Majd meg fagyok...kijöttem most a friss levegõre. Ugyan alig látok valamit mert sötét van a hold világít.olyan megható...nézem a holdat. közben nekimegyek a rózsának.
Mindegy bemegyek mert libabõrös vagyok ès nem akarok megsérülni.

Ma délutàn nagyon sírtam...
Kimentem a kertbe, közben cseteltem Kevinnel és fotóztam az õszi kertet. Nagyon jól esett a friss levegõ. Gondoltam meglátogatom a cicám sírját. Megyek a bozótokba, a csalàn csípi a làbam és a kezem. Amikor kijövök a bokrok közül a szép rendbetett, kisfakeresztes cicasírt kellett volna megpillantanom.
De mit làttam??!!
Szanaszét hányt fadarabokat és a kiskereszt is messze hevert a sírtól, na meg a legfontosabb... ki volt ásva. A holt test sehol. Kutya volt. Láttam a lábnyomokat és minden arra utalt.
Gondolom a cica gyilkos szomszédkutya kiszagolta hogy hova àstam el és ezért kiàsta.
És el is vitte.
Én ott olyan szívbajt kaptam, hogy csak na. Elkeztem hüppögni egy picit aztán elrohantam a kert végében lévõ nem lenyírt száraz, magas fûhöz, belevetettem magam és sírtam. Nagyon. Nyagyon. Nagyon.
Egy kb félóráig így voltam, közben beszéltem Kevinnel és próbált vigasztalni.
Ezek után beviharzottam a házba és elmesélem a szüleimnek. Bár mit tudnának ez ellen tenni...
Ettem egy kicsit, hogy megnyugodjak.
Hatott is.

Még mindig kavarognak bennem dolgok amiket nem értek. Gondolozok de nem tudom min.
Egész nap facebookon cseverészek és fekszem az ágyamban.
Szánalmasan nézhetek ki. Hmmhmm.
Nyaaaw!<3