Dóri egy katasztrofális osztályban

Pénteken a Mercedes-Benz Kecskemét Oktató Központban voltunk. Mi csak egy lógós napnak szántuk a tanárainkal. De valójában a Mercedesesek azt akarják hogy majd 8. Után hozzájuk menjünk szakmunkásba. Oktató/agymosó filmet nézettetek velünk, csomó ajándékot kaptunk, kaját szolgáltattak meg kipróbálhattunk dolgokat. Aznap csak a lányok mentek. Girls' day volt. Majd lesz boys' day is. Akkor csak a fiúk mennek agymosásra. Csilla apukája dolgozott a Mercinél és jól átverték, ezért az elõadásoknál csak összenéztünk. Ránk ez nem lesz hatással. A nap viszont jó volt. De ami viszont a legjobb *-* : elérkesztünk a szerszámkészítõk osztályára. 18-20 éves tanuló srácok állatak asztaloknál. Szofi néni kiadta a parancsot: -Válaszatok magatoknak pasit Jót röhögtem. Õszinén kicsit féltem mert nem volt mellettem Csillus. Végülis odamentem egy szimpatikus fiúhoz. Nem csalódtam mert nagyon rendes volt. A mellettünk lévõ asztalrésznél a B osztàlyból a régi óvodás tàrsam állt és az õ segítõje egy fültàgítós fiú volt. Nagyon rendes õ is. Elkezdtük a feladatot. Hegesztõ drótból szivet kellett hajtogatni. Nekem nem nagyon ment, így a segítõm oda adta amit õ csinált. Aztán szabadon lehetett hajtogatni a drótból. Csináltam egy violinkulcsot. Csak néztek a szomszédos asztalnál álló srácok. Nem tudták mi a fene az a violin kulcs. Teljesen leakadtam. Végülis valamit legalább megtanítottam szerencsétleneknek. Csomóan körénk gyültek. Megtudták hogy kis kocka csaj vagyok ami tetszett nekik és eldumáltunk. Mire vissza értünk a suliba már sajnos elkezdõdött 10 perce a kórus. Úgy igértük Tamács bának hogy kórusra feltétlen vissza érünk mert muszály gyakorolni a hétfõi és keddi fellépés végett. Azt hittük hogy szídást kapunk. De amikor odaértünk a díszteremhez (ahol a próba van) az egész ének kar a terem elött volt. Megtudakoltuk a történteket. Tamás bá behisztizett. Hogy miért? Mivel a szalagavató épp az nap volt,amit a díszteremben tartottak, a takarító nõ kizavarta a kórust onnan. Tamás bá így jött ki a terembõl "Elmarad a próba, a hétfõi fellépés is". Úgy gondoltuk az nem lehet, hogy egy takarítás miatt, egy próba hiánya miatt ne lépjünk fel. De igen is! Fellépünk.Tamás bácsi behisztizett, eltünt. Nem volt tanárunk. Levonultunk a kis kórusterembe, ahol alig férünk el. Az igazgató nõ is bejött. Elkezdettette (már ha van ilyen szó) a beéneklést. Aztán elindult megkeresni a karvezetõnket. Miközben az igazgató nem volt ott, bejött az igazgató helyettes felügyelni a próba menetét. Belépett az igazgató, elõtte a vigyorgó karnagy. "Nem is kellek én ide, megtartják õk maguk is" mondogatta. Mindenki nagyon heppi lett énekeltünk a igazgatóknak. Elmentek. Folytattuk a próbát. Tamás bá kihírdette, hogy kik fognak énekelni a hétfõi és a keddi renezvényeken. Én mind a kettõn részt veszek. És nagyon örülök hogy tudom azokat a darabokat mert szerintem nagy kincs. Szóval mindig történik valami izgalmas. Meglepõ volt, hogy milyen összetartó az énekkar. Az ok, amiért hajnali kettõkor írok, az az, hogy a szombatomat végig aludtam és most nem vagyok álmos. De megpróbálok nagyon. Szép hétvégét. :) Nyaaaw!<3

Nos az irodalom órának vége lett kimentünk gyakorolni a mosdóba. Ment tovább az élet, de mikor jött énekóra teljesen berezeltem. Végül is sorra kerültem. Kicsit felcsúsztunk egy fél hangot, de nagyon "ügyesen" szinte nem lehett hallani. A végén agyon dicsért. De komolyan. Egekig magasztalt Tamás bá. Elismerem nem volt rossz produkció. Csak 4/5-t adott mert tényleg volt hiba. De én majdnem elsírtam magamat. Annyira dícsérte hangomat hogy el se tudtam hinni. Bár mindig ez van. Utalt arra hogy lehetek majd aurinos. És szeretnék is. Lizivel énekeltem, õ a terem szoprán részén ült és amikor a tanár ezt mondta "Dóri, neked kezdeni kéne valamit a hangoddal, mert annyira jó" -nah akkor fogott egy füzetlapot és ráírta nagy betûkkel: "járj magánénekre, ahova én is járok!" Gondolkodtam ezen. Hm. Nagyon szívesen is mennék. Sõt... Csak nem tudok a tanítási hét 5 napjából hosszabbat csinálni hogy bepaszírozzak egy 30 perces magánéneket. (az 1 órás fizetõs lenne...) Az a gond hogy ugyan csak fuvolára járok mint külön elfoglaltságra, a kórus meg (számomra) kötelezõ. A heti 4 kóruspróbából 2 órarendi a másik 2 pedig +kórus. Mitnemondjak, szeretem azokat a próbákat, de nagyon sok idõt vesznek el a napjaimból. Az persze nem mondom hogy felesleges +90perc hétfõn és felesleges +90perc pénteken az éneklés. Akkor nem írattak volna ebbe az iskolába. Na szóval fuvolám pedig kétszer van egy héten. Kedden és csütörtökön. Akkor nézzük, csak a szerda a szabad. Deeee. Aznap is figyelnem kell az órát mert a fuvola tanárom beiktatott nekem egy zongorás próbát. Vagyis szinte nincs semmi féle idõm. Ahogy mostanában Kevinnek sincsen. Kedden mentem az ebédlõbe és a helyemre közelítve megláttam kèt egymás melletti aztalnál a 8.a osztályt. Kevinnel az élen. Na meg a másik asztalnál ott ült a volt kistanárom akit még mindig imádok. Ledobtam valahova a tálcámat és odarohantam. Elõször a kistanáromnak újságoltam el mint egy hiperaktív aztán odafordultam Kevinhez és neki is. Szintén mint egy hiperaktív. Ha valaki engem megdícsér nagyon "heppii" leszek. Nem vártam meg Csilláékat amíg végeznek, elindultam a tanszoba felé hogy összeszedjem a miraculum mappát a +kórushoz. Meghallottam hogy mögöttem Kevinék jöttek. Köszöntem a haverjainak is. Beszélgettem a 8.-os lányokkal fogasoknál, közben Kevinék baromkodtak mellettünk. Amikor meghallottam hogy elmennek és mindeki köszönt el, odarohantam Kevinezés a nyakábaugrottam. Mondtam hogy kellett egy ölelés. De még mindig nagyok kellene. Teljes szeretet hiányban szenvedek. :'( Nyaaaw!<3

Magyar irodalom. Tanárunk hiányzik ma így a helyettesítõ tanár szabadfoglalkozást rendelt el. El is kértem Csilla fülhallgatóját és mot megy az Elliot Minor!

Pénteken majdnem szívrohamot kaptam.
Ugyanis az Elliot Minor bejelentette a facebook oldalán, hogy újra fellép.
Csak egy a gond. Londonban. És én nem vagyok ott. Sõtt. Írtam is az oldalukra (persze angolul): Oh ebben az a rossz, hogy én Magyar vagyok. Ha ide is jönnèttek akkor is csak én mennék el. :'(
De remélem feltesznek majd képeket és így Magyarországról is követhetem az eseményeket.

Boldog Mikulást így utólag.
Bár nekem a 6.-a nem is volt olyan jó. :'(
Nem tudom miért (bár már gyanakszom) de mindig elkezdek depizni. Ez abból áll hogy random felkapom a vizet és sírok.
Azután meg végig ölelgetek midenkit.
Most is olyan jól esne egy ölelés. :)

Kevinnel szokásunkhoz híven nyomtuk a dumát a hètvégén ami nekünk csak egy napból állt mert szombaton is tanítás. De ezt már mondtam.

Mostanában alig beszélek Kevinnel "élõben" vagy hogy is fogalmazzak. Nem jön tanszobára, a suliban is max (de nagyon ritkán) egy ölelésre futunk össze. Mert mindig dolga van.
Abban reménykedtem hogy kedden hazakísér (40-60 perc) mert sétálva mennék haza egyedül. De kiderûlt hogy kicicívnek tenisz órája van aznap. Egyedül megyek. El sem hiszem. Még az öcsém sem hajlandó elkisérni.
Hajjaj. De mivel eltünt a fülesem zenét se tudnék hallgatni. De szerencsére Csillus oda adja.

Ma felelünk éneken a biciniumokból. Az igazat megvalva félek. Mert Liza akivel éneklek nem akarja. Ès nem is tudja rendesen. De ha nem felelünk le gyönyörûen az egy, szégyen, kettõ nem léphetünk fel a kórus fellépésen.
Pedig annyira szeretnék.
Reménykedek.

Jajjhajj.:(
Olyan ölelgethetnékem van.:((
Úgylátszik mostanában kicsit szeretethiányos vagyok.

Nyaaaw!