Dóri egy katasztrofális osztályban

“Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken) Sziasztok! Gombolyagy Dóri vagyok. Teljesen idétlen világban élek, ahol természetesen nem nagyon érzem jól magam. Életemet már 13 éve élem. Szeretek gondolkodni egy s másról, amikről sokan azt gondolják felesleges. Pedig nem. Sok embertől hallottam már, hogy milyen érett gondolkodásom van ilyen fiatalon. A szóhasználatom is furcsa, egy átlag emberhez képest. De ez van. A idézet, melyet Erich von Däniken-től idéztem, pontosan azt mutatja, vagy mondja el, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak, és inkább a másikat utánozzák. Bár lehet, hogy ez másoknak nem ilyennek tűnik, de ebben is mások az emberek. Természetesen nekem is vannak hülyeségeim, amiket sokan nem nagyon tolerálnak. Gyorsan felkapom a vizet, de már rajta vagyok a megoldáson. De ennek ellenében áll az a jó tulajdonság, hogy szinte még a legnagyobb ellenségemmel, is eltudok lenni, ha nincs min összevesznünk. Bátran forduljatok hozzám, jó pszichológus vagyok. Gondolkodjatok egyénien, ne legyetek birkák!:) Na de nem húzom az időtöket, mindenkinek van dolga, siessen oda!:)

Friss topikok

Enyhe idegroham:

2014.05.21. 19:53 D.e.k.o.

 

Azóta kicsit felejtve lett minden. Én persze mint mindig semmit nem felejtettem, bár megbocsájtottam mindent. Hogy lehetek ilyen naiv és jó lelkű. Jó ez hülyén hangzik de igaz. Sajnos ez egy rohadt rossz tulajdonságom hogy mindenkinek megbocsájtok. Nem szólok semmit, csupán megmarad bennem az amit tett, mondott.
Azt gondolom erről, hogy nagyon nem előnyös számomra. Ha pedig soha nem bocsájtanék meg senkinek nem lennének barátaim. Mert ugyebár mindenki követ el hibát. Többek között én is.
Csak az a kiakasztó amikor azt hiszik, hogy robot vagyok akinek nincs szíve, vagy csak egyszerűen nekem kőből van, így nincsenek érzéseim. Tanárok, felnőttek, osztálytársak, ismerősök, szülők is ebben a hitben élnek. Nem mind, de igen nagy részük. És ez nagyon nyomasztó.
Csodálkozok azon, hogy egyre több kirohanásom, kiakadásom, sírásom van...De igen egyszerű rá a magyarázat. Én is emberből vagyok, nekem is vannak érzéseim. Kvázi nem tudok mindent, tökéletesen, azonnal megcsinálni.Ahogy azt SENKI a világon nem tud.
Ugye milyen érdekes?! [szarkazmus tábla villog]
Ne várjon el tőlem senki világ megváltást 13évesen. Mert én még gyerek vagyok. Igen. Az.
A tanárok is végre rohadtul felfoghatnák, hogy nem egy rohadt robot vagyok rohadtul hiányzó érzésekkel.
Waaa. Bele őrülök.
Az osztálytársak is végre elfogathatnák, hogy nem vagyok olyan mint ők, más dolgok foglalkoztatnak, máshogy gondolkodom, más vagyok. Mert persze senki nem egyforma. Senki.
Elfogadhatnák, hogy nem tudok mindig mindenki elvárásának megfelelni. Mert én sem várom el mindenkitől, hogy maximálisan velem törődjenek és imádjanak. Nem várom el.
A barátaimtól viszont elvárom, attól a 3-4 embertől, hogy amikor látják hogy lelkileg mindjárt darabokban vagyok, akkor foglalkozzanak velem, támogassanak, és mutassák ki hogy szeretnek. Mert én akinek csak tudom szeretetet adok. De komolyan. Ha valakinek kell valami kis szeretet, oda megyek jól megölelgetem, hogy lássa: szeretet is van ebben az elcseszettségben.
Olyankor látom rajtuk, hogy jól esett nekik, és mosolyognak. Ennél jobb már nem is lehet. Vagy az is van, hogy nem én megyek hanem állok a teremben, random oda jönnek hozzám, megölelgetnek, vissza ölelgetek és azt mondják: Köszönöm,erre szükségem volt.
Csak hogy pont nekem kever le egy nagy pofont az élet azzal, hogy amikor szomorú vagyok, vagy épp nem, akkor is csak a mellettem lévőkkel foglalkoznak. Rám meg szarik mindenki. Ami rosszul esik igazán az egészben, hogy azok csinálják ezt velem akiket legjobb barátaimnak hívok.
Csak ez a dolog ad egy okot arra, hogy elgondolkodjak: Igaz barátok?
De a fenébe is. Csak ők vannak nekem. Vagy nem is tudom. Olyan rohadt bizonytalan vagyok mindennel szemben.

süti beállítások módosítása