Dóri egy katasztrofális osztályban

Nah emberek itt van a karácsony! Minden kedves ólvasómnak boldog karácsonyt szeretnék kívánni.
Nem teszem hozzá, hogy gazdag jézuskát, mert az szerintem nem helyes, mert a karácsony nem a gazdag jézuskáról szól. Hanem a szeretetrõl. Szeretném ha mindenki nagyon szertet teljesen élné át ezt a karácsonyát, a többit, és az összes minden napot. Mert nem csak karácsonykor kell az embereknek kedvesnek lennie, nem csak karácsonykor kell megbocsájtani és nem csak karácsonykor kell helyesn viselkedni. Hanem mindig. :)
A karácsony, mint mondtam, nem az ajándékokról szól. De ma nagyon várom már az estét, ugyanis megkapom a várva-várt fejhallgatóm. Ez számomra nem azt jelenti, hogy "Van egy dísz a nyakamban"
hanem, hogy akármikor, akárhogyan, megszólások nélkül hallgathatom azt a zenét, amit mindennél jobban szeretek. Az Elliot Minort! <3
Sajnos az a bajom, hogy manapság senki nem szeretjni azt a zenét amit én szeretek. És egyeseknek (pontosabban négy kivétel van) nem tudok megmagyarázni valamit, mert nem tudják elfogadni, hogy van valaki aki más. Aki nem áll be a tömegbe Avicii-t meg OneDirection-t hallgatni. Én nem olyan vagyok, aki azért rajong, ami épp az aktuális divat zene. Vagy nem a metalika "szépségében" és "hangközeiben" gyönyörködök. Én a szinfónikus rockot szeretem és a rockot, de csak attól a bandától hallgatok. A többi zenét valahogy nem tudom befogadni. Engem csak ez nyugtat meg, csak ez nyit meg. És senki ne arra az üvöltözõs rockra gondoljon. Ez valami olyan zene amit nem tudok besorolni sehova. Ugyan a szinfónikusok közé sorolják, de én ebben se vagyok biztos.
Itt volt egy kis megszakítás.
Azóta megvan a fejhallgaó. Ohh imádom! Kijelenetem szerelmes vagyok a fejhallgatómba. Nem tudok róla leszállni! Jó ez kicsit túlzás de nagyon jól szól. :)
Nah ott tartottam, hogy nem tudom megmagyarázni csomó mindenkinek, hogy hogyan mûködjünk békésen úgy hogy közben nem kedveljük egymás zenéjét.
Pédának okáért, Kevin imádja a Rammsteint (bocs ha rosszul írtam) de mégsem fikázzuk egymást.
Mert ledumáltuk, hogy nem az teszi az embert, hog mit hallgat. Bár mondjuk vannak akiknél alap viselkedési normákat rombol le a metalica, mégegy péda az osztály fiúbandája.
De Kevinnél nem. Tök normálisan tud viselkedni és tök rendes velem (máramikor nem jön rá a bunkóskodás).Pedig mint tudjuk az a zene elég kemény.
Énnagyon a zene híve vagyok. mióta elkezdtem csakis kizárólag ezt hallgatni máshogy viselkedek, máshogy reagálok az érzelmi megrázkódtatásokra stb...
Mert itt van nekem az biztosíték. Ami vigaztal, elringat, erõt ad...sorolhatnám.
Szerintem nagyon nem jó, ha valakit a zene alapján ítélünk meg.
Nem jó, ha megszólunk valakit olyanért amit nagyon szeret. Számomra ez egy brzasztó érzés. Oyankor amikor tehetem be megyek a hátsó terem ablakába és zenét hallgatok. Fantasztikus. Mik vannak. Ez volt a bajom szombaton is a bulin. Mindenki beszólt. Nah tudják mit...

Mindegy. Kellemes ünnepeket!

(Hangulat: Elliot Minor - Broken Minor)

A másik tényezõ pedig ami miatt az elmúlt héten nem volt bejegyzésem az az, hogy nincs idõm.
Tudom ezt már egy bejegyzésemben összefoglaltam.
Ez a hét viszont iszonyat más volt. Hisz itt a karácsony!
Hétfõ: december.16. Kodály Zoltán születésnapja. Ünnepi koncertet adott az iskola összes kórusa.
Most énekeltek velünk a hatodikosok is, nem úgy mint az októberi koncerten. Ami meg a suli szülinapi koncertje volt.
Igaz a hatodik évfolyan egy-két darabot énekelt csak mert nem kellett járniuk a hétfõi + kórusokra, ahol a mûvek nagyobb részét tanultuk. :)
Viszont az egész nagyon szépen sikerült. Ugyan a Tündér ha lennék...-címû darb közepén amikor a szólós lány nekelt csak a zongorával akkor a mikrofon pekrepált a kamerák meg minden féle eszközök miatt. Én szerencsés meg az alt szólam elsõsorának a szélén álltam pont a hangfal mellett.
Mikor leállt az a hangzavar amit a hangfal adot ki, Tamás bá hátra fordult és a közönségnek ezt monta: -Most akkor újrakezdjük. Jó?
A közönség bólogatott.
De úgy összeségében a koncertünk jól sikerült.
Ugyan az elején amikor vártuk a folyosón a sorunkra lelettem cseszve, hogy miért van a szoknyám alatt nadrág. Közlöm veletek, hogy a szokna földig érõ. Ki se látszik a cipõ. Nekem meg nem volt kedvem egy harisnyát elrontani egy este miatt. Mert ha én felvezsek egy harisnyát az szétszakad akármit csinálok.
Meg még ok arra, hogy miért vettem gatyát (egyébként egy vékony csõgatyáról van szó)azért mert megkönnyíti a rohangászást a suliban fellépés elõtt. Jó ez höülyén hangzik de nagyon fontos. Jah na meg az idõ... Ha ,aradok gatyában keét másodperc az öltözés 1 óra helyett....
Nem is ez a lényeg.
Kedd:Szintén fellépés csak hogy nem a suliban, hanem át kell sétálni a városon a Református iskolába. Ott csak azok léphettek fel a Miraculum gyermekkórusból akik az összes próbán ott voltak, lefeleltek...stb.
Mit gondoltok miért voltam mindig fáradt ha ezen a keddi napon felléptem.
Amíg kinn vártuk a sorunkat a terem elött hallgattuk azt a kórust aki a Refinek az énekkara. Közben azon gondolkoztunk a mellettem és mögöttem álló nyolcadikosokkal, hogy ez a darab nagyon diszonáns, vagy csak rogadt hamisan éneklik. Végülis a második verzióban maradtunk.
De ezt persze nem rossz akarásban vagy nagyképûséggel.
A fellépés jól sikerült.
Szerda: Nyugi
Csütörtök: Otthon voltam. Kimerültség miatt anyámmal úgy döntöttünk, hogy leigazoja inkább azt a napot.
Apukámmal jól elvoltunk otthon. Kitaláltam hogy muffint akarok enni. Én értelmes meg is valósítottam. Apa és én életünk elsõ mauffinsütésébe fogtunk bele. Kerestünk egy receptet. 12 darabos... Hm... ez kevés lesz 5 emberre. Duplázzuk. végülis a duplázásból az lett, hogy 72 darabot tudhattunk vacsorának.
Nagyon finom lett, még szombaton is vitem a suliba. de azt majd a szombati részniél....:)
Péntek: Mentem suliba. keddi órarend szerinti tanítás volt.
az utolsó óra (persze utánna nekem még kettõ órám volt mert én nagy ész mindenre járok) Tesi volt. Hisz utolsó tesi óra az évben, hát métáztunk.
Amit én teljes szívembõl utálok, bár játszani is utálok ezzel a katasztrofális csapattal mert egy csaló banda meg mindig lesz valami. De persze nem indítottam ellentábort. Megpróbáltam élvezni a játékot.
Jó is volt. De az utolsó menetben mindenki nekmjött véletlenül és bevágták/bevágtam a kezem mindnhová. És természetesen a jobb kezem. Úgyhogy most be van fáslizva mert megzúzódott, meghúzódott egyszerre.Szerencsémre minden eszköz (krém és fásli) maradt a tavalyi bokás ügyembõl. Ha nem tudja valaki mirõl van szó megtalálja 2012 decemberében vagy novemberében. :)
Szombat: Buli. Nincs nagyon mondani valóm. Szeretet hiány. Depi...
Este pedig a hagyományos varázslatos karácsony a nagytemplomban ahol fellpet Tamás bá összes kórusa.
Nagyon szép volt az egész.
Még a félbátyámmal is találkoztam az nap este. :)

Szép napot mindenkinek! :)

Inkább így darabonként rakom ki, mert hosszú lenne és bonyolult egyben.

Elõször is azzal kezdtem:

Rákellett vennem magamat az írásra. Ugyenis elég jelentõs tények vannak amik elveszik a kedvemet és az idõmet is.
Az elsõ az az, hogyha leírom amit gondolok (teljesen pontosan) a fél világ letámadna. Mármint számomra a fél világ a fél iskolát/fél osztályt jelent. És épp ezért nem bízom az emberekben. Mostmár...
Ugyanis elmondtam egy osztálytársnak az elérhetõséget mert kérdezgetett. Azt hittem bízhatok benne, de nem. Elmondta sokmindenkinek. Ugyan volt akinek én mondtam meg, de utánna össze vesztünk...stb. Minden benne volt abban, hogy elvesztettem az álarcot sokak elõtt.
A bizalom az ami mostanában állanóan a fejembe van, ha Kevinrõl van szó, ha Csillusról, ha bárkirõl.
Kevinnel is nemrég azon kaptuk össze. Szerintem nem bocsájtott meg. De abban kételkedem, hogy nem is tekint igazi barátjának, mert én arra a megállapításra jutottam, hogy a hamis barátok a pletykáknak hisznek, az igaziak pedig neked. Nem tudom Kevin esetében is így van e. Remélek, hogy nem. Hát... ezen még egy kicsit filózni fogok.
Tudom rossz dolog az ördögöt a falra festeni. Nem is azt szeretném. Csak az a gond hogy a röpke kis 12 év alatt (sok viszontakság között persze) úgy fogtam fel az bizalom fogalmát, hogy nem lehet mindenkiben. Mert mindenki szinészkedik. És az eddigiekben mindenki szinte átvert.
Vagy fájdalmat okozott. Egyedül Csillában találtam meg eddig azt amit bizalomnak és feltétel nélküli szeretetnek vagy barátságnak mondhatok. Ugyan van egy pár ember ai nagyon kedves vagy haver, de mondhatnám "átlátok azon a rohat szitán jeeesszus".
(szünet, Elliot Minor ordítok jáájjj <33)
Jólvan. Folytatás. Szóval Kevinnel nah vele meg nem tudok mi a fenét csinálni. Barátomnak tekintem és ahogy õ mondja õ is engem. De az utóbbi hetekben talált magának egy csajszit akit nagyon szeret. Mármint senki nem értse félre. Nem vagyok féltékeny, csak alig szól már hozzám nah meg tanszobára se jár. És a lány miatt lettek bizalmi kavarodások. Szerintem meg nem lesz semmi abból a nagy fellángolásából ami most jelenleg Kevinnkémnek van.
És nem olyan féle rossz akarás akar lenmni, hanem megvagyok gyõzõdve pár dologról.
De mindegy. Tudom.... Kicsi vagyok még a
"nagy nyolcadikosok ügyeihez ".
De a bizalom fogalmának kifejtéséhez is, de ez nem gond szerintem. Ott tartottam Csillához kapcsolódva annyit akartam, hogy mi van ha...de minegy. Megbízok benne. Ne legyenek kétségeim.

Szép estét! D.e.k.o.

Aki tudni akarja aki nem, az a gondom bajom, ami miatt majdnem elkenõdött a szemfestékem (na jó ez vicc volt) a gond, hogy egy kb 2 A/4-es lapnyi szövegem eltünt amit egész álló nap gépeltem. Mert lefagyott a laptopom. Tudhattam volna, hogy nem jó buli egy töb mint 20 éves laptoppal nyomni az ipart. Nem gond. Vagyis nagyon is gond mert minden félét írtam, leírtam az egész hetet stb...
De ez van. Nem fogok tudni varázsolni. Nem tudom feltalálni az idõgépet és visszamenni aztán máshova kattintani. Ez van...
Újrakezdem hátha valami értelmest kitudok magamból adni.Hahahaa...:(
Legkésöbb holnap reggel írok de szerintem még ma estére újraírom.
Nyaaaw! (bár azon elgondolkodtam, hogy minek írom minden blogbejegyzésem után azt hogy nyaaaw amikor már Kevinnel nem is tudok beszélni...:(( )

Hogy lehetek ilyen szerencsétlen????

Pénteken a Mercedes-Benz Kecskemét Oktató Központban voltunk. Mi csak egy lógós napnak szántuk a tanárainkal. De valójában a Mercedesesek azt akarják hogy majd 8. Után hozzájuk menjünk szakmunkásba. Oktató/agymosó filmet nézettetek velünk, csomó ajándékot kaptunk, kaját szolgáltattak meg kipróbálhattunk dolgokat. Aznap csak a lányok mentek. Girls' day volt. Majd lesz boys' day is. Akkor csak a fiúk mennek agymosásra. Csilla apukája dolgozott a Mercinél és jól átverték, ezért az elõadásoknál csak összenéztünk. Ránk ez nem lesz hatással. A nap viszont jó volt. De ami viszont a legjobb *-* : elérkesztünk a szerszámkészítõk osztályára. 18-20 éves tanuló srácok állatak asztaloknál. Szofi néni kiadta a parancsot: -Válaszatok magatoknak pasit Jót röhögtem. Õszinén kicsit féltem mert nem volt mellettem Csillus. Végülis odamentem egy szimpatikus fiúhoz. Nem csalódtam mert nagyon rendes volt. A mellettünk lévõ asztalrésznél a B osztàlyból a régi óvodás tàrsam állt és az õ segítõje egy fültàgítós fiú volt. Nagyon rendes õ is. Elkezdtük a feladatot. Hegesztõ drótból szivet kellett hajtogatni. Nekem nem nagyon ment, így a segítõm oda adta amit õ csinált. Aztán szabadon lehetett hajtogatni a drótból. Csináltam egy violinkulcsot. Csak néztek a szomszédos asztalnál álló srácok. Nem tudták mi a fene az a violin kulcs. Teljesen leakadtam. Végülis valamit legalább megtanítottam szerencsétleneknek. Csomóan körénk gyültek. Megtudták hogy kis kocka csaj vagyok ami tetszett nekik és eldumáltunk. Mire vissza értünk a suliba már sajnos elkezdõdött 10 perce a kórus. Úgy igértük Tamács bának hogy kórusra feltétlen vissza érünk mert muszály gyakorolni a hétfõi és keddi fellépés végett. Azt hittük hogy szídást kapunk. De amikor odaértünk a díszteremhez (ahol a próba van) az egész ének kar a terem elött volt. Megtudakoltuk a történteket. Tamás bá behisztizett. Hogy miért? Mivel a szalagavató épp az nap volt,amit a díszteremben tartottak, a takarító nõ kizavarta a kórust onnan. Tamás bá így jött ki a terembõl "Elmarad a próba, a hétfõi fellépés is". Úgy gondoltuk az nem lehet, hogy egy takarítás miatt, egy próba hiánya miatt ne lépjünk fel. De igen is! Fellépünk.Tamás bácsi behisztizett, eltünt. Nem volt tanárunk. Levonultunk a kis kórusterembe, ahol alig férünk el. Az igazgató nõ is bejött. Elkezdettette (már ha van ilyen szó) a beéneklést. Aztán elindult megkeresni a karvezetõnket. Miközben az igazgató nem volt ott, bejött az igazgató helyettes felügyelni a próba menetét. Belépett az igazgató, elõtte a vigyorgó karnagy. "Nem is kellek én ide, megtartják õk maguk is" mondogatta. Mindenki nagyon heppi lett énekeltünk a igazgatóknak. Elmentek. Folytattuk a próbát. Tamás bá kihírdette, hogy kik fognak énekelni a hétfõi és a keddi renezvényeken. Én mind a kettõn részt veszek. És nagyon örülök hogy tudom azokat a darabokat mert szerintem nagy kincs. Szóval mindig történik valami izgalmas. Meglepõ volt, hogy milyen összetartó az énekkar. Az ok, amiért hajnali kettõkor írok, az az, hogy a szombatomat végig aludtam és most nem vagyok álmos. De megpróbálok nagyon. Szép hétvégét. :) Nyaaaw!<3

Nos az irodalom órának vége lett kimentünk gyakorolni a mosdóba. Ment tovább az élet, de mikor jött énekóra teljesen berezeltem. Végül is sorra kerültem. Kicsit felcsúsztunk egy fél hangot, de nagyon "ügyesen" szinte nem lehett hallani. A végén agyon dicsért. De komolyan. Egekig magasztalt Tamás bá. Elismerem nem volt rossz produkció. Csak 4/5-t adott mert tényleg volt hiba. De én majdnem elsírtam magamat. Annyira dícsérte hangomat hogy el se tudtam hinni. Bár mindig ez van. Utalt arra hogy lehetek majd aurinos. És szeretnék is. Lizivel énekeltem, õ a terem szoprán részén ült és amikor a tanár ezt mondta "Dóri, neked kezdeni kéne valamit a hangoddal, mert annyira jó" -nah akkor fogott egy füzetlapot és ráírta nagy betûkkel: "járj magánénekre, ahova én is járok!" Gondolkodtam ezen. Hm. Nagyon szívesen is mennék. Sõt... Csak nem tudok a tanítási hét 5 napjából hosszabbat csinálni hogy bepaszírozzak egy 30 perces magánéneket. (az 1 órás fizetõs lenne...) Az a gond hogy ugyan csak fuvolára járok mint külön elfoglaltságra, a kórus meg (számomra) kötelezõ. A heti 4 kóruspróbából 2 órarendi a másik 2 pedig +kórus. Mitnemondjak, szeretem azokat a próbákat, de nagyon sok idõt vesznek el a napjaimból. Az persze nem mondom hogy felesleges +90perc hétfõn és felesleges +90perc pénteken az éneklés. Akkor nem írattak volna ebbe az iskolába. Na szóval fuvolám pedig kétszer van egy héten. Kedden és csütörtökön. Akkor nézzük, csak a szerda a szabad. Deeee. Aznap is figyelnem kell az órát mert a fuvola tanárom beiktatott nekem egy zongorás próbát. Vagyis szinte nincs semmi féle idõm. Ahogy mostanában Kevinnek sincsen. Kedden mentem az ebédlõbe és a helyemre közelítve megláttam kèt egymás melletti aztalnál a 8.a osztályt. Kevinnel az élen. Na meg a másik asztalnál ott ült a volt kistanárom akit még mindig imádok. Ledobtam valahova a tálcámat és odarohantam. Elõször a kistanáromnak újságoltam el mint egy hiperaktív aztán odafordultam Kevinhez és neki is. Szintén mint egy hiperaktív. Ha valaki engem megdícsér nagyon "heppii" leszek. Nem vártam meg Csilláékat amíg végeznek, elindultam a tanszoba felé hogy összeszedjem a miraculum mappát a +kórushoz. Meghallottam hogy mögöttem Kevinék jöttek. Köszöntem a haverjainak is. Beszélgettem a 8.-os lányokkal fogasoknál, közben Kevinék baromkodtak mellettünk. Amikor meghallottam hogy elmennek és mindeki köszönt el, odarohantam Kevinezés a nyakábaugrottam. Mondtam hogy kellett egy ölelés. De még mindig nagyok kellene. Teljes szeretet hiányban szenvedek. :'( Nyaaaw!<3

Magyar irodalom. Tanárunk hiányzik ma így a helyettesítõ tanár szabadfoglalkozást rendelt el. El is kértem Csilla fülhallgatóját és mot megy az Elliot Minor!

Pénteken majdnem szívrohamot kaptam.
Ugyanis az Elliot Minor bejelentette a facebook oldalán, hogy újra fellép.
Csak egy a gond. Londonban. És én nem vagyok ott. Sõtt. Írtam is az oldalukra (persze angolul): Oh ebben az a rossz, hogy én Magyar vagyok. Ha ide is jönnèttek akkor is csak én mennék el. :'(
De remélem feltesznek majd képeket és így Magyarországról is követhetem az eseményeket.

Boldog Mikulást így utólag.
Bár nekem a 6.-a nem is volt olyan jó. :'(
Nem tudom miért (bár már gyanakszom) de mindig elkezdek depizni. Ez abból áll hogy random felkapom a vizet és sírok.
Azután meg végig ölelgetek midenkit.
Most is olyan jól esne egy ölelés. :)

Kevinnel szokásunkhoz híven nyomtuk a dumát a hètvégén ami nekünk csak egy napból állt mert szombaton is tanítás. De ezt már mondtam.

Mostanában alig beszélek Kevinnel "élõben" vagy hogy is fogalmazzak. Nem jön tanszobára, a suliban is max (de nagyon ritkán) egy ölelésre futunk össze. Mert mindig dolga van.
Abban reménykedtem hogy kedden hazakísér (40-60 perc) mert sétálva mennék haza egyedül. De kiderûlt hogy kicicívnek tenisz órája van aznap. Egyedül megyek. El sem hiszem. Még az öcsém sem hajlandó elkisérni.
Hajjaj. De mivel eltünt a fülesem zenét se tudnék hallgatni. De szerencsére Csillus oda adja.

Ma felelünk éneken a biciniumokból. Az igazat megvalva félek. Mert Liza akivel éneklek nem akarja. Ès nem is tudja rendesen. De ha nem felelünk le gyönyörûen az egy, szégyen, kettõ nem léphetünk fel a kórus fellépésen.
Pedig annyira szeretnék.
Reménykedek.

Jajjhajj.:(
Olyan ölelgethetnékem van.:((
Úgylátszik mostanában kicsit szeretethiányos vagyok.

Nyaaaw!

Most komolyan...
Kinek van kedve szombaton suliba menni???

Tegnap esti kiakadásom jogos volt.
Sikerült megbeszélnem vele. De akkor is. Nem ferr dolog tõle. De mégis jogos.
Utálom az osztálytársaimat meg kb mindenkit. Senkiben sem lehet megbízni, mindenki elárul, besúg, vagy csak egyszerûen rosszat akar. Neház találni olyan embert, aki tiszta és semmi olyasmi szándéka nincsen amitõl neked rosszabb lenne. De ha mégis találunk egy olyan embert, akkor az borzasztó érzés ha elveszítjük, vagy csak megharagszik. 
De szerencsére egy jóéjtpuszival zárult a beszélgetés és nyugodtam aludhattam el.:)