Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

Nem kívánom neked sem...

2012.08.12. 15:54 D.e.k.o.

Na most el is mesélem, azt amirõl megy a
beszélgetés a kommentnél a Matek óra címû versnél.
Nos. Mivel már utolsó nap volt, ki lehetett menni az udvarra az órákon.
De bent is lehetett maradni aki nem akar kimenni a melegbe. Na és én bent akartam lenni.
Valamiért rossz kedvem volt, és a hátul lévõ táska tartóba bebújtam és elbarikádoztam a hiányzók stb székével,
és kértem hogy a bent maradók ne zongorázzanak, mert tilos! (Ja és illik tudni ha nekem rossz a kedvem a
táska tartóba sírok) Utána fél órával, kimentem a barátnõmhöz Daniellához, hogy jöjjön be nézze meg mit építettem.
Mivel csak 1 személyesre csináltam, nem fért el, ezért még rakott a mellette lévõ táskatartóhoz székeket és így
2 személyes lett. Úgy ott beszélgettünk és pihenni próbáltunk de még mindig hangoskodtak zongoráztak a többiek
(nagyon rosszul). Szóltunk nekik százszor egészen addig amíg ki nem csöngettek. Jött be az osztály és kiabáltak mi szóltunk, és ebbõl
nagyon nagy vita lett és mi kimentünk sírni a kõpadra. Az volt az ott lételem(egészen 5 év) legrosszabb napja és legsírósabb meg ami rossz még lehet.
És amikor vissza mentünk a tanárnõ várt (mellesleg megjegyzem mi ketten voltunk a kedvencei) és kiállított az osztály
elé és ordított velünk hogy hogy mertünk ilyet csinálni meg stb... (és azt tudjuk hogy az egész nem volt igaz amit õk a tanárnak a szemébe hazuttak)
Akkor még sírtunk egy kört.

És az nap elhatároztunk valamit...

Ez volt életem legeslegrosszabb napja!

"Most nem muszály a komment,
De ha akarod mond el véleményed.
Én meghalgatlak örömmel,
Nagy szívemmel.Nem kell a komment.
De ha fáj vagy szeretnéd,
Mondd és mondd,
Én szívem attól meggyógyúl."

"Gombolyagy Dóra"

süti beállítások módosítása