Újabb hét következik.
Újabb szenvedésekkel.
Újabb èlményekkel.
Újabb dolgokkal.
Olyan gyorsan tellik az idõ úgy érzem.
Pillanatok leforgàsának tûnik egy hét vagy egy hónap.
Olyan gyors. Nem is olyan rég még kis tejfölszõke picike voltam aki fel se érte a tanári asztalt.
(Most meg szünetekben azon reggelizek de ez más ès illegális XD)
Szóval nem is olyan rég még azon sírtam, hogy nem akarok felelni a szorzótáblából, most meg azon sírok hogy nem akarok az ilyen olyan prímtényezõs felbontásból meg minden izébõl írni inkább verselemzést csinálok.
Sorolhatnék rengeteg dolgot.
A lényeg hogy tellik az idõ.
Oly távolninak tûnt egy pár hónapja hogy kihúzzuk a kalapból a neveket.
Attól félek, hogy egy nap arra ébredek hogy már leéltem az életemet és elrepült az idõ a feleslegbe.
Emlékeket ugyan csinàlhatok, ugyanehet jó életem, de ha már nem leszek akkor minden felesleg?
Ezen filóztam már egy párszor. De amikor hangosan ki mondtam és elmagyaráztam apámnak, elültette bennem a gondolatot, hogy nem felesleges semmi amit teszünk.
Mert mi van ha az életünkben nem teszünk semmi megváltó dolgot de majd a gyerekeink gyerekeinek a gyereke feltalál valami emberiséget fejlesztõ dolgot amitõl az egész univerum megváltozik (jól) viszont ha mi nem vagyunk akkor õ sincs és ha õ nincs megváltás sincs.
Na szóval ez kicsit bonyolult de valamiért elalvás elött kattog az agyam.
Pont azt teszi amit a suliban nem szándékszik matek órán. xd
Szeretném ha az emberek boldogan és abban a tudatban élnék le az életüket (ami megállapításom szerint gyorsan tellik) hogy nem értelmetlen az hogy élnek. Mindennek van értelme, mindennek van következménye és minden fontos. :)
nyaaaw!
