Dóri egy katasztrofális osztályban

Szóval...Lássuk csak.
Május 5-6 osztálykirándulás.
A 7-es. A 7.@ osztálykiràndulása.
Bizonyára azok az olvasóim akik már 6. év végén is olvastak, tudhatják hogy volt egy olyan témájú bejegyzésem, hogy 7. osztály, a változások.
Igen. Észre vettem magamon és az osztályomon is azokat a feltételezéseket amiket oda leírtam.
Mindenki megváltozott 6. óta.
Èn mondjuk nyáron indultam forradalmi változásnak, ami azt foglalta magában, hogy rájöttem: Lány vagyok, úgy kell kinéznem és viselkednem. Mert aki nem nőies az nem nagyon érzi jól magát a nő bőrében.
Oké...ez most igen hülyén hangzik, de nem tudtam hirtelen jobban megfogalmazni.
A lényeg: Megváltoztam.
Így jobban is érzem magam, nyíltabb lettem és barátokat is szereztem. Csilla meg...igen. Ő is változott. Csak máshogy. Az én változásom,a nyíltságom teljesen eltér az övétől. Kicsit talán el is távolodtunk egymástól, amitől én nem is kicsit...de szomorú vagyok.
De mit kezdjek. Hisz lehet hogy ennek épp így kell lennie. Nem. Mi maradtunk legjobb barátok, nem lett semmi baj, nagyon szeretjük egymást. Talán csak nyugtatom magam? Neeem.
Vagyis remélem hogy nincs itt szó semmi rosszról.
Hagyjuk.
Szóval, változás.
Én is, Csilla is, és mindenki.
Vannak akik úgy ismertek meg igazán, ebben a személyben, ami mára már az igazi. Vannak akikkel 6 évet egy osztályba jártam és nem ismertük egymàst, most pedig ha bejövök az osztályba egyből oda jön és megölel. 7-re sokan nyitottabbak lettek. Vikóval, Erikával és még jó pár osztálytársammal így ismerkedtem meg, hogy egyszer csak leültünk és beszélgettünk, amit egészen idáig nem nem igazán tettünk.
Kevinnel pedig egy iskolába jártunk meddig is? 6 évet...Egy évfolyammal járt fentebb mint én. Volt, hogy az osztályunknak egyszerre volt tesije talàn. És mégis...júliusban tudtuk meg egymásról hogy létezünk, és most pedig döntő szerepe van a véleményènek. Legjobb baràtom lett, néha kicsit olyan mint az apám, vagy van mikor olyan mint a bátyám.
Ő pedig már nem ismeri a régi énemet. Nem is tudja elképzelni rólam, hogy olyan voltam.
Deeeee itt is a lényeg: Ha nem kezdtem volna változni nem lettek volna újabb barátaim.
Viszont mind ezeknek az a köze az osztálykiránduláshoz, hogy nagyon kívàncsi vagyok milyen lett az osztály. Ugyanis kirándulás közben derül ez majd ki.
Szoba társunk lett egy kedves barátom, akivel minden nap bicajjal megyek suliba. Szóval jól ismerem Lucit. Viszont kicsit nagyon kiakadtam, hogy hozzánk dobták be.
Mivel máshova nem vették.
Félre értés ne essék...Nincs szó arról hogy nem szeretném. Sőt. Csak ugye bár ő más fele fejlődött. Ő nem lesz majd benne azokba a beszélgetésekbe, amiket majd mi teszünk.
Ő inkább nem is tudom...nem lett még olyan mint amilyen ez a korosztály. Mármint...Èn sem vagyok olyan. De...nos ezt nehéz megmagyarázni. Még nekem is. Pedig tudjátok, hogy tudok beszélni (ez esetben írni). Amit mondani tudok az pedig az, hogy semmi bajom a lánnyal de fogalmam sincs hogy mit fog kezdeni köztünk.
A másik dolog ami kering a fejemben: Busz út.
Ott lesz egy csomó olyan ember is, akik nem tudják hogy ez nálunk hogy folyik. Èrdekes lesz.
A harmadik meg elég furcsa. Kicsit pillangó a hasamban érzés. Deeee mindeeegy.:""DD
jajj annyit tudnék írni de zsibbad a kezem...pff

Nos. Így vissza fele menet úgy gondolom 19:26-kor neki kezdek a Lengyel országi beszámolásnak.
Nagyon sok mindent tudtam meg, sokkoltak jó és rossz dolgok is.
(Nem tudom, ki mit hoz le a beszámolásból majd, de remélem azt amire gondolok. xdd)
Nah akkor 19:30-kor még rám írt Peti és Vikó hogy nagyon hiányozni fogunk nekik.
Elköszöntem mindenkitől aki itt marad és indulás a buszhoz a sulihoz.
Mivel Kevin barátnője is utazik, kikísérte a buszhoz. Oda mentem én is elköszönni, mert régen találkoztunk már. Megöleltem, de nem nagyon volt olyan mint szokott lenni, nem ölelt vissza és flegmázott.
Kicsit rosszul esett.
(kis szünet, folytat.köv. bejegyzés: 2:45)
Elköszönések...
Felszàlltunk, elindultunk. Szinte el sem hittem: Fenn vagyok egy olyan buszon ami egyenesen Prágába és Wroclawba visz. Nem akármilyen csapatot: a legjobbakat.
Ez hihetetlen volt.
Tamás bà tàjékoztatót tartott de mikrofonnal hogy mi is halljuk ott a leghátsó sarokban.
Mellettem Liza ül. Utolsó, 5-ös sor. Ablak mellett, ami nagyon alkalmas volt az unalom elterelésére.
Csomó ideig utazunk, mikor éjfélkor megállunk Győrben egy Tesconál. Fogat mosni, kicsit mosakodni.
A falon volt egy kis fehér kosz, amibe nagy okosan bele írtuk: "Itt járt a Miraculum gyermek kar! We <3 Kecsó"
Kecskemét gyöngyszemei vagyunk. (ahogy Kevin is megfogalmazta)
Folytattuk az utat. Buszon nagyon nehéz aludni, most is azt tapasztalom így lassan 3-kor hogy nem tudok aludni semmilyen pózban.
Nyomás tovább, csak a határokon álltunk meg az elsőt 1-kor kocsikáztuk át a másikat meg 2-kor.
És reggel megérkeztünk Prágába.
Ott is egy kis (nagy) Tescoban intéztük el dolgainkat, reggeli és mehetünk is várost nézni a központba.
Szerintem nem valami nagy extra. Mintha Budapest óváros utcáin sétáltunk volna.
Vásároltam a karkötő gyüjteményembe egy I love Prague feliratú kék azilikon karkötőt. Aztán meg 3 képeslapot.
Naaagyon hosszú volt a város nézés és fárasztó. Felsétàltunk az aranyművesek utcájához, erre....fizetős. Pedig Tamás bá az Aurinnal még ingyen ment be 2 éve...A pasi meg olyan irritáló volt a belépőnèl hogy szivesen lecsaptam volna a fenébe.
És megemlítem...a belépő közelítőleg 10-14 000 ft lett volna.
Szóval undorító hogy minden pénzes, még a wc is...
A város nézés közben kaptunk szabad időt, vagyis rohangászhattunk össze-vissza pàrosával vagy csapatosan. Deee nem a tanárokkal.
A buszhoz menet Tamàsbá ment egy ideig mellettem és magyaràzta, hogy nagyon szép lány vagyok...nagyon gyönyörű meg minden, de ne az Ask.fm-en rakjak ki képet vagy nem tudom mi baja volt. Mondtam neki, hogy köszönöm, meg hogy már Kevin utasítàsára/tanácsára megszüntettem.
Aztán valahogy a barátnője mellett mentem aki szintén elkezdi hogy ilyem szép meg olyan szép vagyok. Kimondottan jól esett.
Mikor vissza értünk a buszhoz 4 órás út vezetett Lenyelország egy nagyobb városàba, Wroclawba.
Gyönyörű tájak voltak oda fele, rengeteg kisebb patakocska, tavacska, erdő,repce, tisztás, domb,hegy...
Fantasztikusan nézett ki. De az utazás alatt nem nagyon éreztem azt, hogy másik városban/országban lennék.
Valahogy nem volt olyan nagyon más.
Megérkezünk a szállásra. Ilyen kis kártyákkal lehetett a szobàba menni. Vicces volt. De csak lepakolni volt idő, mert fellépés volt egy templomban azonnal.
Szép, elegáns szobàk voltak, én Lizussal aludtam egy 2 ágyasban.
A fellépés az nap mindenki szerit nagyon jól sikerült, de ez nem a verseny volt még. Én vittem fel a kórust, mint utàna minden fellépèsen ezen a Lengyelországi koncert sorozaton.xd
A zsűri jelöltek is ott voltak, egyik még el is sírta magàt, annyira szép lett némelyik.
De hangsúlyozom, ez nem a verseny volt. És egyébként is hulla fáradtak voltunk.
Tamás bá megparancsolta, hogy 22-kor mindenki aludjon egészen 8-ig. Semmi kivétel. Aki nem teszi, az elcseszi a versenyt. Ugyanis egy kipihenetlen kórus tag is elcseszheti a versenyt.
Reggel sok reggelit kellett enni, ez is parancs volt, úgy mint késöbb ebédet. De volt egy kis bökkenő. Az ebéd olyan szinten ehetetlen volt, hogy arra nincsen elég erős szó. Már mimt nem a szakácsot akarom sértegetni...
vagyis...ő tehet róla.
Igen, szombat a verseny napja. Délután a kategóriánk egyetlen indulójaként léptünk fel. Viszont szerintem voltak hibàk...hm. Azaz nem csak szerintem. De gondoltuk majd csak kiderül hanyadik helyezettek leszünk.
Vissza a szállásra, ott mindenki rohangált mindenki szobàjába. Össze haverkodtam egy nyolcadikossal akit nagyoon megkedveltem, viszont egy csomót borzasztóan elìtèltem. Hm. undorító miket művelnek. Nem is lènyeg...
Az nap este még énekeltünk egy templombam ahol úgy gondoljuk nem lett valami jó, de nem is lehet elvárni, amikor az nap már énekeltünk. Nem akárhogyan, 12 perc folyamatos, teljes koncentràcióval.
Természetes hogy akkorra már nem kicsit de elfáradtunk.
A fellépés után megvendégeltek minket egy kis fánkkal, meg csokival. Mindenki dugdosta a melltartójába, egyenruhájába a Mars csokikat...
Látszik a színvonal.
Az nap este pizzát rendeltünk, buliztunk. És végre sikerült netet csiholnom is. Így Kevinnel meg Vikóval beszéltem. Megtudtam, hogy Kevin azért volt flegma, mert ott volt a barátnője apja ès kb 4-szer megölte a szemével mikor beszéltünk.
Szóval érthető.
Viktornak nagyon hiànyzunk és nekünk is ő, hangfelvételekkel beszélgettünk.xd
Kevinnel meg rendesen, volt téma nem is akármilyen.
Átjöttek hozzánk egy csomóan. 9-en voltunk a szobában. Olyanokat tudtam meg, amitől konkrétan leakadtam. Nem gondoltam volna. Azt hittem ilyen dolgok ebben az iskolàban nem történnek. Nagyon kiakadtam.
Nagyon. Sokk.
Ezt tárgyaltuk meg, kicsit lenyugtatott.
Viszont fura volt,de nagyon jól esett,hogy Kevin nagyon kedves volt velem facen keresztül. Nem szokàsa olyannak lenni.xd
Mindegy.
1-kor elzavart aludni.
Vasàrnap: Eljött az indulás napja, a Wroclawi város nézés napja ééés az eredmény hírdetés napjaaa.
8-kor reggeli, aztán pakolàs. Elmentünk várost nézni. Nagyon aranyos kis város, aranyos bolt(os)okkal. Gondolom làtták az egyen pólónkon hogy Miraculum gyermek kar, Kecskemét Hungary
És ugye bàr Lengyel Magyar örök baràt.
Vettem egy I <3 Wroclawos karkötőt, olyat mint Prágában.
Vettem sok ajándékot, remélem örülni fognak neki a szüleim.
Város nèzés után ebéd, ami viszont most isteni volt. :3
Onnan vissza a buszba átöltözni és onnan beéneklés utàn be a városba az eredmény hírdetésre.
Nem nagy szó, de az 1. hely az a mienk lett. Ennyire szàmítottunk csak. De mikor az egész kórus verseny legjobb kórusának címét nekünk itéték sikítottunk, ugràltunk a színpadon kb a fél lengyel vàros előtt.
Nagyon örültünk. Ahogy Tamás bá sem tudta elhinni. A miraculum utoljára 2010-ben volt versenyen. Azóta nem érezte azt, hogy azokkal a nemzedékekkel valahova is lehetne menni. Nos, mi megtörtük. Két szempontból is: -Miraculum nem volt még lengyelbe
-Miraculum nem vitt el nagy díjat.
Énekelni is kellett, mi a végére jutottunk, a város meg a többi kórus igen kiváncsi volt, hogy mi az amiért mi nyertünk mindent.
Szerintem rájöttek...xdd
Csak mi hallottuk meg hogy egy kis szekuntot fel csúsztunk a Salve Reginaba, de kit érdekel. Hittünk magunkban! Sikerült!
Tamàs bà 8 éve vár arra, hogy legyen egy olyan nemzedék vagy a miraculumban vagy az aurinban akik elviszik ezt a díjat. Igen...és mi elvittük!
Tamás bá a virágokat amiket nyerünk mindig oda adja a közelében állóknak, ez esetben én kaptam a nagy díj viràgot, itt van mögöttem.xd
Hahaa. azon gondolkodtunk....az Aurinosokat megeszi a sàrga irígység a hír hallatán. Ugyanis 2 éve èpp hogy nem tudták elvinni a nagy díjat.
Vissza sétáltunk ujjongva a buszra és bulizva indultunk neki az útnak.
Nagyon jó volt amikor együttt énekltünk vagy 7-en hogy: Mamamia iragolooolgeeeen!!! Szegény előttünk ülők, (egyik még majd ezt olvasni is fogja. hahi)
Tamás bá Abba-t rakott be meg minden és így buliztunk.xd
Aztàn kis nyugi. Filmet raktak be amin rendesen bealudtam. Közben Lizussal helyet cserélt egy nyolcadikos mert Lizy rosszul lett nem nagyon birta az utazást, így most is az a nyolcadikos van mellettem. Nagyon kiakasztó. Borzasztóan. Horkol, meg szuszog,de olyan hangosan hogy egy üvöltő osztályt is überel.
A max hangerős zene se nyomja el. Fetreng a csaj össze-vissza. A fejét mindig mint egy részeg belenyomja valamelyik testrészembe. Természetesen izzad és ez rohadt büdös. Nah meg...a szájszaga...undorító. Nem lehet leírni csak annyi hogy ez nem normális.

Így össze foglalva az utat: nagyo vegyes volt, sok jó sok rossz.
Nem tudok zöld ágra vergődni egy pár emberrel. De sokkal meg igen.