XII. fejezet
"Mint a zsenge fûszál oly törékeny a lelkem..."
/Gombolyagy Dóra/
Nos. A suliban nem alakulnak valami jól a dolgok. A tanáromtól elvették a termét, ami a mi hibánk. Persze Szofi néni nem mutatja, és nem szídott le, de többé nem mer megbízni bennünk. Rosszúl esik, hogy az általam és Csilla által útált Lukréciára, és Lindára bízta a termet mert õk kitûnõ tanulók, meg benyalták magukat.Nagyon szertem Szofi nénit, de ez hiba volt tõle... Rájuk bíztaa farsangon egy kiírást, és olyan erõszakosak voltak velünk, mivel Szofi néni ránk bízott egy másik kiírást, ezért egy teremben kellett dolgoznunk verük. Borzalmasak! Szerettem volna egy tanácsot adni nekük, mert azért mégsem vagyok gonosz, és a héla: - Dóri, mi nem kérünk kéretlen negatív véleményt! Mondhatom kedves... Ès aztán kritizált meg stb... Olyan jó hogy pont õ mondja hogy ne szoljunk bele az õk dolgába de aztán amikor kezd jobban kinézni a mi munkánk, elkezd beleszólni... Aztán dél után amikor szintén dolgoztunk a farsangon kizavartak a belsõ terembõl ahol eredetileg mi voltunk... Utánna amikor be akartunk menni egy ceruzáért, elkezdtek ordibálni, hogy takarodjunk meg stb... Ezt a pofátlanságot!!! nagyon szemetek. Szofi néni meg alig hisz nekünk... ÈS Szofi néni, meg igért nekem szöveget a farsangi mûsorban és nem kaptam... Már erõssen gondolkodok rajta, hogy nem szereplek az ilyen dolgokért, meg azért, mer mivel én lennék a kocsmás, és lesz egy pultom és onnan Lindácska állandóan kitúr, mert elvileg az az õ része.... Na álljunk meg egy kis pillanatra... Lindácska egyrészt az indiános részben szerepel, másrészt nem keres semmit a kocsmàban a pult mögött...
