Úgy vettem észre, hogy lesüllyedtem arra a szintre, hogy elkezdek ordibálni a telefonnak mikor egy pár "értelmes" ember pár "értelmes kiírásàt olvasom. Kezdek meghülyülni. -.-"
Mai helyzet jelentés. A múlthétrõl majd késöbb.
Ma kb az egèsz napot végig szunyáltam pedigeste kilenc elõtt már aludtam. Kivétel irodalmon. Ott valamiért nem tudok aludni.
Szinte le sem teszem a kezem, szinte csak én tudok mindent.
Liza ma teljesen bedepizett, mert elültették Nándi mellõl( ohh a szerelmes pár hogy oda ns rohanjak)
És akkor meg én vagyok a hülye szemét mert elmondom az igazságot. Ami abból áll, hogy a tanár jogosan ültette el, mert le se álltak a beszélgetéssel, Liza nem figyelt megbukott fizikából és a maatartását is rndesen lerontották. Akkor márpedig ne siránkozzon nekem Lizy hogy õ nem csinált semmit. Ès én csak nem fogok kedvesen odaállni Liza mellé és a tanàr ellen fordulni közben meg vissza emlékezve hogy hányszor nem tudtam figyelni órán mert a hátsó padban a két love
Sztoris idióta röhögésétõl. Hát csak nem fogom vigasztalgatni, miközben egy baromság amit csináltak. De ez van. Inkább békén hagytam egy kis hegyibeszéd után, had forrongjon magában. -.-"
A mai nap rájöttem, hogy Tamás bá nem tud rendesen olvasni és nem tudja rendesen a nevem. Én mindig humoros morgással mondom ki a teljes nevemet, hogy hátha a 4 diplomàs tanárúrnak rögzül a fejében, hogy nem Gombolyagiii vagyok meg nem Dorottya meg nem Anna. O.O
Ma a +kórus kezdetekor amikor még nem volt ott mimdenki, én beültem egyik nyolcadikos szopràn mellé beszélgetni. Közben megérkezett Tamás bá is. Én meg kislányos vicces hamgon mondtam: Tessék nézni, szoplán lettem.
Csak nézett rám nagy szemekkel félig mosolyogva félig meg látszott rajta hogy kb ez gondolja: Te? Szoprán? Soha...
Még azon a kóruson osztott egy új kottát és Lotty meg én továbbítottuk a kórustagoknak. Mivel mi már harmadik óta fogadott tesók vagyunk, úgy is viselkedtünk mint két tesó marakodtunk egy kicsit a kottákon. Amikor az egyetlen fiú kórustagnak kellett oda adni a kottát, akkor szinte egymás kezébõl ráncigáltuk ki. Persze csak módjával; egyrészt mert Tamàs bá ott ült elöttünk és amúgy is hülyéknek nézett minket, màsrészt meg nagyon nagy becsben tartjuk a kottákat. Végülis ráhagytam, hadj legyen boldog a rohangászásban.
A tanszobán mikor már vissza értünk alig voltak, megosztotta a netet Lotty és beszéltem egy pàr szót erendirrel facebookon.
Csak hazakellett mennie a fogadott nõvéremnek meg a wifinek is. :(
Kb ennyi. Holnap kettõ törink lesz. Az ének elmarad, helyette történelem lesz.
Viszont mindent kárpótol a beszt forevör engllishh lesszön amit magyon lájkolok. Mert nagyon jó ötleteink támadnak Csillával. Pl a múlthéten egyik angolon, az volt a feladat hogy mondjunk elfoglaltságokat amiket nyáron tóparton csinálhatunk.
Ibolya elkezdi: Etessünk hattyút!
Tanár: Most valaki angolul is!
Én be kiabálom jó szokàsomhoz híven: wì íting thö hattyú. Mert hát persze még nem tanultuk a hattyút, vagyha mégis akkor verrii sorry.
Mindenkibõl árad a nevetés, hisz ez azt jelenti hogy együk meg a hattyút. Wtf Dóra. Aznap még egy pár ilyenteset elejtettem hogy vidámosíccsak mindenkit. A magyartot is jól ragzom. Igazee?
D.e.k.o.
