csak egy cinikus mosoly jelent meg az arcomon, aztán ismertettem vele, hog én maradni fogok abban a skatulyában amibe Kecskemét bele tett mikor látta rajtam a kék inget: "Ézis jó kislány" inkább ez, mint hogy ismerjen mindenki arról, hogy egy ribanc vagyok. Nem. Nekem kissé (nagyon) fontos az, hogy a JÖVŐben boldog legyek. Nem most, hanem majd ha felnövök. Nem próbálom ki a cigit, elrontsam a hangom, mert ha azt elrontom vége mindennek amin tovább tudnék menni. Ez az a dolog, amiben kicsit is tehetségesebb, kiemelkedőbb vagyok. nem fogok meg gondolatlan lenni, hogy abban a pillanatban "menő" legyek....haha. ez kissé vicces, túl határozott vagyok, ez jó? xd
Nah, hétfőn ezt döntöttem már el sokadjára, és akkor drága Nándor is hallotta, amire nem nagyon tudott mit reagálni. Úgy gondolom első sorban az én életemmel fogok foglalkozni, nincs kedvem az ő életét terelgetni még egy jó tanáccsal se. (mert úgy se fogadja meg xd)

Kedd: Nos... Erre a napra drága Kevinnel volt találkám a Széchenyi városban. 14:30-tól egészen 17:30-ig sétáltunk meg ücsörögtünk padokon és megbeszéltük az élet nagy dolgait.xd
De amúgy tényleg. Én jól éreztem magamat (és ahogy később megtudtam, ő is), szerintem már teljesen el is felejtettem, hogy milyen volt a kapcsolatunk állapota pár hónapja. Eltudtam vonatkoztatni, megtudtam bocsájtani.
És ezzel már elértem valamit 6. óta. Ugyanis hatodikban egyszerűen senkinek nem tudtam megbocsájtani, mindenkitől óvakodtam, nem tudtam jó képet vágni senkihez. Mostanra már mindenkinek megbocsájtok, mindenkivel a lehető legjóindulatúbb vagyok, mindenkivel megpróbálok nem rosszban lenni. Persze minden két embertől függ, szóval az már egy más tészta, hogy hogyan viselkedik a másik személy. És innentől fogva nem én tehetek rólam ha morgok egy két személytől. Persze, én morgást nem kezdeményeztem, egyszerűen egy pár személynek nem vagyok szimpatikus. Naaaah de vissza térve. Szerintem jó volt, szeretek korlátlanul dumálni, úgy hogy a beszélgető partner megbízható, és ugyan olyan dumás mint én (ne próbáljon senki engem felülmúlni, megmondom, hogy lehetetlen. ;) :P ).
Vittem neki epret (de nem azt, ami igazából szamóca, hanem epret amit a fáról szedtem xd), először nem agyon fogta,hogy hogyan kell enni, de miután megmutattam befalt egy egész dobozzal és kék volt a szája sarka.xd

Szerda: Asszem átmentem az egyik évfolyam társamhoz, akivel egy oviba jártam és itt lakik egy 2 perc sétára.
Csütörtök: Szintén :DD
Péntek: Szerintem valamit beszívhattam, mert nem nagyon emlékszem :""D


Szombat: A szünet eddigi legmozgalmasabb napja volt.
Ezen a napon volt az évzáró. Reggel 7-kor már keltem is, hogy felöltözzek, egyek, meg úgy értelmes kinézetet produkáljak. Az előbb már említett évfolyam társammal bicajoztam be a suliba. Felrohantam a fuvola tanáromhoz, aki átadta a zenei bizimet, onnan pedig magassarkúban lesprinteltem a zománcozóba ahol a drága osztályom már ott is volt. Páran jól megszorongattak, elláttak egy "woow jól nézel ki"-vel, pár utolsó közös kép, aztán oda álltam az osztályfőnököm elé egy csokor virággal és nekiálltam a kis beszédnek: Szofi néni, a 7.@ nevében szeretném nagyon...-kicsit megakadtam egy pillanatra- ...nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon nagyoooooooon megköszönni az ez évi türelmet (ami jócskán kellet) és munkát amit az osztály érdekében végzett. Nagyon szépen köszönjük! -kisebb nevetésben törtek ki azok, akik épp ott álldogáltak. :"D
Ezek után kezdetét vette az évzáró. Ami egy másfél óra álldogálásból állt, miközben az igazgató nő beszélt az elmúlt egy évről, felsorolta az összes kitűnő tanulót, a legjobb osztály átlagokat az alsósoknál, a felsősöknél és a középiskolásoknál. volt néptánc, ének, versmondás. Kimondottan fárasztó volt. Csillával egymásnak dőlve szunyáltunk egy kicsit. Ráadásul rajtam nem éppen magas sarkú volt? valamelyik eszes össze fonta Csilla barna haját az én szőkémmel. Kimondottan unatkoztunk.xd
     Mikor végre valahára vége lett, vissza mentünk a terembe, kiosztani a bizonyítványokat.
Két bukásos lett, három kitűnő. Csillámnak két négyes híján kitűnő (ugye milyen jól hangzik.Ilyen közgazdásos megfogalmazás xdd). Az enyémet már egy kicsit nehezebb megfogalmazni. Maradjunk annál, hogy nem sorolnám az igazán jók közé. viszont ha bele számoljuk a magatartás és szorgalom jegyet, akkor 4,2-es az átlagom. Ami viszont nem olyan rossz. Szerintem.
    Miután megkaptuk, mindenki búcsúzott a többiektől, egyik fiú úgy megszorongatott miközben megölelt, hogy lehet, hogy az csak na. xd Haza mentem, és természetesen nem maradhatott el a fejmosás, amit mindig megkapok: az öcséd és a bátyád mindig jobb nálad, mindig te vagy a legrosszabb tanuló, ebből így nem lessz semmi.
Ohh igazán köszönöm, ez igen biztató. Na jó, nem várom el az éljenzést, de azért nem komálom, hogy 3 órrán keresztül arra megy ki a játék, hogy elsírjam magam. Ez is igazán tapintatos és olyan kedves.
Miután tudomásul vettem a "kedves" szavakat, felmentem és aludtam. Aludtam, mert este a múzeumok éjszakájára nem mehetek úgy, mint egy zombi.  :"D
  Mielőtt elindultunk a városba, kissé ideges lettem. Ugyanis Peti rám írt, hogy jönni fog Laci is. Hát basszus...pont arra van szükségünk, hogy az a kis pióca lógjon rajtunk. Hogy miatta zavarjanak ki a múzeumokból. A többieknek se volt valami sok kedvük hozzá. (ah, oké, hogy azt mondtam mindenkinek megbocsájtok, de a kivételek erősítik a szabályt, ő az egyetlen akit teljes szívemből gyűlölni fogok életem végéig, nem érdekel mit fog csinálni, soha a büdös életben nem fogok vele jó indulatú lenni, mert már rohadt sok esélyt vesztett el. Nagyon sokat.
Szóval megpróbáltam kicsit uralni a dühöm. Oké..huh, jöjjön.
beértünk, megérkeztek ők is, erre a nagyon eszes barna bőrű (nyugi, nincsenek ezzel szemben előítéleteim) kitalálta, hogy éhes. felrángatott mindekti a Malom plázába, legfelső szinten a McDonald's.ba... Mit ne mondjak, undorodom a Mekitől. Meg egyébként is...MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJÁRA jöttünk. Nem találom sehol a program füzetben a Malom bevásárló központot. Szóval közöltem velük, hogy én nem vagyok hajlandó velük menni. Ahogy Dávid és Lizi se. Nem voltak hajlandóak ketté szakadni, elkezdtek velem üvöltözni, a főtér kellős közepén.
Nem különösebben érdekelt. Anya és Dávid Anyukája is azon a párton álltak amin mi. Nekik sem volt nagyon szükségük, hogy Lászlóval töltsük az estét.
Szóval anya azt mondta, hogy valahogy rázzuk le őket. Sikerült is, de aztán értesültünk róla, hogy a kis drágáink kissé felkapták a vizet, és haza mentek puffogva. Nekem nem különösebben van bűntudatom. Hogy miért?
Laci egyértelmű, de Petin már lehet gondolkodni. Drága Tőzsérkém elég sok rosszat tett már velem. Elég sokat sírtam, keseregtem miatta, átvert, kétszínű volt, egyszerűen lenézett. Egy 2013.06.28.-i  postban  írtam le egy verset. Elég bénácska lett, de nem nagyon tudok rá mit mondani. Egyszerűen vérig sértett. És mi a szép az egészben. Elfelejtettem, 7. elején tisztalappal indultunk. haha. Szerintem nem nagyon lenne joga felháborodni és este ezt kiírni a facebook csoportba: "Mostantól senki se mondja hogy nekünk jó oszt. közösségünk van amíg nem lesznek változások. Ez ami ma történt eléggé ledöbbentett."  Nem írtam választ, de szívesen oda pötyögtem volna: "Mostantól senki se mondja hogy nekünk jó oszt. közösségünk van amíg nem lesznek változások. Ez ami ma történt eléggé ledöbbentett, sziveim, a változásokhoz minden ember szükségeltetik, nem érdekel semmilyen kifogás, lehetőleg senki ne hazudjon, mindenki legyen tiszta a másik előtt. Elhiszem, hogy vannak akik nem kedvelik egymást, de az dobja rám az első követ, aki mindenkivel őszinte volt, mindenkivel előítélet mentes, senkit nem bántott meg. Hajrá Peti! Jah, hogy nem megy? Vajon miért?" 
Ohh hogy lenne rá kedvem, úgy beilleszteném oda... csak nincs sok kedvem egy újabb osztály botrányt kitörni.
Intézze el magában. Jöjjön rá magától.
Ennyi. Elegem van egy csomó mindenkiből abba a kicseszett közösségtelen közösségből (haha erről is van egy versem).
Wááá.. hagyjuk.
Ott hagytuk őket és elindultunk múzeumokat nézegetni
Később csatlakozott Vikó is,. de őt nem bánta senki. Számomra az este egyik legnagyobb élménye az az volt, amikor elmentünk a Leskowsky hangszergyűjteménybe. Hát ez egy csoda volt. Én imádom a hangszereket. Már voltam ott korábban, de most végre gyűjtöttem bátorságot és megkérdeztem, hogy megfoghatom e a kiállított fuvolákat.  Még többet is kaptam mint puszta tapizást.xdd Játszhattam egy több mint 100 éves fa fuvolán. Gyönyörű hangja volt. Nem tudom elégszer mondani, hogy gyönyörű. Aztán egy fém fuvolát is kipróbálhattam, amit tavaly már kiszúrtam. xd de az se volt már fiatal, hisz csak a G-től a D-ig szólalt meg.  viszont az egy csodás élmény volt számomra, hiszen imádok fuvolázni, itt lóg az én ezüst fejű hangszerem is a szekrényen. (Valami darabot kéne tanulnom a nyáron)
Mint a 4-en játszottunk valamilyen hangszeren. Vikó zongorázik, Anna hegedül, Dávid  dobol, és fuvolázom.
Lementünk, ahol találkoztunk egy igen régi zongorával. Viktor ült le elé, és John Newman-től a Love Me Agai-t kezdte zongorázni, mi meg énekeltük. Szem-száj tátva maradt, apukák-anyukák mosolyogtak. Kicsit vicces volt, hogy több mint 100 éves zongorán 21. századi gyári zenét (elnézést kérek) nyomatunk.
Utána furulyáztam is (mert ugye bár ki nem tud furulyálni? :"D). Miután kijátszottuk magunkat tovább álltunk. Látogattuk ide.oda. Közben pancsoltunk egy kicsit az ivó kútnál. Bementünk egy múzeumba, csak azért, hogy wc-zünk. Mert mé' ne?
Dávid és Liza vettek jégkását, egyikük sem tudta meginni, és természetesen ki a "konyha malac"? xd
Bááár nem bántam :3
Leültünk pihenni a főtéren azután indultunk minden fele. Az utolsó "múzeumunk" a veterán autók múzeuma volt. A fiúkat kissé elvarázsolta. :D Megnézegettük mindet, de még volt elég sok időnk. Fogtuk magunkat és leültünk a Rákóczi úton egy szökő kút szélére és ott is rendeztünk egy pancsolós-kergetőzős jelenetet. Amíg a két fiú le nem ragadt egy tv-nél az egyik kávézó mellet. Mi más ment rajta, mint a foci vb. xd
Így sikeresen hátba támadtuk vízzel. :D
Nagyon jó szórakozás volt, bár fél Kecskemét hülyének nézett mindet, de nem sokat tévedett az elképzelésével. :D
Nem tudtunk a fenekünkön maradni, így elzarándokoltunk egy padhoz benn a 0km kőnél. Ott lelkiztünk egy kicsit. Volt mellettem egy üres piás üveg, nem az enyém, nem is a mienk volt, bár szerintem a viselkedésünk alapján a mellettünk elsétáló emberek azt hihették hogy mi ittuk meg és még rejtegetünk is egy párat, üresen. :""DD
Mikor az órára néztünk fájó szívvel nyugtáztuk, hogy bizony indulnunk kell. (ohh ezt a megfogalmazást, könyvet kellene írnom xd)
   Mikor már majdnem vissza értünk a találkozó helyre, tényleg részegekkel találkoztunk. Csak hogy őket ismertük is. Drága Kevin és barátai társasága (aki mind egy szálig utálnak, nem nagyon fogom mit tettem) kiáltott utánunk. Aztán valami fura módon el is hesegettek. Kicsit megsértődtem mert elég bunkók voltak, de másnap reggel azért egy megnevettető üzenettel találtam szemben magam: "Sajnálom a történteket. Picit részeg voltam."
  Amiért jó volt még ez az este, azt az, hogy Liza nálunk aludt. :3 Haza érve (23 óra) egyből fürdés, vacsora és ágy. Beszélgettünk egy kicsit aztán pontban éjfélkor be is aludtunk.

Vasárnap: Liza itt volt egészen 17.ig. Bemutattam neki a környéket (szerencsére semelyik itteni ismerősömmel nem futottunk össze), sétáltunk egyet a kutyámmal, beszélgettünk, olvasgattunk, zenét hallgattunk. Szeretem Lizit, csak néha azzal haragít magára, hogy túlságosan ki mondja a véleményét és nem éppen szépen körítve. Ezzel pedig az idegeimen táncol, főleg amikor szemtől-szembe Kevinnek megmondja hogy utálja. Ez egy nagyon szar érzés. Sikerült vele megígértetnem, hogy bocsánatot kérjen...de... hagyjuk. Lényeg, hogy szeretem azokat akiket barátaimnak mondok. :D

Hétfő-Csütörtök: Merő nagy semmi. Alvás-olvasás. Jah és most jöttem rá, hogy ma csak 3 tojást ettem. semmi mást. De nagyon nem vagyok éhes mostanában. :/ Naponta 2-3 szelet kenyér az étel bevitelem és ez kezd idegesíteni. Suliban naponta 5-6 szendvicset, levest, második félét, sütit...stb mindent megettem é folyamatosan éhes voltam....mindegy. megoldom.xd mint általában mindent.

Legyen szép estétek! :D   D.e.k.o.

/ Elliot Minor - Jessica / (erendir kedvéért :*)



süti beállítások módosítása