Dóri egy katasztrofális osztályban

Helyzetjelentés!;) Sajnos nem sok idõm akad. Viszont tanszobán kihasználom a jó kis pillanatokat amiket Kevinékkel töltök.
Nagyon rendes egy banda ez a nyolcadik.
Imádom mindet akik tanszobán köréntk gyûlnek.
Szinte minden nap megkísérlem elcsórni Kevin pulcsiját mert olyan puha, meleg és jó is az illata.
:"") Ma sikerült a tanszoba alatt magamon tartani az a pulcsit. Szeretem naon.:) nem is fáztam már akkor.
Kicsit furin néztek rám a többiek, de nem érdekes. Amíg kényelmes addig jó.

Kedden vérre menõ játék volt. Az én térdem tiszta lila foltos. Nah meg a fejem. A fülem alatt van egy rész ahova behúztak nekem Lacikáék. ÉS ÉN LETTEN LESZÍDVA AMIKOR A FIUK CSALTAK!!!!!!!!!
Nem is a játék a lényeg. Azt megnyertük. Hanem maga a az elv.. A tanár és a gyerekek elve/stratègiàja.
Ami kiakasztó.

Van még gond bõven ami az osztály fiúihoz pontosabban Lacikához köthetõek.

Angolból például miatta felelünk folyamatosan.

Miatta nem tudunk figyelni órákon. De mindegyiken. Bunkóskodik össze-vissza, bele vihog mint egy hiéna az órába. Ès nem csak akkor hanem mindig. MINDIIIIIG!!!Idegesítõ, de olyannyira hogy meglehet bolondulni egy hét után.
Akadályoz szóval a tanulásban.

Amiért az egyèsz osztály fel van háborodva: ebbõl az iskolából senkit sem szabad elbocsátani. Az igazgatónõ kerekperec megmondta hogy nem megy el innen senki. Nem fog foglalkozni Lászlóval akármit csinál.
ENGEM EGY ÉVE MEG IS HETETT VOLNA. CSAK EGY MOZDULAT HIÀNYZOTT!!!! ÉS AZ IGAZGATÓT NEM ÉRDEKELTEEEE!

És ott van...Végre elültettek az új srác mellõl akivel kölcsönösen utáljuk egymást. Nem tudjuk miért de megjött és ez lett.
De Laci mögé tettek.
Àllandóqn hàtrafordul, akadályoz mindent. Beszólogat bunkózik. Én szét verem rajta a vonalzómat és egy ideig békén hagy.
A padtársam egy olyan csöndes srác akivel egy évfolyamon jártunk múlt években, de az osztások miatt hozzánk került. A szipatikus fiú bár nem valami szép külsõvel áldotta meg az Isten. De attól még kedvelem.:)
Tudnék még mesélni, de màr késò van.
További szép hetet!;)
Nyaaaw!

Nah már jó pár napja nem írtam.
Inkább privát gondolataim vannak.
Az osztály szokásukohoz híven még mindig úgy viselkednek mint egy állat csorda.
Ma elsõ órában felhívtuk skype-on Szonját aki elmesélte, hogy milyen Ausztrália.
Amin én megakadtam...Náluk nincs TÚRÓ!!!
Na jó, ez a kissebbik gond.
Amin tényleg elgondolkodtam (és publikus gondolat is) hogy a külföldi gyerekek nagyon alacsony szinten állnak.
A magyar gyerekek vállát sokkal több felelõsség terheli stb...
Mi hamarabb érünk.
Abba az osztyba, ahova Szonja került 11-12 évesek vannak. Szonjus az egyetlen 13 éves.
Mégis úgy bánnak vele mint egy fogyatékossal.
Személy szerint azt gondolom, hogy ezek a népek lenézik a kissep nemzeteket.
Szofi néni szerint azèrt mert a saját értelmi szintükön viselkednek vele.
Még hogy a magyarok hülyék...Ugyan tényleg borzasztóan sok barom van, mégis sok kiemelkedõ személy egyensújba hozza a mérleget.

A mai napom nagyon kifárasztott.
A föcit és a fizikát végig sírtam egy rohadt fizika doga miatt amibõl nagy keveredések lettek. De ezt hadjuk.
Aztán kórus után pedig rámjött az "öt perc" és "mindenkit szeretek". Így vezetem le a feszültséget. Àtalában sírás után történik ez.
Szegèny Kevint el is üldöztem mert nagyon barom voltam....
De miután lenyugodtam visszajött
Szinte hozzám se szólt.
Nah ez az.
Borzasztóan elkeseredtem az utóbbi napokban.
Mindenhonnan azt hallom, hogy Kevinnel járok vagy szerelmes vagyok belé.
Nem! A legjobb barátaim közé sorolom véletlen se érzek iránta többet mint barátság.
Attól még hogy egymás mellett ülünk tanszobán az nem jelenti azt, hogy járnánk...
A másik... Kapok tõle egy ölelést a nap végén, ami mindig nagyon jól esik ha kicsit deprssziósabb hangulatom van. Meg úgy egyébként is...
Ezen a hèten nem kaptam, és ez rosszul is esett.
Meg az is, hogy nem sz hozzám.
Elvileg tanul, de igazából jóformán nem csinál semmit.
Nem gond, meg beszélem vele SZÓBAN ha végre a lány/fiú hadsereg elvonul.

Ma még énekeltünk is.
A "Zománcozó" a mi termünk ugyebár, ami a suli legcsendesebb részénèl van., a folyosón pedig egyszerûen csodatos az akusztika.
Két nyolcadikos kitalálta, hogy énekeljünk már kórus darabokat. Alt besegítés kellett persze hisz én egyedül kevés vagyok, így csatlakozott az egyik osztálytársam akinek szép alt hangja van.
Énekeltük az egyik darabot, amit a legutóbbi koncerten adott elõ a kórus és az utólsó ütemnél megpillantottam a kórusvezetõt Tamás bácsit.
Én úgy megijedtem, hogy az kimondhatatlan.
Megdícsért mi.ket, hogy szép volt, de persze voltak hibás és elcsúszott hangok, örült neki hogy gyakoroltunk. Aztán hopp, felment a lépcsõn.
Énekeltün még sokat, amit én nagyon szeretek. Köztük a 150. Genfi Zsoltárt, ami olyan gyönyörû volt szerintem hogy csak na. Az akusztikának köszönhetõen olyan volt mint egy templomi elõadás.
Ez volt a nap fénypontja Szonja után.
Utánna nem sokal fuvolám volt és csak sötétedés után értem haza.
További szép hetet.:)

Nyaaaw!

Nah emberek...
Eltelt a szünet.
Holnap valami pirosba kell öltözzek, hogy passzoljon a vérvörös arcomhoz, ami akkor lesz olyan mikor felelek.
Remélhetõleg, holnap egy csomó csönaci birtokába fogok kerülni.

Kevinnel végre találkozhatok, a sok csetelés ellenére hiányzik az a hülye feje.*-*.

Énekbõl egész jól haladok, bár még a mollokat tanulni kell meg a kézre rakásokat. Mert a dúrok már mennek.:))
(bár nem mindenki nagyon érti hogy most mit mondtam igaz?)

Magyarból a szózatot egész elviselhetõen tudom....Itthon...egyedül...könyv kis segítséggel...az udvaron a hintán...:"))
Nem nagyon vagyok biztos hogy meg lesz az ötös.

Kórus lesz. Rájöttem, hogy szeretem a kórust, mert imàdok énekelni....de...(és ott a de)
Mivel az iskola szintje láthatóan romlik, ezért egyre több próba...stb.
És az nekem sok.

Szóval itt a november...

^
'
'
'
Ezt írtam tegnap este.
Ahoz képest kissé máshogy alakultak a dolgok.
Irodalomból nem kerültem sorra, ahogy éneken se.:)
De kóruson ültetés volt, ahol kisseb diákot kaptunk magunk mellé.
Tamás bá át akart rakni a legmélyebb szólamból (alt 2.) az egyel magasabb szólamba [(alt 1) mezzo)]
Majdnem kiugrott a szivem annyira kiakadtam, szinte sírtam. Úgy elvörösödtem, hogy csak na és remegni kezdtem.
Kedvem lett volna kiabálni azért hogy vissza rakjon. Ugyanis nekem nagyon fontos, hogy melyik szólamot éneklek mert én mindig is a legmélyebb altban énekeltem.
Ráadásnul, ha átkerülök akkor erõs hangot veszít az alt...
De nem is ez a lényeg...
Hanem hogy tovább nézegette a papìrját és gondolkodott aztán hirtelen vissza rakott az eredeti szólamba. "Szórakozz mással" "Deh vicces mondhatom" "Tessék kapjak szívrohamot" stb.. gondolatok voltak a fejemben.

Tanszobán Kevin és az egyik barátja össze nyálazták a mappám (szokás szerint) a szöveg kiemelõm is a kezük ügyébe keveredett.:")
Èn csak néztem, hisz nem tudtam mit tenni.:"")

Nah ez volt a napom. Megúsztam sokmindent, de holnap is tartogat rosszakat.

Nyaaaw!

Nah emberek...
Eltelt a szünet.
Holnap valami pirosba kell öltözzek, hogy passzoljon a vérvörös arcomhoz, ami akkor lesz olyan mikor felelek.
Remélhetõleg, holnap egy csomó csönaci birtokába fogok kerülni.

Kevinnel végre találkozhatok, a sok csetelés ellenére hiányzik az a hülye feje.*-*.

Énekbõl egész jól haladok, bár még a mollokat tanulni kell meg a kézre rakásokat. Mert a dúrok már mennek.:))
(bár nem mindenki nagyon érti hogy most mit mondtam igaz?)

Magyarból a szózatot egész elviselhetõen tudom....Itthon...egyedül...könyv kis segítséggel...az udvaron a hintán...:"))
Nem nagyon vagyok biztos hogy meg lesz az ötös.

Kórus lesz. Rájöttem, hogy szeretem a kórust, mert imàdok énekelni....de...(és ott a de)
Mivel az iskola szintje láthatóan romlik, ezért egyre több próba...stb.
És az nekem sok.

Szóval itt a november...

Nyaaaw!