Dóri egy katasztrofális osztályban

A mai napom egy hatalmas unalom volt. Reggel mint mindig tesóim keltettek hatalmas ordibálással a szomszéd szobában. Fejemre raktam a fülest és leültem a laptop elé.
Telefonon bekapcsoltam a wifit és facbookoztam. Közben pedig a blogol.hu-t frissítgettem hátha lesz valami olvasni való. De senki nem írt.
Facookon észrevettem, hogy Kevin írt. Megnézem. Az idõpont 00:07 . Na jó. Mi áll benne. "Szia itt vagyok már, bocsi". Mert elötte egy óráig eltünt. Sajna én már akkor aludtam éppen. Meg egyébkét ha fenn lettem volna, akkor sem nagyon folytattam volna  abeszélgetést, mert az hajali 2-ig tartana. Vagy belealudék a telefonba. Nem volt persze online mert aki ilyen késõn fekszik le... Írtam, hogy már sajana ementem aludni, meg hogy persze te még alszol úgy is. Kicsivel rá jött vissza az üzenet. Már 8 óta fenn van még piacon is volt. Hú az fail pillanat volt, mert én meg 9-kor keltem. Mit beszélek én..
Beszélgettünk egy kicsit aztán eltünk megint. Még mindig nem ír vissza én meg nem fogok. Kérdeztem tõle valamit akkor válaszoljon rá. De mindegy is.
Lementem kajálni. Feljöttem és sokáig fenn is maradtam. Úgydöntöttem, hogy elviszem a kutyát sétálni. Visszajöttem és most itt vagyolok. Nem valami izgalmas. Ráadásul még filózni se filóztam semmin. Az egyetlen amiért ma érdemes volt felkelnem, az az volt, hogy egy csomoó Elliot Minor videót átkonvertáltam mp3-ba amik még csak mp4-ben az az videóban voltak  meg.
De szerintem most kiugrok egy 20 percre a kertbe egyedül levegõzni. :)

További szép napot. :)

Istenbizony befalazom a szobám ajtaját mostmár! Inkább megtanulok teleportálni. Kezd elegem lenni ebból, hogy reggel nem elég hogy már hétkor nagyban hallom ahogy az öcsém és a bátyám számítógépeznek/játszanak/megállapíthatatlan dolgot csinálnak. Amikor én még alszom. De hab a tortára az, hogy amikor épp vissza tudok aludni akkor berontanak a szobámba, széttúrnak mindent, csesztetik a laptopomat és a könyvemet. Igen, kezd elegem lenni. Amikor mondjuk csak éjfél körül tudok elaloudni akkor 10 óra alvást azt minomum be kell pótolnom. De áhh. Dehogyis, keltsük fel, legyen egésznap hisztis, kiabáljon minodenkivel, legyen fáradt...Nadeee a rohadt mindenbe. Micsoda dolog ez? Amikor véletlenül én keltem fel õket akkor én leszek lecseszve, hogy milyen hülye vagyok. Vagy ha én megyek be valamelyik szobályába, mert szükségem van egy közös használatú cuccra
(amit persze általában a bátyám bezsákmányol magának) akkor is üvöltés kíséretében kizavarnak. Nah köszönönöm....
De nagy levegõ, zene be. :)

Szép napot!

És ilyen volt a mézeskalács forma. :)

Itt már levettük a formát, kezdõdhet a vágás. :3

Itt vannak kivágva a többi kézi mézessel együtt. :)

Levettem tegnap a mézeskaács sütés végett a fáslit a kezemrõl és elfelejtettem visszakötni. Egésznap azon gondolkodtam mi a fenének fáj ennyire a kezem. De ma reggel rájöttem hogy az estém mért volt egy kín. Pff.
Na majd felrakom ha eszembe jut újra. De most istenments hogy kiszálljak az ágyból, jó nekem itt az ölemben a laptoppal a fejemen a fülessel és betakarózva. Bár kicsit éhes vagyok... Van is egy iyen gyerekdal, a közöséneklésen az Antanténusz kórus (4. 5. évfolyam) énekelték. Kb ez volt a lényege amit a maci mondott: Ha ki jövök jóllakok de fázok ha benn maradok éhen maradok de nem fagyok meg. Most én is ezen filózom. Bár nincsen olyanról szó, hogy annyira hideg lenne a takarón kívûl. Csak.. Nem egy kellemes testõmérséklet annál jóval hidegebb.

Tegnap anya hosszas nyaggatása után (12 év) végre sikerült hozzáfogni életünk elsõ mézeskalácsaihoz. Pihentetés mentes receptet kaptunk, csináltunk egy jó kis adagot. Anyukám közben párszor majdnem szívrohamot kapott, met azt hitte rosszkor, rosszhelyre, rossz fûszert raktam. De a szemébe nyomtam a receptet és lenyugodott.
A forma kivágásnál egy csöppnyi bukkanóba akadtunk.
Nincsen mézeskalács emberke formánk. De mi kis kratívak, megoldottuk. Nem etünk neki a tésztának szabadkézzel, hanem egy mézeskapács emberke alakra kivágott lapot zsákmányoltunk anya varrásához való szbásmintákból és azt vágtuk körbe a tésztán. Mivel annyira belejöttünk más formájú papírokkal is kipróbáltuk. :)
A lényeg hogy finomak lettek.
De már tényleg éhes vagyok! :)
Szép napot! :)

Jájj de szíp a kárácsony fá, rágyog rájtá a sok szíp karácsonyfaled... xD Mellette meg ragyok egy szíp csaje. xDD

Karácsonyi ajándékom. De aki fogja azt nem ismerem! xD

Nah emberek itt van a karácsony! Minden kedves ólvasómnak boldog karácsonyt szeretnék kívánni.
Nem teszem hozzá, hogy gazdag jézuskát, mert az szerintem nem helyes, mert a karácsony nem a gazdag jézuskáról szól. Hanem a szeretetrõl. Szeretném ha mindenki nagyon szertet teljesen élné át ezt a karácsonyát, a többit, és az összes minden napot. Mert nem csak karácsonykor kell az embereknek kedvesnek lennie, nem csak karácsonykor kell megbocsájtani és nem csak karácsonykor kell helyesn viselkedni. Hanem mindig. :)
A karácsony, mint mondtam, nem az ajándékokról szól. De ma nagyon várom már az estét, ugyanis megkapom a várva-várt fejhallgatóm. Ez számomra nem azt jelenti, hogy "Van egy dísz a nyakamban"
hanem, hogy akármikor, akárhogyan, megszólások nélkül hallgathatom azt a zenét, amit mindennél jobban szeretek. Az Elliot Minort! <3
Sajnos az a bajom, hogy manapság senki nem szeretjni azt a zenét amit én szeretek. És egyeseknek (pontosabban négy kivétel van) nem tudok megmagyarázni valamit, mert nem tudják elfogadni, hogy van valaki aki más. Aki nem áll be a tömegbe Avicii-t meg OneDirection-t hallgatni. Én nem olyan vagyok, aki azért rajong, ami épp az aktuális divat zene. Vagy nem a metalika "szépségében" és "hangközeiben" gyönyörködök. Én a szinfónikus rockot szeretem és a rockot, de csak attól a bandától hallgatok. A többi zenét valahogy nem tudom befogadni. Engem csak ez nyugtat meg, csak ez nyit meg. És senki ne arra az üvöltözõs rockra gondoljon. Ez valami olyan zene amit nem tudok besorolni sehova. Ugyan a szinfónikusok közé sorolják, de én ebben se vagyok biztos.
Itt volt egy kis megszakítás.
Azóta megvan a fejhallgaó. Ohh imádom! Kijelenetem szerelmes vagyok a fejhallgatómba. Nem tudok róla leszállni! Jó ez kicsit túlzás de nagyon jól szól. :)
Nah ott tartottam, hogy nem tudom megmagyarázni csomó mindenkinek, hogy hogyan mûködjünk békésen úgy hogy közben nem kedveljük egymás zenéjét.
Pédának okáért, Kevin imádja a Rammsteint (bocs ha rosszul írtam) de mégsem fikázzuk egymást.
Mert ledumáltuk, hogy nem az teszi az embert, hog mit hallgat. Bár mondjuk vannak akiknél alap viselkedési normákat rombol le a metalica, mégegy péda az osztály fiúbandája.
De Kevinnél nem. Tök normálisan tud viselkedni és tök rendes velem (máramikor nem jön rá a bunkóskodás).Pedig mint tudjuk az a zene elég kemény.
Énnagyon a zene híve vagyok. mióta elkezdtem csakis kizárólag ezt hallgatni máshogy viselkedek, máshogy reagálok az érzelmi megrázkódtatásokra stb...
Mert itt van nekem az biztosíték. Ami vigaztal, elringat, erõt ad...sorolhatnám.
Szerintem nagyon nem jó, ha valakit a zene alapján ítélünk meg.
Nem jó, ha megszólunk valakit olyanért amit nagyon szeret. Számomra ez egy brzasztó érzés. Oyankor amikor tehetem be megyek a hátsó terem ablakába és zenét hallgatok. Fantasztikus. Mik vannak. Ez volt a bajom szombaton is a bulin. Mindenki beszólt. Nah tudják mit...

Mindegy. Kellemes ünnepeket!

(Hangulat: Elliot Minor - Broken Minor)

A másik tényezõ pedig ami miatt az elmúlt héten nem volt bejegyzésem az az, hogy nincs idõm.
Tudom ezt már egy bejegyzésemben összefoglaltam.
Ez a hét viszont iszonyat más volt. Hisz itt a karácsony!
Hétfõ: december.16. Kodály Zoltán születésnapja. Ünnepi koncertet adott az iskola összes kórusa.
Most énekeltek velünk a hatodikosok is, nem úgy mint az októberi koncerten. Ami meg a suli szülinapi koncertje volt.
Igaz a hatodik évfolyan egy-két darabot énekelt csak mert nem kellett járniuk a hétfõi + kórusokra, ahol a mûvek nagyobb részét tanultuk. :)
Viszont az egész nagyon szépen sikerült. Ugyan a Tündér ha lennék...-címû darb közepén amikor a szólós lány nekelt csak a zongorával akkor a mikrofon pekrepált a kamerák meg minden féle eszközök miatt. Én szerencsés meg az alt szólam elsõsorának a szélén álltam pont a hangfal mellett.
Mikor leállt az a hangzavar amit a hangfal adot ki, Tamás bá hátra fordult és a közönségnek ezt monta: -Most akkor újrakezdjük. Jó?
A közönség bólogatott.
De úgy összeségében a koncertünk jól sikerült.
Ugyan az elején amikor vártuk a folyosón a sorunkra lelettem cseszve, hogy miért van a szoknyám alatt nadrág. Közlöm veletek, hogy a szokna földig érõ. Ki se látszik a cipõ. Nekem meg nem volt kedvem egy harisnyát elrontani egy este miatt. Mert ha én felvezsek egy harisnyát az szétszakad akármit csinálok.
Meg még ok arra, hogy miért vettem gatyát (egyébként egy vékony csõgatyáról van szó)azért mert megkönnyíti a rohangászást a suliban fellépés elõtt. Jó ez höülyén hangzik de nagyon fontos. Jah na meg az idõ... Ha ,aradok gatyában keét másodperc az öltözés 1 óra helyett....
Nem is ez a lényeg.
Kedd:Szintén fellépés csak hogy nem a suliban, hanem át kell sétálni a városon a Református iskolába. Ott csak azok léphettek fel a Miraculum gyermekkórusból akik az összes próbán ott voltak, lefeleltek...stb.
Mit gondoltok miért voltam mindig fáradt ha ezen a keddi napon felléptem.
Amíg kinn vártuk a sorunkat a terem elött hallgattuk azt a kórust aki a Refinek az énekkara. Közben azon gondolkoztunk a mellettem és mögöttem álló nyolcadikosokkal, hogy ez a darab nagyon diszonáns, vagy csak rogadt hamisan éneklik. Végülis a második verzióban maradtunk.
De ezt persze nem rossz akarásban vagy nagyképûséggel.
A fellépés jól sikerült.
Szerda: Nyugi
Csütörtök: Otthon voltam. Kimerültség miatt anyámmal úgy döntöttünk, hogy leigazoja inkább azt a napot.
Apukámmal jól elvoltunk otthon. Kitaláltam hogy muffint akarok enni. Én értelmes meg is valósítottam. Apa és én életünk elsõ mauffinsütésébe fogtunk bele. Kerestünk egy receptet. 12 darabos... Hm... ez kevés lesz 5 emberre. Duplázzuk. végülis a duplázásból az lett, hogy 72 darabot tudhattunk vacsorának.
Nagyon finom lett, még szombaton is vitem a suliba. de azt majd a szombati részniél....:)
Péntek: Mentem suliba. keddi órarend szerinti tanítás volt.
az utolsó óra (persze utánna nekem még kettõ órám volt mert én nagy ész mindenre járok) Tesi volt. Hisz utolsó tesi óra az évben, hát métáztunk.
Amit én teljes szívembõl utálok, bár játszani is utálok ezzel a katasztrofális csapattal mert egy csaló banda meg mindig lesz valami. De persze nem indítottam ellentábort. Megpróbáltam élvezni a játékot.
Jó is volt. De az utolsó menetben mindenki nekmjött véletlenül és bevágták/bevágtam a kezem mindnhová. És természetesen a jobb kezem. Úgyhogy most be van fáslizva mert megzúzódott, meghúzódott egyszerre.Szerencsémre minden eszköz (krém és fásli) maradt a tavalyi bokás ügyembõl. Ha nem tudja valaki mirõl van szó megtalálja 2012 decemberében vagy novemberében. :)
Szombat: Buli. Nincs nagyon mondani valóm. Szeretet hiány. Depi...
Este pedig a hagyományos varázslatos karácsony a nagytemplomban ahol fellpet Tamás bá összes kórusa.
Nagyon szép volt az egész.
Még a félbátyámmal is találkoztam az nap este. :)

Szép napot mindenkinek! :)