Ez a vers arról szól, hogy minden évben van bicínium.
Én minden évben indulok, mert van énekhangom...
Eddig még soha nem értem el helyezést inkább csak piszkálást kaptam...
Nos ezt a verset egy bicínium után írtam.
Aki nekm tudná mi az a bicínium akkor elmondom: Két szólam az az a szoprán és alt közös éneklésének bemutatása egy versenyen...
Nos a vers elég rövidke de a könnyeimmmel nem bírtam. Ha látnád a lapot aligolvasható mert elfolyt az írás..
Amiért igazán rossz volt a vereség, az, hogy elõtte hallottam énekelni egy pár gyereket.
Az egyik ismerõsömhöz odamentem, és mondtam neki hogy figyu te indulsz tényleg?
Mondta hogy igen te bánya rém...
(a srácot párszor már vertem meg az év folyamán a makacssága miatt ezért beszéltem és beszéltünk így egymással)
Na a csávóka elénekelte a haverjával a darabjukat de jött egy kiscsaj akit szintén utálok, egy olyan ruhában amitõl szerintem mindenki szörnyûlködne...
Nos hát és és a párom (az az akivel énekeltem) elmosolyodtunk.
A csaj és az összes barát nõje akiket szintén utálok a bicínium után meggyanusítottak azzal hogy én az éneklésükön röhögtem...
Egy kb. 6-7 emberbõl apropó k*vából álló csapat elég rohögtetõ volt de egyben sértõ is.
Utánna amikor a lánykórusról hiányoztam, kibeszélt a tanár az egész kórussal.
Na ez kinek hogy esne?
Amikor megtudtama barátaimtól ne tudjátok mit gondoltam az egész kóruról élükön a tanárral...
Olyankor nagyon kedvemtámmat bemenni a tanáriba egy smás dúrva szóval a nyelvemen...
Bicínium
Minden évbenott vagyok,
S szép hangommal indulok...
Soha, soha nincs szrencsém,
Mert igazságtalanúl döntenek az ellen fél helyezetén...
S klett a második helyezet, ki más?
Kinek a hangja nem vitás...
Kodályba nem való,
Mert hangja, oj ordító!
Semmi érzéke az énekhez,
Talán a tanárja fedez.
De igazságtalan ez!
