Dóri egy katasztrofális osztályban

Inkább így darabonként rakom ki, mert hosszú lenne és bonyolult egyben.

Elõször is azzal kezdtem:

Rákellett vennem magamat az írásra. Ugyenis elég jelentõs tények vannak amik elveszik a kedvemet és az idõmet is.
Az elsõ az az, hogyha leírom amit gondolok (teljesen pontosan) a fél világ letámadna. Mármint számomra a fél világ a fél iskolát/fél osztályt jelent. És épp ezért nem bízom az emberekben. Mostmár...
Ugyanis elmondtam egy osztálytársnak az elérhetõséget mert kérdezgetett. Azt hittem bízhatok benne, de nem. Elmondta sokmindenkinek. Ugyan volt akinek én mondtam meg, de utánna össze vesztünk...stb. Minden benne volt abban, hogy elvesztettem az álarcot sokak elõtt.
A bizalom az ami mostanában állanóan a fejembe van, ha Kevinrõl van szó, ha Csillusról, ha bárkirõl.
Kevinnel is nemrég azon kaptuk össze. Szerintem nem bocsájtott meg. De abban kételkedem, hogy nem is tekint igazi barátjának, mert én arra a megállapításra jutottam, hogy a hamis barátok a pletykáknak hisznek, az igaziak pedig neked. Nem tudom Kevin esetében is így van e. Remélek, hogy nem. Hát... ezen még egy kicsit filózni fogok.
Tudom rossz dolog az ördögöt a falra festeni. Nem is azt szeretném. Csak az a gond hogy a röpke kis 12 év alatt (sok viszontakság között persze) úgy fogtam fel az bizalom fogalmát, hogy nem lehet mindenkiben. Mert mindenki szinészkedik. És az eddigiekben mindenki szinte átvert.
Vagy fájdalmat okozott. Egyedül Csillában találtam meg eddig azt amit bizalomnak és feltétel nélküli szeretetnek vagy barátságnak mondhatok. Ugyan van egy pár ember ai nagyon kedves vagy haver, de mondhatnám "átlátok azon a rohat szitán jeeesszus".
(szünet, Elliot Minor ordítok jáájjj <33)
Jólvan. Folytatás. Szóval Kevinnel nah vele meg nem tudok mi a fenét csinálni. Barátomnak tekintem és ahogy õ mondja õ is engem. De az utóbbi hetekben talált magának egy csajszit akit nagyon szeret. Mármint senki nem értse félre. Nem vagyok féltékeny, csak alig szól már hozzám nah meg tanszobára se jár. És a lány miatt lettek bizalmi kavarodások. Szerintem meg nem lesz semmi abból a nagy fellángolásából ami most jelenleg Kevinnkémnek van.
És nem olyan féle rossz akarás akar lenmni, hanem megvagyok gyõzõdve pár dologról.
De mindegy. Tudom.... Kicsi vagyok még a
"nagy nyolcadikosok ügyeihez ".
De a bizalom fogalmának kifejtéséhez is, de ez nem gond szerintem. Ott tartottam Csillához kapcsolódva annyit akartam, hogy mi van ha...de minegy. Megbízok benne. Ne legyenek kétségeim.

Szép estét! D.e.k.o.

Aki tudni akarja aki nem, az a gondom bajom, ami miatt majdnem elkenõdött a szemfestékem (na jó ez vicc volt) a gond, hogy egy kb 2 A/4-es lapnyi szövegem eltünt amit egész álló nap gépeltem. Mert lefagyott a laptopom. Tudhattam volna, hogy nem jó buli egy töb mint 20 éves laptoppal nyomni az ipart. Nem gond. Vagyis nagyon is gond mert minden félét írtam, leírtam az egész hetet stb...
De ez van. Nem fogok tudni varázsolni. Nem tudom feltalálni az idõgépet és visszamenni aztán máshova kattintani. Ez van...
Újrakezdem hátha valami értelmest kitudok magamból adni.Hahahaa...:(
Legkésöbb holnap reggel írok de szerintem még ma estére újraírom.
Nyaaaw! (bár azon elgondolkodtam, hogy minek írom minden blogbejegyzésem után azt hogy nyaaaw amikor már Kevinnel nem is tudok beszélni...:(( )

Hogy lehetek ilyen szerencsétlen????