Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

Gonosznak lenni

2013.07.10. 17:22 D.e.k.o.




Gonosznak lenni

Gonosznak lenni sem könnyû tudom,
Fõleg ha régi barátra kell ráerõszakolnom.
Nem is gonoszság valójában,
Hanem egy személy utáni gyûlölet átsugárzása másral.
De valamiért gonoszságnak érezem.
Hogy miért én sem tudom éppen.
Talán mert mással is megutáltatok olyat,
Aki engem bántott meg nagyon komolyan.
Ezt se nevezhetném gonoszságnak,
Hisz nem azért csinálom, hogy elõtapsolókkal álljam meg a helyem szilárdan.
De ellenfelem részérõl gonoszság nagyon,
Hogy barátaimmal körül fegyverkezve indítom meg hadam.
Had? csata? Talán összeütközés? Szó sincs ilyenrõl,
Hisz kerüljük egymást messzirõl.
De csatának, hadnak összeütközésnek érzem,
Mikor egyedül vagyunk a tanteremben.
Néz engem "vérben forgó szemekkel",
Kerülném, de nem lehet.
Lerakja a cuccát, elõkészít mindent,
Míg én csendben mosolyogva nézem végig mit tesz.
De belülrõl sírok, ordítok talán még dörömbölök,
Mert a régi "haverságunkban" együtt létünk nevetésre ösztönzött.
Ez kicsit úgy hangzik mintha a szerelmem lett volna,
De soha soha de soha.
Régen még nevettünk a nyári bulin történteken,
De manapság az élet nagyon másmilyen!!!
A gonoszság árnya már a világot beterítette,
Te sem kedves olvasó, akaratlanul megteszed.
Az embereket most már az a dolog fûti,
Hogy magasabbra kerülés érdekébe mindent eltiporni!
Aki megfékezi e gonoszságot,
Az alakít az életben magának egy tisztességes világot.

Erõsen meggyõzõdtem már arról,
Hogy az ellenszenves személy kire most haragszom,
Azért hazudott, azért dobott ki,
Mert a csapatban lévõk megkezdtek szeretni.
Jobban mint õt,
És ez haragította fel a szóban forgó embört!

A bejegyzés trackback címe:

https://verses-elet.blog.hu/api/trackback/id/tr995904948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása