Hol is hagytam abba?Jaaah igen. Az ausztráloknál.
Kaptunk tőlük szendvicseket, amik ki maradtak mivel rohanniuk kellett a díszterembe. Nem nagyon kértünk volna belőle főleg nem én, hisz I don't like a tuna sandwich.xddMindegy. Elfogadtuk és mentünk vissza mosolyogva a terembe. Én még egy kicsit kinn maradtam beszélni Kevinnel és a barátnőjével, közben láttam, hogy az igazgató helyettes lép be a terembe és üvölt azokkal akik fen voltak és kaptak szendvicset. Egy kis idő után bementem és elkezdtem végülis vissza pofázni igen jogosan.
Amikor nem voltam benn ilyeneket mondott : Hogy lehettek ilyen hülyék? Ezt a szendvicset ne ausztráliából hozták komolyan! Itt vették valahol! Most az a véleményük a magyarokról, hogy ilyen kis kunyerálós nép akiknek nincs pénzük enni és egy kis kajának ennyire örülnek! Hogy gondoltátok???
Erre én: - Elnézést, de egy kicsit nagyon el van tájolva. Mi nem kértünk tőlük semmit! - mondtam igen nagy hangsúllyal- Ők rángattak oda -de komolyan oda rángattak minket -hogy együk meg azokat amik ki maradtak. És azért örültünk, nem azért mert kaptunk kaját, hanem mert az előtt énekeltünk velük és az nagyon felvidító volt és jó hangulatot adott. Úgy hogy kérem nem minket bántani!
-De hát akkor is! Milyen már ez! Azt kellett volna mondani hogy nem kéritek!!!
Egyszerre mindenki: De hát mondtuk!!!
És kiviharzik a teremből ha jól emlékszem.
Sebaj. Elvittük a cuccunkat a kicsik tanszobájára, aztán pedig a +kórusra mentünk.
Tamás bá azt mondta, hogy az ausztrálok közé kell majd beülnünk énekelni. Nagyon vártam és kíváncsi voltam ki mellé ülök. Mikor beléptem a terembe (pontosabban mindenki tódult befele) beültem két húzott szemű csajszi mellé.
Kórus közben kicsit beszélgettem vele angolul, aztán a végén aláírattam vele a mappámat.
Másnap reggel vettem észre, hogy ugyan az a csaj írta alá a mappámat mint aki az ének tankönyvemet is.
Még az nap szép nagy esőben kísértem be Vikókámat a városba hittanra. Kicsit áztunk csak meg. xdd
Kedden mentem a régi matek tanáromnak segíteni a zrínyi matek verseny országos fordulóján. Borokat címkéztünk. Tök vicces volt az a nap. 21-ig maradtuk, voltunk Misibá házában is ott címkéztünk vagy több száz bort. Másnap -szerdán- Nem kellett suliba menni mert a matek tanár kikért minket (Csilla, Zsóóó, és én)
mivel ez a segítés keddtől péntekig tart. A táncsics koleszban volt a program, ahol a mi dolgunk az az volt, hogy a szülőket lejeltentkeztessük (már ha van ilyen szó). Rájöttem, hogy nem leszek udvarias ha valaki recepciósnak, vagy információs pultnak néz. :D Arra is, hogy, a szülők nagy része ritka de nagy hülye...xd
Ésss még agy jó tanács mindenkinek: soha ne mutassák meg az utat. Tapasztalatból tudom....rohadt nagy izomlázzal jár.xdd
Egy nagyon jó nap volt minden ellenére amikor Szofi néni és a gerinctelen osztályom el nem rontotta a kedvem.
Mikor elment mindenki fogalmam sem volt, hogy hogyan jutok haza.xdd Bicajom benn volt a mategyénél össze zárva egy másik bicajjal.....
Így inkább azt mondtam bemegyek az iskolába, mert anya úgyis menni fog oda a lengyelországi utazás szülőiére. (nah ez értelmes mondat volt...xd)
Besétáltam kb 16:10-re és bementem az osztályterembe elhozni a tesicuccomat. Ott volt még Szofi néni és egy pár ember. Osztályfőnököm lecseszett mert a gerinctelenek elmesélték neki a facebookos maratoni vitát, persze úgy, hogy én jöjjek ki belőle rosszul. Haha.. milyen vicces, mekkora pofájuk van, ha nem vagyok ott...-.-"
A lecseszés után jó nyomatékos, felemelt hangon mondtam Szofi néninek : Nem érdekel. Nem érdekel és kész. Békén lehet hagyni.
Egy idő után a tanárnőnek el kellett mennie. Szóval kimentem a teremből a portára várni anyumat. Beültem a szülőire Móni mellé és fura mód de nemvolt egymással bajunk. o.O
Csütörtökön reggel anya közölte hogy nem megyek Lengyelországba. Hogy miért? Mert lejárt az útlevelem és személyim sincs. Nah meg egy hónap lett volna csináltatni. Teljesen elsírtam magam, hisz eszméletlen sok munkám volt benne. Mondta anyának, hogy akkor írjon e-mailt Tamás bának, hogy nem megyek. Már le is ült a géphez mikor apa a laptop előtt ülve hangosan olvasni nem kezdte a törvény vagy mi izét (nah hát oké) Szóval talált egy lehetőséget, hogy elmehessek. Ez az indéglenes személyigazolvány volt. Gyorsan felkerekedtünk és az okmányirodába rohantunk...Nagyon kavaros volt minden, de hála egy ismerősünknek aki ott dolgozik soron kívül sikerült egy 30 napig érvényes személyigazolványt csináltatni. Csütörtökön segíteni kellett volna mennem, de már nem értem volna oda, így felhívtam egy illetékest, hogy szóljon hogy nem megyek mert fontos dolgom van/volt.
Inkább bementem anyának a munkahelyére Szentkirályra, egy óvodába.
Péntek reggel felhívtam az osztálytársam hogy hova kell menni segíteni az nap, utána pedig Csillust is felhívtam leadni az információt.
8-kor találkoztunk a központban, onnan besétáltunk a Rákóczi suliba.
Ott segítettünk egy tornatermet berendezni. Az eredmény hirdetés alatt az öltözőben beszélgettünk vagy 6-7-en, egyik 10-es srácról kiderült, hogy my little pony mániás. xddd Mondom ..öööö...okééé.
Össze pakoltunk több száz széket utána az egészségügyiben pakoltuk a termeket vissza.
kb 15-kor vissza vittek engem a rákócziba onnan elhoztam a biciklim és bementem vele a mategyéhez. Ott mindenki evett és úgy elmentünk fagyizni. Korlátlan fagyi evési lehetőségünk volt. Én csak 6 gombócot ettem mert vigyáznom kell a torkomra. Elbúcsúztunk mindenkitől és egy kis esőben haza tekertünk.
:D Hát kb ennyi. Várom a csütörtököt nagyon. :DDD