Na most el is mesélem, azt amirõl megy a
beszélgetés a kommentnél a Matek óra címû versnél.
Nos. Mivel már utolsó nap volt, ki lehetett menni az udvarra az órákon.
De bent is lehetett maradni aki nem akar kimenni a melegbe. Na és én bent akartam lenni.
Valamiért rossz kedvem volt, és a hátul lévõ táska tartóba bebújtam és elbarikádoztam a hiányzók stb székével,
és kértem hogy a bent maradók ne zongorázzanak, mert tilos! (Ja és illik tudni ha nekem rossz a kedvem a
táska tartóba sírok) Utána fél órával, kimentem a barátnõmhöz Daniellához, hogy jöjjön be nézze meg mit építettem.
Mivel csak 1 személyesre csináltam, nem fért el, ezért még rakott a mellette lévõ táskatartóhoz székeket és így
2 személyes lett. Úgy ott beszélgettünk és pihenni próbáltunk de még mindig hangoskodtak zongoráztak a többiek
(nagyon rosszul). Szóltunk nekik százszor egészen addig amíg ki nem csöngettek. Jött be az osztály és kiabáltak mi szóltunk, és ebbõl
nagyon nagy vita lett és mi kimentünk sírni a kõpadra. Az volt az ott lételem(egészen 5 év) legrosszabb napja és legsírósabb meg ami rossz még lehet.
És amikor vissza mentünk a tanárnõ várt (mellesleg megjegyzem mi ketten voltunk a kedvencei) és kiállított az osztály
elé és ordított velünk hogy hogy mertünk ilyet csinálni meg stb... (és azt tudjuk hogy az egész nem volt igaz amit õk a tanárnak a szemébe hazuttak)
Akkor még sírtunk egy kört.
És az nap elhatároztunk valamit... 
Ez volt életem legeslegrosszabb napja!
"Most nem muszály a komment,
De ha akarod mond el véleményed.
Én meghalgatlak örömmel,
Nagy szívemmel.Nem kell a komment.
De ha fáj vagy szeretnéd,
Mondd és mondd,
Én szívem attól meggyógyúl."
"Gombolyagy Dóra"
