Hmm.Furcsa. érzések kavarognak bennem. Boldog vagyok mégis szomorú. Az imént elkezdtem nevetni csak úgy fetrengtem de halványlila fogalmam sincs miért. Szomorú vagyok mert Kevin egy hete szakított a barátnõjével és most veszekednek.
Kevin félig depressziós állapotban van és félig nem, mert valaki mindig felvidítja.
Szerintem most õ se tudja igazán hogy mi a szitu.
A suliban mindenki azt hiszi, hogy Kevinnel járunk mert minden nap megölel. Senki nem hisz manapság a fiú-làny barátságban?
Nem nagyon értem én se, hogy mi lett ez a hirtelen felfordulás az életemben.
Hirtelen mindenki hozzámfordul tanácsért hirtelen minden más lett.
Jó lenne néha támaszkodni valakire aki...hogymondjam...akinek nincs szüksége tanácsra hanem meghallgatna. Az fordulna meg mindenki fejében, hogy dehàt ott van Csilla csak, hogy az számomra õ egy teljesen más helyet foglal el az életemben. Fontosat...
Kéne egy olyan ember mint én, aki tudja az.érzéseimet és nem kell neki elmagyaràzni, mert benne van az az érzés.
Amikor zenéthallgatok a szìvem kinyílik, megkönnyebbülök, viszont amikor csend van mint példàul most, szomorú leszek. Milyen furcsa. Amikor elkezdtem írni ezt, nagyon boldog voltam. Most meg?!
Szomorú vagyok, fáj a szivem és pillangók vannak a gyomromban.
Kár hogy ami bennem kavarog senkisem érti...most még...én sem...hmhmm.
Hápháp.
2013.10.19. 22:35 D.e.k.o.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.