II. fejezet
(azért kezdem mostmár fejezettel, mert már a blog hivatalosan is elkezdõdött)
Nos. Képzeljétek Miraculumos lettem.
Az egy 6.-8.-ig terjerdõ kórus.
Nagyon nem szeretem a tanárt Laci bácsit, mert azt hiszi hogy heti 4 órában képesek vagyunk az énekkel foglalkozni!
Aztán szerencsére a péntekire nem muszály menni de megéri egy ének ötösért...
Ez a kép azta karja jaelenteni, hogy a barátnõmmel olyanok vagyunk....
Amit éppen mondanék Õ kimondja, amit Õ akar mondani én mondom ki...
Egyszerre gondolkozunk, vagy csak telepátia.
Az álmom egyszer az volt, hogy összeveszünk, azon hogy megígértük magunknak és egymásnak,
hogy nem foglalkozunk az osztály piszkálódásaival és embereivel.
Nos ezt jobb ha most mondom, de én elég társasági lény vagyok, de csak úgy ha naximum 2 személy van rajtam kívül velem.
Nos. az álomban azért vesztünk össze, mert mivel õ korán haza megy, én nem tudok kivel lenni csak az osztály pár tagjával.
Ezért keverettünk vitába, mertmegszegtem az ígéretem. De õ is megszegte.
Aztán másnap Dancsa mondta, hogy õ is ezt álmodta.
Elõre is megbocsátottunk egymásnak hogy még véletlenül se legyen baj.
Más úgy igazán nem történt.
Az osztály még mindig nem tud viselkedni, ha a tanár nincs még/már a teremben.
Akkor üvöltözés, zongorázgatás (ami egyébként TILOS csak tanár engedélyével lehet használni),
és táncikálás, meg egymással való...hogy is mondjam... remélem..érted...tudod...( egymás fogdosása stb...)
Na hát sziasztok!:)
Egész jó volt, azon kívül, hogy kiderûlt, hogy a barátnõm mindig nagyon hamar elmegy a suliból.
