Dóri egy katasztrofális osztályban

Nem hagy nyugodni egy pár gondolat,
Lehajtom fejemet a párnára,
Pehenni nem tudok mert az agyam folyamatosan kattog, a düh, a boldogság, a szomorúság, az információk nem férnek el. Feldolgozásra várnak a legrosszabb pillanatokban.

Szóval ott tartottam, hogy péntek.
Reggelre egy óriási herpeszem is lett, ami kimondottan idegesített, legfõképpen amikor beszélgettem az elõzõ bejegyzès vègén említett fiatalemberrel.
(Megemlítem, hogy kb 3-4 évvel idõseb nálam)
Valamikor 17:30 körûl értem haza, a kapuig el is kísért. Nah, amitõleg enyhén kiakadtam: persze, tudjátok én szeretek ölelkezni, egy elköszönési formám is, de ez a srác olyannyira szorosan megölelt, higy majdnem össze roppantott.
Amikor meg már elég hosszúnak tartottam a dolgot, alig bírtam kiszabadulni a kezei közül...vagy hogy is fogalmazzak.xdd

Hétvége semmi extra, meg kb a héten sem, egészen szerdáig.
Szerdán a kiakadás szélén voltam, ahogy azt az angolos osztálytárasim hallhatták és tapasztalhatták is.
Becsengettek angolra. A szünetet persze folytattuk, a program a tolltartóimmal való birkózás volt. Azt se tudom már mi volt rá az ok.
Egyszer csak az egyik tolltartó hátra repült a kockuló buzerámsokhoz.
Ott ült Laci mellett Nándi, az udvari bunkó, talpnyaló is és nyálcsorgatva bámulta a giga méretû ilyen-olyan drága fost Laci kezèben, közben helyeselte a cigány gyerek döntéseit.
Szóval a tolltartó oda repült én meg szakadva a röhögéstõl oda rohantam felvenni.
Mennék vissza a többiekhez erre hallom a protekciós&segg kinyalt baromtól: -Ettõl a Dórácskától kiráz a hideg, egy szõke cigány ribanc....*visító röhögés*
Rá nézek, nyugodtan lerakom a cuccomat a helyemre, oda megyek és egy fél méterrõl torkom szakadtából üvölteni kezdek vele. Mindeki elhalkul, a buzeráns sem mer röhögni, csak néz kitágult szemekkel. Én meg mondom a magamét: -Ó, ki mondja? Milyen jogon mondasz ilyet, amikor jól tudod, többször megmondtam hogy nem vagyok az. Inkább nézz magadra. Olyan cigány vagy hogy le sem tagadhatod te f*sz! Menj a p*csába a dolgaiddal!
Akkor beszéljél ha valamivel különb vagy a fajtádnál, letettél valamit az asztalra! Menj innen el, nem vagy ide való, rontod a levegõt! De protekció p*cs!
Bocsánatot kérek a csúnya szavakért.
Kb ilyeneket mondhattam,csak ezerszer haragosabban és durvább fogalmazásban, aminek nem nagyon örülök de ez van.
A kiabálásomra bejött az angol tanár is. Nem nekem kezdett el beszélni, hanem lecseszte a barmot és mindenkit a helyére parancsolt.
Másnap csütörtökön, elsõ óra osztályfõnöki volt, amin bizony felhozták ezt. Nándi Lacit védte, amit nem értek, mert Laci soha nem tett vele olyat amiért megérdemelné hogy megvédjék. Meglepett Csilla. Persze jó értelemben.
Hangosan felszólalt értem. Amit õ nem szokott. Inkább a csendesség híve.
Volt például egy lány aki nagyon furán kezdett el ENGEM szídni.
Olyanokat mondott hogy mindenki csak úgy hápogott, hogy "hülye vagy drága".
Ilyen hangzott el pl: Dóra értelmetlenül felkapja a vizet, és néha üt is.
Ezt elemezve: Nem kapom fel csak úgy a vizet régóta, aki azt gondolja, az elvan késve egy 3-4 évet. Ütni nem ütök soha.
Ugyan elõfordult már, de az is jó pár éve. Azóta jelentõs változáson mentem keresztül.
Egyéb finomságokat fogalmazott meg a lány. Igazából ha úgy vesszük Lacit védte.
De az osztály nagy része mégis csak az én oldalamon volt. Azok akik többszörös átgondolás nélkül is kimondhatják: "Teljes szívünkbõl utáljuk Lacit"
Kikérte Szofi néni a a duzzogó fél véleményét (az az nem az egyémet mert én tudom hogy nekem van igazam, ez hülyén hangzik de akkor is)
A duzzogó csak motyogott valamit amit én a helyemrõl nem is hallottam. Csak a sértõdött, haragos motyogást, amit a tanár szavaiból úgy értelmeztem, hogy nem a megbánást akarta mondani, hanem engem szídott és magát kiakarta a szarból húzni.
Mert ugyanis ez a dög, mindenbõl ki tud mászni, a tanárok, a diákok, az igazgatóság fél tõle. Nem merik kicsapni, megbuktatni.
Ahogy Szofi néni sem mer vele semmit csinálni, csak ápolgatja a lelkèt. Mert hát jajj szegény öröbefogadott, meg õt mindenki bántja. Nah akkor itt mondhatom határozottan, hogy aki ezzel a gyerekkel jó szót szól, kedvesen néz rá, kihúzza a szarból, az elmehet a melegebb éghajlatra.
Itt konkrétan nem Szofi nénit szeretném bántani, hanem a rossz pedagógiáját.
Itt ezt témát le is zárom mert engem is feljelent valamelyik seggnyalója. -.-"
Ezután a bejegyzés után kapni fogok, nem èrdekel.

De akkor folytasyuk is: Csütörtök.
Az osztányfõnöki óra után minden nyugis, 14:15 körül átöltöztünk Lizussal, és az osztályból induló bicínium párosokkal ünneplõbe. Beénekeltünk az ötödikesek tanszobáján, igazából nemtudtuk melyik teremben éneljünk be, mert mindenhol van zongora, Vikókám és még Istentudja melyik bicíniumos tud zongorázni.
A tanszobások nem nagyon díjazták, hogy ott koncertezünk, de minek iratkoztak egy ének-zenei iskolába ha nem tudják elviselni.
14:45-kor lementünk a kis kórus terembe, ahol szokták minden évben a bicínium èneklèsi versenyt tartani.
Éppen jöttek ki a kicsik, de mi bevonultunk, találkoztam is az öcsémmel aki amikor csak indul helyezést is elér párjával. Megsimogattam a fejét mondva: Öcsisajt, biztos jó volt!
Leültünk a második sorba, oda jött a régi énektanárunk helyzetjelentést kérni, sok szerencsét kívánni és egy kicsit megdícsérni.
A zsûri egyik tagja pedig az a néni volt, aki 3-4-ig volt az énektanárunk és nagyon szerettük õ is minket. :D
A 7.a-val kezdõdött a mûsor. Lizàval mi voltunk a másodikak a sorban.
Kiálltunk, elénekeltük a kötelezõt, ami szerintem nem volt annyira jó de segáz.xd Jött a szabadon választott ami egy olyan nehéz darab volt, hogy azt hittem ott borulok ki ha elrontom.
De nem rontottuk el még hangnemben is maradtunk. Vége volt a mi osztályunknak, jött a 7.b
Nah....Katasztrófa volt a köbön.
Jöttek a nyolcadikosok, nah õk...fantasztikus volt mind a kettõ osztály.
A verseny végén kaptunk csokit. Az eredmégy hirdetést pedig péntekre ígérték.

Péntek:
Tegnap az idegességem tetõfoka volt.
Nen az eredmégyek miatt, hanem mert Tamás bá erre a napra tette a kórus felelést. Ez nem olyan hogy csak kiàlsz oszt leénekelsz, nemis olyan hogy 3-an 4-en éneklitek el, haneeem bemegyek egyedül a terembe, Tamásbá a tanári asztalnál ül, elötte a névsor és a kotta. Felrakok a fejemre egy fejhallgatót, és beindítja a tanár a kórus felvételt. Nem hallhatjuk magunkat így attól nagyon féltem hogy hamis lesz az egész. Tapasztalatból mondom..xdd
Szóval ettõl féltem. Nagyon.
De második órában, èneken fel lettem dobva.
A hangosbemondóban bemondták az eredményeket.
"Csóta Liza és Gombolyagy Dóra Elsõ helyezést értek el" woááá.
Az osztályból mimdenki ért el helyezèst...kivéve a két fiú indulónkat. Öcsém is ért el helyezést. :)
De mi végre elsõk lettünk.
Ahogy közelebb kerültünk a felelèshez, egyre jobban idegeskedtünk. Rajz órán is inkább Salve Regina kotta bámulásával haladtunk mint a rajzzal.
Tesi órán iszonyatosan kifárasztottak, fájt a torkunk is egy picit.
Tesi után meg...rohantunk ebédelni, kaptunk egy zacskó fánkot és egy narancsot, hogy minél hamarabb végezzünk és menjünk haza. Mert országos cselló versenyhez hamar kikéne üríteni a sulit. Megettük amit kell, és átmentünk az osztályba idegeskedni.
Beszélgettünk, próbáltuk kicsit elterelni a figyelmünket a felelésrõl. Egyszer csak úgy 13:15-kor (rövidített órák miatt már ilyenkor túl voltunk 5 órán)
Rebeka elkezte: -Menjünk fel most Tamás bához, legyünk túl rajta.
-Oké-mondtuk, és gyors összepakolással felmentünk az énekteremhez.
Kicsit várni kellett a kezdéshez, addig én megettem 4 narancsot is izgulásomban.
Ez a felelés döntötte el, hogy megyek e szerepni 24-én égy Lengyelországba egy hónap múlva.
Bement az elsõ, mikor 5 perc múlván kijött midenki kérdezgette.
Én kb a 6. osztálytársam után döntöttem úgy hogy bemegyek.
Érdekesnek találtam, hogy a 7. évfolyamból csak @-sok mertek eljönni felelni, egy b-s volt, de õt kórus szinten a-snak vesszük.
Nah igen bementem:
-Csókolooom! -ahogy általában igen ritmusosan mondom.
-Szia. Nah nem kell félni, egy bicínium elsõ helyezettnek ez semmi.
Felraktam a fejest és elkezdtem énekelni a felvétellel.
Végig remegtem, de a hangom szerencsére nem annyira mint a kezem.
Mikor befejeztem, levettem, leraktam és a tanárra néztem.
Elmondta, hogy jó volt, nem volt hamis, tiszta, szép hangom van, csak a támasztáson kell dolgozni itt belevágtam a szavába azzal, hogy fuvolázom, tudom mi az, meg jó is nekem, csak most nem volt elég a levegõ a felvétel lassúsága miatt. Bólogatott, hogy akkor jó, tudom mi az a támasztás. Folytatta azzal, hogy hétfõn mindeképpen felléphetek, és Lengyelországba is elakar vinni feltétlen.
Nagy kõ esett le a szívemrõl, viszonylag megnyugodtam. Kiléptem, Liza pedig ott várt rám, hogy utánam õ jön.
Megvártam õt is, aztán kikisértem a buszmegállójába, én meg hazabicikliztem végig ezen a felelésen gondolkozvaaa. woaá. képes voltam rá és ez egy fantasztikus érzés.
Haza érve kimentem és a térdig érõ fûben fetrengtem.
Nagyon jónak könyvelheten azt a pénreki napot.xd

Szép tavaszt mindenkineek! :D
És úgy egèszben bocsánat azért a pár csunyaságért. :/

Most jelenleg informatika órán poshadok. Úgy gondoltam, ez a helyzet ideális egykis élménybeszámolóhoz.
Kezdjük is a péntekkel.
Mivel március 14-én ünneplõben kellett jönnie mindenkinek, rájöttem, hogy tudok 7 cm-es magassarkúban sprintelni.
A 8. a-sok adták elõ a március 15-i mûsort.
Ami pedig Kevinék osztálya.
Mikor Kevin zászlót lengetve valamilyen szöveget mondva felrohant a színpadra majdnem elröhögtem magam, és ez kb 2-3-szor elõ is fordult.
Igazából a pénteki napom izgalmasabbb része az délután kezdõdött. Ugyanis találkám volt Kevin egyik haverjával (kettesbenxdd). De félreértés ne essen, nem randi volt, hanem csak egy dumálós séta. Dik nah egy perc és csengetnek. Majd folytatom. :)